Fölmászik magától

Az utóbbi időben nem voltam egészen boldog, amikor könyvet írtam a különféle Andiakon, ámbár billezetileg már végre igen. Viszont mivel sorra haltak, nem kockáztathattam, hogy egy újabb szövegrész csak az éppen aktuális Andin legyen meg, aztán odavesszen, ha az hirtelen földobja pacskereit. Ezért mentés után azonnal megnyomtam a Jota toolbarjába tett Share as file parancsot is, és föltettem a file-omat a gugliwincsire. Itt jött a szenvedés. Mert ha a rendes kissy20.txt (utána kissy21.txt) nevet használom, akkor a guglin utána milliónyi kissy20.txt-t fogok találni, holott nekem csak egy kell, a legutóbbi. Nem hiszek abban, hogy a különféle szerkesztési fázisokat mind-mind meg kellene őrizni, ha huszonöt évig nem volt erre szükség, most már szerintem nem is lesz. Elég a legfrissebb. Akkor kitaláltam, hogy a szám után írok betűjelet, amit mindig változtatok. Igen ám, de az ablak, ahol megadom a nevet, semmit se mutat a korábban kimentett file-okból, nekem kell kitalálnom, mi legyen a betűjel, vagyis elvileg fejben tartanom, hogy hol tartottam az ábécében. Macera. Aztán kitaláltam olyanokat, hogy az aznapi dátum plusz betűjel, ami még több macera, és végül jött az Autosync. Tojásos Kolumbusz. Megadom, hogy mely könyvtárakat kell szinkronizálni a guglira, és a továbbiakban az ikonját se kell kirakni a home screenre, magától fölmegy a szövegem minden egyes változtatás után. Kész, macera beszüntetve.
  Most már kirakogattam a szövegeimet a home screenre, mindegyik kapott egy shortcutot, így hátha gyakrabban rájuk nyomok és eltöpörgök, hogy mihez is lehetne kezdeni velük. No de mi legyen az ikonjuk? Mindegyiknek egyforma szövegikon, ilyenről szó nem lehet, tehát először is nekiláttam keresgélni könyvet ábrázoló ikonokat. Persze találtam mondjuk háromfélét, ami szóba jöhet. Újabb ötlet: betűk. Kerestem betűket ábrázoló ikonkészleteket, persze csak egy minimális készlettel lehetett gazdálkodni, de pár napig egész jól elvoltam úgy, hogy a Kissyt egy fából faragott K betű szimbolizálta, az ötödik Jane Carson-történet kicsírázmányát egy ötös szám és hasonlók, aztán rácsaptam a homlokomra. Hiszen ilyenből már van nekem sajátom!
  És jött a GraphTexter. Megint tojásos Kolumbusz. Beírom a betűt vagy betveket, kiválasztom a színeket és kész a kocsi, megkapom az iknot, amire szükségem van. Most már nemcsak egyetlen betűt használhatok, többet is, amennyi kifér az ikonomra, és én adok színeket neki. El is kezdtem csinálni iknokat, de nem volt az igazi. Merho’ az andiak ugye csak négyzet alakú iknot hajlandók készíteni, én írhatom, hogy , csak ebből aztán egy négyzet alakú részt kell kivágnom. Akkor megint jött a tojásos Kolumbusz: tegyük bele a programba, hogy tudjon négyzetes képet is. Utána még beraktam az átlátszóságot és az árnyékolást is, szebbnél szebb ikonokat készíthetek. Persze nem az van rájuk írva, hogy meg hiszen a GraphTexter a rendelkezésre álló fontok összes betveivel garázdálkodik. Ha idegen írásokkal írom le az ikonjaimat, az figyelemfelkeltőbb, adott esetben tömörebb is, és klasszabbul néz ki.

»»»»»»