„Minden egyén vagy csoport, akikkel hosszabb időt töltünk, minden hosszabban tartó élethelyzet maradandó hatást gyakorol pszichénkre. Mondhatni, idősebb korunkra lényünk egy részét más emberek kiformálásának köszönhetjük.”
Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába,
80.
80.
Inszkavarten lakható területe nem volt éppen kicsiny. Egy majdnem pontos kör alakú területet vett körül a térfüggöny, aminek nagytengelye száztizenhét, a kicsi száztizenegy szirszi hosszú volt, s a kétszázezer lakost számláló város nagyjából a közepén foglalt el egy hatszor négy szirszi méretű térséget. Ezen és a város szélén álló űrkikötőn kívül minden hely a mezőgazdaságé volt.
Sileni ötlete volt, hogy nézzék meg a levegőből, szin Szivolaron pedig nyomban hívott nekik egy apró járművet, egy szinte teljesen átlátszó, nyolcszemélyes kis légikocsit. Ő maga is velük tartott, azt mondta, őnáluk szerencsére elég csendesen folynak a dolgok ahhoz, hogy egy kicsit nélkülözni tudják őt a kormányzatban, és soha nem bocsátaná meg magának, ha bármit kihagyna abból a kevéske időből, amit a Gala… azazhogy Ninda az ő világán tölt.
Mindenki értette az elharapott félmondatot. A Galaxis legnagyobb embere. De nem szóltak semmit.
A légikocsi nem túl nagy sebességgel, pár száz rígin magasságon suhant a város fölött. Az inszek egyszerűen építkeztek: négyzetrácsos rendben sorakozó, keskeny utcáik egyforma méretű háztömböket fogtak közre, amik legtöbbjében nyolc épület vett körül egy belső parkot. A lakóházak négyszintesek voltak, két szomszédos ház mindig más színű volt.
– Nem, nálunk nincsenek családi házak – felelte a miniszterelnök Szinensi kérdésére. – Takarékoskodnunk kell a hellyel. A legtöbb család három-négy szobás lakásban él, amikből átlagosan nyolc van egy emeleten. Még nekem is csak egy kis lakásom van a Kormányházban, amit át kell adnom az utódomnak, amikor lejár a mandátumom. Akkor visszamegyek a városi lakásomba.
Közben elérték a kikötőt, ahol a kocsi automatikája kis ívet írt le, hogy ne repüljön át az Ámhalgin Súfauri gigászi törzse fölött. A szúnikat valójában egyáltalán nem érdekelte, hogy átrepülnek-e a hajóik fölött, de ez az udvarias gesztus csillagszerte szokásban volt, valamennyi állam hajóival. A szúni városhajó mellett egy függőleges henger alakú, kék törzsű hajócska állt.
– Milyen kicsinek látszik a ti hajótok mellett, ugye? – mosolygott a miniszterelnök. – Pedig ez egy hatalmas rovund teherhajó, a Harnaop, tegnap érkezett és húszezer amdzsré gabonát vett meg tőlünk, ebből Rovundon egy kisvárosnyi embert fognak ellátni, körülbelül egy évig, a ti számításotok szerint. Mi pedig már el is értük a földeket, ahol az a gabona megtermett.
A kikötő betonján túl azonnal következtek a gabonaföldek, aranyszínű, embermagas kalászok erdeje, amíg a szem ellátott. A kocsi magasabbra emelkedett és gyorsított.
– Ez itt már nem Rovundra megy, ez mantur. Takarmánynövény, emberi fogyasztásra gyenge minőségű, ezért ezt feldolgozatlanul adjuk el. Az állatok az egész növényt megeszik. Hamarosan aratunk, a következő hajó már erről a területről is elviszi a termést. Nagyrészt Feltilára és Kornanra szállítjuk, de a tiéitek is vesznek belőle.
Tettek egy nagy félkört a mantur-, solm- és andarvmezők fölött, amiket gyümölcsösök sávjai választottak el egymástól.
– Az andarvra nagyon büszkék vagyunk – illetve hát a mezőgazdászaink büszkék. Kiváló fajta, nagy a terméshozama és remek az íze. Könnyen meglehet, hogy ti is ettetek már inszkavarteni andarvból sütött kenyeret, mert a Testvériség is vásárol tőlünk. Nos, azt hiszem, amit a levegőből látni lehet, azt megmutattam, de te, illetve ti az emberekre vagytok kíváncsiak. Az útitervvel mindig a vendég rendelkezik. Nevezz meg egy helyet vagy mutass rá, és odaviszlek.
Ninda nem titkolta elégedett mosolyát. Ez az ember csakugyan odafigyelt az ő szerepléseire.
– Én mindenütt a szegénynegyedekre vagyok kíváncsi – felelte.
Szin Szivolaron megvakarta az orrát.
– Ez nehéz kérdés. Természetesen vagyonkülönbségek nálunk is vannak, eszemben sincs mást állítani. De nem tudok neked olyan helyet megnevezni, ahol adott anyagi helyzetű emberek tömörülnének. Egyszerűen azért, mert kevés a helyünk. Említettem a városi lakásomat: az egy egyszobás kis kuckó, ámbár én egy elég tehetős ember vagyok – ez független politikai pályafutásomtól, már azt megelőzően is az voltam –, de nálunk az a szokás, hogy senki nem vesz nagyobb lakást, mint amekkorára szüksége van. Nem tiltja semmi, hogy megtegye, csak ez a szokás. Nyilván mint politikustól, állami vezetőtől elvárják tőlem, hogy tartsam magam az ilyen szokásokhoz. Nos, a házban, ahol élek, ilyen kis lakások vannak, és több szomszédom is azért lakik ott, mert nem telik nekik nagyobbra. Elnézést a hosszú ismertetésért, csak azt akartam megvilágítani, hogy „szegénynegyeddel” bizony nem szolgálhatunk.
– Értem – felelte Ninda derűsen. – Akkor ha már említetted, megnézhetnénk esetleg a városi lakásodat?
– Hogyne, természetesen. – A miniszterelnök beállított egy célpontot a légikocsi vezérlőjén. – Magától értetődően nekem fogalmam sincsen, hogy a ti kabinotok vagy bármitek az Ámhalgin Súfauri fedélzetén milyen, de ha netán egy szép nagy lakásotok van ott, az enyémet igencsak kiábrándítónak fogjátok találni. Vendégfogadásra egyáltalán nem alkalmas… nem is emlékszem, hogy valaha járt-e nálam külföldi vendég.
Közben a kocsi már le is szállt az egyik háztömb középső parkjában, egy terebélyes rerru mellé. A parkban kis gyalogösvények kanyarogtak tarka virágú bokrok között, és néhány jókora fa is állt benne, lombjaik némelyütt az ablakokat súrolták.
Szin Szivolaron a földszinten lakott, a kaputól jobbra. Megérintette a nyitógombot és belépett, láthatóan itt is az volt a szokás, hogy a házigazda lép be elsőnek és már bentről invitálja be a vendéget.
A lakás valóban kicsi volt, de nagyon szépen rendezték be. Makulátlan tisztaság, rend mindenütt. Minden tenyérnyi helyet kihasználtak, olyanformán, mint a kicsi, kétszemélyes turistahajókon. Az egyik falból egy ágyat, a másikból egy asztalt lehetett kihajtani, a maradék helyen mindenütt mennyezetig érő polcok voltak, tele tárgyakkal, dobozokkal. Még az egyetlen ablak fölötti falrészen is. Két ajtó nyílt a szobácskából, a bejárat és a szintén apró fürdőszoba. Konyha nem volt, az itteniek étteremben esznek vagy hozatják az ételt.
– No persze valójában óriási területek állnak rendelkezésünkre – vett le szin Szivolaron öt összecsukható székecskét egy polcról, kinyitotta és hellyel kínálta őket. – Hiszen van egy egész világunk. Gyakran megkérdezik tőlünk, hogy miért éppen ekkora területet vontunk térfüggöny alá. A válasz prózai: mert ennyi a generátoraink kapacitása. Újabbakat venni nem is kerülne sokba, az államkincstár húsz-huszonöt szúni év alatt össze tudná gyűjteni annyi generátor árát, amivel megduplázhatnánk a területünket. De eddig még mindig másra költöttük a pénzt, fontosabb dolgokra. Jól elvagyunk annyi területen, amennyit eddig beépítettünk.
– És a népszaporulat? – tudakolta Szinensi.
– Nos, igen, az valóban probléma. De nem az, hogy hová tegyük a népszaporulatot, hanem az, hogy a népességünk nem szaporodik, hanem gyakorlatilag stagnál, a kivándorlás üteme lépést tart a szaporodás ütemével. Ennek az oka pedig a munkanélküliség. Amit csak tudunk, megteszünk, hogy munkahelyeket teremtsünk.
←pd-11 halétel [-12] Ezen az úton történt először, hogy mi is ott mentünk vele, nem valami külön útvonalakon. A sajtóban nem szerepeltünk, a nevünket se tudták, és a legtöbben úgy tettek, mintha észre se vennének minket. Pontosan ahogy kívántuk. (Sileni: Ninda élete, 620.) :: Inszkavarten, Ámhalgin Súfauri, 43 701. famut nirséhagan, 720pd‑11 halétel pd-12 miniszterelnök [-16] Minden egyén vagy csoport, akikkel hosszabb időt töltünk, minden hosszabban tartó élethelyzet maradandó hatást gyakorol pszichénkre. Mondhatni, idősebb korunkra lényünk egy részét más emberek kiformálásának köszönhetjük. (Angrolími: Bevezetés a fhangí gondolkodásába, 80.)pd‑12 miniszterelnök pd-13 színház [-15] Sok népszerű ember mondja magáról, hogy mindenütt szívesen fogadják. Igen, egy neves énekest mindegyik színházban, egy kiváló orvost bármely kórházban. De őt – mindenütt. Az egész nagy tekergő Galaxisban minden egyes házban. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Taklep, Ámhalgin Súfauri, 43 701. higit fínirrugan, 820pd‑13 színház→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 id ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |