A 
fehér az egyetlen szín, amit eddig ismerünk; nézzünk meg többet is. A piros kínaiul a 
nagy és a 
tűz összetétele. 
A politikai értelmű vöröset a 
jelenti, például 
hóngjūn Vörös Hadsereg.
A sárga fontos szín Kínában, nem mint bőrszín, ők nem látják sárgának magukat. 
A császárok színe: 
huángdì Huang-ti, Sárga Császár a már látott államalapító 
Qín Shǐ Huáng másik neve. Az írásjegy a 
fény és a 
mező összetétele.
A zöldet jelentő egyik írásjegy a 
selyemből 
(amit a vörösnél nem mutattam külön) és egy 
lù farag jelentésű írásjegyből áll, ez utóbbi egy felfordított fába hasító fejszét mutat, de amúgy archaikus.
A másik jel, ami zöldet jelent – kéket is jelent! Nem a kínai nyelv egyedülálló tulajdonsága, hogy a zöldet és a kéket ugyanazzal a szóval fejezi ki; hasonlóan tesz a gael és sok más nyelv. 
A jel felső részét már ismerjük, 
buja növekedést jelent, alsó része pedig a pirosat jelentő harmadik írásjegyből származik. Példák arra, hogy zöldet és kéket is jelent: 
qīngtiān kék ég, 
qīngwā zöld béka.
A kéket jelentő másik jellel is lehet 
kék eget képezni, de zöld békát nem lehet: ez csak kéket jelent. A két jel viszonyáról nemrég írtam.
»»»»»»
Láng Attila D., 2007.6.9.