Fanni

Alapjáraton nem egy nagy mutatvány, hogy azt érezd, van értelme az egésznek, hogy csináltál azon a héten valamit. Jön valaki, akit nem is ismersz, kér valamit, mármint ugye az egész világtól, bárkitől, aki hallja, és pont tudod teljesíteni – ilyenből már születtek elég jó dolgok éppen, de persze az ember nem ezt várja még egyszer, csak tud segíteni és kész. Mert van itthon négy hatalmas doboz legó, Zsolté volt, aztán gyakorlatilag csak Gabi játszott vele, egyik se fog már, egyik meghalt, a másik egyéb okból – és ha majd lesz a háznál gyerek, hát árulnak még a boltban legót. Szóval összeraksz egy kis téglaszerű alkotmányt, hogy olyan normális mennyiség legyen, ne több kiló, mert az már megalázó, de azért már legyen hasznavehető, és elküldöd, mert egy látássérült kislánynak az lesz a számolópálca, a munkafüzet, mindenféle, és persze ő is szegény, mint a templom egere.
  Aztán megjön az értesítés, hogy a kislány kibontotta, szétszedte, és ült benne egy másik kislány, legóból, eredetileg síelő, de szeptemberben minek a sícucc, magnót kapott helyette, és a nagyobbik kislány a kisebbiket elnevezte Fanninak, és lesz egy nyakba akasztós tokja, mert magával akarja hordani.
  És akkor tudod, hogy nem voltál hülye, mert aki gyereknek legót ad, az játéknak adja, a pedagógiai cél másodlagos, ámbár a legó önmagában, sulin kívül is egy fantasztikus pedagógiai eszköz, nem kell Seymour Papertnek lenni, hogy ezt tudjuk, de nem ez a lényeg, még csak az sem lényeg, hogy a legó a maga térbeli, taktilis világával eszményi taneszköz vakoknak is – csak az számít, hogy ha a gyerekeknek játék kerül a kezébe, akkor játszanak vele.
  S ha ebben a cikkben valami dicsekvésnek hat, az ne az legyen, hogy én mekkora adományozó Róbert bácsi vagyok, nem vagyok, annak a legónak pénzbeli értéke akkor lett volna, ha el akarom adni, de a fene nem fog ezzel vacakolni, amikor nincs rá fizetőképes kereslet. Dicsekedni azzal lehetne, hogy tudom, hogy működnek a gyerekek – ha nem lenne magától értetődő elvárás minden felnőttel szemben, hogy ezt már tudják. Alapjáraton.

»»»»»»