Ő az oka. Hogy süsü vagyok és csak ez az egy fejem van. Mert az egy dolog, hogy Kissy és egértársainak erőszakosságát nem mindenki szereti, a rámenősségük is talán néha tenyérbemászó, de ők ilyenek, ez van, mondjuk megvan éppen rá az okuk, és nem írhatom meg őket másmilyennek, mint akik. Ahhoz, hogy ők ilyenek lehessenek, nekem is ilyennek kell lennem, amikor együtt vagyunk, miközöttünk egy elég szoros függőségi viszony van ugye érvényben.
Csakhogy Ninda ennek az ellentéte. Ninda az ahiṃsā, az egércsapat pedig a hiṃsā, ez a fogalom is létezik a szanszkritban, hiṃs ütni, hiṃsā sérülés, ennek fosztóképzős változata az ahiṃsā, a „ne árts” gondolata. (Ez az a- fosztóképző ugyanaz, mint az olyan szavakban, mint aszimmetrikus, aszexuális, amorális.) Ninda jelenleg, százhúsz évesen egyszerűen csak szelíd. Sok szenvedésen ment keresztül, ezek tették azzá. Mi viszont Lýȳvel azt is tudjuk (nem, nem jól mondom: én tudom, Lýȳ még csak reménykedik benne), hogy Ninda szelídsége mögött ott áll a pradzsnyápáramitá és a dzsudihar manténe. Talán ő a Lisan al-Gaib.
Csakhogy nekem ahhoz, hogy Ninda ilyen lehessen, át kell állítanom az agyamat a lehető legnindásabbra, ami nem könnyű, mert én alapvetően nem vagyok nindás. Ninda jelleme eléggé távol áll az enyémtől, de Vanessáé is, csak az ellenkező irányban, és nekem Vanessa felé még csak-csak sikerül kitérni, de Ninda felé már akkora megterhelés ennek a kicsi agyamnak (lásd ↑ a videót), hogy hónapok óta nem tudom folytatni a Kissyt, az ingamozgástól már lebillenne a helyéről az az egy fejem.
Majd túljutok ezen, megoldom. A Lauma azon felül, hogy ő egy regény, erre is utat mutat, mert ott olyan jellemekkel kell dolgoznom, akik jobban hasonlítanak rám. Talán. Vannak jelek, amik szerint vagy Lauma, vagy Jurģis valamilyen hidat képezhet Kissy és Ninda között, de valószínűbb, hogy a kettő együtt. Még nem tudom, csak kétezer szavam van meg.