Valahol él ebben az országban a következő miniszterelnök. Mert valakit biztos meg fognak választani. Nyilván olyat, aki ért hozzá. Az illető tudja, hogy ért hozzá, hiszen aki nincsen tisztában a saját képességeivel, az nem alkalmas semmire. Már most is tudja magáról, hogy képes ellátni a feladatot. Közben mindenféle emberkék nevei röpködnek a sajtóban, amit ő is olvas, hiszen egy eseményektől elzártan élő ember nem lehet alkalmas. Ezek az emberkék azonban nem alkalmasak miniszterelnöknek, és ő ezt tudja. Ha alkalmasak lennének, őket választanák, ha pedig alkalmatlanok és ő nem tudja róluk, akkor ő nem alkalmas.
De nem szól. Nem lép elő: itt vagyok, tessék, én vagyok a ti emberetek, én tudom sikeresen elkormányozni az állam hajóját a gazdasági válság és a politikusok létezésének kettős veszedelme között. Rejtőzködik. Beleolvad a potenciális miniszterelnökök névtelen, szürke tömegébe, és nem mutatja ki a foga fehérét.
De miért? Egy igazán rátermett miniszterelnök az ország javát nézi. Az ország java az, hogy hipp-hopp előteremjen a miniszterelnök, belejtsen középre, mancsoljon Gyurcsánnyal, mancsoljon a többi pártelnökkel, Szilivel, Sólyommal, mindenkivel, aztán a mikrofon elé lépjen és közölje: Jó napot. Jöttem kivezetni az állam hajóját a válságból. Vitorlákat felhúzni!
Az az érzésem, hogy ha ez nem történik meg, akkor az az ember, akit végül is majd megválasztanak, nem az Igazi, Nagyon Rátermett Miniszterelnök. Csak egy olyan futottak még miniszterelnök.