Upload failed. Maybe wrong permissions?
Kissy Android

User Tools

Site Tools




Justcloud

Azért így kicseszni ritkán szoktak velem.
  Elég sok adatom van most már, szeretném őket biztonságban tudni még egy példányban, akármi érheti a gépeket, hát előfizettem erre a szolgáltatásra; majdnem két hónapig használtam, ez összesen huszonhét euró, két PC és Sweetie összesen 877 giga adatot vitt föl ezalatt. Ami mondjuk nem is rossz, de az első terát nem fogjuk együtt megünnepelni.
  A csigalassú webes felületen kínbonyolult lenne ellenőrizni, hogy hol tart a másolással, ami nem mindegy, mert jó lenne tudni, hogy egy adott file vagy könyvtár már biztonságban van-e. Az ftp viszont nem mutat semmit, legalábbis a két gép közül az egyiknél két darab D: meghajtó jelenik meg, holott én istók zicsi csak egy D: meghajtót üzemeltetek azon a gépen, de a valóságossal ellentétben mindkettő üres. Holott erről a meghajtóról már közel fél terát fölmásoltunk, és a weben meg is jelenik (bár ott is két D: meghajtót látok), csak győzze kivárni az ember. Érdemes, bár egy könyvtárváltás percekbe is beletelhet, hogy minek, fel nem foghatom – hogy ennek alapján mekkora munka lenne egy nagyobb könyvtárcsoportot visszatölteni, el se tudom képzelni. Szóval érdemes kivárni, ha az ember elég fiatal, mert olyan összezsazsált könyvtárstruktúrákat kap, hogy az borzasztó. A saját könyvtárai, szó se róla, de van például egy SSAVER nevű könyvtár, ami megjelenik a másik gépem meghajtói között, úgy látom, hogy kilencvenes éveikbeli PC World-lemezmellékleteket tartalmaz (csak ftp-n tudom megnézni, a webnél a percek túl optimista becslés volt), és valahol kétségtelenül van egy ilyenem, de nem így hívják, és én egy példányt tartok belőle, nem mindenfelé szétszórva a könyvtárstruktúrában tömérdek másolatot. A SSAVER-ben három példányban található meg még egyszer önmaga. Tessék mondani, ezeket mind külön-külön fölmásolta, erre ment el a közel két hónap, vagy csak egyszer vitte át a dróton és odafönt már önhatalmúlag sokszorosította?
  Hogy mit másolt és mit nem, az ftp-n többé-kevésbé meg lehet nézni, csak sietni kell, mert másodpercek után kidob a szerver, és jóval hosszabb időbe telik visszacsatlakozni. Van több száz olyan könyvtár, amiből az apró file-okat fölmásolta, a nagyokat még nem, ámbár messze a kétgigás limit alatt vannak. Ebből az következik, hogy amikor a kuncsaft belép erre a részre, lát rengeteg könyvtárat, és vagy azt hiszi, hogy ezek az adatok már biztonságban vannak, vagy egyenként belépked mindenhová és lesz nagy meglepetés!
  Szóval totálisan ellenőrizhetetlen az egész. Az ember egy ideig vár, hogy majd csak kibogozódik ez a zűrzavar, csakhogy pénzért vár, havi díjat fizet ezért. Nem vár soká.
  Indítás után az egyik gépnek két órába telik, hogy összeszedje magát és elkezdjen másolni. Ha napi tizennyolc órát mennek a gépek, annak az egytizede arra megy el, hogy újra meg újra végigszámolja, hogy hány file-t másolt már le és még hányat kell ezután. Abszolút halálos komolyan. A szerveren ugyan megvan az infó, hogy hány file, de ő mindennap újra meg újra végignézi, hiszen ugye változhatott bármelyik, majd végignézi az ezután másolandókat is, és amíg a hátralevő háromszázezer darabot végig nem számolta, addig egyetlenegy rohadalom kilobyte-ot nem másol.
  Végül aztán… uninstall. Már ment egy ideje az egyik gépen, amikor megnéztem, hogy mi tart ennyi ideig. Még megvolt harminc olyan könyvtár a cache-ben, amelyek némelyikében több ezer, sőt harminc-, negyven-, ötvenezer, az egyikben pedig száztizenhétezer apró file volt! Ez mindent visz. Én fizetek nekik az ő tárhelyükért, ők pedig a pénzemért nekiállnak az enyémet pocsékolni. Több giga lehetett a cache, a másik gépen még megvan a program, ott négy és fél giga, de valamiért kevés nagy file-ban, nem sok kicsiben. Háromgigás SQL file. Száznál több további file, darabja néhány kilobyte-tól harminc megáig fölmegy, végig nullabyte-okkal és némi FF-fel tele.
  És úgy kell megölni, mint egy vírust, nem lehet ám kilépni belőle, Task Managerben kell hatszor lelőni, anélkül nem áll meg. Még uninstall után is visszahagy három tucat apró adatfile-t a cache-ben, amiket lezárt, indítsa csak a paraszt újra a gépét, ha már le merte szedni a programunkat.
  Ennek a felét nem tudtam még délután, amikor írtam nekik, hogy töröljék az accountomat.

2015.08.30., 22:58




A képernyőm

Barátomnak megmutattam Sweetie képernyőjét, meglepte. Azt mondta, nem ártana róla egypár blogcikk. Hát egyet akkor mindenesetre.
  
  A státuszsorban a DU Battery Saver töltöttségmérője, majd a Drive Autosync ikonja jelzi, hogy a legutóbbi szövegváltoztatást átvitte. A hátteret a Pattrn cseréli naponta. A jobb felső sarokban a sima androidos státuszikonok.
  Balra fönt egy Fiinote-widget a soros jegyzetekkel, alatta havi kisnaptár, egy Zooper-widget, amit én színeztem át barna háttérre és úgy, hogy a heti virággal azonos színűre fesse az aznapot jelző karikát. A hétvirág is ott van rajta, mellette egy kis óra, szintén Zooperben, hat sorban négy-négy kis ablak, mindig egy világít, az mutatja, hány óra van. Alatta decimális óra, az is Zooper. Ezt a kettőt is magam csináltam. És a naptár sarkára téve egy Terratime-widget.
  Jobbra legfölül Minimalistic Textben készült hónapnapja-óra-hétnapja widget, ez még jóval a zooperesek előtt megvolt, alatta DU Battery Saver-widget, az alatt Időkép, mellette a következő csilingolás idejét jelző kis widget, azt megnyomva jön a Clock program. Ezek alatt Daylight World Map.
  A nagy barna szőnyeg egy Zooper-widget, ami semmi más célt nem szolgál, mint hátteret ad a rajta levő ikonoknak, mert az egérkék végtagjai a mintás háttereken nem jól látszanak. Szaladó Jerry: a Kissy jelenlegi szövegrésze, a huszonkettedik rész. Alatta a hozzá tartozó jegyzetfile ikonja, az alatt egy Kissyhez való további szövegé. Álló Jerry: a Kissy eddig elkészült, betördelt PDF változata. Fölötte zöld ruhás manó: a Gabi-könyv. Barča Hrdinová arcképe két változatban: a Hanka eddigi szövege, illetve a forgatókönyv ikonja. Kis legóűrhajó: az elkezdett, de egyelőre sehol se tartó, következő Jane Carson-történet. Mellette rajzolt kislány: Nicky, alatta a hozzá való jegyzetfile, az alatt a kicsi Spectrum a billezetem leírófile-jára mutat. Sziporka képe pedig egy vegyes jegyzeteket tartalmazó szöveghez vezet. (Lásd ennek a résznek egy korábbi változatát itt.)
  A barna szőnyeg alatti ikonok között négy mappa van. Könyvespolc – könyvekkel kapcsolatos programok, történetesen csak kettő, a UnicodePad és a Fiinote, mert a többi ki van rakva a dokkra. Kislányarckép: játékok, ez idő szerint hatvannégy darab, amiből hatvanöt-hetven darabot az arckép eredetije rakott rá. Földgömb: netes programok meg mindenféle egyéb. Alatta a nagy fekete számítógép a file-kezeléssel kapcsolatos programokat tartalmazza. Mellette balra a K-9 Mail ikonja jelzi, hogy épp nem jött levelem, amellett az All-In-One Toolbox memóriakezelő widgete, amellett balra az A-Volume Widget mutatja a hangerőket, mert elég kellemetlen, ha bekapcsolva marad és úgy indít el valamit az ember. Jobbra pedig, a földgömb melletti tarkabarka hatszögrács egy shortcut a SyncMe-hez, azt a könyvtárat szinkronizálja, amelyikben a billezetleírások vannak (ezért hatszög).
  Legalul a dokk (Nova Launcher) csupa közismert programot tartalmaz, a jobb sarokban pedig a Back Button kis widgete ad négy hasznos gombot, alig látszik az áttetsző zöld színe miatt a zöld Feedly-ikon és a sok zöldet tartalmazó mai háttér előtt, de ott van.

2015.08.30., 21:48




Where Are You From…

If you want to tell someone which country, state or city you are from, it’s not so easy in Hungarian as it is in English. “I’m from London.” How simple. In Hungarian, you can select from several phrases but they aren’t so easy.
  I_am from_London.
  Vagyok Londonból.
  That’s the literal translation of the sentence; to turn it into a real phrase, you have to swap the words since the verb “to be” can begin a sentence only in certain cases, and this isn’t among them: Londonból vagyok. But it isn’t a nice phrase anyhow, Hungarians rarely speak so. Let’s try different verbs.

  • Londonból jöttem. I came from London. This is good to say the place you’ve arrived from is London, but first, at an airport it will probably refer to the city you were recently in, and not your home, and second, if you’re chatting with someone on the net while being still in London, it’s a bit strange.
  • Londonban élek. I’m living in London. This is useful when you want to tell people it’s London where you’re currently living, no matter if you’re actually there at the moment or not.
  • Londonban lakom. I’m dwelling in London. This means practically the same, but can be used also when you’re staying in London for a limited time only, however being lodged there. The verb is also useful when you want to name the street you’re living in, or the type of the house or other place. Hungarians rarely say: családi házban élek, I’m living in a family house, i.e. an own home, they say: családi házban lakom.
  • Londonban vagyok. I’m in London. Returning to the original verb but changing the case, you can tell people you’re in the British capital, for the time being, no matter where you were an hour before or yesterday, no matter where will you go from there and when. Useful when traveling.
  • londoni vagyok. I’m a Londoner. Using the demonym suffix lets people know you’re belonging to the city, either by being born and educated there, or living there long enough to be considered a genuine Londoner. However, with country names, this will give the opposite result, as you can se below. Note that -i turns nouns into adjectives and therefore into lowercase.
  • angol vagyok. I’m English, I’m an English(wo)man. This refers to your nationality (which are also in lowercase in Hungarian).
  • angliai vagyok. I’m an Englandian. To use the name of a country with -i, if the country is wearing the name of a nationality, means you are living in the country, maybe even born there, but you aren’t of that nationality, you’re from a minority. If the name of the country doesn’t come from a nationality (Amerika, Kanada, Mozambik, Izland), adding -i simply means any citizen of the country (however izlandi means Icelandic, both the nation and the language, but they’re named after the island, so a minority citizen will be called izlandi, too).

2015.08.29., 15:42




Hírek

Szeptember 1-jétől Orbán Viktor hivatalos titulusa Magyarország szterelnöke lesz. Az intézkedéstől azt várják, hogy csökkenni fog a hangsúly azon a részleten, hogy mini.

*

Hamarosan nagyobb számban települhetnek le Magyarországon a szíriai menekültek. Befejezéshez közelednek a tárgyalások arról, hogy a hazánkba befogadandó menekültek fejében Szíria hány magyar menekültet fogad be.

*

Kiszivárgott értesülések szerint át kellett írni Orbán Viktor legközelebbi beszédét, mert az állt benne, hogy „Magyarország nem rés, hanem erős bástya az Európai Unió keleti frontvonalán!” Amikor a még meg sem épült szögesdrótot máris átvágták, az erős bástya éppen rosált.

2015.08.27., 18:10




Most jön a neheze

Nem könnyen szántam rá magamat, mert ez egyáltalán nem az én műfajom, de nekiállok forgatókönyvet írni. Először is leírom mindazt, amit már tudok szereplőinkről, vagyis a filmbeliekről, a színészekről és egyéb közreműködőkről, Eliška és Jana családjáról, osztálytársakról stb. Aztán megírom a kettős forgatókönyvet, nyilván egyszerre, hiszen egymásba fognak szövődni; ennek során kerülnek elő a mellékszereplők. És ezután jöhet a regény.
  Nekem ez sose ment, igazából nem is próbáltam, én úgy csinálom, hogy a fejemben van minden a lényegről, és a végcél felé vezető úton kerülnek elő a további elemek. Legfeljebb lexikális feljegyzéseket csinálok, Kissyékről főleg az általuk használt különféle kódokat, fedőneveket és jelzéseket kellett felírni, meg vannak mindenféle térképeim és tervrajzaim, de azt, hogy ők maguk milyenek, nem kell felírnom, ismerem őket. Nicky leginkább a rengeteg mellékszereplő névsorát igényli, eseményvonalat, efféléket – meg nagyon kellene egy várostérkép, de egyelőre fogalmam sincs, honnét.
  Hankáéknál főleg a kölcsönhatások és a szerkesztés miatt fontos. A filmesek nem sorrendben forgatnak, és az időrendi szerkesztést asszociatívval keverjük, tehát bármely elem bárhol felbukkanhat, függetlenül attól, hogy logikailag hova tartozik. És a két világ hatással van egymásra, Eliškáék saját életüket, gondolataikat is beleviszik a színészi játékba – végeredményben erről szól a könyv, ennek kell kijönnie Barča életének legfontosabb hat másodpercéből –, ugyanakkor a forgatáson tanultak hatással vannak az életükre. Ez jelenleg egy igen bonyolult szövevény. Lehet, hogy a kész regényben egyáltalán nem lesz az, nem is cél, hogy az legyen, de ha vagy amennyire mégis, annak már szilárdnak, formába öntöttnek kell lennie, most viszont még a legnagyobb részét inkább csak érzem, mint tudom. Legfőképpen azért kell megírnom a forgatókönyvet, hogy kiteregessem magam elé a hálózatot és lássam, mit mivel kössek össze.
  Fokozatokban fogom csinálni, hisz tanultunk fraktálelméletet. Miután a főszereplőket felsorakoztattam, felvázolom a két világ legfontosabb vonalait, két-két pontot egyszerű egyenesekkel kötök össze, és csak a legfontosabb pontok láthatók. Aztán lépésenként veszek föl újabb pontokat – embereket, eseményeket, helyszíneket, érzéseket és gondolatokat –, apránként finomítom a rajzot. Amikor már annyira letisztáztam mindent, hogy belezavarodok, akkor kész a regény. Már csak meg kell írni.
  Műszakilag egyébként Fiinote-ban fogok dolgozni, mert itt kedvemre színezhetem a szöveget – a szerepnevek sárgák, a színészek zöldek, a többi filmes narancssárga, a forgatáshoz nem kötődő emberek pedig lilák –, sőt kézzel is beleírhatok, rajzokat mellékelhetek, mindenféle eszközzel fokozhatom a szöveg áttekinthetetlenségét.
  A legnehezebb kérdés persze – dönteni. Ha csak a végkifejletet tekintem és azt is leredukálom a legegyszerűbbre, akkor van egy vízválasztó kérdésünk, amely valósággal meghatározza a regény műfaji hovatartozását és minden egyebet ural a könyv kezdetétől fogva – azaz valójában két kérdésünk van, mindkettőre csak kétféle válasz adható, és eszerint négy tartományra osztják a szövet alapsíkját. Mindkét kérdésnél az egyik választ, vagyis a négy tartományból hármat ki lehetne zárni azzal, hogy nem jó választás, túl kézenfekvő – van egy konformista válasz is, mondván, ez ifjúsági irodalom és bizonyos dolgokat nem engedhetünk meg, de mivel már amúgy is benne vannak, semmiféle kommilfóskodásnak helye nincs –, ugyanakkor a negyedik, a „sima” megoldás éppen hogy nem elég kézenfekvő, ha a kislányok gondolatmenetét nem oknak, hanem okozatnak tekintjük, hát hiszen minden, amit ők csinálnak, csak okozata annak, hogy én megírom ezt a könyvet!
  Ha az olvasó kellő figyelemmel kísérte Barča Hrdinová-sorozatunkat, akkor talán már meg is alkotta saját válaszát, örömet szerezne, ha elmondaná – de a könyv számára akkor is nekem kell választanom.
  Ha ez megvan, akkor jönnek azok a kérdések, hogy melyik lehetséges végkifejletet válasszuk egyes szereplőink számára, figyelemmel arra, hogy bármelyik tartományba helyezzük végül a történetet, lehetséges választásaink egy részét nyomban elveszítjük. A négy közül az egyiket, amelyiket én némi szójátékkal fekete–pirosnak neveztem el, feltehetően azért nem választhatjuk, mert amikor ez a kész regény olvasójának tudomására jut, már nem lesz számára kérdéses a végkifejlet, és ezt nem szeretnénk. Az ellentétes változat, a szürke–rózsaszín működőképessége azért kétséges, mert a kislányok előtt álló felfedezés ebből a szemszögből sokkal nehezebben ölt testet, másrészt viszont éppen ez a vonzóereje, ettől jelent majd nagyobb szellemi kihívást számukra, márpedig mivel szeretem a hőseimet, illetve hősnőimet (Barča családneve hőst jelent), azt szeretném, ha meg kellene dolgozniuk az eredményekért és én eldicsekedhessek vele, hogy ők milyen okosak, az én nevelésem! Ez komolyan csökkenti a három sötét változat vonzerejét, mert ha akár a fekete, akár a piros megjelenik a képletben, már szinte adekvátan jönnek rá a titokra, akkor is, ha magának a színeloszlásnak még nincsenek is tudatában.
  Ugyanakkor a két aszimmetrikus változat gyakorlatilag egyformán rossz, mert sem a fekete nem nyerhet a rózsaszín mellett, sem a piros a szürke mellett, ami azt jelenti, hogy szomorú végeredményt, csalódást kapunk. Persze ebben is lennének bizonyos előnyök, mert a fekete vagy a piros olyan látásmódot adna a képhez, ami a szürkének és a rózsaszínnek nem lenne meg, de ezek aligha segítenének azon, hogy legalább az egyik kislány megtört szívvel állna a könyv végén, amit ugyebár nem akarunk.
  Látszatra optimális lenne a fekete–piros kombináció, mert ez egy romantikus regény, csak félő, hogy egyfelől túlságosan nyálasra üthetne ki, másfelől a szükségesnél jóval följebb tolná a feltételezett korhatárt (a gyerekek évtizedek óta azt olvasnak, amit akarnak, de a felnőttek néha sikerrel próbálnak meg beleszólni), amit szintén nem akarunk, ha egyelőre nem is nagyon fenyeget ez a veszély. Megvan még az a veszélye is, hogy az olvasó, amikor a színkiosztás feltárul előtte, legyint egyet, mondván, hogy akkor persze magától értetődő, és nem felfedezés, hanem projekció, vágyvezérelt gondolkodás – vagy bármiféle egyéb pszichiátriai műszóvá redukálja le ezt a zseniális felfedezést, amitől, mi tagadás, jobban tartok, mint ennek a színpárnak a többi hátrányától. Jó, ha zseninek hiszik az embert, de még jobb, ha tudják róla. Ezt a mondatot már direkt aforizmának alkottam, ügyelve a prozódiára.
  Úgyhogy legjobb lesz mégiscsak, ha megmaradunk a sima, szokványos szürke–rózsaszínnél, s lemondunk mindarról, amit a sötét tartományok kínálhatnak.
  Hát akkor a legegyszerűbb kérdéspárt talán már eldöntöttük.

2015.08.27., 05:24


korábbi cikkek >>

A blog mérete: 1253 cikk, 6,3 millió betű, 1,31 millió szó