Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Csengetnek

A saját telefonomat (úgy az enyém, hogy Zsútól kapta Krisz legalább tíz éve, aztán vett fényképezős telefont és akkor enyém lett a régi) nemrég selejteztem ki, mert a kártyája átkerült a fényképezős telefonba (lásd előbb), mivelhogy annak a kártyáját meg lecseréltem kisebbre és beraktam Mikrókába. Most Krisz száma Mikrókában van, így van megint okostelefonom, az én számom meg a fényképezősben, de már nem soká, nem fizetek két telefont, hagyom lejárni, és onnantól csak Mikróka lesz.
  Viszont kell bele csengőhang. Az enyémben mindmáig a Popcorn szólt, mármint csak annyi, hogy c, aisz, c, g, disz, g, c, van neki zeneszerkesztője, azzal pütymékeltem össze, ez mp3-at még nem eszik. Kriszé már igen, abból Gregor József énekelte, hogy a gége megszorul, megszorul, és a gége megszorul, és a gége meeegszoooruuul. Azazhogy most is énekli, csak másik telefonszámon, amíg az le nem jár. De semmilyen okot nem láttam, hogy Mikrókába ugyanez kerüljön, Krisznek logikus választás volt, hogy valami komoly zene, Gregor is elég logikus választás volt, nekem nem. Azért van ott mindmáig, mert bántam is én, hogy milyen zene szól abból a telefonból, jó, ha havonta egyszer hívnak rajta, a telefon arra való, hogy én tudjak hívni. De most már, hogy áttérek Mikrókára, sőt szeptembertől másik nem is lesz, mégiscsak legyen benne saját csengőhang.
  Hát valami fontos, ugye. De ezen belül nem mindegy, hogyan kezdődik, mert fogalmam sincs, hogy kell effélét megvágni, és nem is nagyon érzek rá ingerenciát, tehát nem lehet az elején konferansz, reklám, alabala. Nem lehet az eleje túl halk, mert akkor nem hallom, ha zajos helyen vagyok és úgy szólal meg, de nem lehet túl hangos se, mert azért általában mégiscsak itthon szólal meg, és ha hirtelen megszólalna a háromvonalas b sikoly, kiugranék a két fülem közül.
  Nyilvánvaló volt, hogy kik fogják énekelni csengőhangomat, úgyhogy átnéztem legfontosabb dalaikat és választottam.


Láng Attila D., 2017.6.21., 22:18:47

A felhasználó ráérLáng Attila D. blogja




A felhasználó ráér

– Jó napot. Visszahoztam a robotinast.
  – Ó. Mikor vette?
  – Most, egy órával ezelőtt.
  – És máris visszahozta?!
  – Igen, elállok a vásárlástól.
  – Kérem, várjon egy percet, azonnal hívom a főmérnökünket. Ezzel a robottal valami nagyon komoly baj lehet. Főmérnök úr? Itt a vevőszolgálat, visszahoztak egy robotinast. Alig egy óra után. Igen. Köszönöm, megmondom. Egy perc türelmét kérem, uram.
  – Kérem, semmi akadálya.
  – Jó napot kívánok, a főmérnök vagyok. Ön csakugyan egy óra után hozta vissza?
  – Hát valójában jóval kevesebb. Húsz perc az üzletből az út hazáig, húsz perc vissza, és a kettő között húsz percig, mondhatni, használtam az inast.
  – Ilyen gyorsan tönkrement volna?
  – Attól függ, mit tekintünk tönkremenésnek. Voltaképpen tökéletesen működik, csak használhatatlan.
  – Elmondaná, mi történt?
  – Örömmel. Hazaértem, letettem a táskámat és megkértem a robotot, hogy hozza oda a papucsomat, ami egyébként a hálószobában van az ágy mellett, az előszobából a legelső ajtó jobbra, az ajtóig két lépés, az ajtó után megint két lépés, oda-vissza nyolc lépés. Mutattam is, hogy melyik ajtó, hiszen magától nem tudhatja. A robot azonban rám se hederített, benyitott az első ajtón balra, ami a konyha, végignézte a helyiséget, fölfedezte az ablakpárkányon álló kaktuszt, nem vitatom, hogy rég nem volt meglocsolva, mindazonáltal még egy darabig kibírta volna, mindenesetre meglocsolta. Kisöpörte a konyhát, szintén nem vitatom, hogy ráfért már, de csak ezután, az előszobába visszajövet mondta, hogy „azonnal hozom a papucsát, gazda”. De nem hozta, hanem megetette a halakat a nappali akváriumában, nem vitatom, hogy ideje volt már, de azok is kibírták volna még félórát. Szerencsére macskám nincs, mert azt is megetette volna. Amíg a halakat etette, csöngettek. Ajtót nyitottam, a postás volt, átvettem egy levelet, elköszöntünk, becsuktam az ajtót. Ekkor visszajött a robot és felfigyelt az előszoba sarkában álló másik cipőmre, nem vitatom, hogy kissé sárosan tettem le egy héttel azelőtt, és azóta nem volt érkezésem kitisztítani, de még egy hétig biztosan nem lesz rá szükségem. Mindenesetre kitisztította. Aztán leporolta az előszobában álló könyvespolcot, nem vitatom, hogy poros volt, de ráért volna. Miután ezzel kész volt, odahozta a papucsomat, roppant előzékenyen lehúzta az utcai cipőmet és fölsegítette a papucsomat. Ezután kifényesítette az ajtók kilincseit, nem vitatom, hogy rájuk fért, de ha pár hónap múlva csinálta volna meg, az is ráért volna. Ezzel eltöltött tíz percet, igazán gyorsan dolgozik, én azalatt kivettem a hűtőből az ebédemet és megmelegítettem, kitálaltam. Amikor a kilincsekkel megvolt, a robot kiment az előszobába, és… nem fogja kitalálni, mit csinált.
  – Meg sem próbálom, uram!
  – Kinyitotta az ajtót és a legtökéletesebb komornyikmodorban megtudakolta, hogy „mit óhajt, uram”! De nem volt már ott senki, a postás azóta több utcányival távolabb járt! A robot becsukta az ajtót, bejött a konyhába, odafordult hozzám és megkérdezte, miközben a kitálalt ebédem ott gőzölgött az orra előtt, hogy mit parancsolok ebédre. Ekkor karon fogtam, kilökdöstem a kocsiba és visszahoztam. Most ott ül a hátsó ülésen és valószínűleg azt tervezgeti, hogy mit fog csinálni tegnapelőtt.
  – Értem, uram. Ez csakugyan borzasztó. Nagyon sajnálom, uram. Még kissé kezdetleges a technikánk, ezt sajnos be kell látnunk. Dolgozni fogunk rajta, hogy idővel jobb legyen. Kisasszony, legyen szíves intézkedni a robot visszavásárlásáról és térítse meg az úr üzemanyagköltségét meg valami jelképes összeget a tönkrement ebédje fejében. Aztán hívja föl a szoftverosztályt és mondja meg, hogy látni szeretnék egy robotinas-változatot, amin nem Android az operációs rendszer, hanem Windows.

*

Igen, így volt. Megettem egy islert, s gondoltam, a másik kezem úgyis szabad, benézek a térképre Mikrókán, ő volt kéznél. De nem létezik, hogy azon a Mapset el lehessen indítani. Minden baromság fontosabb, soha nem használt appok update-jeit letölteni ugye alap, hogy a legeslegfontosabb, meg még ami éppen eszébe jut. Én ráérek. Hát nem láttam a Mapset működésben.


Láng Attila D., 2017.6.15., 20:40:41 (1 napja)

De nem érted?Láng Attila D. blogja




De nem érted?

washingtonpost.jpgDe nem érted, hogy akkor se fogom megvenni a lila csíkos versenybiciklit meg a zöld pöttyös tampont, ha kikapcsolom a reklámblokkolót? A reklámozódnak egyetlen centtel se lesz több a büdzséportfóliója, ha kikapcsolom, ha nem, következésképpen neked se. Azzal viszont, hogy nem olvastam el a cikkedet, drasztikusan zuhant az olvasottságod, és a végén ki fognak rúgni.
  Mert ugye ha számít az én egy darab reklámblokkolóm, akkor számít az egy darab cikkolvasásom is, ugye?


Láng Attila D., 2017.6.15., 19:40:38 (1 napja)

Hogy lesz valaki pedofil?A felhasználó ráér




Hogy lesz valaki pedofil?

(Kis expozé egy facebookos beszélgetésben, hasznos lehet a további kutatás számára, elég sokféle forrásból merített tapasztalatokat foglaltam össze.)

A tudomány mai állása szerint két válasz van.
  a) Fogalmunk sincs.
  b) A pedofil hajlam feltehetően gyerek- és kamaszkorban alakul ki annak folytán, hogy a gyereknek nem jut alkalma a korának megfelelő szintű nemi késztetéseket a korának megfelelő szinten kiélni. (Ami nem azt jelenti, hogy akinek erre nem jut alkalma, az okvetlenül pedofil lesz. Nekem se jutott alkalmam, mégse lettem pedofil.) A folyamat valahogy úgy zajlik le, hogy a gyerek a kritikus időszakban el van zárva a másik nem (homoerotikus érdeklődésnél a saját neme) társaságától, vagy fizikailag (katonaiskolában, zárdában nevelkedik, kis faluban él, ahol a korosztályában senki sincs megfelelő), vagy emocionálisan (vannak a környezetében alkalmas célszemélyek, de azokat ő nem érdekli, csúnya vagy bármi egyéb ok miatt nem akarnak vele barátkozni).
  Az óvodáskor a legkorábbi időszak, amikor az ember társas lény mivolta manifesztálódhat. Ha a gyerek nem jár óvodába, az nem baj, de legyen alkalma eleget találkozni mindkét nembeli, hasonló és másmilyen korú gyerekekkel. Ha ez nem történik meg, akkor nemcsak, sőt nem is elsősorban a nemi szerepfelfogása sérülhet. Kisiskolás korától kezdve viszont már az is, többek között ezért kártékony a „konzervatív iskolamodell”, amikor a gyerekeket nemek szerint elkülönítve oktatták, talán attól rettegtek, hogy ha koedukált nevelés lenne, akkor egymásra ugrálnának a folyosón és sorra csinálnák a még kisebb gyerekeket.
  Sok pedofil férfi múltjában kimutatható, hogy iskoláskorában nem álltak vele szóba a lányok mint fiúval, mondjuk kövér volt és pattanásos, és (ami még fontosabb ebből a szempontból) ez folytatódott fiatal felnőttkorában. Ez azért gond, mert a normális fejlődési modell szerint óvodáskortól kezdve mindig a vele egykorúak vagy valamivel idősebbek (akár felnőttek) iránt kellene vonzalmat éreznie; ha ezt egyszer-egyszer nem viszonozzák, az csak pech, de ha folyton ezt tapasztalja, akkor rögzülhet az az állapot, hogy a korosztályabeliek iránt érez vonzalmat, mondjuk hatéves korában, és aztán továbbra is a hatévesekhez fog vonzódni, csak közben ő maga egyre idősebb lesz. Végül felnő, és mondjuk tizenkilenc vagy huszonhét évesen rádöbben, hogy de hiszen őt még mindig a szomszéd Gizike hozza lázba, aki csak nyolcéves, hát akkor ő alighanem pedofil.
  Mármost a probléma az, hogy ezt nem lehet észrevenni. Nincs miből, nincs mikor. Azt igen, hogy a gyerek nem csajozik, vagy ha igen, sikertelenül, ezt adott esetben akár el is mondja. De azoknak, akiknek nincsenek sikereik a lányoknál az általánosban vagy a gimiben, a 99%-ából nem lesz pedofil. Nyilván van még valami, ami ehhez hozzáadódik, de nem tudjuk, hogy az micsoda.


Láng Attila D., 2017.6.12., 17:56:00 (4 napja)

Imádtam a filmforgatástDe nem érted?




Imádtam a filmforgatást

Még csütörtökön, csak azóta lélegzetem se volt írni róla. Öttagú stáb plusz sofőr, jó nagy mikrobusszal, az tele cuccal, jó darabig csak pakoltak, tele lett az előszoba, az udvar, mindenhova jutottak óriási táskák. Már tudom, miért nem megyek filmesnek. Sokat kell cipekedni.
  Először fölvettünk egy beszélgetést a szobában, Pálinkás Norbert állati klasszakat kérdezett, igazi mélyinterjú volt, egyszer meg is kérdeztem tőle, hogy ezeket a fantasztikusan átgondolt, szuperintelligens kérdéseket frankón ki akarja-e vágni. Mondta, igen. Persze van benne logika, én tíz perc leszek egy dokumentumsorozat egyetlen epizódjában. Egy órát vagy tán többet is, nem tudom, eltöltöttünk ezzel, egyszer kellett hosszabban leállni, mert elment a nap, kicsit játszottunk a derítővel, aztán átálltunk lámpára, csak egy lámpát hoztak, de az akkora volt, mint a Népstadion. Nekem is jutott alkalmam játszani, amikor arról meséltem, hogy belenéztem a kislány szemébe és kiolvastam a lelkivilágát, akkor megszegtem a szabályt, belebámultam egyenesen a kamerába, lehet, hogy jól sikerült.
  Aztán elmentünk a boltba, csináltunk fahrtkocsit Zsolt szobai tolókocsijából, abban ült Lovasi Zoltán és vett engem, ahogy sétálok az utcán, mindenféle vágóképet fölvettünk, időnként agyonidegesítettük az autósokat, aztán leálltunk, félrehúzódtunk, szaladhattak játszani, olyat is vettünk, hogy beálltam a piros lámpához, az úton, nem a zebrán, átmentem, autók kétoldalt tágra nyílt reflektorokkal bámultak, visszajöttem, újravettük. Elmentünk a boltba, körbesétáltam, levettem egy palack vizet, kifizettem, megköszöntem, kimentem, visszajöttem, újravettük, ők meg cipelhettek két palack vizet is.
  Bányai Gábor hangmérnökkel rögzítettünk motor- és kerékhangot, jó kis munka volt, mert folyton berregtek a kutyák és csaholtak az autók, de rájuk szóltunk, hogy most egy kicsit hagyják abba. Nem, de jól hangzik.
  Klárikával az udvaron fölvettünk egy beszélgetést, aztán vissza a szobába. Az egész hirdetést fölolvastam kamera előtt, méghozzá szemüvegben, bár úgy nem látok olvasni, de Sweetie képernyője klasszul tükröződött a szemüvegen, ezt Zoli kihasználta a kompozícióban, egyébként is megfigyeltem, ahogy kereste a fényeket és komponálta a képeket, hogy egy eléggé átgondoltan tevékenykedő művész – momentán dokumentumfilmet csinál, de az is egy művészeti ág. Legutóbb meg a Saul fiát, aztán Az állampolgárt. Azok meg másik művészeti ágak. Szóval fölolvastam az egészet, aztán Zoli még csinált inzerteket a szobában meg kint az utcán, amíg a többiek összepakoltak.
  Hat órát dolgoztunk, remélem, jó lett. Látható október körül lesz a Spektrum tévén.


Láng Attila D., 2017.6.11., 14:51:02 (5 napja)

SzereplőválogatásHogy lesz valaki pedofil?


↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1480 cikk, 7,4 millió betű, 1,49 millió szó