Bábeltorony megint

Az ünneplő tömeg ovációja és a záporozó kérdések özöne nem hagyott kétséget aziránt, hogy a Bábeltorony-problémakört alaposabban meg kell vizsgálni. Tehát íme további eredményeink.
  1. Nem igaz az a feltételezés, hogy a két utolsó oszlopot célszerű együtt kirakni, mert ha egy oszlop marad a végére, akkor valamelyik szomszéd oszlopot kénytelenek vagyunk újra elrontani. Ahogy az utolsó oszlopban leküldjük a golyókat, az oda nem valókat szépen föl lehet sétáltatni a már kirakott szomszéd oszlopban, és nem lesz semmi gond.
  2. A vízszintes kirakás annyival macerásabb egy kicsit, hogy az első szinteknél többször zsebet kell váltani, hogy az eldugott golyót, illetve az őrszemet kicserélhessük. Egyébként nincs vele semmi probléma.
  3. Ellenben azt a változatot, amikor a színek vízszintesen haladnak, sokkal macerásabbnak tartom. Ekkor ugyanis a legfelső szinten nem hat különböző színű golyó, hanem hat különböző árnyalatú között kell rendet teremteni, és én a magam részéről belezavarodtam, hogy melyik melyik.
  4. Amikor paritáshiba lép fel és körbe kell sétáltatni a golyókat, az egész egyetlen sorozatban megoldható, csak arra kell ügyelni, hogy az első három golyót úgy tegyük eggyel arrébb, hogy az oszlopjukat nem bántjuk; ezután a második háromnál már magától adódni fog, hogy hogyan igazíthatók helyre.
  5. Igen, úgy is meg lehet keverni a golyókat, hogy a jobb kezünkből csinálunk tölcsért és a ballal töltjük bele őket.

»»»»»»