Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Muéstrame el camino que yo voy

Egy kicsit tekintsük át, hogy miből is táplálkozik a Ninda alapképlete.

Az Első Szían

2016. június 18., 15 óra 43 perc 18 másodperc

Ninda megáll egy végtelen pillanatra. A kezében piros lufi vízzel töltve, és arra készül, hogy rátegye a mellette négykézláb álló Gabi hátára és ott elpukkassza, de nem ezzel foglalkozik. Játszik, hiszen gyerek, de ennél sokkal fontosabbat csinál, a játék ebben a pillanatban elveszti létezését. Megáll egy végtelen pillanatra, rám néz, a szeme összeszűkül és megjelenik benne a jéghideg Vanessa-pillantás. Mérlegre tesz, átlát rajtam, értékeli jellememet, egyéniségemet és emberi értékeimet. Már sokadszor, amióta ismerem, de most másképpen. Ő még nem tudja és én sem tudom, hogy most más a szempont, de Lí-Nindaran már tudja.

15 óra 43 perc 20 másodperc

Kicsit meglágyul a tekintete, látott valamit, ami talán tetszett neki. Több változás nincsen két másodperc alatt.

15 óra 43 perc 21 másodperc

Megint elkattintom a gépet, hiszen én most dolgozom, könyvet írok, bár még nem tudom és ő sem tudja. Minden egyes szempillantásából lehet írni egy regényt? Talán nem. De ez nem fog kiderülni.

15 óra 43 perc 23 másodperc

Lenéz Gabira, de nem őt látja, az arca üres, feldolgoz és kiértékel, a tekintetében a jövő kéklik.

15 óra 43 perc 25 másodperc

Még mindig Gabit nézi. Lófarokba fogott frizurája kedvesen a jobb vállára billenve, kezében a kisebb és nagyobb gömböcbe fogott lufi.

15 óra 43 perc 32 másodperc

Sajnos a következő kép csak hét másodperccel később készült. Megint rám néz, a pillantásában ott van a regény másik fele. Persze több mint két év kellett, hogy feldolgozzam. Egy zavart, ideges vonás az arcán. Lí-Nindaran ekkor már tudja, hogy egy hónapon belül megváltozik az egész világunk. Ő maga még nem.

A Második Szían

2018. október 28.

Loreta Reide publikálja új dalát, a Jauna Gaismát, a szemembe néz, és megint meglátom Nindát, egy másik pillantását, és a távolban felcsillan a Sínisuál. Most, közel négy hónappal később még nem tudom, mi lesz a Sínisuál szerepe Ninda életében, Lí-Nindaran beszélt róla nekem, de még nem fedett fel mindent.
  Loreta és két társa megindul felém egy mélygarázsban. Az arcuk alig látszik. Loretán rövid piros ruha és fekete apmetnis, a másik kissé hátramaradva mint két testőr követi, lezser tartásukból eltökéltség sugárzik, és meglátom Szúnahaumot. Az egész snitt csak két másodperc.

A Harmadik Szían

2018 nyara és ősze

Kiolvasom a Dűnét megint, belenézek A Galaxis polgárába és A sötétség balkezébe, és többször is elolvasom a Szív szútrát, magyarul, angolul és szanszkritül. Iha Śāriputra: rūpaṃ śunyatā śūnyataiva rūpaṃ; rūpān na pṛthak śūnyatā śunyatāyā na pṛthag rūpaṃ; yad rūpaṃ sā śūnyatā; ya śūnyatā tad rūpaṃ. Ó, Sáriputra! A forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától. A forma valóban üresség, az üresség valóban forma. Átnézem a hozzá való szakirodalmat.
  Eldöntöm, hogy mi nem lehet Ninda, és ezt többször is megváltoztatom. Hogy micsoda Ninda, azt még mindig nem tudom.

2018–2019 tele

Írok néhány módszertani cikket, amiket nyilván senki a világon nem ért. A legkevésbé én magam, bár minden világos. Átmegyek a túlsó partra és visszanézek a pradzsnyápáramitá Nindájára azokon a két-két és fél éves fényképeken, az egyikről kivágom Ninda arcát és megteszem a dokumentum ikonjának. Gaté, gaté, paragaté, paraszamgaté, bódhi szváhá. Felismerem, hogy én vagyok a Kwisatz Haderach.

A Negyedik Szían

valamikor 2018-ban

Sokadszorra meghallgatva a Despacitót felfigyelek egy sorra. Muéstrame el camino que yo voy. És helyére kattan a küldetésem Lí-Nindaran tervének beteljesítésére. A dalban ennek kettős jelentése van, és az enyém a harmadik.

Az Ötödik Szían

negyvennyolcadik születésnapom délutánján

Felismerem a veszélyt, amit az eredeti Nindára hoztam azáltal, hogy az ő szeme villanásából alkottam meg a könyvbeli Nindát, és mindazzal, amit az óta a szemvillanás óta tettem, és úgy döntök, hogy nem írom meg a könyvet.

ugyanaznap este és éjszaka

Rádöbbenek, hogy ez nem választás, nem térhetek ki a felelősség alól. Rám méretett a feladat, hogy Lí-Nindaran olyan fogalmak felhasználásával, amiket még meg sem alkottam, azzá a félig mitikus lénnyé tegye Nindát, aki talán a Lisan al-Gaib lesz. Mivégre? Nusuth.

A Hatodik Szían

jóval korábban

Elkezdek és félbehagyok egy blogcikket a múzsáimról, minden különösebb ok nélkül, hónapok óta ott ül a félkész szövegeim között. Más dolgokkal foglalkozom.

2019. február 13., 18 óra 45 perc

Első és legjelentősebb múzsám, irodalmi pályám megalapozója, gyerekkori szerelmem, Ninda édesanyja és a legjobb barátom egy durcás, sértett üzenetben örökre rám csapja az ajtót, amikor a legnagyobb szükségem lenne a barátságára, és ezzel olyan pályára tereli életemet, amire soha nem akarná, ha csak egy atomnyi maradt benne abból az emberből, akit megismertem. S ezzel elkezd kikristályosodni Ninda feladata abban, hogy – – –


Láng Attila D., 2019.2.17., 06:51:41

A Galaxis polgára A sötétség balkeze buddhizmus Despacito Dűne D’Aubisson‚ Vanessa filozófia Gabi Hajni irodalom Jauna gaisma Kissy Ninda Reide‚ Loreta Szív szútra Tünci

Hirdetmény az ajándékokrólLáng Attila D. blogja




Hirdetmény az ajándékokról

Tegnap egy beszélgetés során elhatározásra jutottam. Tizennyolc éven aluli egyén, aki nem tartozik közvetlen családomhoz, ajándékot éntőlem többet semmilyen alkalomra nem kap. Kivétel az a három, illetve idén karácsonyra már csak két tizennyolc éven aluli, akik aprócska koruk óta kapnak tőlünk, tőlem ajándékot minden karácsonyra, és soha nem volt egy rossz szava ellene senkinek.
  Rajtuk kívül az utolsó gyerek, aki tőlem ajándékot kapott, egy kilencéves kislány, akit nem is ismerek: a Hanka egy példányát, mert őt is így hívják.
  Köszönhető ez a rendszer Gabi apjának, aki először azért kapott dührohamot, mert a gyereke kapott tőlem húsvétra egy nyolcszáz forintos órát, majd pedig lehirdette, hogy engem gyűlölni kell és többé tilos velem szóba állni, mert állítólag a gyerek azt mondta, hogy én ígértem neki egy méregdrága telefont. (Dehogy ígértem, nem is lett volna miből.) A kettő között kapott ajándékot többször is, annak örült őapukasága is.
  Valamint legjobb barátomnak, gyerekkori szerelmemnek, húsz éve múzsámnak, aki ideglelést kapott a gondolattól, hogy a kislányának, akit saját gyermekemként szeretek, karácsonyi ajándékot akartam adni – a Hanka lett volna az, neki írtam, neki ajánlottam –, pedig az sem az első alkalom lett volna, hogy tőlem ajándékot kap. Most pedig, két éve, cserben hagyott a bajban. Soha senkit nem hagy cserben. Lehet, hogy én voltam életében az első.
  Ezt nem csinálom többé. Ajándék gyereknek többet nem lesz.


Láng Attila D., 2019.2.16., 13:09:32

Gabi Hajni Hanka Tünci

De meg kell írnom mégiscsakMuéstrame el camino que yo voy




De meg kell írnom mégiscsak

Regényt írni sokrétű és összetett felelősség. Felelősek vagyunk hőseink sorsáért is, de ezen a ponton nem ez a lényeg. Felelősek vagyunk a történeteinkért és azokért, akiktől a történeteinket kaptuk. Tessék elgondolni Moldova esetét Erka Gyulával, azazhogy a barátjáét, mert mint elmondja, az ominózus történet egy barátjával esett meg.
  Én is felelős vagyok Nindáért. Mindkettőért. Amelyik benne van a regényben, és amelyik most otthon alszik az ágyában. Persze nem egyformán – a regénybeli Ninda azonban kihatással van vagy lehet az elevenre, akár akarom, akár nem. De ha már ezen múlik, akkor inkább akarom, mert ez a hatás összegződve sokkal pozitívabb lehet, mint amekkora – tagadhatatlanul létező – kockázata van annak, hogy negatív hatással lesz rá. Persze csak nagyon közvetve, ezek nem is lélektani, hanem egyfajta pszeudolélektani folyamatok, afféle mentális biliárd, a meglökött golyó nem maga gyakorol hatást, hanem más golyókat lök meg, azok megint másikakat stb.
  Ha jól írom meg a könyvet, persze. De ha jól írom meg a könyvet, azzal kiadom a titkát. Mármint nem a titkát, azt a bizonyosat, amelyikre gondolna, ha olvasná ezeket a sorokat, hanem a másikat, amelyikről nem tudja, hogy tudom. Nem mintha ez le lenne írva a könyvben, dehogy.
  Csakhogy formát kell adnom az ürességnek, Sáriputra! A két Ninda a tizenkét nidána kétszeri kettős spirális lépcsősora, olyan viszonyban vannak, mint öntőforma és lenyomat, átman és anátman. Valahol le van ez írva a szíanokban.
  (Miközben, teszem hozzá, a Nindáról, e félig mitikus lényről szóló könyvben egyetlen gramm vallásos halandzsának sem szabad lennie.)
  De akkor hogyan? Csak egyet tehetek. Megírom a könyvet – és elzárom. Nem publikálom, sehol, semmiféleképpen, mert mélységesen tisztelem és mérhetetlenül szeretem Nindát és nem vagyok hajlandó ártani neki. A veszély valós. Létezik a hely, ahová csak a Kwisatz Haderach tekinthet be. Dzsudihar manténe: de nem, nem ám holmi alam al-mitalban, ezt a helyet nem védi Szúnahaum Sínisuálja – semmi, csak a Kwisatz Haderach látja és érzi, hogy miért kell mégis megírni és mégsem publikálni, amíg el nem jön a pillanat. Hogy megméressék és megszámláltassék, mert akkor már lehet.
  Én vagyok a Kwisatz Haderach.

Mindent látott, hallott, tapasztalt – jelenvalót és régenvoltat;
mély kútforrása bölcsességnek: mindent tudott, mindent megértett,
átallátott minden homályon, a titkok sűrű takaróján,
átallátott hétszer hét burkon, mely elfödi a bölcsességet.1

Vagyis a pradzsnyápáramitá, teszem én hozzá. A Kwisatz Haderach a pradzsnyápáramitá manifesztációja, és ekként én vagyok Avalókitésvara bódhiszattva.
  Akkor pedig ő Késes Szent Alia.


Láng Attila D., 2019.2.3., 04:34:15

Avalókitésvara buddhizmus Dűne Ellenpont Erka Gyula filozófia Gilgames irodalom Késes Szent Alia Kwisatz Haderach Lopni tudni kell Moldova György Ninda Rákos Sándor Sáriputra Szív szútra Szúnahaum Zsoldos Péter

Nem írhatom meg a NindátHirdetmény az ajándékokról




Nem írhatom meg a Nindát

Ninda egy félig mitológiai lény a Galaxis távoli vidékeiről a messzi jövőből, ez kétségtelen. De nagyon is sebezhető.
  Van nekem egy barátom, akinek rengeteget köszönhetek, negyedszázadon át rajta alapult és nem kis részben ezentúl is rajta fog alapulni egész írói pályám, és én ezért is – meg másért – nagyon szeretem és tisztelem őt. És van Ninda, aki úgyszintén nagyon szereti, bármire képes érte, és én pedig pontosan ezért szeretem Nindát. Két és fél éve egy mosolyt se kaptam tőle, de ettől még persze ugyanúgy szeretem, és ezért kezdtem el a könyvet.
  De nem írhatom meg. Ha nem tudom visszaadni Ninda jellemét, akkor céltalan, elrontom az egészet. Ha viszont igen, akkor elárulom a titkát és ezzel mást rontok el, ami minden regénynél fontosabb. Én tartós karriert építettem kettejükre – ezt ők nem kérték, én sem kértem, így alakult –, és minden közös értékünket elárulnám, ha napvilágra hoznám, amit nem szabad. Ezért a Ninda huszonegyezer szóval torzóban marad, és nem fog megjelenni. A nemrég közzétett prológus marad, és egy idézet.
  „Ha már nincs mit tenni, hogy megállítsd a gonoszt – menj át a túlsó partra.” (Lí-Nindaran: Gondolatok, 11. sómir)


Láng Attila D., 2019.2.2., 15:19:16

filozófia irodalom Ninda

És ez még nem mindenDe meg kell írnom mégiscsak




És ez még nem minden

– Á, jó napot, üdvözlöm, uram, nézze csak ezt a kiváló terméket, önnek mint régi vevőmnek most különleges engedménnyel, mindennel kompatibilis, kíméli a környezetet és teljes egészében levonható az adóalapból, de ez még nem minden, jöjjön, adok hozzá most csak önnek extra szuperprémium kedvezménnyel kettőt ebből a szuperextra portfóliótermékből, de nézzen be velem a raktárba, uram, ilyen régi vevőmnek…
  – Hallgasson már el! Ki a fene maga?!
  – Safranek Hümér, ha betéri, megéri, hát nem emlékszik rám a nagyságos úr? Nem baj, most majd megjegyez, ha megveszi ezt a kiváló szuperprémium slágerterméket, és ez még nem minden, van szuperextra aranyozott vécékefém, medvehámozó-készletem, van hajdinarovátkolóm és baltacim, van extra szuperprémium esernyőm akár napos időre is, és ez még nem minden, mert most adok hozzá csak önnek…
  – Szálljon le rólam! Tudom már, ki maga, vettem magától egy bögrét öt évvel ezelőtt.
  – No látja a nagyságos vevő úr, vagyis hát akkor, mint régi üzletfelekhez illik, szervusz, édes öcsém! Most ajándékba adok egy harangvirág-kongatót és minden centrifugához egy kiváló minőségű réti cseppentőt, ez óriási megtakarítás lesz, az asszony áldani fogja a nevedet érte, ennyit egész hónapban nem spóroltál, csak hozzám gyere mindig! És hát igen, ez itt egy valódi csűrdöngölő, öcsém, én annyira szeretlek téged, régi visszatérő vevőmet, én ezt neked adom. Tessék a blokk, látod, szóra sem érdemes jelentéktelen összeg jött ki, és hívok neked kedvezményesen tehertaxit. Természetesen a saját költségemen, édes öcsém, hát mit gondolsz, ilyen régi vevőmnek, és ez még nem minden, a részletfizetésnél különleges kamatkedvezményt fogok feléd érvényesíteni, a blokkot jól tedd el, mert az egyúttal a komplex konyhairobot-hifitorony-kocsimosó berendezés jótállási jegye, és kapsz egy teljesen ajándék bögrét.

Szóval állampolgári javaslattételem egy olyan törvénymódosítás, miszerint cégeknek tilos legyen a vevőt emailben vagy akárhogy megkeresni. Totál. Ne létezzen többet az a rendszer, hogy vesz valamit a vevő, ehhez megadja az adatait, és ettől kezdve regisztrált felhasználó és keresheti a módját, hogy a hihetetlenül kedvező ajánlatoktól megszabaduljon (mint az ilyenek). Csak az kaphasson reklámlevelet, aki ezt is külön kérte, és legyen tilos a vásárlás során a vevőt kényszeríteni ennek beikszelésére vagy félrevezető információval rábírni, hogy megtegye.


Láng Attila D., 2019.1.26., 17:50:52

fogyasztóvédelem reklám spam

Klases dienasgrāmata, otrais gadsNem írhatom meg a Nindát


↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1627 cikk, 7962249 betű, 1600578 szó

1 Gilgames. Rákos Sándor fordítása. Idézi Zsoldos Péter Ellenpont című regényében.