Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Egy év a szivárvány alatt

Cikkek évfordulójáról nem szoktam megemlékezni, és most sem az a fontos, hogy egy éve jelent meg Varavīksnes című írásom. Hanem hogy ez tanúskodik róla: egy évvel ezelőtt már a NANDO kislányok egész elérhető életművét ismertem, kiszótáraztam a cikkben elhangzó szavakat, egy-két dalszövegnek nagyjából a lényegét megértettem, napi kapcsolatban voltunk. Azt nem tudom, hogy voltaképpen mióta, csak sejtem, hogy augusztus–szeptember folyamán előbb a polkát hallgattam sokat, vegyesen sok mindenfélével, főleg gyerekkorombeli zeneművekkel, ötletszerűen, amihez éppen kedvem volt. Ekkoriban alapítottam gyűjteményt a Youtube-on, a polkával kezdődik, aztán sokáig nincs több egy-két NANDO-felvételnél, amikre ránéztem, megtetszettek, beraktam, de egy darabig még nem voltak az érdeklődésem középpontjában. E pillanatban a lista 265. tételénél kezdődnek a NANDO-dalok, eredetileg még hátrébb voltak, de valamiért folyton töröltek vagy priváttá tettek felvételeket a lista elején, főleg gyerekkorombeli dalokat, de persze én az egész gyűjteményt letöltöttem és eltettem.
  Szóval valamikor az ősz folyamán, súlyos betegen persze, elkezdtem tűnődni a polkán, hogy ez mégis mitől lett ennyire jó, és ezt írtam meg végül egy évvel ezelőtt; mert addigra megnéztem és körbegondolkoztam a többi fellépésüket is. És elkezdődött a NANDO-cikkek áradata, egy kerek év alatt harmincat írtam, de közben januártól ők már csak a legfontosabbak, de nem egyedül fontosak, hiszen jött a Saulesbrilles, majd két hónap múlva a hír, hogy ők fogják nyerni a… akarom mondani hogy még csak jelölték őket Zelta Mikrofonsra, de hát én biztosan tudtam, hogy ők nyernek. S mire ott ültem február utolsó estéjén a Dailes színház ragyogó nagytermében és kétszázas pulzussal hallgattam Mārtiņš Daugulis éppoly ragyogó konferanszát, amiből csak elszórt szavakat, mondattöredékeket értettem, aztán néztem, ahogy a kislányok háromszázas pulzussal átveszik a díjat és félholtan is képesek szenzációsan énekelni – addigra már egy hónapja tanultam a nyelvet is, mert tudni akartam, érteni akartam, ismerni akartam. Érezni nyelvtudás nélkül is lehet.
  Ennek nyolc hónapja lesz, a kislányok azóta lendületesen küldik a fotókat a fellépésekről, elkészült a Fizikas skolotājs, majd a Bikini klipje, ők pedig rengeteget fejlődtek, tanultak, gyarapodtak készségeik, a mindig is különleges lélektani felépítésű együttes egyre csiszoltabb tökéllyel hangol össze, nem mintha öt éve is már ne lett volna példa mesteri összhangra, de egyre inkább ez a jellemző, egyre gyakrabban sikerül ezt felsőfokon megvalósítani.
  Mindeközben azonban kiderült, hogy a felsőfok nem ennek az öt és fél kislánynak az egyedüli adottsága. A Zelta Mikrofons megadta az alapozást, hogy jobban összeismerkedjek másokkal is, és akinek a NANDO után pont Agate Albekeite jut újabb ismeretségként, az már nagyon oda fog figyelni mindenre. Meg hát amúgy is ez a munkám és életelvem.
  S közben egyre többet értek. A lett nyelv már önmagában is fontos, nemcsak azért, hogy azt az öt kislányt – azaz valójában a dalszövegírókat – megértsem, éspedig két okból fontos. Mert imádnivaló, és mert azt veszem észre, hogy álmos, demotivált, unott agysejteket mozgat meg, amik régóta csak lazsáltak és rábízták a melót a társaikra. Így az az érzésem, hogy ezek a kislányok és a dalszövegírók végső soron az életemet, illetve annak agyilag hasznos részét fogják meghosszabbítani. Ami nem csekélység. Szeretem az agyamat, sok hasznos célra alkalmas, és szeretném, ha minél később válna szenilissé.


Láng Attila D., 2017.10.19., 15:26:46

Albekeite‚ Agate Bikini Dailes színház Daugulis‚ Mārtiņš Fizikas skolotājs Ieva polkája kislány lett NANDO Saulesbrilles Zelta Mikrofons zene

LáncreakcióLáng Attila D. blogja




Láncreakció

Szembejönnek, csicseregnek.
  – Jaj, figyelj már, az nem úgy volt. A Béla nem azért hazudott Gizinek a vacsiról, mert a Sanyával volt, hanem mert a Sanya már beszélt Frédivel. Szerintem nézd meg ezt a részt még egyszer.
  – És akkor mi van a Frédi tervével?
  – A Sanya segíteni fog neki, figyeld meg, az egész ügyet rákenik Irénre és ő mehet a sittre. Mondjuk nem is bánom, utálom a csajszit.
  – Én bírom. Mindig jó cuccokban jár és klassz a dumája. Tudtad, hogy játszik színházban is?
  – Az Irén?
  – Aha, vagyis a csaj, aki játssza.
  Vidám kedvemben vagyok, odaszólok nekik.
  – És mi van a Laci meg a Karesz ügyével?
  Rám bámulnak. Halvány fogalmam sincs, egyáltalán vannak-e ilyen nevűek a sorozatukban.
  – Milyen ügyével? – kérdezi az egyik, de a másik oldalba böki.
  – Figyu, nem érted? A Laci nem is a Verával volt akkor éjjel, hanem a Karesszal.
  – Fúha, nebasszámá ki velem, hát mind a kettőnek felesége van!
  – Na és, tudod, hogy van ez. A Karesz volt akkor igazából, aki rádumálta a gyilkosságra, és akkor az a holttest igazából nem is a Jucié, hiszen a Karesz nem öletné meg a Jucit, hanem akkor csak a Bella lehet ottan megölve, figyeld meg, hogy a nyomozó is erre fog jutni.
  – Akkor hol a Bella kocsija?
  – Mit tudom én, akárhol, nem ez a lényeg, hanem hogy akkor a Laci a gyilkos.
  Tűnődve megszólalok.
  – Csakhogy Feri az étteremben volt.
  Egy szappanoperában mindig van étterem. És miért ne lehetne benne egy Feri is? Rám bámulnak megint, aztán rájönnek az egész nagy titokra.
  – Persze, csak az étteremben lehetett. A Jocó azért nem találta, amikor oda akarta neki adni a csomagot.
  – A narkóval?
  – Aha, és ezért került aztán Bellához, mi persze azt hittük, hogy a Jucinál volt, de ha Feri az étteremben volt, akkor Jucihoz nem kerülhetett, hiszen Ernő az egészről nem tudott semmit!
  Továbbsétálok. A lepkére gondolok, aki megrebbenti a szárnyát Kínában, és ez tornádót okoz Kaliforniában. Két mondattal végérvényesen összekuszáltam egy szappanopera egytucatnyi szereplőjének életét, és a jelenség innentől önálló életre kelve bármekkora felfordulást okozhat. Lehet, hogy holnapra már Kornélt tartóztatják le a narkó miatt, Istvánt a gyilkosságért és Erzsébetről derül ki, hogy másodállásban prostituált. Ha nem szóltam volna semmit, akkor talán Hortenzia lenne prostituált, Richárd a gyilkos és Petronellánál találnák meg a narkót. Miattam fogja megölni János a nyomozó feleségét, és ezért kirúgják Róbertet az építkezésről, emiatt viszont Sebestyén nem veheti feleségül Ursulát, és így az egész családi boldogságuk, a kis Rozikával, Marikával, Pirikével és Borikával kimarad a sorozatból, és kirúgják azt a forgatókönyvírót, aki ezen a részén dolgozott, ezért ő, minthogy forgatókönyvírónak már nem veszik föl sehová, elmegy szenet lapátolni, ott megsérül a keze, bejön az én osztályomra és nekem kell megoperálni, ami miatt lekésem a díszdoktorrá avatásomat…
  Utálom a lepkéket.


Láng Attila D., 2017.10.19., 04:21:53

irodalom

DeklináciaLáng Attila D. blogja




Deklinácia

Erre kell most már jobban figyelnem. Nyolc hónap után már igazán sokat megértek, de a tudásom szókincsalapú, általában azért értem a mondatokat, mert a bennük szereplő szavakat ismerem, nagyjából be tudom határolni pillanatnyi formájukat (főnévi eset, igealak), és adott szavak adott mondatban összerakva viszonylag nem sok teret hagynak variálásra. Amikor mégis, rögtön csökken a megértési pontosság.
  Három fő terület van, amit még nem eléggé tudok, és meggyőződésem szerint a kezemben tartanám a lett nyelv nagy részét, ha ezeket tudnám. A főnevek végződései, az igék igekötős formái és persze az igeragozás. Sok mindent tudok már ezekből is, de még több a hiány, mint az ismeret. Hónapok óta terveztem, hogy összeállítok egy deklináciás táblázatot a saját ízlésem szerint és kirakom a képernyőmre, de hát a világnak nem jutottam hozzá; most végre elkezdtem.
  Érdekes szabályosságok figyelhetők meg, amik segítenek az eligazodásban. Így például az alanyesetű többes szám jele hímnemben -i, nőnemben -s, két ravaszsággal: a 2. ragozásban lágyítás is fellép, a 6. viszont, mivel már eleve s-szel végződik, nem -s-t kap, hanem -is-t. (Ez kicsit leegyszerűsítés, hogy hímnem meg nőnem: az első három ragozásba tartozó főnevek mind hímneműek, de a 4. és 5. ragozásúak között kisszámú hímnemű is előfordul, csak a 6. ragozásbeliek nőneműek mind.)
  Másik szabály: -m-re csak datívusz és instrumentalis végződhet, éspedig többes számban ezek mindig egyformák, egyesben viszont az instrumentalis soha nem végződik -m-re, a datívusz a hímneműeknél mindig, a nőneműeknél soha. Az egyes számú datívuszban mindig az adott ragozás sajátos magánhangzója áll az -m előtt: tēvam, lācim, lietum, puikam, bendem, és a 6. ragozásban egy speciális végződés: naktij (← nakts). A többes datívusz jele hímnemben -iem, nőnemben -ām, -ēm, -īm.
  Valójában az instrumentalis mindig egy másik esettől kölcsönzi végződését: egyesben a tárgyesettől, többesben a datívusztól. Ezért vannak táblázatok, amikben nem is szerepel.
  Ja, és rájöttem ám, hogy a halügyben még mindig van tévedés. A zive egyszerűen a zivs áttétele az első ragozásból az ötödikbe, vagyis ez egy nőnemű hal. Azaz kettő, mert az -e tárgyesete éppen -i, tehát mindkét hal nőnemű – hiszen labsirdīga is nőnemű. Két halhölgy. Nyilván a szótagszám miatt.


Láng Attila D., 2017.10.16., 16:53:51

lett Lielā zive nyelvészet

Empirikus fizikaLáng Attila D. blogja




Empirikus fizika

A jelenség zónaidő-különbséggel nem magyarázható, tehát kétféle megoldása lehet.
  a) Egy hipotemporális mező vagy inkább örvény keletkezett, amelynek átmérője legfeljebb két méter, ezen belül az idő fokozatosan lelassul; intenzitása változó, az is lehet, hogy szakaszosan jön létre és enyészik el. Az örvényen belül tartózkodó megfigyelő természetesen a relativitáselméletből következően semmit sem észlel, csak a külső szemlélő látja, hogy az örvényen belül és kívül másképpen telik az idő. Az eltérés eddig 45-60 perc volt. Az örvény keletkezésének módja, energiaforrása ismeretlen, így a jelenség ezutáni lefolyása megjósolhatatlan – éppúgy előfordulhat, hogy egy pukkanással elenyészik, mint az, hogy óriásivá dagad és beborítja a fél utcát vagy az egész Földet. Nem tudhatjuk. Ennek folytán nemcsak védekezni nem tudunk ellene, de azt sem láthatjuk át, hogy voltaképpen mekkora veszélyt jelent.
  b) Elemet kéne cserélni az előszobai órában.


Láng Attila D., 2017.10.16., 16:17:42

fizika

Mazo dziesmas LatvijaiLáng Attila D. blogja




Mazo dziesmas Latvijai

Hát végre sort kerítettem rá, hogy megnézzem a tizenegy estét, százhuszonhat dalt tartalmazó koncertsorozatot. Néhány benyomás, csak úgy összevissza.
  Az eredeti sorrend nem rekonstruálható, mármint egy-egy napon belül. A zsűri, Olga Rajecka, Ance Krauze és Mārtiņš Brauns egyedül Kristaps Solovjovs Zibsnī zvaigzne aiz Daugavas-előadásának adta meg a maximális harminc pontot, de végül Valērija Satibaldijeva nyert 5026 szavazattal, a második Agate Albekeite 1221 szavazattal, s harmadik Emīls Mangulis 550 szavazattal. (A pontozás, illetve szavazás módja nem ismeretes.)
  Történt mindez 2011 februárja és májusa között. A további fellépők: Kristīne Cielava, Gabors Goldmanis, Adrija Silva Kukuvasa, Ralfs Liģeris és Alīna Ņikitina. Konferansz: Evita Zālīte és Māris Grigalis.

Első koncert

A tizenegy műsorszámból nyolcat-kilencet már biztos hallottam, s mit mondjak, ha ezekkel kezdődött volna ismerkedésem a lett könnyűzenével, hát rövidre sikeredett volna. Pedig nagyszerűen énekelnek. Talán a legjobban Valērija és Emīls. Ami nem sikerült, az Gaborsnak a Halleluja, igazán vékony volt a hangja, de ez még neki is túl magas, mélyebbről kellett volna indulni. Ha tud. Ami a dalokat illeti, a legjobb talán a Pasaule, pasaulīt, amit a társulat Olga Rajeckával ad elő.

Második koncert

Aztán kicsit már föllendült. Adrijával kezdődik az ábécérend szerint, a Gribu kā bērns vēl just, amit már százszor meghallgattam, még százszor fogok is, mert ez egyszerűen nagyon jó, aztán Agate Puteklise, amit nem fogok megérteni, amíg neki nem ülök és apróra le nem fordítom. S a Neskaties pulkstenīt is ezen az estén vették föl. (Azaz mit tudom én, lehet, hogy délelőtt volt.) De a legtöbb dalt erről az előadásról most hallottam először, és nem vagyok oda értük. A legkevésbé Kristaps dala tetszett, Man ir zirgs kas naktī dzied, és sovány vigasz, hogy elejétől végéig hiánytalanul értem. Kristapsnak egyébként fantasztikus hangja van, nagyszerű énekes, csak ez a dal nem jó.
  Most Ance Krauze énekelt együtt a csapattal, a Sasala jūriņa című népdalt, ami ugyancsak nem nagyon nyerte el a tetszésemet. De ő is remekül énekel.

Harmadik koncert

Az idegen nyelvű dalok estje; lettül csak az elmaradhatatlan finálé, a Tikai tā van, és a Normunds Rutulis meg a kilenc gyerek által énekelt Ti-ti-ti.
  Nem az számít, hogy Adrija sokkal jobban is tud énekelni, mint ahogy a Flintstones most sikerült. Nem is akkora nagy dal, mint a Gribu kā bērns vēl just. Adrians Kukuvass látványa Frédinek maszkírozva, nagy göndör parókában – ez mindennél többet ér. Tizenegy estén át jót buliztak, és közben még hírnévre vagy a korábbinál is nagyobb hírnévre is szert tettek. Ez az, ami számít.
  Ezen a koncerten hangzott el Agate Golden Eye-ának első, még átdolgozatlan változata. Furcsán üresnek hat most, amióta alaposan kielemeztem a későbbit. (Ja, az ugye világos, hogy az októberi rendező valamit mégiscsak tudott, mert a megfelelő pillanatban adta be a kék fejgépet?)
  Ami nagyon nem sikerült, az Alīna Somewhere Over the Rainbow-ja, aminek nem volt jó a hangszerelése, egyszerűen nem illik az egyéniségéhez, az egész dalt más alapállásból kellett volna felfogni. Ebben a változatban ezt talán nagyon maximum Anna Šakenának tudnám elképzelni.
  Gabors és Kristaps is iszonyú magasra tette a mércét a Felicitàval, illetve az ’O sole mióval, nagyon nehezet vállaltak, gyakorlatilag minden könnyítés nélkül – és átugrották. Sikerült. Gaborsnak helyenként megfakul kicsit a hangja, alig észrevehetően.
  Az este csillaga szerintem Emīls az I Wishsel. Egyszerűen színpadra termett, a mozgásával, a hangjával, az előadásmódjával, a dalt én eddig nem ismertem, meg se merem már hallgatni az eredetit, tartok tőle, hogy sokkal rosszabb lesz.
  És Valērija is megmutathatta, hogy óriásiakat tud sikítani.

Negyedik koncert

Ez viszont a családi fellépések napja, mindenki a családjával együtt szerepel. Adrija nagyon jó volt a Piezvani mannal, megint remekül összeillettek az apjával. Náluk a kislány kezdte egyedül, aztán jött a színpadra Kukuvass, és végül az anya és a két felnőtt lány. Albekeitsék viszont mind az öten végig fent voltak a színpadon. Mangulisék jópofa indiai dalt hoztak, van benne helyes kis bűvölt kígyó is.
  Kristīne jókora családjával a Stabulītét énekelte, nem mondhatom, hogy nem jól, nagyon klassz volt. Csak én – mégis maradnék Keita kis műalkotásánál a Jaunās zvaigznesről, nyolcéves korából.
  Valērija, ha jól értem, arról énekelt az apjával és a bátyjával, hogy a hó esővé olvad és meleg lesz, de részleteket nem tudok, mert oroszul van. De a közönség ezt is értette, apró gyerek is énekelte velük a nézőtérről, aki sose volt szovjet állampolgár – Lettország népességének egynegyede orosz, értenek mindent.
  Van egy érdekes pillanat a Tikai tā alatt, amikor Alīna fogja az egyik mikrofont, és egészen Agate elé tartja, messze saját magától. Vajon ez udvariasság vagy annak bölcs belátása, hogy bármekkora énekesnő is ő maga, a közönség csak nyer vele, ha Agate hallatszik jobban?

Ötödik koncert

Az ötödik napon van Adrijának az a fellépése, a Suņuks Pifs, amit úgy hívok, hogy Csepke-effektus, ámbár nem Csepkével történt, hanem Karsai Veronikával. Kiesett a Ki mit tud? döntőjében. Mert amit előadott, az jó volt meg minden, de nem érte el egy Karsai Veronika szintjét. Ez is ilyen. Jó, aranyos, de nem egy Adrija Silva Kukuvasa szintje. Ő ennél sokkal nagyobb dolgokat tud, és már meg is mutatta a Gribu kā bērns vēl justtal. (A Rutulis-duett később jön majd.)

Hatodik koncert

Agate és Valērija is két emlékezetes dalt énekelt ez alkalommal, de Adrija az, aki különlegeset vitt véghez a Dziesmiņa par ēzelītivel, ahol valószínűleg teljes hangterjedelmét bevethette. Egy héttel a Rutulis-duett előtt, amiről azt írtam, hogy az énektudása még csiszolásra szorult.

Hetedik koncert

Ezúttal mindenki társat kapott, egy-egy ismert művészt (nyilván ezért nem hívtak vendéget, így eggyel kevesebb dal hangzott el); Adrija Rutulisszal lépett föl, Agate Nikolajs Puzikovsszal, Valērija Dainis Skutelisszel. Ezek mellett a legjobban sikerült Alīna és Liene Candy dala, a Rīts ir tālu vēl és Gabors karácsonyi dala Linda Leennel, a Circenīša Ziemassvētki. Valamint a Santa Lucia, amit én nem igazán szeretek, de nagyon érdekesen hangzik Ralfs és Jānis Apeinis előadásában. Apeinist én ugye Pukšs szerepében ismertem meg, őróla is lesz előbb-utóbb cikk, de elsősorban operaénekes, bariton, énekelte már Anyegint, Escamillót, Figarót, Lescaut-t, Almaviva grófját, Don Giovannit és más híres szerepeket is. És miután hallottuk, milyen, amikor kiereszti a hangját, megmutatta, hogy képes visszafogni, hogy a gyerek is hallatsszon, akinek nincsen operaénekesi képzettsége és hozzá való szuflája. Erre nagyon kevesen képesek. Vagy én eddig nemigen láttam effélét.
  Ez jól megfigyelhető a műsort záró Tikai tānál, ahol mindenki a párjával szerepel, Kristapsnak kettő van, a Putnu Balle két tagja, meg a két műsorvezető, tehát huszonegyen vannak a színpadon. Ralfs jól hallatszik Apeinis mellett, még Gabors is Leen mellett, sőt Kristaps is, de Rutulis hangja teljesen elnyomja Adrijáét, sőt Puzikovsé is Agatéét, aki teli torokból énekel, és tudjuk róla, hogy iszonyú hangerőre képes – de kell hozzá a hangosítás, és itt mindenki ugyanazt kapja. Még Skutelis is elnyomja Valēriját. Rutulisnak van érkezése gyorsan lekapni a magasra állított mikrofont, hogy a pöttöm Adrija fölérje, de a keverőpultnál ülőnek nem jut eszébe kapcsolni.

Nyolcadik koncert

Emīls dalt írt a kosárlabdáról, végül is a célnak megfelel. Alīna három dalból gyúrt össze egy keveréket – mit mondjak, nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt. Az sem, hogy felléptették Dāvis Dudelist, az előző évi Latvijas Zelta talanti döntősét, aki nem énekel, hanem… akrobatikus biciklizik. Szó se róla, igazán klasszul, de hogy kerül a csizma az asztalra?
  Többen játszottak hangszeren: Valērija hegedűn, Ralfs tubán, Kristīne rokkán…

Kilencedik koncert

Ez a népdalok estje, mindenki az őrületes méretű lett népdalkincsből merít, kivéve talán Valēriját, aki latgalul énekel, és ha a latgal külön nyelv, akkor talán külön nemzetiség is. De ezt ugye nem tudja eldönteni senki. Mindenesetre szerintem ez a legjobb az este folyamán, és a legnehezebben a Ričs családdal, három úriemberrel boldogultam, akik a Tumša nakte, zaļa zālét énekelték valami sose hallott dallamra dzsessz-stílusban… ezt azért talán mégse.

Tizedik koncert

Adrija első Sarkanās kurpes-előadása és Agate Mazs cinītise ennek a napnak a gyümölcse. Kristaps a Desmit tūkstoš jūdzest énekelte, egészen úgy, ahogy a Notiņastól már megszoktam, de nem úgy, ahogy ő maga szokott énekelni. Valami nem volt rendben, nem úgy szólt a hangja, ahogy kellett volna. De borítsa jótékony feledés, ahogy azt is, hogy Ralfs belesült Račs dalszövegébe. Megesik. Visszahozta, megmentette az előadást.

Zárókoncert

Tizenhat dalt vittek színpadra, az első három helyezett, Valērija, Agate és Emīls két-két dalt énekelt, valamint Olga Rajecka a gyerekekkel és vendégek is felléptek. Ezúttal a sorrendet is nagyjából rekonstruálhatjuk, mert kiírták, csak egy kicsit furcsán, néhány szám hiányzik, a hatos szám kétszer van, és a vendégek fellépései nem kaptak számot.
  1. Kristīne Cielava: Es atnācu uguntiņu (Zigmars Liepiņš, daina)
  2. Kristaps Solovjovs: Zibsnī zvaigznes aiz Daugavas (Zigmars Liepiņš, daina)
  4. Gabors Goldmanis: Atgriez, Kungs, mūs visus atkal mājās (A. Pundiņa)
  5. Ralfs Liģeris: Tēva cepure (L. Ritmane–A. Ritmanis)
  6. Agate Albekeite: Dig a Little Deeper (Randy Newman)
  6. Agate Albekeite: Puteklis (Kārlis Lācis–Jānis Elsbergs)
  7. Adrija Silva Kukuvasa: Ir jau vēls (A. Krēsla–Guntars Račs)
  8. Emīls Mangulis: Mammu, nebaidies! (Artūrs Mangulis)
  9. Valērija Satibaldijeva: Atziedi dvēsele (Raimonds Pauls–Leons Briedis)
  12. Emīls Mangulis: Dzeltenais klavesīns (Egons Valters–L. Sīle)
  13. Valērija Satibaldijeva: Lelle (B. Zambrini–R. Cini, F. Migliacci)
  Agate másodszor énekli a Puteklist, és ezúttal nem kellett megköszörülnie a torkát, de ez minden jó, amit erről a fellépésről elmondhatunk. Alighanem kimerítette a hangját az előző dal. Persze ha mindkettő hatossal van számozva, akkor nem tudhatjuk a sorrendjüket, de a Dig a Little Deeper akkora rákészülés, hogy szerintem az volt előbb. Senki nem tenné egy apró kilencéves kislány műsorába bármi más után, akkor sem, ha esetleg egy vendégfellépés köztük volt. (Ami valószínű. Először arra gondoltam, hogy a Dig a Little Deeper jelmeze alatt ott lehetett a Puteklis testhezálló szürke ruhája tüllszoknyástul, ezüstövestül, fordítva meg nem oldható meg – de a Puteklis-jelmez kezeslábasa hosszú ujjú, nem fér a királylányjelmez alá, hacsak nem feltűrt ujjal; márpedig mind az előző jelmezből kibújni, mind ezt felölteni és rendbe tenni hosszú idő. Egy vendégfellépés és a konferansz, egyéb időhúzás kellhetett. Kettőnél több vendégfellépésre viszont nem volt mód, mert Agate csak a két műsorvezető Bērna lūgšana című dala és Lauris Reiniks fellépése közben nincsen jelen, az Olga Rajeckával énekelt Vienmēr no jauna alatt már porszemjelmezben [puteklis – porszem] van, a Tikai tāt viszont abban a boszorkánykosztümben énekli, amiről az egyetlen fennmaradt felvétel hét hónappal korábbról, a Latvijas Zelta talanti versenyről van. Magyarázatnak azt tudom elképzelni, hogy a műsor második fele alatt valami baj érte a porszemruhát, elszakadt, leöntötték valamivel, de ez a jelmez is készenlétben volt.)
  Kristaps nagyszerűen énekli a Zibsnī zvaigznes aiz Daugavast, nem is az a baj ezzel, hanem hogy ebbe a dalba lehetetlen életet verni, pedig Lāčplēsisre, ők mindent megpróbáltak. És rákövetkező nyáron Keita is, egész másképpen, de ez a dziesma végérvényesen halott, nomirusi, vége van. Egy rémület az egész. A dallammal nem lenne baj, de új szöveget kell írni hozzá, vagy olyanok szájába adni, akik egy árva hangot se tudnak lettül.
  A fiúk mind remekeltek. Azt nem egészen értem, hogy Lettország virágokból kirakott térképére a Goldmane kislányok miért tűzik ki a versenyzők fényképeit lakóhelyük szerinti pontokra, de közben Gabors megint ragyogóan énekel. Ralfs elég nehéz dalra vállalkozott, nekem nem nagyon tetszik, de ő is nagyszerű. De megint Emīls viszi el a pálmát a fiúcsapatból.
  Valērija az Atziedi dvēselével egyszerűen óriási, aki ezt így el tudja énekelni, mindent tud, bár nekem ez a dal se nagyon tetszik, de alighanem meg fogom szeretni.

Azóta

Hat és fél év telt el, s most megpróbáltam utánanézni, mi történt azóta szereplőinkkel. Csekély eredménnyel. Agate, Valērija és Emīls azóta is tett már közzé zenei felvételeket, a többiekről semmit sem tudni. De hát épp csak felnőttek azóta, nem is mind, tizennégy-tizennyolc évesek, még mindig lehet bármi belőlük. Énekelni, szerepelni nagyszerűen tudnak mind a kilencen.


Láng Attila D., 2017.10.10., 18:45:02

Albekeite‚ Agate Apeinis‚ Jānis Atgriez‚ Kungs‚ mūs visus atkal mājās Atziedi dvēsele Bērna lūgšana Brauns‚ Mārtiņš Briedis‚ Leons Candy‚ Liene Cielava‚ Kristīne Cini‚ R. Circenīša Ziemassvētki Csepke Desmit tūkstoš jūdzes Dig a Little Deeper Dudelis‚ Dāvis Dzeltenais klavesīns Dziesmiņa par ēzelīti Elsbergs‚ Jānis Es atnācu uguntiņu Felicità Flintstones Golden Eye Goldmanis‚ Gabors, Gribu kā bērns vēl just Grigalis‚ Māris Halleluja I Wish Ir jau vēls Jaunās zvaigznes Karsai Veronika Ki mit tud? Krauze‚ Ance Krēsla‚ A. Krūmiņa‚ Keita Kukuvasa‚ Adrija Silva Kukuvass‚ Adrians Lācis‚ Kārlis Latvijas Zelta talanti Leen‚ Linda Lelle Liepiņš‚ Zigmars Liģeris‚ Ralfs Mammu‚ nebaidies! Man ir zirgs kas naktī dzied Mangulis‚ Artūrs Mangulis‚ Emīls Mazo dziesmas Latvijai Mazs cinītis Migliacci‚ F. Neskaties pulkstenī Newman‚ Randy Ņikitina‚ Alīna Notiņas Pasaule‚ pasaulīt Pauls‚ Raimonds Piezvani man Pukšs Pundiņa‚ A. Puteklis Putnu Balle Puzikovs‚ Nikolajs Račs‚ Guntars Rajecka‚ Olga Reiniks‚ Lauris Ričs család Ritmane‚ L. Ritmanis‚ A. Rīts ir tālu vēl Rutulis‚ Normunds Šakena‚ Anna Santa Lucia Sarkanās kurpes Sasala jūriņa Satibaldijeva‚ Valērija Sīle‚ L. Skutelis‚ Dainis Solovjovs‚ Kristaps Somewhere Over the Rainbow Stabulīte Suņuks Pifs Tēva cepure Ti-ti-ti Tikai tā Tumša nakte‚ zaļa zāle Valters‚ Egons Vienmēr no jauna Zālīte‚ Evita Zambrini‚ B. zene Zibsnī zvaigzne aiz Daugavas ’O sole mio

Abortuszellenes kampányomLáng Attila D. blogja


↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1512 cikk, 7,6 millió betű, 1,52 millió szó