Hogy miért is mennék innen el?
Pár hete, talán három is van, hogy beszélgetés közben, mikor a baloldal esélyeit latolgattuk, azt mertem mondani, hogy hatalmas narancssárga győzelem lesz. És akkor még nem volt a Bokros az “összefogás” jelöltje!
Miközben az utcákon, a médiákban, a templomokban mást sem látsz, hallasz csak azt, hogy mindenkire lehet szavazni, csak a baloldaliakra ne…. akkor mit is mondhatok?
Az iskolákban, a közintézményekben majdnem mindenhol előkerült egy hang amelyik azt zengte, hogy vigyázz, ki nyer, kire szavazol, mert ha nem a fidesz győz, akkor azok, még jobban kifosztanak, még kevesebbet hagynak meg a következő években.
Az orvos, mikor látta a zsebemből kikandikáló Népszabadságomat, kerek szemmel-szájjal kérdezte, hogy maga ezt a szennylapot még olvassa vagy csak a töpörtyűnek vette? És hozzátette azt az egyszerű mondatot: érdekes, de az én pácienseim nem szokták olvasni! És én sem!
Erre mit mondhattam volna?
A piacon a zöldséges csak annyit jegyzett meg, amikor a répáról folytattunk egetverő beszélgetést, hogy a kerületben mindenkiről tudják melyik párt szimpatizánsa. És azt meg honnan? Hát járják a házakat, beszélgetnek a szövetséges hű emberekkel, akik jegyzeteket készítenek minden lakótársról. Hetente-kéthetente van beszámolási estjük a helyi klubban. Nem akartam elhinni. De el kellett! Mondja a pasi, hogy holnapra megmondja, ki az én favoritom. Csak a címemet mondjam meg, mert azt ő nem tudja. És tényleg! Másnap, paradicsomválogatás ürügyén mutat egy A/4-est. Nevem, címem, és baloldaliságom rajta. Na meg az, hogy a Bokrosékra szavazok majd. Ebben tévedtek, el se mentem a kivégzésre, de mindegy.
A Nagy Tesó mindent lát? Mindent tud? Ez már nagyon nem tetszik nekem!