Féadfaidh beirt, gan beann ar a ngnéas, conradh pósta a dhéanamh de réir dlí.
Ezen a kis mondaton kapnak éppen idegrohamot a fóbok Európa-szerte. Beirt. Akármilyen beirt, csak nagykorúak legyenek, mostantól kezdve féadfaidh conradh pósta a dhéanamh de réir dlí, és most jön a neheze: gan beann ar a ngnéas.
Márpedig a fóboknál a gnéas a legfontosabb, mindent meghatározó szempont, illetve általában hogy ki minek születik, fear vagy bean az őnekik ég és föld. Nem annyi, hogy másképpen pisilnek, szó sincsen róla, a bean az egy alárendelt lény, a fear, vagyis hát a tiarna tulajdona, szüljön gyerekeket és fogja be a száját. Fear az férfi, de tiarna már uraság, és minden fear tiarna, ha van neki odahaza egy bean. Vagy több, mert lehet felesége, akárhány lánya, húga, sőt lehet anyja is, azok egyike se fear. Nincsen nekik faszuk. Az teszi a feart fearrá, akarom mondani: a férfit emberré.
Csakhogy a piteog egyik se.
Fób nyelven természetesen mindenki piteog, az is, aki saját neméhez vonzódik, az is, aki másféle neműnek érzi magát, mint aminek csupasz kisbabaként látták, meg még vannak sokféle emberek, de fób nyelven ez mind piteog, általában aki nem illik bele az ő egységsugarú, négyszögletes világába, az piteog. (Igen, mert nála a négyszögnek is lehet sugara, geometriából se volt jobb, mint biológiából.)
A Morgan Freemannek tulajdonított mondás szerint „Nem vagy homofób. Nem félsz. Seggfej vagy.” Igazából nem ő mondta, de ettől még igaz. Soha nem láttam homofóbot, legyen az akár hivatásos homofób, mint püspök vagy jobbikos, akár natív, rémült sikollyal fölmászni egy fára, ha szembejött két pasi egymást átkarolva, rózsaszín sztreccsnaciban. Fityfenét. Utálkozva végigmérik őket és előkelően magasra tartott heftivel továbbmennek, mérhetetlenül büszkén arra, hogy ők másfélének születtek, most nem lehetne belőlük… ja, de, lehetni lehetne attól még püspök is belőlük vagy jobbikos. Akkor meg mi a baj?! Vannak, akik rémülten hazarohannak és bezárkóznak, ha a rádió vihart jelent, mert rettegnek a vihartól. Mások különféle állatoktól rettegnek, és ha az megjelenik a közelükben, nem lehet bírni velük, pánikba esnek és a menekülés vagy az állat eltávolításának módján kívül semmi sem érdekli őket. Ezek betegségek, orvosok kutatják és gyógyítják őket, orvosi könyveket írnak róluk, szakemberek foglalkoznak velük. A homofób nem retteg a piteogoktól, hanem gyűlöli őket, iszonyodik a gondolattól, hogy ezek egymással dugnak, beirt. Mármint dhá fhir, két férfi. Dhá mhná, az nem zavarja, a leszbipornót még lelkesen nézi is, amikor a fóbtársak nincsenek ott, csak akkor fújol bőszen, amikor együtt lógnak, fóbok egymás között, és meglátnak egy beant, akinek farmere vagy szemüvege van, biztos hátha leszbi, fuuuuuj.
És akkor jönnek az írek és megszavazzák.
A kardiológiák nagyszámú lila képpel hápogó, szögletes fejű embert vettek föl Európa-szerte, akiket vad indulat fogott el, ha megláttak egy hárfát, és arról motyogtak, hogy most majd biztos kötelező lesz. Mármint férfiaknak egymással dugni, beirt. Ámbár amikor engedélyezték, hogy egy fear és egy bean az anyakönyvvezető előtt kössön házasságot a pap helyett, nem tették kötelezővé. Amikor engedélyezték, hogy a férfiak is hosszú hajjal járjanak, a nők nadrágban, nem tették kötelezővé. Amikor engedélyezték, hogy a jobbágyok elhagyják a falujukat, nem tették kötelezővé. Amikor engedélyezték, hogy az uralkodó vagy a trónörökös közrendű emberrel házasodjon, nem tették kötelezővé. Amikor engedélyezték, hogy az emberek letegyék a jogosítványt és autót vezessenek, nem tették kötelezővé. Eszméletlen mennyiségű dolgot engedélyeztek az áldott emlékezetű középkor óta, de ezek közül aránylag keveset tettek kötelezővé. Amit kötelezővé tettek, azt nem engedélyezték, hanem elrendelték, például a rabszolgák felszabadítását, azt tényleg muszáj volt megcselekedni. De nem is volt róla népszavazás.
Beirt az kettőt jelent, emberből. Akármilyen emberből. Lehetnek egyforma vagy különböző neműek, szőkék, barnák, kövérek, soványak. Ha ketten vannak, az beirt. És ha ez nem lenne elég egyértelmű, akkor a szöveg még hozzá is teszi: gan beann ar a ngnéas, nemi hovatartozásuktól függetlenül. Az nincs benne, hogy egyik se legyen rabszolga, pedig volt idő, amikor a rabszolgák nem köthettek házasságot a gazdájuk engedélye nélkül. Az sincs benne, hogy a férfi köteles adott számú kecskét átadni a lány apjának, pedig volt idő, amikor enélkül elképzelni se lehetett házasságot. Az sincs benne, hogy a jósnak meg kell vizsgálnia, hogy a házasulandók horoszkópja összeillik-e, pedig enélkül sokáig elképzelni se lehetett házasságot. Az sincs benne, hogy a lánynak szűznek kell lennie, pedig – no, olyan férfi ma is van, aki csak azért várja a nászéjszakát, hogy megvizsgálhassa a zárjegyet, és ordít, ha szerinte nincs minden rendben, akkor is, ha neki már volt hat felesége és nyolc szeretője. Az sincs benne, hogy a lányt át kell engedni a földesúrnak az első éjszakára, pedig – de ez minden bizonnyal csak legenda. Az viszont benne van, hogy gan beann ar a ngnéas. Most még. Száz év múlva senki sem fogja érteni, hogy ezt minek kellett beleírni, persze hogy gan beann ar a ngnéas, hol itt a probléma?
Az amerikai kórházakban még akad néha egy-egy magáról megfeledkezett bunkó, aki azt kéri, hogy fehér legyen az orvosa, de még ezek se kelnek ki magukból, amikor a fekete orvos megvizsgálja a másik beteget, hogy ide már niggereket is beengednek, fuuuuuuj, miért nincsenek ezek visszaminősítve rabszolgának. Szóval az agyi lemaradásuk nekik sem végtelen, legalább 1865-ig már eljutottak.
A homofóbok mikor jutnak el 2015-be? Egy évszázad múlva, vagy több kell?
Mostantól kezdve megvan a homofóbia ellenszere. Ha két meleg megy az utcán és egy homofób elbődül, nincs más dolguk, mint előkapni egy hárfát, egy palack uisge beathát és egy fazék cál ceannannt: a homofób a szívéhez kap, elterül és mehetnek tovább nyugodtan.
Féadfaidh beirt.