Páriában elég gyengén mentek a dolgok. A kormány dolgai is. Egy kormányülésen aztán a pénzügyminiszter új elgondolást fejtett ki.
– Pártársak! Pária kormányaként az elmúlt adóévben ötszázmillió tallér adóbevételre tettünk szert, ami akkora teher, hogy a polgárok nyögnek belé, a vállalkozások a csőd szélén tántorognak. Ugyanakkor az állami kiadásokra évente kétmilliárd tallér is épp hogy elég lenne, és az adósságaink meghaladják a tízmilliárd tallért. Tehát az adókat csökkenteni is kellene és emelni is, egyszerre. Mivel ez nem lehetséges, új pénzügyi politikát kell bevezetnünk. Arra gondoltam, hogy el kell engedni minden adót. Ettől az adóévtől kezdve ne vegyünk el egyetlen tallért se senkitől. Ezzel az embereknek, vállalkozásoknak megmarad a pénzük, és meg tudnak élni. Következő lépésként nyilván a kormány pénzügyeiről kell gondoskodnunk. Magától értetődő lenne a bankóprés megindítása, ám ennek káros hatása közismert, más sem hiányzik még nekünk, mint egy egekbe rugaszkodó infláció. Ezért egyetlen tallérral sem szabad növelnünk a készpénzállományt. Mégis megindítjuk a bankóprést, de nem tallérokat fogunk nyomni. Egy egészen másik pénzt. Mindegy, mi lesz a neve, tőlem hívhatjuk páriásnak is, az a lényeg, hogy nem szabad közforgalomba kerülnie. Két okból sem. Mert hígítja a készpénzállományt és ezáltal inflációt okoz, és mert ennek a lépésnek az a célja, hogy a kormánynak legyen végre pénze. Éppen ezért lesz az új pénznek más neve, más külalakja, hogy ne kerülhessen ki a közforgalomba. Ennek a pénznek nem szabad elhagynia az államkincstár páncélszekrényét!
A javaslatot megszavazták. Egy neves bankjegytervező alkotott is egy sorozat bankjegyet, de a kormány hamarosan rádöbbent, hogy ha kis címletek is léteznek, akkor azok esetleg forgalomba juthatnak, és az egész terv kútba esik. De ha csak nagy címletek vannak, azokat nem lehet felváltani. Végül egyetlen címletet hagytak meg, a százmilliárd páriást. Ebből nyomtattak egyetlenegy darabot, aztán a nyomóformát beolvasztották. A százmilliárdos bankjegyet gondosan két üveglap közé fektették, amiknek a szélét összeragasztották. Ezután elhelyezték egy különlegesen biztonságos páncélszekrényben, amelyet lehegesztett ajtóval, szilárdan rögzítettek a nemzeti bank nagy széfjének mélyén.
És végre minden gond megoldódott Páriában. A kormánynak végre volt pénze!