Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools



Megszületnek a kicsik

A prevadonatúj kor

Voltaképpen nem 1996-ban születtek az első kicsik, a vadonatúj kor is több hullámban köszöntött be, akárcsak a korábbi korszakok. Már 1984-ben volt Psion Organizer, egy zsebben hordható kis masina, amely apró LCD kijelzőn át kommunikált a világgal, és különleges háttértárolóit semmiféle más készülék nem tudta elolvasni. Psionok, Sharpok és Casiók kukucskáltak ki a jól szituált menedzserek zsebéből, a nyolcvanas évek közepétől egy évtizeden át megvolt a helyük a számítástechnika világában – valamirevaló számítástechnikus mindig barátságosan néz az olyan készülékekre, amik kicsik, helyesek és jó sok gomb van rajtuk, amiket nyomkodni lehet –, mégis csak 1996-tól számítom az új korszakot, a vadonatúj kor kezdetét. Éspedig azért, mert a korábbi zsebgépek minimális adatkompatibilitást vagy még azt sem kínáltak. Az első Psion Organizerek és bármely más géptípus között az egyetlen adatátviteli technológia ez volt: olvasd el az információt az egyik gépen és pötyögd be a másikba. Márpedig, noha erről akkor még persze senki sem tudott, három évvel korábban már beköszöntött az újkor, az adatkompatibilitás kora.
  Amikor 1996-ban megjelentek az új zsebgépek, az adatkompatibilitás már magától értetődő, elemi követelmény volt. Akkortól számíthatjuk az új korszakot, amikor olyan gépek jelentek meg, amik a korábbi kívánalmak mellett egy újabbat is tudtak.

korszak új elvárás
őskorlegyenek a számolást megkönnyítő eszközök
ókorlegyenek programozható számítógépek
középkorlegyenek bárki számára hozzáférhető számítógépek
újkorlegyenek kompatibilis számítógépek
legújabb korlegyenek hordozható számítógépek

A nyolcvanas évek menedzserkalkulátorai még nem teljesítették az újkor követelményét, semmivel se voltak kompatibilisek – ha netán akadt egy-egy, amit rá lehetett csatlakoztatni a számítógépre, az elszigetelt kezdeményezés maradt, aminek nem volt folytatása.
  A kilencvenes évek végének új zsebgépei már kompatibilisek voltak – természetesen csak adatkompatibilisek, az nem volt követelmény, hogy a PC-s programok fussanak rajtuk. Az volt az elvárás, hogy a PC és a zsebgép között adatokat lehessen mozgatni, minél könnyebben és minél többfélét, vagyis az asztali gép funkciói közül minél többet használhassunk útközben is. Itt is volt egy átmeneti korszak, amit a laptopok és notebookok fémjeleznek: ezek olyan PC-k, amiket egybeépítettek a billentyűzettel, a monitorral és egy akkumulátorral, s a lehető legkisebbre nyomtak össze. A PDA-k, később az okostelefonok és táblagépek ehhez a következőket tették hozzá:
  – lemezes háttértár helyett a ma már sokkal olcsóbb memóriachipeken tárolták az összes adatot, így a gép sokkal kisebb és relatíve sokkal gyorsabb lett;
  – mivel ezek nem felejtő, kis fogyasztású memóriák, lehetővé vált a gépeket kikapcsolt képernyő mellett is bekapcsolva tartani, vagyis a bekapcsolás utáni hosszadalmas bootolási folyamat helyett a bekapcsológomb megnyomásakor a felhasználó ugyanott folytathatta a munkát, ahol félbehagyta;
  – bevezették az érintőképernyőt, amely minőségi változás a billentyűzethez és az egérhez képest;
  – a kis méret és a csökkenő árak lehetővé tették számos hasznos periféria beépítését, amelyek közül elsősorban a rádió adó-vevő jelentett komoly változást a telefon, a GPS és a wifi által.
  Az adatkompatibilitást eleinte némileg behatárolta, hogy a legtöbb adatfile-lal ezek a gépek egyáltalán nem tudtak volna mihez kezdeni. A kis felbontású, monokróm képernyőre nem volt értelme átvinni a PC-ken készült óriási, sok ezer színű képeket; az MP3-akat a gépek még nem tudták lejátszani; a videókról nem is beszélve. A legjobban a szövegekkel és még inkább a rövid feljegyzésekkel boldogultak. Az első Palm gépek fő kapcsolattartását például egy PC-s szoftver biztosította, amely a Palmon levő PIM programhoz hasonló képernyőkön szolgáltatta az adatokat. palmtx.jpgEkkoriban ez volt a zsebgépek fő feladatköre, a PIM, Personal Information Manager rövidítéssel illetett funkciók: naptár, notesz, elintéznivalók. Az ezen a körön belül kezelhető adatok átvitele már meg volt oldva, és fokozatosan bővült az átvihető adattípusok készlete. Az utolsó Palm gépekre már – memóriakártyán, Bluetoothon, netes letöltéssel – bármilyen file átvihető volt, és nagyon sokfélét kezelni is tudtak közülük, például a legtöbb elterjedt képformátumot, az MP3-akat, a Word-dokumentumokat és az egyszerűbb PDF-eket.
  A 2010-es években vált teljessé a kompatibilitás. 2015-ben, amikor e sorokat írom, egy korszerű Android táblagépen gyakorlatilag minden mainstream adatfile feldolgozható: szövegek, képek, zenék, videók, adatbázisok és ezek kombinációi. Még bizonyos programok is változatlanul futnak mind PC-n, mind Androidon, azok, amelyeknek a modern webböngészőkben kell futniuk, Flashben, Javascriptben. De nincs akadálya kliensoldali webprogramozásnak sem. A táblagép az asztali géppel szinte egyenrangú munkahellyé vált.
  

Új korszak-e valóban?

Könyvecském Számítógép-paleontológia című részében azt ígértem, hogy vizsgálat tárgyává teszem, vajon a hordozható gépek valóban új korszakot jelentenek-e. Úgy gondolom, hogy több okból is igen.
  Először is azért, mert a csomagban, zsebben, csuklón vagy épp szemüvegként viselhető gépek teljesen új távlatait nyitották meg a számítógép-felhasználásnak. Hogy mást ne mondjak, asztali gépen még egy közönséges ébresztőóra-programot is csak elég korlátozottan lehetett használni, hiszen a beállított időpontban a gépnek bekapcsolva kellett lennie, a felhasználónak pedig a közelében kellett tartózkodnia. Azáltal, hogy a számítógépet az ember most már bárhová magával viheti – és az még bent a zsebében is működik –, olyan feladatok váltak megoldhatóvá, amikre a PC-knél gondolni sem lehetett.
  Másodszor: az Android és az iPad–iPhone rendszer szakítást is jelent a korábbi platformokkal. A PC és az Apple a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától egyeduralomra tett szert, az ó- és a középkor gépei kihaltak (a retró-számítástechnikát leszámítva), mintegy húsz éven át gyakorlatilag nem létezett más, csak ez a két platform, valamint harmadikként a web mint szoftveres platform. A zsebgépek megtörték a hegemóniát, voltaképpen azt mutatták meg, hogy a középkorra jellemző sokféleség és inkompatibilitás egyesülhet egyöntetűséggel és kompatibilitással, ha az adatok viszont kompatibilisek.
  (Felmerülhet a gondolat, hogy el lehetett volna-e érni hasonlót a középkorban. Éppenséggel elképzelhető. Lehetett volna tervezni olyan általános interfészrendszert, amelyre Commodore, Sinclair, Amstrad, MSX stb. gépek egyaránt ráköthetők, s ezen keresztül adatokat tudnak cserélni egymással: így ha a programok nem is futnak, az adatfile-ok eljuthattak volna egyik gépről a másikra. Az ötlet elsősorban azért nem valósulhatott volna meg, ha eszébe is jut egy leleményes mérnöknek, mert túl sokfélék voltak a rendszerek, a rendelkezésre álló adatok 99%-a programfile volt, a maradék pedig nem képviselt olyan értéket, hogy érdemes lett volna átvinni. S mondjuk egy Commodore-on rajzolt kép Spectrumon annyira megváltozott volna a gyökeresen eltérő grafikai képességek miatt, hogy nem lett volna értelme megírni azt a programot, amely feldolgozza és megmutatja.)
  Harmadszor, ami talán a legfontosabb, a zsebgépek azok, amelyek utat mutathatnak a következő korszak egy lehetséges kifejlete felé.