Dicsőséges nagyurak – hát hogy vagytok? Tudjátok-e, hogy ezt a kérdést Petőfi csak pár nappal azelőtt írta le, hogy kitört az a forradalom, amiről a ti rendelésetekre ma is minden iskolásgyerek halálra unásig magol, mert ti totál nem értettétek meg, hogy ki volt és mit akart? Ha most föltámadna, vasvellával kurgatna ki benneteket a parlamentből vagy ami hivatalt éppen érne, de haladjunk sorjában. Ez a dicsőséges nagyúri allűr nem magyar találmány és nem is új. Úgyszólván egyidős az emberiséggel.
Először alighanem azt találtátok ki, hogy a nő és a gyerek az nem ember. Ez messze az írott történelmet megelőzően történt, lehetetlen megmondani, hogy százezer vagy egymillió éve. Egyszerű volt akkoriban a világ. Aki nagyobbat ütött, annak volt igaza. Az erős, jól megtermett férfi majom nagyobbat tudott ütni, hát a kicsi nőmajom meg gyerekmajom jobban tette, ha befogja a száját. Igaz?
Nem, nem igaz. Ez nem akkoriban volt így, hanem azóta is így van, és ameddig még el lehet képzelni, így is lesz. Gondoskodtok róla, ti dicsőséges nagyurak.
Mert ez fontos. Majom korotokban még csak azt tudtátok tenni, hogy miután lebunkóztátok a nőt meg a gyereket (nem érdekes, majd fialnak másikat), ordítottatok és a melleteket vertétek, hogy ÉN VAGYOK ITT A LEGNAGYOBB MAJOM!
Azóta státusszimbólumok sokaságát teremtettétek.
Először a vezéri rangot, csak azután a vagyont, hiszen falkavezér az állatoknál is van, de vagyont csak az ember gyűjt. Mire a fáraók kora eljött, megteremtettétek az isteneket is, meg egész sereg túlvilági lényt, amik semmi másra nem valók, mint hogy kordában tartsanak minket, akiket akkor már csak csürhének tartottatok, alacsonyrendű szolgafajnak, ámbár ti élősködtetek mirajtunk. A nagyúr sosem dolgozott, csak elvette a szegénytől, amit az megtermelt. Csináltattatok magatoknak a szegény emberrel mindenféle cifra holmit, ruhát, trónszéket, hintót, és majomkodtatok, hogy ÉN VAGYOK ITT A LEGNAGYOBB NAGYÚR!
Aztán a nagyuraknak bealkonyult. Petőfi már nem érte meg, de az első világháború szétverte Európában a feudális királyságokat. Még sokfelé vannak uralkodók, még többfelé „arisztokraták”, de a világ sikerültebb részén ez nem jelent többet hagyománytiszteletnél, hajbókolás nincs már hozzá. Innen nyugatra a herceg meg a gróf csakolyan muki, mint akárki más, van neki rendes munkája. (Azért ilyen gróf nekünk is jutott egy, Eszterházy Péter, aki fütyült arra, hogy ő egy gróf.) Hát keleten még valóban akadnak hagyományos értelmű nagyurak is, mert nem könnyű ám megszabadulni tőletek – vigyáztok, azazhogy vigyáztattok nagyon a bőrötökre.
De a nagyúrság elvesztésével sincsen semmi vész, mert közben bőségesen jutott időtök átmenteni magatokat másféle nagyúrságba. Egész csomót kitaláltatok, kasztosítottátok az emberiséget.
És aztán ezeknek is sorban bealkonyult.
Van ez a nagyszerű találmány, a vallás, ami remekül alkalmas az emberek korlátlan parancsuralom alatt tartására, minden másnál szuperebbül lehet vele egymás ellen uszítani egyéneket vagy népeket, és éltetek is vele bőségesen. Keresztény muszlim ellen, keresztény zsidó ellen, katolikus protestáns ellen, szunnita síita ellen, semmi nem okozott ehhez fogható pusztítást a történelemben. Ha a vallási uralom kimarad a történelemből, egy évezreddel előrébb tartanánk.
De aztán a világ sikerültebb részén a vallási parancsuralomnak is bealkonyult.
De van ám még a bőrszín. A rosseb nem érti, hogyan találtátok ki, hogy a fekete színű ember nem olyan értelmes, mint a ti nagyúri fehérségetek, de irtózatos pusztítást vittetek végbe ezzel is, szétromboltátok egész Afrikát, Amerikát, bevezettétek a nagyúri fehér uralmatokat, de idetartozik a nácik zsidóüldözése is, amit csak ráépítettek a keresztény zsidógyűlöletre, de elszakították vallási eredetétől.
De aztán a világ sikerültebb részén a fehérek parancsuralmának is bealkonyult.
És mostanában kezd recsegni-ropogni a dicsőséges nagyúri felépítmény két bástyája: az egyik legősibb, a nők semmibe vétele, és egy a vallások legdédelgetettebb gyűlölettalálmányai közül, a melegek semmibe vétele.
Kezd kitelni a becsület.
Mi lesz, ha mind összedől, dicsőséges nagyurak?
Az egész nagy felépítmény, amin évszázezredeken át dolgoztatok majom korotok óta. Nem kétlem, hogy még soká tart, a folyamat végét egyetlen ma élő ember sem fogja látni, de addig még szörnyű megrázkódtatások várnak rátok.
Nagyapa még fensőbbséges Fehér volt és már húszéves korában „hé, te fiú”-nak szólította a fekete öregembert – az unoka már fekete főnök alatt dolgozik beosztottként és nem lát ebben semmi rendkívülit.
Nagyapa még fensőbbséges Keresztény volt és mint kultúrember leereszkedően beszélt a zsidóval meg az ateistával – az unoka már fütyül a vallásra, másokéra is, és életében be se teszi a lábát a templomba.
Nagyapa még fensőbbséges Férfi volt és udvarias a nőkkel, de elvárta, hogy ne szóljanak bele a fontos dolgokba – az unoka már elismeri a kolléganő rátermettségét és hallgat a szavára.
Nagyapa még fensőbbséges undorral fogadta a legkisebb jelzését annak, hogy léteznek homoszexuálisok, és rögtön idézett a Bibliából – az unokának mindenféle orientációjú haverjai vannak, és így tartja normálisnak.
De ez még sokáig eltart és egyre rosszabb lesz ám, dicsőséges nagyurak. Kaphattok főnöknek rózsaszín inges, vékony hangú férfit, aki hullámzó járással lejt a folyosón szivárványos aktatáskával, vagy rasztafrizurás fekete nőt, aki szlengben beszél és Bob Marley-s pólót hord. Cigányt. Arabot. Koreait.
Száz éve még megvoltak a szentélyeitek, ahol kedvetekre szidalmazhattátok a niggereket, és közben a fekete inas töltögette a pezsgőspoharakat. Ma ezt már legfeljebb otthon, és a fekete inasok is jelentősen megritkultak. Ma már inkább csak eszmei szentélyeitek vannak.
A legtartósabb és legkevésbé kikezdhető – kettő van.
A nemzetiség miatti gyűlölet. Ahogy kezdtek összeomlani az építmények, ezt az egyet sikerült megtámogatni a háborúkkal és a sporttal, ezzel a (nem mindig) vértelen háborúval, amit alaposan kihasználtok a nacionalista gyűlölet szítására, éppen csak az ellenséges sportolók szubhumán lényekké degradálásának fegyverét nem vetettétek még be.
Mert ezt inkább a másik fronton használjátok: a politikai pártállás miatti gyűlöletnél. Ha a rivális politikus egy bűnöző, gazember, vadállat, akkor a rá szavazók is hasonlók. És máris darabokra tördeltétek a társadalmat, és halászhattok a zavarosban.
De mi lesz, ha az emberek rájönnek – ahogy egyre többen és többen jöttek rá, hogy a más színű, más vallású, más nemű, más nemi identitású ember is ember –, hogy a más nemzetiségű és a más pártállású ember is ember?
Akkor mit tesztek, dicsőséges nagyurak? Nem fog viszketni egy kicsit a nyakatok?