Már egy hónapja kész, anyanyelvi beszélők három nyelvtani hibát javítottak benne, egyébiránt tetszett nekik. Meg az eredeti is. Egyelőre csak a refrénre vállalkoztam.
Gadalaiki mainīsies,
slikti laiki, skaistas dienas,
piekļaujies man, neaizej,
ja es ietu, nelaid mani.
Gadalaiki mainīsies,
labi laiki, sliktas dienas,
piekļaujies man, neaizej,
ja es ietu, nelaid mani.
Többek között azért éppen ez, mert az évnyitón a Sauliete kislányok elénekelték az Es domāšu par tevit, akkor figyeltem föl erre a sorra, hogy gadalaiki mainīsies. Szótár nélkül értettem: Guntars Račs ugyanazt a képet alkalmazta, mint Horváth Attila. Változnak az évszakok. A zene Lauris Reiniksé.
Kis fordításom akkor se lehetne jobb, ha folyékonyan beszélnék lettül (csak akkor egyből a nyelvtani hibák nélküli változatot írtam volna meg). Nem rímel, és a szótagszám is döcög. De olyat írni már csak költő képes.
Folyékonyan én már nem fogok megtanulni, azt nem lehet, ha valaki negyvenhat évesen kezd hozzá, de nem is ez a cél. Értettem azt a sort és még sok mindent, és amikor megkérdeztem a letteket (vai tas ir ļoti slikti?), ők is értettek engem, kizárólag lettül szóltam hozzájuk, nyilván abban is volt hiba bőven, és rengeteget kellett bújnom a ragozási táblázatokat, de érthetően ki tudtam fejezni magam.
Sosem fogom elfelejteni, hogy tizenöt hónapja még pontosan egy szót ismertem.