Én általában nem hiszek el mindent, és okom szokott lenni rá. Véletlenül egymás után került a kezembe néhány felvétel, a Youtube asszociált, és szerintem jól tette.
A Laulupesa egy igen színvonalas zeneiskola. Erről már volt alkalmam meggyőződni, s az olvasónak, ha figyelemmel kísérte róluk írt cikkeimet. Bemutattam, hogyan énekelnek iskoláskorú sztárjaik. Most nézzük meg, hogyan énekelnek az óvodásaik.
Mondandóm megerősítésére még egy videó, másik ország, azonos év.
Kortnijáról ráadásul azóta tudjuk, hogy mekkora tehetség. De kisgyerekkorában márpedig ő is így énekelt. Ez van. Két-három-négy-öt éves gyerekek úgy énekelnek, hogy azt egyedül a szülők és nagyszülők nézik boldog áhítattal, akik nem a zenei élvezet kedvéért jöttek el a rendezvényre.
Aha, persze.
Na most akkor a kettő közül az egyik nem van. Hamisított fék álhazudás. Vagy a valódi gyerekek nem léteznek, márpedig Liisa Liiva és Kortnija Sauliete utolérhető és megtalálható, vagy a Kim istenségek dicsőítésére csiholt gyerekek a hamisak. Hogy mennyiben hamisak? Igen, olvastam róla, hogy idomítják a gyerekeket csodaszépen szerepelni, csak fegyelmezéssel nem lehet megtanulni se énekelni, se táncolni. Ahogy a vérnyomás gradációja nem engedelmeskedik a hadsereg utasításainak (ezt Asimov Fantasztikus utazásából tudjuk), ugyanúgy a tüdőkapacitás sem. Ezért én azt gondolom, hogy a hangjuk is hazudás, szinkronizálták őket, és nagyjából idáig lehet érteni. Hogy akkor erre a pontosan kicsiszolt tátogásra és táncra hogyan lehet óvodás gyerekeket beidomítani, azt majd Hjong nénitől és Ro bácsitól tudjuk meg, amikor végre megmurdel az ő isteni Kim Dzsong Unjuk, mert mi már nagyon, és a néni meg a bácsi könnyek között meséli majd el a történetet.
Mi pedig fogjuk a fejünket.