Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Kissy 27.

Elkészült a Kissy huszonhetedik része. Boldog új évet és jó olvasást kívánunk.


Éppen befutott még néhány kölyök, amikor Nimby megint fölkapta a telefont.
  – Mondd, apa! Igen? Persze hogy tudom. Hát… csak Kissy. Egérke! – harsogta túl a zsivajt. – Itt van a jogsid?
  – Hol máshol lenne? – nézett rá Kissy, és megpróbált odajutni a társához, de a rengeteg egér kavargásában legalább harminc kutyát is végig kellett simogatnia. Nimby jött oda hozzá, letéve a telefont.
  – Gyere, egérke, akár kabátot se vegyél, ki se kell szállnod a kocsiból.
  – Cin-cin?!
  – Apa itthon hagyott egy szerszámos ládát, de mégiscsak kell neki. Csak te vagy itt, akinek van jogsija.
  Kissy szólni se tudott. Követte Nimbyt a garázsba, de azért a folyosón mégiscsak megtorpant, belenézett a tükörbe, megigazította haját és föltette bársonyfüleit. Akárki beláthat az ablakon, rendesen kell kinéznie.
  Nimby berakta a ládát a csomagtartóba. Közepes méretű láda volt, vagy tíz kilót nyomhatott.
  – Nem mondta ugyan, de szerintem ez is kelleni fog – Nimby berakott még egy dobozt. – Figyelmeztesd, hogy ott van.
  – Jó.
  Kissy beszállt, becsatolta magát, nagy összegű biztosítást kötött, az egereket… csak egy egér volt, és az nem volt útban, a garázsajtót nyitotta. Kissy elfordította a kulcsot, kigurult, kitette az indexet balra, körülnézett, kikanyarodott az utcára és ment. Vezette az autót, életében először igazi, vizsgázott sofőrként. A körforgalomnál sokan voltak, de hamar beengedték, nyilván látták a füleket és tudták, hogy segítségre van szüksége, vezetés közben nem tudja magát megvédeni, ha autós macska jönne.


– Hű, egérkék – szólalt meg Niala halk hangja. – Ez kemény volt. Meg hideg is, brrr… otthon fejest ugrok a kádba. Itt is a fürdőszobában vagyok, megmosakszom, teljesen össze vagyunk nyalva.
  – Inkább, mint cincálva – felelte húga.
  – Az biztos.
  – Hát te ki vagy? – hallottak egy gyerekhangot.
  – Szia – felelte Nimby –, én Paul vagyok. Téged hogy hívnak?
  – Jeannette. Hogy kerülsz ide?
  – Szívem, ezek a kedves fiatalok visszahozták Melanie-t, mert átugrott a kerítésen.
  – Átugrott? Melanie soha nem ugrott még át a kerítésen.
  – Hát most megtette – érkezett Nimby hangja, és egyidejűleg meglátták az arcát is –, ó, milyen késő van már, ideje indulnunk.
  Ahogy leengedte a karját, úgy fordította az óráját, hogy lássa a gyereket. Csakugyan a fényképeken szereplő kislány volt, most hálóingben.
  Niala kijött, Nimby bement, ő is megmosta a kezét és az arcát, és egykettőre elköszöntek.
  – Jól van, egérkék – mondta Nimby –, végrehajtottuk az évszázad helikómentését, mindenki óriási volt, de hogy most fölcsavarjuk a fűtést a kocsiban, az biztos. Cin-cin, FHQ!
  Kissy ekkor döbbent rá, hogy a csapat nagy része még föl sem öltözött, senki se reggelizett, a konyhában, a nappaliban, a folyosón, mindenfelé álldogálnak, ahol éppen elkapta őket a helikómentés és kutyakergetés láza, és a kutyák most vágnak olyan sértődött képet, mint normális körülmények között Macska, arra pedig nincsenek szavak, hogy Macska milyen sértődött képet vág, és ott ülnek mind az üres tányérok előtt.
  – Csinálok nekik fürdővizet – szólalt meg Vanessa –, valaki etesse meg az állatokat, az egér is az állatvilág része, főzzetek teát is, mielőtt megfáznak az egereim.
  Huszonegyen negyvenkétfelé szaladtak.


Kissyt egy pillanatig sem lepte meg, amit a társai a kórházban tettek, és nem értette, hogy madame Lavanant miért csodálkozik ezen. Amíg Mollyt vizsgálták, majd infúziót adtak neki, egy egér mindig jelen volt, kettő pedig kint őrködött a folyosón. Illetve csak egy, mert Pi háromszor is elment segíteni különböző betegeknek nehéz fizikai feladatokban, Niala elkísért egy idős nénit a büfébe, Vanessa pedig berohant az egyik kezelőbe egy beteg után, akinek összeomlott a keringése, ezért torakotómiát és oszteoporózist alkalmazott, megmutatva a tapasztalatlan fiatal orvosnak, hogy kell, majd renális drént kötött be és amniocentézist végzett, amíg a tapasztalatlan fiatal orvos rezekálta a szubdurális hematómát, azt ugyanis pont előző órán tanulta. A beteg megmenekült.


Kissy bólintott, és félórát töltött annak a nagy piros járműnek a tanulmányozásával, amit Tűzoltóság fecskendőnek nevezett, pedig autó volt. Nagyon emlékeztette Nimby barkácsműhelyére, sőt -műhelyeire, hiszen kettő volt már belőlük, a franconville-i padláson és a D’Aubisson-villa melléképületének padlásán. Akárcsak Nimby szekrényein, a tűzoltókocsi oldalán is mindenhol ajtók nyíltak, felhúzható redőnyökkel, és mögöttük rengeteg méretre csinált fiók, polc, doboz, minden megrakva felszereléssel, minden centit kihasználtak. A holmi kilencven százalékáról Kissynek fogalma se volt, mire szolgál.
  Közben jöttek-mentek körülöttük a tűzoltók, üdvözölték Kissyt, meg is nézték alaposan, mind férfi volt. A srác éppen a megközelítő ruhát mutatta meg, ami ma már nem azbesztszövet, hanem vákuumrétegzett alumínium, és ezerfokos forróságot is kibír, amikor odajött az egyik társa.
  – Főnök, Vincent nem tud bejönni.
  – Mi az, hogy nem tud? Tűzoltók vagyunk, itt nem kávét kell főzni. Hol van?
  – Valahol a város szélén, lerobbant a kocsija.
  – Akkor hívd vissza és mondd meg, hogy üljön taxiba vagy amit akar, élesek vagyunk, ha jön egy riasztás, kit vigyek? Két emberem amúgy is kiesett.
  – Hát elviszed a kislányt.
  Kissy hátracsapta füleit. Tüzet oltani? Hát persze! Boldogan!
  – Nagyon jó vicc volt, öreg. Oké, mondd meg neki, hogy a tűznek nem mondhatom, hogy neki nincs kocsija, szóval nyomás! Hát veled mi van?
  – Szóval nem viszel tüzet oltani? – konyult le Kissy füle.
  – Szerinted hány előírást kellene megszegni hozzá?
  Kissy füle már leért a válláig.


Kissy átszáguldott a színpadon, a gitáros előtt fékezett, egymás felé hajoltak, a srác belecsapott a húrokba, Kissy pedig kieresztette a hangját a refrénhez.

I could be the one to make you feel that way
I could be the one to set you free…

A közönség együtt tapsolt a szintivel és a dobbal, Kissy megpördült és fölszaladt a doboshoz, újabb két sor után a billentyűshöz, és végül, az utolsó sorhoz vissza középre, hogy karját magasba lökve zárja a dalt és köszönje meg a tapsot. Meghajolt, a tapsvihar valósággal rázuhant a fejére… fantasztikus érzés volt.
  Igen, ezt máskor is érezni akarja. Ezt az érzést akarja egész életében.


– A portás azt mondta, jöjjünk ide és keressük Jacques-ot.
  – Aaaa… ööö…
  – Szólalj már meg!
  – Igen, igen, oké, oké! Figyu, az uncsitesómat is így hívják, és ő melózott ott, olyan izét vezet, tudjátok.
  Nem tudták, de ez nem zavarta őket.
  – Itthon van?
  – Aha… itthon, igen… beszélni akartok vele…
  – Persze – mondta Kissy, a srác pedig téblábolt az ajtóban, amíg Maverick oldalba nem bökte egy ujjával. Akkor megugrott és berohant a lakásba.
  Vártak. Maverick néhányszor elhúzta a kezét a homloka előtt. Kissy bólintott.
  Végre megjelent a másik srác. Piros ing, fehér nadrág, rövid szakáll. Ez tényleg tudhat olyan izét vezetni.
  – Engem kerestek?
  – Te vagy Jacques, Jacques uncsitesója?


Láng Attila D., 2018.12.31., 19:02:31

irodalom Kissy

SegítőkészségLáng Attila D. blogja




Segítőkészség

A repülőn Mézgáné Rezovits Paula rácsodálkozott a stewardessre, hogy milyen sok poharat egyszerre visz ki. És semmit le nem ejt. Erre a stewardess: „Eight? Whisky?” És máris hozott nyolc whiskyt. Nem tudom, mit mondhattunk éppen, de egyszer csak megszólalt a polcon a telefonból Siri, és megmagyarázta angolul, mi az a húsgombóc.
  Hát, köszönjük.


Láng Attila D., 2018.12.29., 00:48:57

iPhone Mézgáné Rezovits Paula Siri számtech Vakáción a Mézga család

Teljes körKissy 27.




Teljes kör

A dramaturgia egyik alapszabálya, bár nem tudom, hogy ezt hogy mondják szaknyelven, nem tanultam dramaturgiát: mindig teljes kört kell rajzolni. Ilyen teljes kört említettem már, amikor Jitka árulását követően jó Barčánk kimegy az erdőbe és annál a fánál siratja el szerelmét, amelyikbe annak idején bevésték a nevüket.
  De nemcsak a dramaturg tud teljes kört rajzolni. Az életnek is megvan a maga dramaturgja.
  Volt egyszer valaha egy kislány, akinek a legnagyobb része volt abban, hogy megtanultam, mit kell nézni az emberek szemében, ha nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy éppen mit akar kifejezni, hanem mélységében akarjuk megismerni a másik lelkivilágát. Kétéves korában kezdtük.
  Aztán találkoztam öt kislánnyal, akik az Ievan polkkát énekelték finnül, és valamiért az egész nagyon jó volt, de akkor még nem értettem meg, hogy miért. Elkezdtem belenézni a szemükbe, és annyira tetszett, amit ott láttam, hogy kíváncsivá tettek: milyen, amikor az anyanyelvükön énekelnek? És elkezdődött kalandom a lett nyelvvel és kultúrával, a lett emberekkel és Lettországgal, ami két és fél éve tart, s az a tervem, hogy emellett már kitartok hátralevő éveimben.
  Aztán egy karácsonyutón eljön az a kislány, mint minden évben, csak közben már tizenhét éves nagylány vált belőle. Egyszer csak kiderül, hogy finnül tanul, már százszor többet tud, mint én, pedig kétszer próbáltam – nem én mondtam neki. És egyszer csak – ezt sem én mondtam neki – elkezd finnül énekelni.
  Az Ievan polkkát.
  Persze ő se tudja a teljes szöveget. Megmutatom neki, hol találja a kezében tartott gépen, előveszi, és szépen végigénekli az egészet. Hibátlan finn kiejtéssel. Szinte még Keita hangsúlyai is átjönnek, meg Terēzének némelyik tekintete. (Viszont Alise egy az egyben a kishúga lelki tükörképe.)
  Nem én mondtam neki. Én elénekeltem előzőleg a Kalliolle, kukkulallét, mert arra emlékszem finn tanulmányaimból. Az egész finn népdal-, pop-, rock-, rap-, miegyébkincsből pont az Ievan polkkát választotta, és az se lehet, hogy kiolvasta a tekintetemből, hogy annak számomra jelentősége van, hiszen már korábban ismerte.
  Mert teljes kört kell rajzolni.


Láng Attila D., 2018.12.29., 00:30:20

dramaturgia Hrdinová‚ Barča Ievan polkka Kalliolle‚ kukkulalle Krūmiņa‚ Keita Lāce‚ Alise Mindenki tanköteles NANDO Pogiņa‚ Terēze Anna Povejšová‚ Jitka

Medúzák a számítástechnikábanSegítőkészség




Medúzák a számítástechnikában

Úgy érzem, kezd kiveszni a programozókból az a különleges képesség, ami valaha az Elite pár tucat kilobyte-jában csillagrendszerek százait helyezte el: a gondolkodás.
  Karácsonyra Sweetie új kártyát kapott, 256 gigásat, igazán megérdemelte. (Ötvenezer a markecben, ezek nem tudják, hova legyenek jódolgukban, a feléért vettem a kedvenc üzletemben, aminek tulajával épp a minap beszéltük meg, hogy őnekik nem éppen a legalacsonyabbak az áraik, mást kapok ehelyett. Például azt, hogy szenteste ideautózott és saját kezűleg elhozta a stuffot!) Mármost mi történik, ha egy Android gépen kártyát cserélünk? Anno brekeke a DOS alatt úgy hívták a cserélhető meghajtót, hogy A: és B: (a CP/M-től örökölt módon, vagyis ezt 1974-ben találták ki, hacsak nem volt egy korábbi oprendszer, amiben már szintén így volt, nem tudom). Ez a meghajtónak volt a neve. Mindmáig így van a windowsos gépeken, a főwincsi C:, és az angol ábécé huszonhat betűjével lehet gazdálkodni (nekem valaha volt úgy is a gépem, hogy a wincsiket J:, K:, L:, M: betűk jelölték). Ha van egy F: jelű pendrive-om, DVD-m, kártyaolvasóm, akármim, kihúzom és egy másikat rakok a helyére, azt ugyanúgy F:-nek fogják hívni.
  Nem így Androidon, mert jött egy kreatív menedzser és alkotott valami nagyon eredetit és nagyon biztonságosat. A kártyának most már nyolcjegyű hexakódja van, D4C3-EA62, teszem azt. Hogy miért pont nyolcjegyű, azt nem tudom; négy byte ahhoz sok, hogy az egy-egy felhasználó birtokában vélhetően valaha lehető összes kártyának egyedi legyen, ahhoz viszont kevés, hogy a világ összes kártyáját egyedileg azonosítsuk (hiszen ez csak négymilliárd kártya, nem vagyunk még felkészülve arra, hogy mi lesz, ha Kongóban és Amazóniában minden erdei kunyhóban öt-hat kártya hever szanaszét – lásd még a tényt, hogy a bankátutalások egyedi azonosító kódjai akkora számsorok, hogy ha a Földön élő minden ember, cég és intézmény másodpercenként csinál egy átutalást, akkor az összes lehetséges kódot kimeríteni eltart pár millió évig). Nem kétlem, hogy a jövő a harminckét jegyű hexakódos kártyaazonosítóké, bár én szívem szerint Unicode-ban írnám le őket, mondjuk lehetne az egyik kártya azonosítója ‰ċɯऋњ森🐷巨, ez sokkal könnyebben megjegyezhető, mint a hosszadalmas 625A-8CAD-E036-DA32-CE6A-BA14F-DBCC-9863.
  Szóval van a jelenleg még csak nyolc hexajegyű azonosító, ami a kártyát azonosítja, nem pedig azt, amibe tesszük. Amikor ugyanis a kreatív menedzser ezt kitalálta, nem volt kéznél egy számítástechnikus, aki alkalmazta volna a szükséges eljárást (fejbe verni, a helyét behinteni sóval). Azzal, hogy kártyát cserélünk, adatokat nem feltétlenül cserélünk. Több órába telt hatvan gigát fölrakni a régi kártyáról a wincsire, melléjük tenni kábé még egyszer annyit és lerakni az új kártyára, de ezzel még nem vagyunk meg, mert az összes programban, aminek dolga van a kártyával, át kell írni a régi kártyaazonosítót az új kártyaazonosítóra, persze pötyögve, hiszen az ES File Explorerben nem lehet kimásolni a kártyaazonosítót, az Ebookdroidban nem lehet a keresendő könyvtárakat könyvtárfából kikeresni, tehát tanuld meg a nyolc hexaszámjegyet és másolgasd kézzel, úgy kellett, mersz még egyszer kártyát cserélni?!
  No meg persze minden egyes programban, aminek dolga van a kártyával, engedélyeztetni kell az új kártya láthatóságát. Ez irtózatosan biztonságos, magyarázta a kreatív menedzser a céges barbecue-partin, sajnos a koktél után és a sajtburi előtt, pedig a sajtburi után és a koktél előtt kellett volna, sőt legjobb lett volna, ha kreatív menedzsernek kizárólag hívő muszlimot vesznek föl, aki nem iszik alkoholt, szóval ez irtózatosan biztonságos, magyarázta, mert ha nincsen engedélyezve a kártya látása, akkor a rendszer egyáltalán nem látja a kártya tartalmát és így meg vannak védve az adatok, meglesz a prémium, főnök?
  Meglett a prémium, mert a főnök sem értett a számítógépekhez, és nem volt kéznél egy számítástechnikus, aki alkalmazta volna a megfelelő eljárást (fejbe verni, a helyét behinteni sóval), miután, vagy akár mihelyett megkérdezi, hogy mégis mitől akarná a felhasználó védeni a saját adatait a saját gépébe rakott saját kártyáján, netán önmagától-e, és mit ér ez a védelem, amikor a legelső alkalommal a gép megkérdezi, hogy hát az engedélyt megadjuk-e, természetesen megadjuk, és innentől a kártya pontosan ugyanannyira van védve (mitől?), mintha soha semmiféle védelem nem létezett volna. Azokban a programokban, ahol engedélyeztük. Amiket korábban írtak és még nem tudnak engedélyt kérni maguknak, azok innentől nem mennek, és ha a dev azóta meghalt, akkor innentől lejátszottál, a szoftver nem fut többé. Majd húsz év múlva írnak emulátort.
  Szóval rátettem a kártyára némi adatot, köztük óvatlanul egy magazint, ami egy könyvtárba úgy van berakva, hogy évenként külön alkönyvtárakba tettem, ennek PC-n nincs jelentősége, áttekinthetőbb, azazhogy Androidon sincs jelentősége, kivéve az Ebookdroidot, ahol minden egyes alkönyvtár külön polc, vagyis ha van húsz alkönyvtárban kétszáz alalkönyvtár és azokban ötezer alalalkönyvtár meg azokban hatvanezer alalalalkönyvtár, az összesen (számítástechnikus vagyok, nekem számokat összeadni derogál, csinálja meg az olvasó saját magának) állati sok könyvtár, és az mind egy-egy külön polc, úgyhogy ha a negyedik főkönyvtárra vagyok kíváncsi, akkor előbb végig kell lapoznom az első háromnak mind a negyvenkétezer alkönyvtárát. Ugyanis amikor az Ebookdroid könyvtárstruktúra-kezelő rutinját megírták, akkor nem volt kéznél egy számítástechnikus, aki alkalmazta volna a megfelelő eljárást (fejbe verni, a helyét behinteni sóval), vagy legalább szólt volna, hogy ha már föltalálták a könyvtárstruktúrát, akkor mi a billgétsznek nem lehet azt rendeltetésszerűen alkalmazni.
  Ezért, én kis naiv, gondoltam, akkor kisimítom azt a magazintartalmú könyvtárat, összemásolom a több száz alkönyvtárat egybe. Aha, persze. Total Commanderben ez két gombnyomás, ES File Explorerben lehetetlenség, ilyen extraszuper csodaságokat eszükbe nem jutott volna implementálni. Egyenként menjen a polgár és kopipasztázzon. Letöltöttem még egy file-kezelőt, az se tudott ilyet, jobban mondva ilyet se, meg az alternatív megoldást se, hogy akkor töröljük az egészet a kékhalálba. Könyvtárat törölni, amiben van tartalom? Ki látott már ijedt? Ez szigorúan lehetetlenség a 3-as DOS-tól a 2018-as Androidig. Akarom mondani csak ebben a kettőben. Mindenütt máshol sima ügy. Mert nem volt kéznél egy számítástechnikus, aki alkalmazta volna a megfelelő eljárást (fejbe verni, a helyét behinteni sóval).
  Másrészt viszont azt is gondoltam, hogy megnézem, van-e program, ami tudja azt, hogy az alkönyvtárakat alkönyvtárakként mutassa, ne a szülőkönyvtáraikkal egyenrangú polcokként. Úgy értem, ha van egy Magazin nevű könyvtáram, ami különféle magazinokat tartalmaz alkönyvtárakban, és a Magazin mellett egy Nyelv nevű, akkor a kettő között szeretnék anélkül átjárni, hogy végig kelljen közben lapozni a magazinos alkönyvtárak sokaságát. Hát volt egy, de egész csomó programot kipróbáltam, és elveszett, hogy melyik volt az. Az úgy csinálja, hogy mutat egy könyvtárnyit, rajta külön gombokként az alkönyvtárai, csakhogy nem lehet lapozni a testvérkönyvtárak között, könyvtárfából választani lehet. Csak ez a program végül kiesett a pikszisből, mert nem töltötte a tömbnyeleket, és minden könyv egyforma szürke kocka volt.
  Úgyhogy többet ésszel, mint erővel: mivel nekem a Magazin alatt van sok alkönyvtáram, azt áttettem a névsor végére, mert akkor nem kell átlapozgatni őket, ha nem konkrétan rájuk vagyok kíváncsi. Hogy kerül egy M betűs könyvtár a névsor végére, ha a program csak ábécérendben hajlandó mutatni őket, és vannak nevek N-nel, S-sel, T-vel is?
  Hát kicseréltem a kezdő M betűt cirill M betűre, mielőtt jön egy számítástechnikus, fejbe ver és a helyemet behinti sóval.


Láng Attila D., 2018.12.26., 12:56:44

Android Ebookdroid ES File Explorer számtech

Jelentések könyveTeljes kör




Jelentések könyve

És szóla az Úr: „Legyen világosság!” És lőn világosság. És látá az Úr, hogy a világosság jó.
  És szóla az Egyház: „Legyen sötétség!” És lőn sötétség. És látá az Úr, hogy a sötétség nem jó.
  Kéré hát az Egyházat, hogy a világosságot visszaállítná. És mondá az Egyház: „Dafke.” És látá az Úr, hogy a dafke sem jó.
  Kéré hát az Egyházat, hogy magát meggondolná, hát iszen a sötétségben csak a velágítás mi költséget fölemésztend, ám az Egyház megköté magát és gyárta lámpákat, mik feketék valának, és magok körül setétséget árasztának.

*

És jövének a három királyok szép ajándokkal, köszöntni Jézust, kedves, szép szavokkal. És kérdé Mária: „Jónapot, jónapot, három királyok, huszonnégy testőrök, kilenc sofőrök, harminckét motoros rendőrök, mi járatban erre?” És azok mondák: „Jövénk mink néked magzatodat köszöntni.” És Mária pirula és felelé: „Én még szűz vagyok. Menjenek kendtek a fenébe, míg szépen mondom.”

*

És mondá az Úr: „Bizony ez világban a bűnök nagyon eluralkodának, csinálandok ezért esőket és mindenkit vízbe fojtandok, kivéve Noét és a családját. Beszélék, uff.” És kérdék szépen az emberek, hogy hiszen a legtöbb népek nem is hallának parancsolatidról, hogy kérheted rajtok számon, meg mi bűnök van a ma született magzatoknak meg az állatoknak, amaz kettőn-kettőn felül, és miért nem bűnhődendenek a halak, ha a bárányok igen. És felelé az Úr: „Dafke.” Mert addigra már az Egyháztól eltanulá.

*

És jöve az Úrnak angyala lángoló pallossal és kérdé: „Mit cselekedtetek vala, holott megtiltatott néktek, hogy imez fának gyümölcsét leszakítandjátok?” És felelé Éva: „Leszakítánk.” „És?” „Kukacos vala.” „És?!” „Elvonulánk a bokorba inkább”, felelé akkor Ádám. „Éééés?!” „És lehúzám Éváról a fügefalevelet.” „ÉÉÉÉÉS???!!!!”
  Ez időtől fogva jöve szokásba, hogy a szent gyónás alatt addig faggaták a paráznaság bűnébe esett fiatalokat, amíg minden részletet meg nem tudának. És gondolának sűrűn azután reá. Mert más szex az életükben nem vala.

*

Akkor kérdé Jézus: „Imez férfiú már három napja halott vala?” Mondák néki, hogy igen. És mondá Jézus: „Bizony mondom néktek, balgatagok valátok, mikor azt hivétek, hogy én őt feltámasztandom. Mert mi zsidók vagyunk, felebarátim.” Kérdék tőle, hogy ez miért baj. „Bizony mondom néktek, ha mi grönlandi inuitok lennénk, még leendene értelme az Úr segedelmével. De itt a Közel-Keleten, a sivatagi hőségben imez férfiú már két napja megkukacosoda. Béke veletek.” És továbbmene.
  De az apostolok összesúgának a háta megett. „Nem teve csodát”, mondá Júdás. „Bizony nem, pedig mily régóta várák a népek”, mondá Simon. „Teendjünk hát a csodáról”, mondá Máté. „Milyeténképpen?”, kérdé András. „Mondandjuk azt a népeknek, hogy holnap feltámasztandja, csak még imádkozandania kellend. Holnap pedig már másik városban leendünk, ott elhíresztelendjük, hogy csodát teve. Most pedig menéndjetek, nézendjétek meg, föl van-e nyergelve minden teve.” „Csodát”, mondá Tamás, „még maradni akartunk vala.” „Teve csodát?”, jöve oda egy helybeli. „Halleluja!”

*

És jövének akkor a helybeli asszonyok és férfiak egy nőt vezetve, kiről kérdé Jézus: „Mit akartok teendeni imez nővel?” Mire ők felelék: „Megkövezendjük mint bűnöst.” „Minémű bűne vala?” „Paráználkoda.” És mondá Jézus: „Bizony mondom néktek, ki közületek nem bűnös, az vesse rá elsőnek a követ.” Akkor előlépe egy asszony, fölragada egy követ, és agyonsújtá a parázna nőt, ki legott meghala. És mondá Jézus: „Néha nagyon idegesítő vagy, anyám.”

*

És mondá Jézus: „Várjatok. Leend bor üstöllést.” És lépe a vizeskorsókhoz és teve csodát: ímé bizony mindenik korsóban bor terem vala. És mene híre imez csodának, és jövének fináncok és megbünteték Jézust, amiért nem az előírások szerént állított elő jövedéki terméket vala.


Láng Attila D., 2018.12.20., 08:07:14

irodalom Isten Jézus vallás

KonyhaművészetMedúzák a számítástechnikában


↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1621 cikk, 7947208 betű, 1597459 szó