Éjszaka van, az író cikket ír,
kis tiszteletadást valakiről.
Kifogy a lélegzet, a ceruza megáll,
nem jön a hangulat, amit leírni akar.
Benéz a Facebookra, hogy valamit csináljon,
s ott van egy új vers, Király Gáboré.
Mai dátummal, pedig már nem is költ ő,
s visszaadja pont azt a hangulatot.
Menne is az író, rögtön vissza írni,
de hát nem teheti, viszket a ceruza.
Leírja hát gyorsan, végig rímek nélkül,
hiszen ő nem költő, verset írni nem tud,
hacsak nem attól vers valami,
hogy nem ér ki a képernyő
jobb széléig.