Bimike és H. úr esetéből, amik alig pár nap időkülönbséggel követték egymást, hosszú távú következtetést vontam le.
Macska leszek. Mindenki maga dönti el, hogy milyen reakciót kap tőlem: hanyatt vetem magam és dorombolok neki, vagy foggal-körömmel belemarok. Attól függően, hogy hogyan nyúl hozzám.
Aki úgy teszi, hogy marást érdemel, azt megmarom. Érdeme szerint. Ha azt érdemli ki, hogy kiplakátoljam a blogban, akkor ki fogom plakátolni a blogban. Ha azt, hogy polgári pert indítsak ellene vagy büntető feljelentést tegyek, akkor azt fogom tenni. Ez a blogbejegyzés előzetes figyelmeztetésnek számít: mindenki legyen tudatában, hogy veszélyes játékba kezd, ha packázik velem. Ha mégis megteszi, magára vessen.
Néhány játékszabályt közzétennék.
– Kiérdemelt marásokról beszélek. Aki nem ad okot rá, hogy megmarjam, azt nem marom meg. Lehet, hogy nem dorombolok neki, mert arra sem adott okot, de nem bántom. Közönyös tekintettel elmegyek mellette és figyelem, nincs-e egér a közelben.
– A maráshoz felhasznált eszközök mindig törvényesek lesznek, ellentétben a többi macska eszközeivel, akik szimplán csak karmolnak és harapnak. Valakit kiplakátolni az ember blogjában jogszerű magatartás, ha nem teszünk közzé személyes adatot. A fegyvertár: blog, bíróság, rendőrség, szükség szerint, és mindig megalapozottan.
– Abban is eltérek a többi macskától, hogy előzőleg, ha csak egy mód van rá, megpróbálom rendezni a konfliktust, csak akkor támadok, ha nem lehetett. De akkor tényleg támadok!
– Sem angol módra marhaszték, sem nyúlgerinc is módfelett, sem bocsánatkérés nem hat meg, ha olyan dolog történik, amit ennyivel nem lehet elrendezni.
– Ha támadok, azt mindig igyekszem olyan eszközzel tenni, ami visszarettenti az elkövetőt attól, hogy később megint meg kelljen támadnom; a szemtanúkat hasonlóképpen. Ha kell, felpúposítom a hátamat, felborzolom a szőrömet és ráfújok. Ha kell, kártérítési pert indítok.