Mármint könyveket, borítóval. A könyvtárban jelenleg huszonhat könyv van, abból már csak egynek, Az égig érő bablevesnek nincsen borítója. Mert képtelen vagyok kitalálni, hogy mi legyen rajta. Egyébként viszont amióta a Lauma publikálásával elkezdtem a könyveimet tördelt PDF-ekben kiadni, azóta mindegyiknek csinálok „igazi” borítót. A „nem igazi” borítókat valaha régen a Moly számára készítettem, először egyszínű téglalapok voltak, rajtuk a nevemmel meg a könyv címével, aztán egy bőrszerű textúra került a téglalapok helyére. De hát ezek ugye nem szépek.
A Lauma megjelenése óta huszonhárom hónap telt el, tehát majdnem pontosan havonta készítettem egy címlapot. Többféle technikával. A leggyakrabban fényképeket használtam – gondosan ügyelve, hogy szabad felhasználásúként legyenek feltüntetve –, általában tájképeket, egy-két alkalommal számítógépeket, legóemberkét, a TV–BASIC számára képernyőfotókat a tévésorozatból. Máskor rajzoltam: az Ami a vesédet nyomja szabadkézi gyerekrajzot kapott, a Ninda és a Szivárvány számára pedig külön programot írtam a címlap elkészítésére (pontosabban a Ninda csillagját rajzolta program, a háttérben a csillagos világűr pedig fénykép) – és ma megcsináltam a Cinikus politikai szótár címlapját is ezzel az eljárással, egy kis program rajzolta meg a színes kockás hátteret. Rajzolt címlapja van a Hankának is, csak azt nem én rajzoltam, hanem Dedinszky Vivi még a 2017-es papírkiadás számára.
Az Amina viszont fotorealisztikus festményt kapott a címlapjára – már a szememre vetették, hogy ezt mesterséges intelligencia készítette, ez a kislány nem is létezik, pedig bizony de, ez a kislány létezik. Hozzá kézírásos feliratok pályázat útján.
Ez engem szórakoztat, szeretem csinálni. Új technikákkal is fogok kísérletezni.