Lassan kialakul, hogy mi kellhet egy andis billezethez. Arra jöttem rá, hogy nincs az a trükk, amivel használhatóvá lehet tenni egy olyan billezetet, ami a képernyő teljes szélességét elfoglalja. Nem lehet két kézzel gépelni egy olyan gépen, amit közben az embernek kézzel tartani kell. Illetve lehet, csak akkor a bal kéz kötve van a képernyő széléhez, az ember csak a bal hüjekujját használhatja, odáig már eljutottam, hogy az A-t azzal nyomom le. De lenne még betű bőven, amit azzal kellene, és a jobb kezem dolga sem olyan egyszerű. Egy olyan szónál, mint „volt”, egyszerűen nincs támpontja az ember kezének, a V-től az O-hoz, az L-től a T-hez ellépni teljesen ötletszerű a nagy sík lapon, képtelenség, hogy pont azt találja el az ujj. Ez egy. Kettő: tessék elképzelni, a bal kéz fogja a gépet, a jobb pedig röpköd a képernyő előtt a levegőben, és az ember közben mondjuk hanyatt fekszik. Vagy az oldalán, mindegy. Előbb-utóbb a bal kézen ellazul a fogás, és a gép orrba fogja az embert vágni.
Két megoldást is tudnak a fejlesztők. Az egyik a sliding technika, nem pötyögünk, hanem végighúzzuk az ujjunkat a betűkön, így sokkal gyorsabb és pontosabb. Csakhogy mivel száz további gombon áthalad közben az ujjunk, muszáj prediktív szövegbevitelt tenni bele, és ha a program ismeri a szót, akkor tényleg gyors is. Ha nem ismeri, akkor baromi lassú, először végigsimítom a szót, nem érti, törlöm a szemetet, újra próbálom, nem érti, törlöm a szemetet, nem érti, akkor l-e-p-ö-t-y-ö-g-ö-m csigalassan, erre a programok egy része belejavít, medve helyett nedve, kereskedő helyett keresztező, amit éppen a szerzőnek medve támadt belevenni a szójegyzékbe, de az ilyet hajítom is ki azonnal.
A másik a split keyboard. Nagyon klassz ötlet, a billezetet két félre kell osztani, egy fél a bal hüjekujjnak, másik fél a jobbnak, némelyik fejlesztő már arra is gondolt, hogy a középső részt is föl lehet használni nem szóalkotó karaktereknek. Az ötlet remek. De tessék mondani, ha valakinek ilyen hosszú a hüjekujja, az miért vesztegeti magát a szoftveriparban?!
Én nem érek el a bal hüjekujjammal a T betűig, megpróbáltam többféle split keyboarddal. A Q-t, amire az életben kétszer nincsen szükség, azt igen, mert egységsugarú programozóban soha föl nem merül, hogy ami az egyik hardver- és szoftverkörnyezetben jó volt, az nem okvetlenül jó a másikban is. Megírta a programot, kész, feladat kipipilve. Én meg még három értelmes mondatot lassan egy év alatt le nem írtam Androidon, feltéve, de meg nem engedve, hogy agyilag egyébként képes lennék rá.
