Coming out következik: én nem vagyok ám egy környezetvédő. Nem szemetelek az utcán, az igaz, és persze fontosnak tartom a környezetvédelmet, de egy átlagos héten egyszer sem jut eszembe. Ez nem valami büszkélkedés, egyáltalán nem tartom ezt pozitív tulajdonságomnak, csak a tényt közlöm.
Egészen másért nézem végig mindig figyelmesen Greta videóit. Számomra az ő környezetvédelmi tevékenysége három okból fontos: mert ez adott olyan értelmet az életének, hogy kihozta az életveszélyes betegségéből; mert ismertté tette őt világszerte; és persze leginkább azért, mert őáltala elindult egy átalakulási folyamat, ami már nagyon ránk fért, és őszintén bízom benne, hogy nem egyedül a környezetvédelemre lesz hatással. De egy negyedik okom van, amiért mindig figyelmesen végignézem Greta videóit.
Az én szempontomból mellékes, hogy a környezetvédelem volt az az ügy, ami elérte a fent említett három dolgot – felőlem lehetett volna bármi, lényeg, hogy megvalósultak, és így én is láthatom őt.
Az én okom maga Greta.
Évtizedek óta figyelem az embereket, olvasok a szemükben, arcukban, lelkükben. Láttam jó embereket és még jobbakat, láttam nagyon különleges embereket – de ilyet még nem. (Azaz de, egyvalakit.) Az én számomra Greta történetében nem a környezetvédelem a fontos, hanem az a kimeríthetetlen, végeláthatatlan, határtalan jóság, ami ebből a kicsi emberből árad. Benne van az a „határtalan, emberfölötti derű”, amit Arkady látott Lady Callia tekintetében, de nem egy villanásnyira, hanem állandóan. Benne van Ninda évezredes bölcsessége és szelíd nyugalma, mindent tudó és mindent látó, mindent érző és mindent értő nindasága.
Ninda nem Greta. Két másik kislány lényéből és sok-sok nagyszerű, bölcs filozófus tudásából született, akik közül Greta csak az egyik. Fordítva van. Valamelyik kicsi északi germán istennek viccelni támadt kedve, és Ninda regénybeli alakja nyomán, akit én csak 2018-ban találtam ki, ő már 2003-ban megmintázta Greta Thunberget.