Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Elkezdtem egy új regényt

Az lesz a címe: Ninda. Így kezdődik. Mit szól az olvasó?


Prológus

Sỳȳndoṙeìa

Lũakẽàń

ïnīì 17.
a szürke órája

A Vörös terve csoda klasszul hangzott. Belógni a suárba az ervések orra előtt és szajrézni, amit csak lehet. Vagyis persze csak olyasmit, ami elfér a zsebükben, annál nagyobbat nem tudnak kihozni, mert a Vörösnek az volt a terve, hogy a dimakocsik alján fognak bekapaszkodni. Azok a szürke órájában mennek be, amikor még alig van forgalom, és rögtön jönnek is ki a konténerekkel, csak pár percet töltenek bent. Azalatt ők leugranak az alvázról és eltűnnek. Odabent sincs még ilyenkor különösebb ellenőrzés.
  – Hán azt meg honnan tudod? – kérdezte a Kőfejű. – Vottál mán akármelyik suárba?
  – Nem én – felelte a Vörös. – Hogy lettem volna?
  – Hán akkon?
  – Figyejj, öreg. A suárba ilyekkon niccsen semmi forgalom, igaz?
  – Jahan.
  – Akkon kit a francot ellenőriznének?
  – Hán aki ott van.
  – De ha niccs ott sekki?
  – Jahan, csak ha mégis odabe tanának valakit, ellenőrzik, nem?
  – Nem éttesz te egy szót se, Kőfejű. Ha sekkit se kell ellenőrizni, akkon szépen elmennek alunni.
  – Jahan, éttem mán. Azén megyünk a szükke órájába, hán?
  – Meg men a dimakocsik ajján meg lehessen kapaszkonni, éttesz?
  Ők többiek nem szóltak bele, csak később, amikor a Kőfejű már beleegyezett, akkor kérdezte a Jeges, hogy honnan fogják tudni, hol mennek be a dimakocsik. Hiszen a suárnak száz meg száz kapuja van. A Vörös azt mondta, ez egyszerű. A városi szeméttelep a Kỳȳslâàn sugárút végén van egy mellékutcában, nyilvánvalóan onnan jönnek a dimakocsik és oda is térnek vissza a konténerekkel. Minek mennének el a suár másik végéig? Ott a közelben kell keresni egy kaput, nyilván a legközelebbit, azon fognak menni.
  Aztán a Főpap megjegyezte, hogy akkor viszont jó lesz hamar elindulni, mert a szeméttelep a suár másik végén van, és akkor már a zöld órája volt. Hát elindultak. Tizenheten voltak akkor, a Vörös kisebb csoportokra osztotta őket, ennyien nem mehetnek együtt, egyből kiszúrják őket az ervések. A Görbehátú, a Főpap, a Nagyorrú, a Süsü és a Csonkaujjú balra fordult a Dÿẁnïń utcán, errefelé akkora a sár, hogy az ervések csak akkor járnak erre, ha valakit konkrétan üldöznek, hát lehet remélni, hogy nem találkoznak eggyel se. Jól gondolták, egészen a lila órájának kezdetéig nem láttak egyet sem, és akkor már közel voltak a Kaỹỳp színház mögötti térhez, ahol tavaly az ervések megverték a Csonkaujjút. Akkor tűnt föl egy kocsi. Ők egészen a falmélyedésekbe lapultak, nehogy észrevegye őket. Elég sötét volt, de hát nem teljesen. A kocsi a szokásos fehér volt, piros csíkokkal, azok nem voltak mindegyik ervés kocsin, másokon más színűek, de ők nem tudták, hogy a csíkok mit jelentenek. A kocsi oldalán a szokásos felirat. Nekik semmit sem jelentett – egyikük sem tudott olvasni.
  A kocsi egyhelyben állt, a tetején villogtak a kék-sárga fények. Meg kellett várniuk, hogy elhajtson. Már közeledett a fekete órája, s majdnem teljes sötétség borult rájuk.
  Egész éjjel úton voltak, a város legelhagyatottabb, legkoszosabb részein botorkáltak a sötétben. A szürke órájának kezdetén érték el a szeméttelepet. De már csak négyen voltak: a Csonkaujjú lemaradt valahol. Talán rossz irányba fordult. Eszükbe se jutott keresni. A többieket sem, akik talán itt vannak valahol a közelben.
  – Azt hiszem, arra lehet a kapu – mondta a Főpap, és egy utcabejáró felé bökött, ahol még vaksötétség honolt. Elindultak arra, de nem találták meg a kaput. Visszatértek. Találomra választottak egy másikat.
  Ahogy befordultak a sarkon, ott voltak az ervések. Futásnak eredtek, az ervések a nyomukban. Kiabáltak is, de ők csak rohantak. A Görbehátút már nem látták viszont, alighanem lekapcsolták. Itt már szemeteskonténerek sorakoztak a fal mellett, a Főpap beugrott mögéjük, ott rohantak tovább. A Süsü visszanézve még látta, ahogy a Nagyorrú megdob egy ervést kővel, a sisakját találta el, az ervés megtántorodott.
  – Megőrültél? – förmedt a Süsü a Nagyorrúra. – Ez tíz év a bányában!
  – Most már mindegy, futás!
  Futottak. A sarkon már ott várták őket az ervések. A Főpapot egyből elkapták, a karjukba futott. A Süsü és Nagyorrú felrohant egy létrán, a fal tetejére, lenézve még látták, hogy az ervések elindulnak utánuk. A tető közepén volt egy magasabb épületrész, amit megkerültek, és egy hatalmas üvegszerkezet magasodott föléjük. Még egy emelettel magasabb volt, mint ahol álltak.
  – És most merre? – kérdezte a Süsü.
  – Mit tudom én! – vágta rá a Nagyorrú.
  Jobbra fordultak és végigrohantak az épületen. Találtak lejáratot, de odalent is már nyüzsögtek az ervések. A hátuk mögött is jöttek.
  – A rohadt életbe – fakadt ki a Nagyorrú, megállt és feltartotta a karját. A Süsü még látta, ahogy körülveszik az ervések, de odalent észrevett egy sor dimakocsit, amint elhaladnak az utcán. Egy pillanat alatt odafutott a tető pereméhez és ugrott.
  Nagyot csattant az egyik dimakocsi tetején és majdnem elájult. A kocsisor tompa zúgással, megállíthatatlanul, eltéríthetetlenül haladt előre. Az ervések szaladgáltak távirányító után, de mire szereztek volna egyet, az összes kocsi, az is, aminek a tetején a Süsü szédelegve hasalt, már áthaladt a kapun, ami fölött hat nyelven hirdették a feliratok:

Köszöntjük a Jalisszan suárban


Láng Attila D., 2018.10.22., 09:47:06

Ninda

Egy titkos dossziéLáng Attila D. blogja




Egy titkos dosszié

A Tibilefasz (Titkos Bírósági Levelezéseket Felkutató Alapítványok Szövetsége) birtokába jutott annak a levelezésnek, amit a magyar bírói kar folytatott a kormánnyal. A levelezés a következő tételekből áll:
  1. A magyar bírói kar levele, amit az ország valamennyi bíróságán működő összes bíró aláírt. Ebben kijelentik, hogy nem hajlandóak hajléktalanokat elítélni azért, mert hajléktalanok. A törvény végrehajtása a legsötétebb horthysta vérbírókkal hozná őket közös nevezőre, és ha ezt a törvényt azonnal semmissé nem nyilvánítják, akkor az összes bíró azonnali hatállyal leköszön tisztéről.
  2. A kormány válasza, amiben sorosbérenceknek és norvég libsiknek bélyegezi őket, emlékezteti őket a felcsúti kisvasút példátlan sikerére, és ha leköszönnek, azonnal ki lesznek rúgva, és többé ligetvédő-ütlegelésre sem alkalmazzák őket.
  3. A bírói kar válasza, amelyben távoznak posztjukról.
  4. Egy köteg képeslap, a bírók küldték őket a kormánynak nyugati országokból.
  A dossziét megszereztük és alább közzétettük…
  …volna…
  …ha létezne. De nem létezik. A Tibilefasz a LAttilaD.org saját külön, pillanatnyi agyszüleménye.
  A bírók nem írtak ilyen levelet a kormánynak.
  Nem is fognak.


Láng Attila D., 2018.10.20., 18:03:26

bíróság hajléktalan jog politika

Kutyául vagy klikkerülLáng Attila D. blogja




Kutyául vagy klikkerül

Sajnos még nem sikerült megértenem, miért annyira jó a klikkermódszer, hogy mostanában minden kutyakiképző ezt ajánlja. A módszer lényege röviden, ha az olvasónak nem lenne kedve regisztrálni (ugyan minek?) ahhoz, hogy megnézzen pár videót: van egy eszköz, amit klikkernek hívnak, és kattintani lehet vele; ha kattintasz, az jutifalit jelent; ha valamit a kutya jól csinál, akkor kattintasz és jutifalit adsz neki. Kész, az olvasó elsajátította a klikkermódszert, már csak gyakorolnia kell.
  De ha rám hallgat, akkor nem gyakorolja, vagy ha igen, akkor másképpen. Mert a videókon látható kutyakiképzés katonáéknál elmegy, az őrmester jár föl-alá, a kopasz talpal mellette, és ha valamit jól csinál, akkor az őrmester jutifalit töm a kopasz szájába. Katonáéknál a dicséret az, hogy az őrmester ráüvölt a kopaszra: MEGDICSÉREM! és akkor a kopasznak vigyázzba kell haptákolnia és visszaüvöltenie: A MUNKAVÁLLALÓ NEMZETET SZOLGÁLOM!1 Itt jutifali van. A videókon látható kutya tízpercenként egy kiló virslit behabzsol, és aztán még motiválva van csinálni valamit? No, megnézném, hogyan alakítja ezt a mester egy uszkárral, aki az első két-három jutifalit még elfogadja, a negyediket már csak ímmel-ámmal, az ötödiknél már csóválást se nagyon kapunk, a hatodiknál meg elballag és otthagy minket a fenébe, van neki jobb dolga is.
  A töméntelen jutifali ellenében viszont nincs egy simogatás, nincsen egyetlen szó, amit a majszter a kutyához intézne, csak kattingat, mint Pistike a pornóoldalon, és tömöcsöli a kutyába a virslit. Ha építünk egy robotot, ami körbe-körbe jár, időnként kattan egyet és kidob egy darab virslit, az tökéletesen helyettesítheti a kiképzőt. A nagy kegyesen fölvett vezényszavak is szólhatnának magnóról. Szépen beprogramozná a kutyát a szükséges tevékenységre, feladat kipipálva, jöhet a következő tevékenység vagy a következő kutya.
  Kutyával foglalkozni nem programozástechnikai feladat, hanem társas tevékenység, amiben ketten vagy többen vesznek részt: a gazda, a kutya, és esetleg mások is. Ha a kutya valamit jól csinál, akkor nem pozitív visszacsatolást bocsátunk a rendelkezésére, mert ettől a kutya ugyan motiválva van arra, hogy legközelebb is jól csinálja, de csak ha nem túl intelligens, az ember meg totálisan nincsen motiválva. Hacsak nem túl unintelligens. A kutya nem pozitív visszacsatolással, hanem szeretettel működik. Ha a kutya valamit jól csinál, akkor nem ráklikkantunk és beletöltünk egy kiló virslit, hanem megdicsérjük, megsimogatjuk, attól függő mértékben, hogy mennyire jól csinálta: ha már jól ismert feladatot végzett el sokadszor jól, akkor „jól van, okos vagy”, ha viszont éppen rájött, hogy mi az, amit akarunk tőle, és most először jól csinálta, akkor agyba-főbe dicsérjük és simogatjuk, mintha ő találta volna föl a spanyolviaszkot.2 Ő pedig repes örömében, és motiválva van, hogy legközelebb is ilyen jól csinálja! Tetszettek már látni kutyát, aki örül? A gazdi fején táncol és körberohanja a kertet vagy ami területet éppen elér, hatszor.
  Nekem nem kell olyan robotkutya, amit ez a technológia gyárt. Nekem olyan kutya kell, aki örömmel csinálja, amit csinál, és ha nem leli örömét, akkor nem csinálja. Mert emberszámba veszem a kutyámat – már csak azért is, mert a kutyám kutyaszámba vesz engem.
  Ja, és tartós kutyát szeretnék. Tartós kutya az, akinek nem azt tanították, hogy a földről szedjük föl a jutifalit. Mert az legközelebb is a földről fog fölszedni mindenfélét. Olyat is, ami nem neki való. Aztán temethetjük. Ez nekem nem kell.

Nem láttam az összes videót, de remélem, hogy az nincs benne, hogy „klikkelni kell, ha a kutya rád néz, mert így alakítja ki a szemkontaktust”. Ez így hangzik el némely kutyakiképzeldében, aztán a vak megkérdezi, hogy hát izé mégis ezt most hogyan, és akkor a kutyakiképzelő majszter ráfeleli, hogy ja igen, vakok hát ugye nem tudnak kutyát képezni, mert nem tudnak szemkontaktust, és akkor a vak nem megy oda többé, mert ennél kisebb marhaságra is el tudja költeni ugyanazt a pénzt.
  És még mindig nem tudom, milyen választ várt a rehabvizsgás kutyakiképző, aki megjegyezte, hogy a vakok nem tudják megtanítani a kutyájukat villanyt kapcsolni.


Láng Attila D., 2018.10.16., 21:14:25

Brinkmann‚ Klaus kutya vak

Reggel a piaconLáng Attila D. blogja




Reggel a piacon

Géza és Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­goch a zöldséges kofák standjai felől érkezett a piacra. Géza üdvözölte Mari nénit és megszemlélte a krumplit, retket, káposztát. Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­goch ezalatt a dinnyét szaglászta.
  – Nahát, mérnök úr, hetek óta nem láttam. Ez a maga kiskutyája? Milyen szép kutya. Szagolgassál csak, lelkem, de hát nincs itt neked való. Hogy hívják?
  – Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­goch – felelte Géza.
  Mari néni meglepve nézett rá.
  – Már hogy a kutyát?
  Géza bólintott. Mari néni összecsapta a kezét.
  – Hát hogy jutott eszébe ezt a szép kiskutyát Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­gochnak elnevezni?
  – Walesben jártam, ott vettem.
  Mari néni odaszólt a szomszéd kofának, egy hasonlóan terebélyes, sokszoknyás asszonyságnak.
  – Nézze már, Juliskám, milyen szép kiskutyája van a mérnök úrnak!
  Juliska néni rámosolygott Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­gochra, cuppogott neki.
  – Milyen szép kiskutya, csakugyan. Várj csak, a Juliska néni hozott magával kolbászt! Hogy hívnak, lelkem kutya?
  – Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­gochnak nevezte el a mérnök úr – felelte Mari néni.
  Juliska néni fölnézett a szatyorból, amiben az uzsonnáját tartotta.
  – Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­goch? Hát micsoda kutyanév az, hogy Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­goch? Hát az egy város!
  – Igen, ott vettem – magyarázta Géza.
  Juliska néni bólintott, kihalászta és kicsomagolta a kolbászt, és odanyújtotta Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­gochnak, aki egy falásra elnyelte és farkcsóválva kért még.
  – Hát sajnos nincsen több, kis Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­goch – simogatta meg Juliska néni –, de meglásd, hoz neked a Juliska néni holnap is. Ugye eljön holnap is, mérnök úr? A kis Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­gochhal?
  – Hogyne, és veszek magától karfiolt.
  – Karfiolt, na hiszen – Juliska néni már mérte is –, attól ugyan Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­gochnak fölkopik az álla. A henteseknél már jobban fogod érezni magad, Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­goch, meglásd. Köszönöm, mérnök úr. Isten megáldja.
  – Viszlát – köszönt el Mari néni is –, szervusz, Llan­fair­pwll­gwyn­gyll­go­ge­ry­chwyrnd­ro­bwll­llan­ty­si­lio­go­go­goch, gyere el holnap is!


Láng Attila D., 2018.10.15., 11:07:10

irodalom kutya Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch

Hasznos táblázatLáng Attila D. blogja




Hasznos táblázat

tud nem tud
úttörő segít nem segít
kutya segít segít

Láng Attila D., 2018.10.12., 13:18:41

kutya

Lássuk csakLáng Attila D. blogja


↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1592 cikk, 7,9 millió betű, 1,58 millió szó

1 Régen dolgozó nép volt, most nyilván ez van helyette.
2 Ebbe a szóba amúgy nem kell a k, Brinkmann professzor megmondta.