Kedves Attila!
A MEOSZ Ifjúsági Tagozata Lépj közelebb című projectje bejutott a legjobbak közé *** bank támogatói versenyén.
Attól függ, hogy megkapjuk-e az 5 millió Ft-ot, hogy nyerünk-e a szavazásban.
*** oldalán találod a pályázatokat.
Kérlek, szavazz ránk! Örömmel vesszük, ha felhívásunkat barátaiddal is megosztod.
Segíts Te is egy kattintással! Egy személy csak egyszer szavazhat!
Határidő: December 12.
Itt találod: ***
Keresd meg a MEOSZ IT Lépj közelebb projectet és szavazz!
Köszönjük!
MEOSZ IT
Hát nem tudom. Egy darabig gondolkodtam, hogy akkor ezt most hát mégis hogyan, aztán két dolgot állapítottam meg. Az üzenet nem szimpla körlevél, mert ráírták a nevemet, vagyis nem automata csinálta, hanem ember. Tehát válaszra érdemes. Viszont aki kiválasztott a MEOSZ facebookos ismerősei közül és a nevemet beleírva továbbküldte nekem, annak halvány fogalma sincs, hogy én ki vagyok. De a levelet a MEOSZ facebookos accountjáról küldték és a szervezet nevét írták alá, tehát a választ a MEOSZ-nak kell címeznem.
Én tényleg elgondolkodtam azon, hogy ne végezzem-e el azt a bizonyos kattintást és ne adjam-e tovább olyan barátaimnak, akiknek nincs közük a MEOSZ-hoz, tehát máshonnan nem kapják meg a felhívást. Úgy két másodpercig fontolgattam. Aztán rájöttem, hogy Simon Wiesenthalnak van igaza. Egyszer a tábori kórházban egy haldokló náci meggyónta neki bűneit, és kérte – mint az első keze ügyébe eső zsidó kényszermunkást –, hogy bocsásson meg neki. Wiesenthal szó nélkül kiment. A háború után a barátai megkérdezték, hogy miért nem mondta, hogy megbocsát, kettesben voltak, soha senki nem szerzett volna tudomást róla. Wiesenthal azt felelte, hogy ő a meggyilkolt bátyja helyett nem bocsáthat meg.
Kriszt nem gyilkolták meg, de kigyilkolták a fogyatékosmozgalomból, és én sem bocsáthatok meg őhelyette. Egyszerűen nem látom be, hogy erre mi adna nekem jogalapot. Krisz soha nem bocsátott meg a MEOSZ-vezetőknek, tehát nekem sincs jogom hozzá. És úgy gondolom, hogy – a saját nevemben sincs okom rá.
Ma is a fülemben cseng Manyika ordítása, ahogy teleüvölti a termet azzal, hogy ő nem képes együtt dolgozni Krisztinával – akit addig nem is látott, távközléssel sem érintkezett vele –, és azonnal zárják ki a vezetőségből, különben kitagadja a csoportot. Az incidenst Hegedüs Lajos okozta, akit felelősségre vontunk és elégtételt követeltünk, de ő a szervezeti felépítésük védőbástyája mögé menekült. Amikor bebizonyítottuk, hogy ha a szervezeti felépítésük ilyen, akkor az incidens be sem következhetett volna, sértett hallgatásba burkolózott.
És ha már pénzről esik szó… milyen alapon segíthetnék én a MEOSZ-nak, akár egyetlen kattintással is, hogy elnyerjen ötmillió forintot? Nekünk ennek az összegnek kevesebb mint a felére lett volna szükségünk, és azt se tőlük kértük, tőlük csak információt kértünk, és cserében a MEOSZ pletykás vénasszonya, Szakály József hozzánk vágta az összes magyar alapítvány címjegyzékét. De abban egy gramm információ sem volt arról, hogy melyik foglalkozik mozgássérültekkel, és melyik mondjuk roma gyerekek étkeztetésével vagy azzal, hogy Cserszegtomajon szobrot állítson Árpád vezérnek. A listán legelső alapítvány ugyanabban a San Marco utcai házban lakik, ahol a MEOSZ. Szakályt megkérdeztem, hogy konkrétan ez az alapítvány mivel foglalkozik. Soha nem kaptam választ. Ahogy nem kaptunk egyetlen fillért sem a MEOSZ-tól, tagszervezeteitől, egyetlen velük kapcsolatban álló vagy rajta keresztül elért szervezettől, cégtől vagy magánembertől sem.
Az, hogy most a MEOSZ jön hozzám segítségért, egyrészt igazolja Krisz egyébként is százszor beigazolódott mondását, hogy egyszer mindenki bejön a mi utcánkba, másrészt viszont olyan elképesztő, felháborító pimaszéria, amire akkor se találok szavakat, ha közben – újra hangsúlyozom – tudom, hogy a levelet Mitch McDeere küldte, aki most lépett be, és fogalma sincs még semmiről. De feltételeztem és elvártam volna, hogy a MEOSZ összes irodájában ki van, illetve ki legyen függesztve egy névsor, AKIKKEL ISZONYÚAN KIBASZTUNK címmel, és az alján a figyelmeztetés: Ezektől soha ne kérjetek semmit!
No persze, a MEOSZ már harmincéves. Kizárt, hogy lenne ennyi papírjuk és helyük a falon.