Bejelöltem Alföldi Róbert oldalát a Facebookon, de olvasgatni nem fogom. Tömény náci mocskolódás.
Az ember elgondolkodik, hogy miért nem tudott ő arról, hogy száz évvel ezelőtt milyen gaztetteket követtek el a románok; ez az elgondolkodás úgy tíz másodpercig tart. Aztán elgondolkodik, hogy ehhez mi köze Alföldi Róbertnek; ez is úgy tíz másodpercig tart. Aztán elgondolkodik, hogy miért kell ennyire veszekedetten gyűlölni a románokat. Ez azóta is tart. Az első két kérdésre hamar megvan a válasz. Ezek senkit sem érdekelnek!
Senkit sem érdekel, hogy mit követtek el 1241-ben a mongolok, 1526-ban a törökök és 1918-ban a románok. Valaki azon háborgott, hogy ha mi december elsején megengedjük, hogy a románok ünnepeljenek Magyarországon, akkor ezzel az erővel Berlin főterén meg lehetne ünnepelni május kilencedikét. Nos, Európa-nap címszó alatt igenis megünneplik, bár nem munkaszüneti nap, de bocsánatot kérek, ha van ország a világon, amely joggal ünnepelhetné a hitlerizmus bukásának évfordulóját, az Németország. Tény, hogy Lengyelország és a Szovjetunió sokkal többet szenvedett Hitlertől, mint Németország, de Németország sokkal hosszabban. 1933-tól – mindmáig.
De a gyűlöletiparban ez nem így működik. Minden német náci, minden román oláh és minden magyar mártír. Bár a mártírokat csak az oroszlánok szeretik. És ha valaki úgy gondolja, hogy a történelem a történelemkönyvbe való, és a szomszédokkal békében kellene végre élni, akkor jönnek a jobbikos üvöltöncök és rádörrennek, hogy magyar-e. Náluk a véleményt a nemzetiség határozza meg. Ha magyar vagyok, akkor Alföldi Róbertet egy vadállatnak kell tekintenem, amiért bérbe adott egy termet. Ha ősi székely gyökereim kutatása közben kiderül, hogy egyik dédapámat Stefanescunak hívták, akkor időm egynyolcadában védelmembe kell vennem Alföldit, mert hát mégiscsak milyen szép ünnep az a december elseje. Nem azért kell védelmembe vennem, mert egy igazgatónak az a dolga, hogy aláírja a terembérlési megállapodásokat, vagy mert a románok a szomszédaink, az Európai Unió tagjai, akikkel ezernyi vérségi kötelék köt össze minket – frászkarikát. Azért, mert ha az egyik dédapám román volt, akkor a román vérem azt mondatja, hogy dögöljön meg minden magyar, de a többi hétnyolcadom meg azt, hogy dögöljön meg minden román.
Jobbikos világnézet szerint legalábbis.
Soha nem értettem egyet azzal, hogy Alföldi színigazgató legyen, ahogy más színészek színigazgatóságának sem örülök. De nem azért, mert kárt okoz a nemzetnek, a jónyavalyát. Hanem mert amíg színházat igazgat, addig nem játszik, nem rendez, nem forgat, nem szinkronizál. Márpedig Alföldi Róbert egy tündéri pasas, akinek ha egyszer számot kell adnia gaztetteiről, azok a le nem forgatott filmek és el nem játszott szerepek lesznek. 2008–2009-ben egyáltalán nem játszott filmben. Én tudom, hogy a színház legalább olyan fontos, de én nem jutok el a Nemzetibe, én csak a tévében láthatnám.
No, fölteszem ezt a cikket, szokás szerint belinkelem arra az oldalra, amiről szól, aztán megyek aludni; fortyogjanak a nácik magukban.