Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Osztálynapló, első év – Klases dienasgrāmata, pirmais gads

Hát egy éve tanulunk már, tanárnők, tanár urak. Ideje be­szá­molni eredményeinkről.
  Én már nagyon sokat megértek, előfordul, hogy folyé­ko­nyan értem a beszélt, sőt az énekelt nyelvet is, bár nagyon ritka, hogy első hallásra. Általában többször vissza kell ját­szani és alaposabban tanulmányozni. De a lényeget meg szoktam érteni. Sok szót ismerek, de gyakran össze is ke­ve­rem őket. Sok nyelvtani szabályt is ismerek, de még nem eleget, és azokat is összekeverem.
  Például még meg kell tanulnom rendesen a főnevek ese­teit, csak egy részüket tudom és abban is bizonytalan va­gyok. Az igekötős igék legnagyobb része még rejtély. Az igeragozásról nagyon keveset tudok, és persze azt is össze­keverem. A megcélzott felsőfokhoz képest szinte nem tudok semmit. És persze ezt a rövid szöveget össze­állítani is órákba telt, szótárak és táblázatok se­gít­sé­gé­vel, tele hibákkal. De én fordítottam, nem gép.
  Mégis optimista vagyok, mert sok nyelven próbáltam már tanulni, de ilyen rövid idő alatt ilyen sokat egyikben sem értem el.

Még mindig én vagyok az osztályelső. Ami osz­tály­tár­sai­mat illeti, a tavaly január huszonharmadikán született anya­nyelvi beszélőket – boldog születésnapot –, ők még min­dig nem tudnak kimondani egyetlen szót sem, fo­gal­muk sincs a nyelvtanról, és valószínűleg sokkal ke­ve­sebb szót ismernek, mint én. Viszont amit értenek, azt gon­dol­kodás nélkül értik. Nekem hosszasan kell rajta töp­rengeni.
  Mást tudok ehelyett. Ismerek úgy háromszáz dalt, éne­ke­se­ket, zeneszerzőket, szövegírókat, zenészeket, a kor­társ lett könnyűzene jókora részét. Néhány dalt már le is for­dí­tottam. Olvastam könyveket, bár még egyet sem vé­gig, és elég sokat megértek belőlük. Ismerkedem Lett­ország kul­tú­rá­já­val, történelmével és földrajzával.
  Mert másfél évvel ezelőtt megismertem öt kislányt, akik úgy énekelnek, mint a lakstīgala.

Nu mēs mācāmies vienu gadu, skolotājas kundzes, sko­lo­tā­ji kungi. Pienācis laiks reportēt par mūsu rezultāti.
  Jau es saprotu ļoti daudz, notiek kā saprotu runātu, arī pat dziedātu valodu plūstoši, taču ļoti neparasti, kā pēc pir­mo dzirdējuma. Parasti es jāpārspēlēt daudz reizi un pa­ma­tī­gi jāizpētīt to. Bet es pierodu saprot būtību. Es pazīstu daudz vārdi, bet bieži apmulsinu tos. Es pazīstu arī daudz gramatikas noteikumi, bet vēl nepietiek, un es apmulsinu arī tos.
  Piemēram vēl es jāmācās kārtīgi lietvārdu locījumu, es zinu tikai to daļas un es esmu pat tiem nepārliecināts. Dar­bī­bas vārdu ar priedēkļiem vislielākajā daļa ir vēl no­slē­pums. Par konjugācijai es zinu ļoti nedaudz, un pro­tams es apmulsinu arī to. Salīdzinājumā ar notēmētu uz augšējai pakāpei es nezinu gandrīz neko. Un protams pats šo īsu tekstu sakonstruēt aizņēmu stundas, ar vārdnīcu un tabulu palīdzībai, pildīgi ar kļūdām. Bet es tulkoju to, nē mašīna.
  Tomēr es esmu optimists, tāpēc kā jau es mēģināju mā­cī­ties daudz valodas, bet laikā tāds īss laiks tāds daudz es nesasniedzu ar nevienu.

Es esmu vēl arvien pirmais klasē. Attiecībā uz mani kla­ses­biedri, pērn divdesmit trešais janvārī dzimji dzimtā va­lo­das runātāji – laimīgu dzimšanas dienu –, viņi vēl arvien nevar nevienu vārdu izrunāt, par gramatikas viņu nav ne jausmas, un laikam viņi pazīst daudz kāds mazāk vārdus kā es. Bet ko viņi saprot, to viņi saprot bez domāšanas. Es jāprātot par to ilgi.
  Es zinu citus tā vietā. Es pazīstu ap trīssimt dziesmu, dzie­dātāji, komponisti, tekstu autori, mūziķi, mūsdienu lat­vie­šu popmūzikas lielu daļu. Es arī tulkoja pāris dzies­mas. Es lasa grāmatas, kaut pabeigt lasa neko, un es sa­pro­tu patiešām daudz par tos. Iepazīstos Latvijas kul­tū­ru, vēs­tu­ri un ģeogrāfiju.
  Tāpēc kā pirms pusotra gada es iepazinos piecas mazas meitenes, kuri dzied kā fülemüle.


Láng Attila D., 2018.1.22., 23:50:35

latviešu valodā lett nyelv

Szuvenír nyihaha ne kukucska protkóLáng Attila D. blogja




Szuvenír nyihaha ne kukucska protkó

De azért mégiscsak elmondom, mert az ilyen nyihaha nem egészen szuvenír, hogy ha nekem cégem lenne, ami árul valamit, akkor bizonyára én is adnék „ajándékokat”. Idézőjelbe tettem, mert ajándék az, amit ellenszolgáltatás nélkül adunk, de ők ellenszolgáltatásért adják: vásároljak, és cserébe kapok valamit. Mostanában többször kaptam „ajándékokat” cégektől, névnapomra, meg mert ennyi-amannyi éve vásárolok náluk, és ez tényleg nagyon kedves tőlük, viccen kívül. De ha nekem cégem lenne, akkor egyvalamit másképpen csinálnék. Nem kötném időhöz az ajándék felhasználását. Azért sem, mert ezzel presszionálom a vevőt, hogy jöjjön vissza határidőn belül, a vevő pedig nem szereti a pressziót, és hát az az érdekem, hogy visszajöjjön, nem az, hogy ha a kupon lejárati idején belül valamiért nem tudja elintézni, akkor másnap kidobja. Azt akarnám, hogy igenis jöjjön vissza, és ha hónapok vagy évek múlva találja meg a kupont és jut eszébe felhasználni, akkor igenis használja csak föl, hiszen nekem, a cégnek több a hasznom a kuponból, mint neki – másképp nem adnám. A legteljesebb lelkinyugalommal adnék ötven, hetvenöt, kilencven százalékos kuponokat lejárati idő nélkül, mert másodlagos, hogy egy adott vásárlás nekem ráfizetés-e, pár tízezer forint, és sok ezer rendes vásárlásra esik egy kuponos. A reklámerő a lényeg. Ahelyett hogy agyba-főbe üvölteném az emberek fejébe a cégem meg a termékem nevét, megkerülhetetlen, idióta reklámokkal bombáznám őket, amíg már a pokolba kívánnak és csak azért vásárolnak nálam, mert nincs konkurenciám, illetve az se különb semmivel – megmutatnám, hogy nekem fontos, hogy a vevő bejöjjön az üzletembe, akkor is, ha annyiféle kedvezményt szedett össze, hogy már én fizetek azért, hogy vásároljon. Nem ez a fontos, az csak egy alkalom, de én is akkor megyek be szívesen egy üzletbe, ha ott jót kapok jó pénzért, nem akkor, ha már rojtosra üvöltötték a szájukat.
  Időnként elmondom, hogy mennyire nincsen ennek az egésznek értelme, de még soha senki nem hitte el. Rá vannak zihálva, hogy az mennyire baromi jó, hogy megkapom a hiperszuper csodaakármit ingyen, de ott van a közepében a reklám, mert ettől majd a reklámozótól ömlik a pénz, mert megveszem a Terméket. De nem veszem meg a Terméket, leszarom, hogy ott a reklám, ha tudok találni alternatívát reklám nélkül, akkor használom azt, ha nem, akkor meg ott villog a reklám, egyetlen fillér valóságos bevételt sem termel, mert nem veszem meg a Terméket, sőt minél jobban liheg a cég, annál biztosabb, hogy nagy ívben elkerülöm, mert már a pofájától is undorodom. Helyes kis játékprogramokat ingyen nem töltök le, mert naponta harmincszor a pofámba basszák, már utálom látni, nem lepne meg, ha a riválisok csinálnák a reklámokat egymás Termékéről, hogy megutáltassák.
  Persze ilyenkor megmagyarázzák, hogy a vásárlók hetvennégy százalékának a negyvenhárom százalékának a kilencvenhét százaléka, és a büdzséportfólió meg a volatilitás. De én ezt leszarom, én nem százalék vagyok, hanem Láng Attila D. regényíró, egy bizonyos egy darab ember, akinek van egy bizonyos egy darab képernyője, és azon bevakkan, hogy vegyek sört. De nem veszek sört, baszod? Antialkoholista vagyok. Mindazt, amit rám akarsz tukmálni, három okból nem veszem meg. Mert nincs rá szükségem, mert nincs rá pénzem, és/vagy mert tukmáltad. Frankón az van, hogy ha az a választék, hogy sárga tüskés félméteres hümöcske vagy lila recés negyvencentis hümöcske, és időnként itt az én saját szobámban, körbepisilt felségterületemen elüvölti magát egy ocsmány faszi, hogy fúbasszátok, sárga tüskés félméteres hümöcskét vegyetek baszomgyósan, akkor jó eséllyel lila recés negyvencentis hümöcskét fogok venni, azért, mert a másikról folyton ocsmány faszi jutna eszembe. És én még jó helyzetben vagyok, mert egyáltalán nem nézem meg a reklámokat, sehol, a számítógépeken soha nincsen hang, így a reklám nem tud bőgni, ha valami program bebasz egy reklámot, akkor én meg félrebaszom a gépet, amíg ő kionanizálja magát, már ugye ha nem bírt vele a reklámblokkoló, újságolvasásról, tévénézésről leszoktattak az ocsmány faszik (nem azok, akiktől vegyél Terméket, hanem akiktől vegyél Ideológiát), marad, ami marad. És ha ettől lebüdzsézik a portfóliód, akkor így jártál. A reklám az önzés felsőfoka. Az egész világ takarodjon az utamból, mert én el akarom adni a Terméket! Hát baszd meg, apám, téged sem érdekel, hogy én el tudom-e adni a termékemet (nem tudom, a Hankából tavaly öt teljes példányt vettek meg, de ugye tudod, miért nem vagyok hajlandó reklámozni?), hát engem sem érdekel, hogy neked mennyi a likviditásod. Nekem az az érdekem, hogy te csődbe menj, mert akkor már nem üvöltesz a pofámba.
  No, ebből a hisztériából jelent üdítő kivételt, amikor valaki nem arról üvölt, hogy mekkora Terméke van, hanem hozzám vág valami kedvezményt, amire senki-semmi nem kötelezte, vagyis ebből a szempontból tényleg ajándék. De akkor ezt komolyan kellene venni, és ha én azt a kedvezményt öt év múlva tudom felhasználni, mert akkor járok arra, akkor is bevétel vagyok.


Láng Attila D., 2018.1.21., 17:53:44

fogyasztóvédelem

Isten veled, Emőke, drágámLáng Attila D. blogja




Isten veled, Emőke, drágám

emoke.jpgFél napig tartott másodszori pályafutásom az Elittárson. Levelet kaptam Emőkétől, akinek homályos a képe és le vannak satírozva a szavai. Fizessek, ha látni akarom, hogy mit írt. Nem is keveset, már nyolcezer-négyszáz forint a legolcsóbb „prémium” előfizetés.
  „Kedves Attila, első látásra beléd szerettem, azonnal látni akarlak, miénk a boldogság! Emőke.”
  Lehet, hogy ezt írta.
  „Kedves Attila, bocs, de a legkevésbé se vagy szimpatikus. Azért kösz a mosolyt. Emőke.”
  Lehet, hogy ezt írta.
  „Kedves Attila, nekem nem tetszel ugyan, de az öcsém megőrül érted. Remélhet? Emőke.”
  Lehet, hogy ezt írta.
  „Kedves Attila, ha már küldtél mosolyt, elárulom, hogy a legszebb mosolyokat a HighBrightWhiteMightSmile Superpower Diamond Premiummal érheted el, most egy induló beszerelés csak negyvenkilencezer-kilencszázkilencvenkilenc forint. Emőke (de a barátaimnak csak Józsi).”
  Lehet, hogy ezt írta.
  „Maga kedves vagy, én is szeretje téged Oroszország belőle, írjad levélet bele postafiók Nigéria, jöszni hozzád csak kell kicsi háromezer dollárok magának fizetesz. Irina.”
  Lehet, hogy ezt írta.
  És a legvalószínűbb, hogy Emőke egyáltalán nem létezik, hiszen az Elittárs felhasználóinak legalább háromnegyede kamuprofil. Amíg fizető vásárló voltam, egyetlenegy választ kaptam négy hónap alatt (azt, hogy kösz, de nem), most pedig fél napon belül rögtön egyet? Hogy jött ez össze, ha nem a refrén segítségével: FIZESS? Ha a polgár nem fizető vásárló, majd becsinálják fizetővé, kapjon egy levelet, amiben tökmindegy, hogy mi áll, tegnap éjjel Keceszálláson a kiskorú F. Mihály, tizenhat éves és hetvenöt méter mély, kétszer annyi áramot szolgáltat Japánnak, mint akácvirágzáskor a méhek, ezért a bíróság, az enyhítő körülményeket figyelembe véve, bajszát pödörgetve gyönyörködött a fiatal szövőlányokban, akik lelkesen felajánlották, hogy Dániától vásároljunk vásznat és műanyagot. Ahhoz, hogy ezt megtudja, fizetnie kell, és akkor meg már nem mindegy, hogy mi állt a levélben? Majd amikor lejárt az előfizetése, megint kap egy levelet, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára mind írhat neki, FIZESSEN!
  Az Elittárson semmiféle mód nincsen arra, hogy akár én közöljem, ki vagyok, akár ő énvelem, ha nem fizettünk. Ezért Emőke levelét meglátva végleg töröltem a fiókomat.


Láng Attila D., 2018.1.17., 21:58:19

Elittárs fogyasztóvédelem Összekevert újságcikkek párkeresés Weöres Sándor

KépesedésSzuvenír nyihaha ne kukucska protkó




Képesedés

Öt és fél hónap szünet után visszatértem az Elittársra, tekintve, hogy gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy melyik használhatatlan szolgáltatással nem találok párt. Hatvanhárom párjelölt fogadott, vagyis most már csak háromnaponként egy. Ami változott, hogy fölképesedtek. Két kivétellel mindnek van arcképe. Csak persze olyan homályosak, mint Robin Williams az Agyament Harryban, hiszen lejárt az előfizetés, másfél hónapot zsebrevágtak, de FIZESS! Hát ezt.
  Én is változtattam egy kicsit. Akinek nincs arcképe (vagy az virágcsokor stb.), repül, mert az úgyse gondolja komolyan. Akinek öt szóra futotta, repül, ugyanezért. Aki leírja azt a szót, hogy túrázás…
  Ja, meg akinek hite van. Azzal tessék engem most már lógva hagyni, jó? Öreg vagyok én már a hülyeségekhez. Ahhoz nem, hogy párt találjak magamnak, de akkor az engem szeressen és ne kétezer éves hullákat.


Láng Attila D., 2018.1.17., 04:38:30

Agyament Harry Elittárs párkeresés Williams‚ Robin

A legendaIsten veled, Emőke, drágám




A legenda

Ma már kideríthetetlen, mikor született a legenda, hogy ha naplementekor, a campanile harangjainak zúgására megcsókoljuk egymást egy gondolában a Sóhajok hídja alatt, akkor örökké szeretni fogjuk egymást. Létezhet akár évszázadok óta; biztosat akkor lehetne tudni, ha találnánk harminckilenc évnél régebbi forrást, ami már említi. De ha létezett is, az összes korábbi említése nem tett annyit az elterjesztéséért, mint az a két gyerek 1979-ben.
  A hídról szóló Wikipédia-cikket tizennyolc különböző nyelven ellenőriztem, és csak egyetlenegy tud a legendáról: a dán. A filmet nem említi. A weben találtam egy-két cikket, amik között van, amelyik a legendából eredezteti a filmet, de hogy ez tény-e vagy csak a szerző hiszi így, nem tudjuk.
  Daniel hazugságnak nevezi a legendát, amikor megtudja az igazat Juliusről, aki nem mondja, hogy igaz-e vagy sem, csak azt: hát tégy róla, hogy igaz legyen! Így is történt, bármennyi ideje született a legenda valójában, a világ nagy része ebből a filmből ismeri.
  Ők tettek róla. Minden idők legszerelmesebb gyerekfilmje új jelentéssel töltötte meg a világ egyik leghíresebb műemlékét.
  Egyébként nincsen olyan, hogy gyerekszerelem, csak szólok, mert ez a szó gyakran el szokott hangozni ilyen filmek kapcsán. Amióta rájöttem, hogy akibe beleszerettem egy évvel idősebben, mint Lauren és Daniel, azt harminc éve szeretem, azóta tudom, hogy csak szerelem van, ami megtalálhatja az embert bármikor.
  Persze mi nem csókoltuk meg egymást a Sóhajok hídja alatt. Talán azt kellett volna. Egyébként abba belegondolt már valaki, mennyire különös, fordított logika szerint találta ki Lauren a nagy tervet? Amikor megtudta, hogy Amerikába költöznek, nem az örök szerelmüket kellett volna biztosítani, hanem éppen hogy olyan legendát keresni, ami kiábrándítja őket egymásból. Hiszen így örök szenvedésre ítélték magukat. De a szerelemnek pontosan ez a logikája.
  A LITTLE ROMANCE, Diane Lane, Thelonious Bernard, 1979, (c) Orion


Láng Attila D., 2018.1.17., 04:03:01

Bernard‚ Thelonious Egy kis romantika film Lane‚ Diane szerelem

Középfokú dārtológiaKépesedés


↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1555 cikk, 7,7 millió betű, 1,55 millió szó