Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Kitüntetési statisztika

Magas állami kitüntetések birtokosainak százalékos megoszlása Magyarországon (becslés)

év normális fasiszta
2005 100 0
2015 90 10
2017 50 50
2019 0 100

2016.08.21., 19:23




Tahográfia

Párbeszéd a Facebookról
  
  (ő): az en oseim kozott vannak kunok, jaszok, ciganyok talan zsidok is, de magyar nincs es hun sincs
  (én): De hisz akiket fölsoroltál, azokból vannak a magyarok.
  (ő): ragaszkodom sotet tevkepzetemhez, hogy nem, hangsulyozom, NEM vagyok ez a fele magyar. az en szam szelen nincs turulszar

(én): Nem az a magyar, aki aggyonisten csodaszarvassal köszön a közértben, bár a mondát nem ismeri, aki rovásírásos feliratot tetovál a mellére, bár elolvasni nem tudja, aki nagymagyarországos térképeket imád, bár fogalma sincs, hogy annak az országnak Bécs volt a fővárosa, aki arról ábrándozik, milyen szép lenne kiirtani az alacsonyrendűeket, bár fogalma sincs, hogy ki milyen származású.
  Az ilyen alak a legjobb indulattal is csak ostoba tahó, akinek nincsen nemzetisége és nincsen öntudata, aki nem képes többre, mint ismételgetni a belesulykolt ostobaságokat, amik Alaszkától Jemenig pontosan egyformák, csak a felhasznált jelképek változnak.
  Én vagyok a magyar, akinek az apja zsidó, a nagyszülei közül egyik sváb, másik szerb, a harmadik cigány, aki többet tettem a magyar nyelvért és kultúráért, mint ezek az alakok akár összességükben valaha fognak. És ha ezt a tisztelt jelenlevők megemésztették, akkor rátérhetünk arra, hogy még szerény is vagyok.

2016.08.21., 17:08




Romantikus történetek a való életből

1.

A lány tizenhat éves volt; az ő munkahelyén, egy gyárban ismerkedtek meg. Három évig együtt jártak, aztán a fiúnak be kellett vonulnia. Egy évig még leveleztek, de megszakadt a kapcsolat.
  Mindketten házasságot kötöttek, megözvegyültek, a lány két gyereket szült. Egy nap a fiú belépett a bárba, ahol a lány dolgozott. Azonnal egymásra ismertek, ötven év után.

2.

Tizennyolc évesek voltak; egy hajókiránduláson találkoztak. Utána még leveleztek, de megszakadt a kapcsolat.
  A fiú találta meg a lányt a neten, és ugyanazon a napon kötöttek házasságot, amelyiken először találkoztak – huszonöt évvel később.

3.

A lány tizenhét volt, a fiú húsz. A főiskolán találkoztak, két évig együtt éltek, össze akartak házasodni. De a fiú már végzett, haza kellett mennie, és a nemzetközi telefonbeszélgetésekre nem volt pénzük. Megszakadt a kapcsolat.
  Házasságot kötöttek, mindkettejüknek gyerekeik lettek, elváltak. De mindig próbálták megtalálni egymást. Végül a főiskola találta meg őket egy emléktalálkozó okán. Két hónap múlva személyesen is találkoztak és három nappal később összeházasodtak, az elválásuk után huszonnégy évvel.

4.

A fiú tizenhét éves volt, a lány tizenhat. Áprilisban találkoztak és a nyár végéig forrón szerették egymást, de aztán a fiúnak haza kellett mennie, és az utazgatásra nem volt pénzük. Megszakadt a kapcsolat.
  A fiú kétszer volt házas, két lánya született. A lánynak négy lánya lett, egyetlen házasságból. Amikor egymásra találtak, kétezer kilométerre éltek egymástól. Azóta minden reggel és este beszélnek telefonon, és havonta egy hetet együtt töltenek, de már nem költöztek össze. Túl sok minden köti őket a városukhoz és túlságosan különböző emberek lettek az eltelt hatvankét év alatt.

5.

A fiú huszonhat éves volt, a menyasszonya baráti körében ismerte meg a lányt, aki huszonnégy. De aztán elvette a menyasszonyát és egy másik kontinensre költözött vele. Megszakadt a kapcsolat.
  A felesége is segített keresni a lányt, aki azelőtt a barátnője volt, de aztán a házasság felbomlott, a fiú nélküle keresett tovább. Végül a volt sógornője talált rá a Facebookon, Bálint-napon. Csak szeptemberben találkozhattak először, de a fiú két óra múlva megkérte a lány kezét, aki egy órán belül igent mondott, az első találkozásuk után negyven évvel.

6.

A tengerparton találkoztak. A lány tízéves volt, a fiú tizenkettő. A lány belezúgott a bátyja legjobb barátjába, és az is őbelé, de még nem tudtak mihez kezdeni az érzéseikkel. Aztán a szüleik hazavitték mindkettejüket, és megszakadt a kapcsolat.
  A szüleik is hozták össze őket megint, amikor ugyanabba a nyugdíjasközösségbe költöztek, felismerték egymást és megtudták, hogy a két gyerek már elvált szülő. Harminchét év telt el.

7.

Egy szanatóriumban találkoztak. A lány tízéves múlt, a fiú tizennégy. Azonnal beleszeretett a lányba, és az is vonzódott hozzá. De még nem tudtak mihez kezdeni az érzéseikkel. Aztán a szüleik hazavitték mindkettejüket, és megszakadt a kapcsolat.
  Mindketten házasságot kötöttek, egyedül maradtak. A fiú találta meg a lányt a Facebookon. Négy évig csak ritkán, barátokként találkoztak. Aztán a fiú rájött, hogy felnőttként is szerelmes a lányba, és megkérte a kezét, az első találkozásuk után harmincegy évvel.
  Csak egy hónapig érezhettem páromnak, de megajándékozott egy csodálatos kislánnyal.

2016.08.20., 14:26




A misszionárius

Becsönget és aziránt érdeklődik, volna-e fél percük beszélgetni Jézusról.
  – Fél percünk? – kérdezik. – Talán fél órát akart mondani?
  – Nem, kérem – feleli. – Harminc másodperc bőven elegendő.
  – Hát kérem, lássuk.
  – Köszönöm – mondja. – Tudják, Jézus volt az Úr fia. Leküldte a földre, hogy áldozza föl magát értünk. Így most meg vagyunk váltva. Tessék, ezekből mindent megtudhatnak. Olvasgassanak.
  Ezzel átnyújt egy reklámszatyrot, hat-nyolc kötet van benne, több kilót nyom. És kalapot emel.
  – Viszontlátásra.
  – Várjon már – felelik. – Azt hiszi, ezzel megtéríthet bárkit?
  – Nem tudom, kérem – feleli már elmenőben. – De az nem is érdekel.
  – Hát akkor?
  – Tudják, éppen Jehova tanúinak székháza és a buszmegálló között lakom. Naponta háromszor ennyit hoznak. Másképp nem tudok megszabadulni tőle.
  S lecsoszog a lépcsőn.

2016.08.15., 19:11




Olimpiai eszme

Király Gábor írta:
  10000 méteres női síkfutás. Az etióp versenyző szenzációs világcsúccsal befut. Utána még három nagy eredmény, majd érkeznek a futottakmégek. Se pontszerzésre, se csúcsra nem esélyesek. És akkor az egyik versenyző elesik a célvonal környékén, még van neki egy vagy két köre hátra. Mint annak a húsz versenyzőnek is, aki úgy fut el mellette segítségnyújtás nélkül, mintha ott se lenne.
  Olimpiai eszme, a faszom. Emberség, sportemberség, ugyan kérem. Fideszes ez mind.

Válaszom:
  De hisz ez az olimpiai eszme. Ha arról szólna a történet, hogy Gerbeaud nyer vagy Csiang vagy Hausner vagy Kovács vagy Nyikolajevszkij, akkor a nézők Csiangot ünnepelnék, ha ő győzött, és nem tombolnának a kínaiak és zokognának a többiek. Ha klasszul futott vagy vívott vagy dobált karikát botokra, akkor mindenki örülne ennek, és fütyülnének rá, hogy milyen nemzetiségű. A tudományban és a művészetben ez már működik, egy kutatócsoportban vagy szimfonikus zenekarban tíz országból találni embereket, és ha az a cél, hogy előadják a Kilencedik szimfóniát, akkor ezt együtt csinálják és nem tör ki tombolásban a közönség magyar része, ha a magyar hegedűs fél perccel előbb készül el. Na, ez olimpiai eszme, a szó ógörög értelmében. Ők félbeszakították a háborúkat az olimpiák miatt. Nálunk az olimpia is egyfajta háború, minden tisztességes magyar hazafi és hazalány azon szurkol, hogy a magyar ússzon leggyorsabban, és ha az esélyes egy maldív, az lehetőleg fulladjon bele félúton.
  Emlékszem egy esetre pár éve, fogalmam sincs, kik és mit sportoltak, de a magyar lett a második, az idegenfajú meg az első, de doppinggyanúba keveredett. És minden magyar azon haffogott, hogy jaj, bárcsak pozitív legyen a vizsgálat és doppingolt volt légyen az ellenség, mert akkor miénk a kurva nagy aranyérem!
  Még évszázadokba telhet, amíg ez megszűnik, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székházát valami más célra hasznosítják, és csak egy szerény tábla utal majd korábbi rendeltetésére:
  „Olimpiai eszme, a faszom. (Király Gábor)”

2016.08.12., 23:55


korábbi cikkek >>

A blog mérete: 1362 cikk, 6,8 millió betű, 1,36 millió szó