Mi, a Magyar Köztársaság polgárai, akik hisznek abban, hogy a Teremtő Jó Isten, aki Atya, Fiú, és Szentlélek, és a Pápa az ő Földi Helytartója, kinek neve dicsőíttessék (meg a hitetlen kutyák is), azon óhajunktól áthatva, hogy 2010. július 8-a csütörtök legyen, ezennel kibocsátjuk a
„Legyen Béka, Népszabadság és Egyetértés a Csütörtökről.”
A XXI. század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét, és úgy döntött, hogy 2010. július 8-a csütörtök legyen.
A magyar nemzet önrendelkezésért vívott küzdelme 1956-ban egy dicsőséges, de végül vérbe fojtott forradalommal kezdődött, ámbár ennek semmi köze a tényhez, hogy 2010. július 8-ának csütörtöknek kell lennie. Ezért a történelemóra további részét jelen Nyilatkozatunkból kihagyjuk.
A magyar nemzet 2010 tavaszán unott pofával újra a szavazófülkékhez járult és igyekezett kiválasztani, hogy a kínálatból kit utál a legkevésbé. Miután a legkevésbé rossz választásnak Orbán Viktor tűnt, ám csakhamar kiderült, hogy inkább Kim Dzsong Ilt kellett volna felkérni, a magyar nemzet 2010 nyarán úgy döntött, hogy újra összeszedi életerejét és a szavazófülkéken kívül sikeres forradalmat visz végbe. Az Országgyűlés akár ki is nyilváníthatja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja, de úgyse fogja.
Az Országgyűlés helyett ezért inkább mi magunk nyilvánítjuk ki, hogy a júliusi választások nélkül új társadalmi szerződés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Csütörtöki Együttműködés Rendszere megalapításáról döntöttek. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakult Országgyűlést és az új kormányt, akár feláll nekik, akár nem, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül hagyjanak minket a Csütörtöki Együttműködés Rendszerében, a CSER-ben.
Erre tesszük fel életünk most következő napját.