13 ←ob-23 éjszaka [2] Nem akkor változunk meg, amikor mondják nekünk, hogy meg kell változnunk, hanem amikor mi magunk érezzük, hogy szükséges. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 181. sómir) :: Ík, 43 659. senut sillíman, 304ob‑23 éjszaka ob-24 békedíj [13] A szemed olyan, mint egy fényképezőgép. Amit láttál, arra emlékezni tudsz. De ha igazán jól akarsz emlékezni, ha a lényegre akarsz emlékezni, akkor ne a szemeddel fényképezd le, hanem a lelkeddel. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 68.)ob‑24 békedíj ob-25 új hajó [-18]
Mit tudsz róla? Ismered?
Láttad a szeme csillanását?
Tudod, hogyan veszi a levegőt?
Figyeltél rá egyáltalán? (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Második Eposza) :: Ík, Hallihuat Fónird, 43 659. senut sillíman, 971ob‑25 új hajó→

---

„A szemed olyan, mint egy fényképezőgép. Amit láttál, arra emlékezni tudsz. De ha igazán jól akarsz emlékezni, ha a lényegre akarsz emlékezni, akkor ne a szemeddel fényképezd le, hanem a lelkeddel.”
 


Szúni idő szerint négyszáznegyvenkor hívta Nindát Hait a hírrel, hogy kapott még egy kitüntetést.
  – Elég sajátos ügy. Àsoṙỳ tájékoztatási miniszter személyesen jelentette be. Megkapod az Åmaÿń-emlékdíjat, amit a kormány olyan személyiségeknek adományoz, akik sokat tettek az ország közéleti problémáinak enyhítésére.
  – Én nem tettem semmit – felelte Ninda, aki ez idő szerint egy parkban üldögélt egy kis tó partján, és játszadozó íki gyerekeket figyelt.
  – Àsoṙỳ szerint az ÀLAN megalapításával ráirányítottad a figyelmet egy sor súlyos visszásságra. Tudom, még azt sem te csináltad, de ennél fontosabb az, hogy Àsoṙỳ a kormány nevében visszavont minden elítélő nyilatkozatot, amit rád mondtak, és bocsánatot kért.
  Nindának egy arcizma sem rezzent.
  – No és?
  – Nézd, ez egy elég komoly állami elismerés.
  – És ettől nem lesz többé Szindorián elnyomás?
  – De, minden valószínűség szerint a kormány politikájában nem változik semmi.
  – Akkor meg nem mindegy?
  Hait sóhajtott.
  – Teljesen igazad van.
  A következő hívás a núdzsahantól jött, közölték, hogy a szindorok hamarosan leszállnak Íken, és Ninda legyen szíves kimenni a kikötőbe néhány limli múlva. Alig tették le, s már jelentkezett az íki kormány képviseletében egy ügybuzgó fiatalember, aki azt tudakolta, hogy lehetne-e a díjátadást Íken, egy kormányépületben megtartani. Nindának nem volt ellene kifogása. Eljöhet-e a sajtó, érdeklődött az ügybuzgó fiatalember. Miért ne jöhetne, vont vállat Ninda.
  Így aztán az íki városházához érkeztek két limli múlva, ahol már jókora tömeget találtak. Íkiek, tévések, turisták. Ninda szokásos mosolyával üdvözölte őket, ők pedig elkezdtek tapsolni. Ninda nyomában Szinensivel és Lível besétált a városházára. A tömeg sorfalat állt kétfelől, és tapsoltak. Ninda belépett a nagy tanácsterembe és végigment az üléssorok között. Az emelvényen egy kis csoport állt fekete-kék csíkos, hosszú ruhában, hengeres fekete kalapban.
  – A Sùm Egyetem küldöttsége vagyunk – mosolygott rá egy idősebb hölgy, amikor Ninda felsétált az emelvényre. Szinensi helyet foglalt a széksorokban, Lí pedig a lábánál. – Az én nevem Sëyn Sàsân, jogász vagyok, és mi vagyunk az Ũmïrleỳn-békedíj döntőbizottsága. Szeretném bemutatni neked Òreń YỲstôn, professzort, a társadalometikai tanszék vezetőjét, Ḩyẃn ÎĨmoṙy, professzort, aki történész, jogász, a Dâlleý Főiskola elnöke, Vûriń Ṙoẁnŷ professzort, a szociológiai tanszék elnökét, valamint Śoýlen Dŵnaṙyń professzort, az államtudományi tanszék elnökhelyettesét. Azért jöttünk, mert a Sùm Egyetem nagytanácsa nevében szeretnénk felkérni téged, Nìïndà, hogy mindazért a tevékenységedért, amit Sỳÿndoṙeìa népének jobb és boldogabb életéért az ÀLAN mozgalom megalapításával kifejtesz, fogadd el Sùm Fényétől az Ũmïrleỳn-békedíj arany fokozatát.
  S átnyújtott Nindának egy talapzaton álló kis arany szobrocskát. Bonyolult térbeli csillagot ábrázolt.
  – Köszönöm – vette át Ninda, a díjra pillantott, aztán a közönségre. – Ezt nem én kaptam, hanem az ÀLAN. A Sùm Egyetem felismerte, hogy az ÀLAN mozgalom a változás ígéretét és reményét hozta el Sỳÿndoṙeìának. Ezt jelenti ez a békedíj. Mert amíg nincsen változás, addig nem lesz béke. – Kissé felemelte a hangját. – Mondom: a Sùm Egyetem ismerte fel. Az ÀLAN tagjai is tudják, és még sokan lehetnek Sỳÿndoṙeìán, akik értik ezt, bár magához a mozgalomhoz nem csatlakoztak. De amíg a kormányzat nem érti, addig nem változik semmi. – Lepillantott az arany csillagra. – Abban a reményben veszem át ezt a díjat, hogy több ilyent már nem kapok. – Meglepett arcok a sokaságban. – A következő díjat már az új vezetéstől szeretném kapni!
  Kirobbanó taps. Ninda biccentett a közönség felé, és nyugodtan állt a professzorok félköre előtt.
  Szindorián, a Nagyobbik Zöld Házban ezalatt kis ünnepség keretében átadták az Åmaÿń-emlékdíjat, amit Ninda nevében az ÀLAN egyik vezetője, Ìlywn Ũḱayl vett át. Az állami hírcsatornák nagy felhajtást csaptak az emlékdíjnak, de Ninda díjátvevő beszédét nem adták közre. Az ellenzéki tévék persze igen, és maró gúny tárgyává tették a kormánymédiának ezt a lépését. A minisztérium gyorsan lépett, s az esti híradókban már elhangzott Ninda beszéde is.
  A beszéd után Ninda lesétált az emelvényről és odaadta a békedíjat Szinensinek.
  – Mit csináljak vele? – nézett rá a barátnője.
  – Legjobb, ha átküldöd a szállodába. Ez mi? – vett észre Ninda egy kártyát, ami szerényen meghúzódott a díj talapzatának egy nyílásában.
  – Ez a pénzutalvány – világosította föl Sàsân asszony. – A díjjal egymillió hãỳ is jár. Ha bárhol a Galaxisban elviszed egy bankba, beváltják.
  – Értem – mondta Ninda.
  Az íki tévét most is Ingit képviselte, aki már ott állt mellettük.
  – Milyen érzés megkapni egy olyan díjat, amit csak egy maroknyi különleges ember kaphat meg?
  Ninda eltűnődött, mint mindig, amikor kérdeztek tőle valamit.
  – Nem is tudom. Igazából nem érzek semmi különbséget. Én ugyanaz az ember vagyok, mint eddig. És ezentúl is ugyanaz leszek. Eszembe jutott a Pirosképű, az egyik csavargó, akit Szindorián ismertem gyerekkoromban. – A jelenlevők kedvesen mosolyogtak és nem tették szóvá, hogy hiszen még mindig gyerek. – Rendes ember volt. Nem volt semmije, de azt megosztotta velünk, egy szem gyümölcsöt, néha némi aprópénzt. Aztán egyszer sok pénzhez jutott, egy egész hãỳhoz. Mármint persze lopta valahol. Nem lehetett elosztani, mert egyetlen pénzkártya volt. Hát ennivalót vett, és azt osztotta szét. – Körbenézett az embereken. – Én csavargó voltam Szindorián, de az nem szerettem lenni, és amióta nem kell annak lennem, nem akarok többé az lenni. Aztán egy szúni gyerek lettem az Aulang Laipon, és az már szeretek lenni. Ezért meg is maradok annak. Én egy szúni gyerek vagyok és maradok az Aulang Laipról – mondta emelt hangon. – Nem vagyok híres ember, hiába lettem híres. Nem vagyok vïyṙd, bár gazdag lettem. Továbbra is csak egy szúni gyerek vagyok az Aulang Laipról.
  A közönségnek ez is nagyon tetszett. Ingit, aki amolyan háziasszonyi teendőket is ellátott, átkalauzolta őket a szomszéd terembe, ahol egy nagy kerek asztalt helyeztek el, ekörül foglaltak helyet. A két szúni kislány egészen otthonosan érezte magát, bár az asztal nem volt egészen olyan, mint a janníhaumban, jóval nagyobb volt, és nem volt üres a közepe, hogy belül is lehessen ülni. Nem is padokon ültek, hanem székeken, de megvoltak a szendvicsek, gyümölcs, üdítők, mint otthon. Az íkiek és a szindorok is ismerték a szúni szokásokat, bár persze a janníhaumról nem tudtak semmit.
  Az asztal köré ült le a Sùm küldöttsége, az íki kormány több tagja, a csillagközi sajtó képviselői, neves íki tudósok és művészek – valamint két gyerek a Testvériségből.
  – Szeretném kifejezésre juttatni – jelentette be Ingit a széke mellett állva – Ík népének elégedettségét, amiért ilyen illusztris társaságot tudtunk összegyűjteni kicsiny és jelentéktelen világunkon. Érezzék otthon magukat.
  Ezzel helyet foglalt, ők pedig beszélgettek, éppen úgy, ahogyan a szúnik szoktak a janníhaumban. Egy különbség volt mégiscsak. Otthon Ninda egy volt a beszélgetők közül, nagy érdeklődéssel hallgatták, de másokat is így hallgattak. Ezen a beszélgetésen mindenki Nindára figyelt, mindenki őt akarta hallani.

---

←ob-23 éjszaka [2] Nem akkor változunk meg, amikor mondják nekünk, hogy meg kell változnunk, hanem amikor mi magunk érezzük, hogy szükséges. (Lí-Nindaran: Az Első Szían, 181. sómir) :: Ík, 43 659. senut sillíman, 304ob‑23 éjszaka ob-24 békedíj [13] A szemed olyan, mint egy fényképezőgép. Amit láttál, arra emlékezni tudsz. De ha igazán jól akarsz emlékezni, ha a lényegre akarsz emlékezni, akkor ne a szemeddel fényképezd le, hanem a lelkeddel. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 68.)ob‑24 békedíj ob-25 új hajó [-18]
Mit tudsz róla? Ismered?
Láttad a szeme csillanását?
Tudod, hogyan veszi a levegőt?
Figyeltél rá egyáltalán? (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Második Eposza) :: Ík, Hallihuat Fónird, 43 659. senut sillíman, 971ob‑25 új hajó→

---

ph-21 id [-470] ()ph‑21 id ·· -395 (2139 › 60:49) 734 121 szó (705 897+24 081+4143) 5 085 877 betű (4 921 786+164 091) 5 623 605 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2228. nap, 327 szó/nap, 2282 betű/nap, 77:09/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.2.:1262, 3086 18. 10:47

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673