Tetszik tudni, nekem az a dolgom, hogy nézzem a világot és mindenféle emberekről, jelenségekről nagy szavakat mondjak, mert akkor hátha lesz egy-két olvasó, aki elgondolkodik. Nem lesz, de jól hangzik. Ezért most ezt fogom csinálni. Mert ez a dolgom, és kettőnk közül legalább az egyik tegye a dolgát.
Mert Greta Thunberg nem azt csinálja, ami a dolga lenne. Neki az lenne a dolga tizenöt-tizenhat évesen, hogy járjon a gimibe, tanuljon, eljárjon koncertekre, fiúzzon, bulizzon, élvezze a jelent és készüljön a jövőre. Ehelyett azt csinálja, ami a nyájas olvasónak lenne a dolga, tüntetésekre meg konferenciákra jár, és arról… tessék? Hogy tetszett mondani? Hogy ez a nyájas olvasónak nem is lenne dolga? Hát akkor Gretának pláne nem!
És mégis csinálja, helyettünk. Mert elege van belőlünk, abból, hogy elcsesztük a jövőjét, még mielőtt ő megszületett volna, és vele együtt az összes többi tizenévesét. Őhelyettük is csinálja. Most ő a prágai tavasz. Az sem csak a szovjet rezsimről szólt, és ez sem csak a környezetvédelemről szól. Greta tavaly augusztus 20-án kezdte aktivista pályafutását azzal, hogy bejelentette, bojkottálja az iskolát a szeptember 9-i parlamenti választásokig, és helyette kiállt a parlament elé, mert Svédországban egynegyed évezred óta a legforróbb nyár pusztított, erdőtüzekkel. Aznap volt az ötvenedik évfordulója, hogy a Varsói Szerződés csapatai megindultak Prága ellen.
Ötven évvel ezelőtt 1968-at írtak. Diáklázadások söpörtek végig Európán, Észak- és Dél-Amerikán, de Ázsiába is jutott belőlük. Az okok: autoritarianizmus, kapitalizmus, Che Guevara halála, imperializmus, rasszizmus, revizionizmus, szexizmus. Én csak idézem a Wikipédiát, kérem. Az eredmény: egy civilizáció omlott össze. A hetvenes évekre a világ nem volt többé ugyanaz, mint azelőtt.
Ötven évvel korábban 1918-at írtak. Ebben az évben, az első világháború utolsó hónapjaiban szétestek azok a birodalmak, amik négy éve elkezdték a háborút, a régi joviális, viktoriánus-ferencjózsefi világ megszűnt létezni, beléptünk a huszadik századba, pedig naptár szerint már közel az egyötöde letelt, de ekkor vette egy új korszak a kezdetét. A világ nem volt többé ugyanaz, mint azelőtt.
Hetven évvel korábban 1848-at írtak. Népek tavasza. Felkelések, szabadságharcok Európa-szerte. Először Párizsban, aztán kontinensszerte. Az okok: a régi monarchikus struktúrák általi elnyomás, a nemzetállamok megteremtésének óhaja, emberi jogok, szabad sajtó. Az eredmény: a gátlástalan feudális pöffeszkedést felváltotta a joviális viktoriánus-ferencjózsefi világ, ami már nem volt többé ugyanaz, mint azelőtt.
Egy híján hatvan évvel korábban 1789-et írtak. Párizs lakóinak negyedrésze munkanélküli volt, az ancien régime gátlástalan feudális pöffeszkedéséből elegük volt, és szétzúzták a rezsimet. Az eredmény: az első modern értelemben vett forradalom, ami után többé egyetlen európai kényúr sem érezhette biztosnak a trónját.
1789 – 1848 – 1918 – 1968 – 2018. Kétszázharminc év alatt legalább ötször érezte úgy a világ egyre nagyobb része, hogy elég a dölyfös nagyurakból, akik szarnak a jövőnkre – s ezek már Greta szavai megint. Az emberek négyszer fellázadtak és véget vetettek az urak nagy boldogságának.
Azok pedig minden egyes alkalommal visszavettek mindent. Még ha nem is személy szerint ugyanazok. Az első két alkalommal még magát a politikai rendszert is visszaállították, a huszadik században a visszarendeződés már másképp zajlott le.
A mai öregek már felnőttek, döntésképesek voltak 1968-ban. Vajon mit csináltak? Háromféleképpen cselekedhettek. Vagy a lázadókkal tartottak, vagy valamilyen formában ellenük voltak, vagy semlegesek maradtak.
Aki 1968-ban lázadó volt, akár tettekben, akár csak érzelmeiben, annak most is annak kell lennie. A lázadás ma Greta Thunberg.
Aki 1968-ban például lázadót vert, az is egy olyan társadalomban él, amit a lázadók tettek egy kicsit jobbá. Ő is élvezi az előnyeit, akár tud erről, akár nem. Hát itt az alkalom, hogy javítson élete mérlegén. Tudom, öreg már. Hát akkor szavakban! Akár a Facebookon. Álljon ki Greta mellett.
Aki 1968-ban semleges volt, hagyta, hogy mások végezzék el helyette, ami neki is dolga lett volna, még ha csak egy eldugott kis faluban, akkor is – az is ebben a némileg jobbá tett társadalomban élt mostanáig. Valamit visszaadhat azoknak, akik őérte is kiálltak, ha most Greta mellé áll.
1968 óta az urak visszavettek, amit csak tudtak. Egyre többet dolgozunk egyre kevesebbért, viszont egyre többet fizetünk mindenért. A világban több a gyűlölet, mint 1945 óta bármikor, több tucatnyi háború dúl egyszerre, és még sorolhatnám. És hát persze eszméletlen a környezetszennyezés. Greta történetesen ezt célozta meg. Ha Szíriában élne, másról beszélne.
De világunk csak egy van. „A világ felébred, és a változás bekövetkezik, akár tetszik nektek, akár nem.” (Greta szavai, saját fordításom.) Igen, Greta a környezetszennyezésről beszél, de minden másról is beszél, akár tudatában van ennek, akár nem. Ha nincsen, majd lesz. Ha még nem jött rá, majd rájön, hogy a környezetszennyezést nem lehet érdemben csökkenteni a szegénység érdemi csökkentése nélkül. A szegénységet nem lehet érdemben csökkenteni a gazdasági rendszer érdemi átalakítása nélkül. A gazdasági rendszer pedig a társadalmi struktúránk egyenes következménye.
Most mondjam, hogy Greta Thunberg elkezdte átalakítani mindezt? Mondhatom, de nem lenne igaz. Nincs hozzá hatalma. Mondjam, hogy nem kezdte el átalakítani? Az se lenne igaz, legfeljebb abban az értelemben, hogy ami történik, azt nem ő csinálja, okozza, semmivel sem segíti elő, a változások folyamatosan zajlanak már sok éve. Sajnos a fejlődést jelentő folyamatok mellett sokkal erősebbek és hangosabbak a visszafejlődést jelentő folyamatok. Afrikában nemzetközi összefogással erdőültetésbe kezdtek – alig hallunk róla. Brazíliában ég az esőerdő, és minden tele van a hírrel, meg persze a félreértelmezett változatokkal.
A változás folyik, sokkal régebb óta látom, mint amióta Greta a világon van, a pozitív és a negatív irányút is látom, és jócskán a negatív áll nyerésre.
Miért pont Greta? Csak. Véletlen. Ő az, aki elég elszánt és kitartó, hogy bekerüljön a reflektorfénybe és ott megmaradjon, de ha az olvasó kitartóbb, nekiláthat saját maga is. Elkel ebben a világban még jó néhány Greta. És ez nem rocksztárság: miért neki tapsolnak – hát énekelj úgy, mint ő, ha tudsz, és neked is fognak. Greta semmi különlegeset nem tud. Nincsenek olyan ismeretei, adatai, amiket bárki öt perc alatt meg ne találna a neten. Nem tud megoldásokat a problémákra, amiket bárki más ne tudna. De soha nem is állította, hogy tudna bármi különlegeset. Egyetlenegy dolgot hajtogat tizenhárom hónapja megszállottan: „emberek, figyeljetek már végre oda a tudósokra, mert baj van!” Ezt mondja, semmi mást. Nem is állítja, hogy lenne bármi más mondanivalója.
Greta kritizálhatatlan. Az egész világon mindenkit lehet és kell kritizálni, kivéve Gretát. Mert nincs rajta mit kritizálni. Azt az egy darab mondanivalóját akarod kritizálni, hogy „baj van”? Miért, akkor nincsen baj? Gretát időnként megpróbálják elhallgattatni olyan hülyeségekkel, hogy aspergeres meg menjen vissza az iskolapadba. Minek? Ha azt állítom, hogy mindjárt háromnegyed kilenc, és ez neked nem tetszik, akkor hiába bizonygatod, hogy zsidó vagyok meg sorosbérenc. Akkor is mindjárt háromnegyed kilenc! Ha a fejed tetejére állsz, ha ég és föld összeszakad, a tények tények maradnak, és nem kérdezik, hogy tetszenek-e. Ha Greta soha meg sem született volna, ezek a tények akkor is ugyanilyenek lennének, és Greta eddig még semmi mást nem próbált tenni, mint beleverni az orrocskádat a tényekbe, hogy vedd már végre észre őket!
Rossz Greta Thunberget hallgatni. Felnőtt embernek, lányos apának ösztönösen adódik a késztetés, hogy ha egy kislány kétségbeesetten sírva kér segítséget, akkor segítsen, megvigasztalja. De nem tudom. Neki nem lehet azt mondani, hogy nyugi, kicsim, nem lesz semmi baj, ezt nem veszi be, sokkal okosabb annál. Semmit se lehet mondani neki.
Ülhetünk, hallgathatjuk, éghet a pofánk. Hát tessék szépen hallgatni Greta Thunberget, mert ő az igazság szava.