Ha az olvasó azt látja egy külföldi újságban, hogy az Orbán magyar találkozott a Gašparovič szlovákkal, akkor tudhassa, hogy a Heti Válasz a forrás. Az is aranyos, hogy serpacsapat. Elképzeltem, hogy majális van Budapesten, aztán a szemét eltakarítására magyarcsapatokat küldenek ki.
A serpa ugyanis egy nép. Serpa nyelven beszélnek, ami a középtibeti egyik nyelvjárása. Százötvenezren vannak, és kétségtelenül hegyi vezetőkként váltak híressé, de azért nem mindegyikük az. Tendzing Norgajnak is a nemzetisége volt serpa, nem a foglalkozása.
Mindazonáltal ha a serpa egy foglalkozás lenne, akkor sem úgy írjuk, hogy „a Namgyal serpa”. Először is természetesen átírjuk magyar helyesírásra, Namgjal, bár ezt fölöslegesen mondom, mert ma már Vlagyimir Chernishevskyvé torzítják a neveket, a fele magyar helyesírással, a másik fele angollal, gyerünk, hajrá, még félóra a munkaidő, addig még kétszáz hírt megcsinálunk! Másodszor pedig nem írjuk, hogy „a Kovács újságíró” vagy „a Tóth utcaseprő”, mert ez bunkó stílus, így nem írunk újságcikket. Azt írjuk, hogy Kovács Géza újságíró, Tóth Béla utcaseprő. Ja, a keresztnevét persze kiderítjük. Ezt úgy hívják, újságírás. Régen ilyet is csináltak, akkor is másolták a többi újság híreit, de két ollónyisszantás között gondolkodtak egy kicsit.