„A Felhőben minden van, ami a szúniknak kellhet. Bőségesen meg tudnánk termelni mindazt, amire az egész népességünknek szüksége van, élelmet, gépi eszközöket, egyszerűen mindent. Hely is van, ahol ellakjunk. Megtehetnénk, hogy mindannyian visszatérünk a Felhőbe, és soha ki sem mozdulunk onnan. Csak így érdekesebb.”
Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis,
98.
98.
Hallihuat Fónird
43 659. higit dzsanargan
752
Ninda jó pár különleges világon megfordult már a Galaxisban tett két útja során. De Aufar volt az első, ahol halakat látott a feje fölött. Az aufari kupolavárosok néhány száz rígines mélységben a tenger alatt helyezkedtek el, mert Aufarnak nagyon kevés szárazföldje volt, csupa apró sziget, amiket a természetnek engedtek át.
Az aungir ugyanúgy zsilipelt be a víz alatt, mint az űrben. A Hallihuat Fónird, ami ugyanakkora és ugyanolyan típusú volt, mint az Aulang Laip, nem szállt le a víz alá, hogy kímélje a sekély víz gazdag élővilágát. Ninda, Szinensi meg a többi gyerek érdeklődve figyelte a tengeri életet az aungir fali képernyőin, aztán a kikötőcsarnokban az üvegezett mennyezeten át.
– Ezen a környéken több mint ötezer faj él – mesélte Falau, az idegenvezető, magas, szikár férfi, éppolyan sötétbarna, mint a szúnik. – Háromezer-hétszázféle hal, a többi egyéb makroszkopikus állat.
– Ebből mennyi ehető? – érdeklődött Ímeszi.
– Több mint háromezer faj kerül az asztalunkra. Szeretitek a rákot?
– Mi az hogy!
– Ha elnéztek balra, a magas fehér épület tövében, ahol piros ernyő alatt vannak asztalok, ott találjátok a Galaxis egyik leghíresebb rákkonyháját, a Hanaufart. A mi nyelvünkön hanau rákot jelent.
Ninda fölnézett a csarnok közepén felfüggesztett táblára, amin nagy betűs feliratok mutatták az irányokat. Balra: HANURU ALINAN, alatta: HAUMI ILAN. Jobbra: AUFAR HINAURI és RAHIMA AUFAR. Azzal az ábécével, amikkel a szindor és a sauninas nyelvet is írják. Ninda rámosolygott a betűkre. Falau követte a tekintetét.
– Gondolom, ismerősek ezek a betűk otthonról.
Ninda megrázta a fejét.
– Nem, otthon nem ezeket használjuk. Szindorián láttam ilyen betűket, meg megtanultam a sauninas nyelvet, azt is ezekkel írják.
– Igen… bocsáss meg, én Szindoriára értettem.
– Szindoria nem az otthonom, csak ott születtem – mondta Ninda talán ezredszer életében. S közben elvégzett fejben egy osztást. Százhatvanhét évesnek tekinti magát, és száztizennyolc volt, amikor a Testvériségbe került. Életének kis híján harminc százalékát már szúniként élte le.
Az aufariak valamilyen trükkel megoldották, hogy az ember a víz alatt épült kupolában ne érezze, hogy a víz alatt van egy kupolában. Látták a fejük fölött a kék vizet és benne a halakat, de idelent a városban az embernek nem volt olyan érzése, hogy a tengerfenéken sétál. Inkább olyan volt, mintha az óceánra egyszerűen csak lenéznének, vagy mintha vetítve lenne.
Sétáltak egy nagyot a városban, Falau idegenvezetése mellett, és Nindát egyre-másra üdvözölték ismerősként a járókelők, de nem jöttek oda hozzá százával, hogy beszélgessen velük. Talán az aufariakat más fából faragták. A kormány tagjai nem is jöhettek oda hozzá, hacsak hajóra nem ülnek a kedvéért, mert Aufar a Hanit Köztársaság része volt, és a kormánya egy távolabbi naprendszerben működött. De találkozhatnak még, a Hallihuat Fónird jár majd a központi világukon is.
S persze ettek rákot a Hanaufarban, tényleg jó is volt, bár Ninda megállapította, hogy Angroti néni Szasszigendá-Dzsauldban mégiscsak jobban csinálja. Ezek a derék dzserangok sosem fognak tudomást szerezni erről, hiszen az a bájos kis szúni falucska a Laulu túloldalán el van rejtve a Felhő mélyében, simnunná.
– Lehet, hogy így jobb – dünnyögte Ninda, amikor az ötödik rákot bontotta föl.
– Mi jobb? – kérdezte Hongoki.
– Néha kicsit fárasztó, hogy százával jönnek hozzám az emberek a világokon. Szeretem őket és mindre kíváncsi vagyok, de néha nem bánom, hogy nem jönnek.
– Akkor nem is üdvözölhetlek? – szólalt meg egy férfihang az asztaluk mellett, szúniul. Fölnéztek. Aztán még följebb. Nagyon magasra.
– Szillon! – Ninda letette a rákot és a rákkést. – Nahát! Gyere, ülj az asztalunkhoz és mesélj. – A gyerekekre és az idegenvezetőre nézett. – Szillon Nomboka Marotomandi tévériporter Folgriról. Ő az idegenvezetőnk, Falau, ők pedig a barátaim, Szinensi, Hongoki, Lilgu, Ímeszi, Sandémi és Ánahaut.
– Üdvözöllek benneteket – telepedett az asztalhoz Nomboka, és a szúni szokásoknak megfelelően nyomban maga elé húzott egy tányért, a rákfogóval kiemelt egy sült rákot, a tányérjára tette, és szedett hozzá köretet. A szúnik nem kértek az ennivalóból – vettek maguknak. A janníhaumban még inkább ez volt a szokás, de azt persze Nomboka nem ismerhette.
– Mi járatban vagy Aufaron? – érdeklődött Ninda.
– Ugyanazért jöttem, mint amikor először találkoztunk: miattad. Haniton értesültem íki látogatásodról, és hogy onnan a Hallihuat Fónirdon utaztál tovább. A szúni hajók Íkről általában valamelyik hanit világra mennek, ezért megkérdeztem a diszpécserirodátokat, és idejöttem. Látni akartalak.
– És beszélni velem – bólintott Ninda.
– Igen, beszélni, azaz persze kamera előtt beszélgetni veled. – Nomboka megkóstolta a rákot és elismerően bólintott. – Értenek hozzá. No igen, kamera előtt persze, de nem most rögtön. Együk csak meg a rákunkat. A köret is jó. Arra gondoltam, hogy megkérdezlek, hogy van ezekkel a kormánytagokkal, akikkel találkozgatsz egyik világon a másik után. Azt mondják, te vagy az első gyerek a Galaxis történetében, akivel ilyesmi történt.
Ninda bólintott és szedett még a köretből. Főtt szesszamagvak voltak, mindenféle párolt gyümölccsel dúsítva.
– Valószínű. De nem tudom, mi vonzza őket hozzám. Sem a politikusokról, sem a többiekről. Csak úgy jönnek. Itt Aufaron pont nem.
– Tudom, hogy a Testvériség életéről sosem beszéltek, de így kamera nélkül elárulod, hogy a hajódon is ilyen népszerű vagy-e?
– Nem, nem vagyok. A szúnik között én csak egy gyerek vagyok, a legtöbben nem is hallottak róla, hogy néhány dzserang világon énrám úgy néznek, mint a Galaxis szellemére. Nem mintha bárki tudná az okát.
– Kicsit felelősnek érzem magam ezért a helyzetért – nyelt le Nomboka egy falatot –, hiszen én készítettem veled azt a bizonyos első interjút, ami ezt a különös dicsőségmenetet elindította. A ti időtök szerint negyvenhat éve – és azóta te vagy a legnépszerűbb ember a Szindoriai Államszövetségben, de tizennégy további államban is imádnak, valahol a népszerűségi listák legelején állsz. Engem érdekelnek az ilyen jelenségek, ez pedig különösen, hiszen valamennyire szerepem volt a folyamat elindításában.
Ninda lebiggyesztette a száját.
– Ez az üzlet négy nemzedék óta süti a rákot a helybelieknek és a turistáknak. Naponta négyszer hozza nekik a hajó a friss, élő rákot, kis medencékben tartják őket, és amit egyik hajótól a másikig nem használnak föl, azt visszaengedik a tengerbe. Szerintem ennek a családnak a története van olyan érdekes, mint az enyém.
– Bizonyára, de senki sem tud a Galaxis minden érdekes történetével megismerkedni.
– Nem, senki. De ez nem ok arra, hogy kihagyjuk azokat is, amik szembejönnek velünk. Nem tudom, Szillon, mitől lettem én ilyen népszerű azon a sok-sok világon, és nem is tartom különösebben fontosnak. Az emberek folyton lelkesednek valamiért. Most énértem, legközelebb aztán valaki másért.
– Ebben nem egészen értünk egyet. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a népszerűséged csak növekszik.
– Negyvenhat éve nem ismert engem senki. A nulláról csak növekedni tud. Pár év és elfelejtenek, meglátod.
– Hm. Szoktak a szúnik fogadni?
Ninda nevetett.
– Hát persze. Fogadok veled egy ebédbe, hogy néhány év múlva csak egy emlék leszek a galaktikus hírarchívumokban.
←oc-1 ámdzsi [-22] Csak a tudás ad kiutat abból, amiben él az ember. (Ninda: A fény lúmái, 470.) :: Hallihuat Fónird, 43 659. nodzsat algillíszan, 811oc‑1 ámdzsi oc-2 Szillon [43] A Felhőben minden van, ami a szúniknak kellhet. Bőségesen meg tudnánk termelni mindazt, amire az egész népességünknek szüksége van, élelmet, gépi eszközöket, egyszerűen mindent. Hely is van, ahol ellakjunk. Megtehetnénk, hogy mindannyian visszatérünk a Felhőbe, és soha ki sem mozdulunk onnan. Csak így érdekesebb. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 98.) :: Aufar, Hallihuat Fónird, 43 659. higit dzsanargan, 752oc‑2 Szillon oc-3 kiállítás [-25] Olyan egyszerű lenne így magyarázni: bejárta a Galaxist, hogy reményt vigyen az embereknek, amilyen sokfelé csak tud. De hát ez egy romantikus fikció. Mindig azért utazott, hogy megismerje a Galaxist, vagy mert valahol dolga volt. Pár eset kivételével, amik bekerültek a történelemkönyvekbe. (Hait Kirísz: Ninda, 630.) :: Auríhaum, Ímir-Szurgani, 43 659. szahut lidzsúmatan, 390oc‑3 kiállítás→
ph-21 id [-802] ()ph‑21 id ·· -727 733 789 szó (705 565+24 081+4143) 5 083 554 betű (4 919 463+164 091) 5 621 282 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 16. 9:28 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |