Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Elmúlt egy év

2018. október 13-án kezdtem írni a Nindát. Egy év alatt megírtam százhúsz sómirt, háromnaponként egyet; 123 811 szót, naponta 339-et; és eltelt a történetben két és fél szúni év. Az nd-13-ban tartunk: első rész, negyedik fejezet, 13. sómir. Ninda éppen egy kutató orvossal beszélget az életéről a janníhaumban, szahut liktuharan, vímszit isznak és nézik a táncolókat.
  Hát szóval haladunk.


Láng Attila D., 2019.10.14., 01:48:27

irodalom Ninda

Néhány kérdés NindárólLáng Attila D. blogja




Néhány kérdés Nindáról

(Egy facebookos beszélgetésben adott válaszok bővített formában. A kérdések nem a válaszaimra reagálva hangzottak el, sőt nem is mind ebben a sorrendben.)
  
  – Mi a műfaja?
  – Science fiction, illetve voltaképpen ez egy filozófiai mű.
  – Konkrét filozófiai kérdéseket vet fel?
  – Nem tudom. Ezt jelenleg még Ninda sem tudja. Lýȳ csak reméli, hogy a várakozása beválik, de én nem tudom, mi az, amire számít. Gondolom, valami olyasmire, hogy Nindából az a személyiség válik, akinek predesztinálva van.
  – Hol jászódik?
  – Sokfelé a Galaxisban. Elsősorban a Testvériségben, az Aulang Laipon, továbbá Szindorián, és van még sok alkalmi helyszín. Ninda a fél Galaxist bejárja.
  – Honnan jön az inspirációd?
  – Hű, ez külön blogcikk lenne. Mondjuk valamicskét leírtam már belőle.
  1. Két kislány tekintetéből, de ez sem ilyen egyszerű, nem csak a tekintetükből és nem csak a kettejükéből. Sokkal többen vannak. Van egy névsor azokról, akik közreműködtek, és nemigen van köztük, aki csak egyféleképpen tette volna. Egy részük csak egyetlen művel járult hozzá, de általában egy-egy mű is több irányból ad segítséget.
  2. Mindenféle filozófiai tanításból, mint a buddhizmus és azon belül a Szív-szútra, a Yomesh-kultusz, a fremen-zenszuni hitvilág és talán a balti, ha majd tudok róla valamit, miközben az egészben egyetlen gramm vallásos halandzsának sem szabad lennie. Plusz a fhangí.
  3. Nagy mennyiségű zenéből mint filozófiai manifesztációs formából, mert – s ez a gondolat is most kattant a helyére, erről majd keresünk egy idézetet – jelen világunkban a fhangít legjobban megközelítő gondolatábrázolási forma a zene.
  – Többrészes lesz?
  – Ha sikerül úgy megírni, igen. Szándékom szerint három, éspedig a három főszereplő saját történetének egy-egy könyv szolgál keretül.
  – Milyen kérdések vetődnek fel?
  – Rengeteg. Amikor Defoe elkezdett írni, nyilván tudta, hogy egy emberről ír, aki hajót fog törni, lakatlan szigetre kerül, letelepszik stb. Amikor viszont Lucasék elkezdték a Csillagok háborúját, ide a rozsdást, hogy sejtelmük se volt róla, hogy Vader Leia és Luke apja, meg még rengeteg mindenről. Ezt mind menet közben találták ki. Hát én ennnél sokkal kevesebbet tudok Nindáról. Szinte semmit – ahhoz képest, amivé ki kell nőnie magát, végképp semmit.


Láng Attila D., 2019.10.12., 23:00:20

Csillagok Defoe‚ Daniel filozófia háborúja irodalom Lucas‚ George Ninda

Ne menj a mecsetbe disznót árulniLáng Attila D. blogja




Ne menj a mecsetbe disznót árulni

Marketingpromóciós alapelv, hogy az árudat ott kínáld, ahol talán megveszik. Azazhogy alapelv kellene hogy legyen. De például ha szétlocsoltad egymilliárd felhasználó között a kúvaóccsó telefonálást Etiópiába, és most boldogan várod a céges barbekúpartit, akkor nem árt, ha tudod:
  1. A Föld lakosságának 1%-a etióp.
  2. Ezek túlnyomó része most is ott van Etiópiában.
  3. Akik nem, azok túlnyomó része túl szegény ahhoz, hogy hazatelefonáljon.
  4. A Föld lakosságának 99%-át kitevő nem etiópoknak legtöbbször gyakorlatilag semmiféle kapcsolata nincsen senkivel Etiópiában.
  5. Akinek igen, az viszont szinte mind valamilyen külkereskedelmi cég alkalmazottja, diplomata vagy hasonló, és a cége fizeti a telefonhívásait.
  6. A cég meg leszarja.
  Miután ezt megbeszéltük, nyilván már érted, hogy miért fontos targetálni a marketingpromóciót. Lett volna. Ugyanis most az lesz, hogy
  1. Megzaklattál hétszáznegyvenmillió embert, akinek fogalma sincs, hogy hol van Etiópia.
  2. Kétszázhatvanmilliót, aki legalább tudja.
  3. Volt köztük ezerötszáz ember, aki néha tényleg szokott telefonálni Etiópiába.
  4. Ebből ezernégyszáz legyint, mert tud jobbat.
  5. Nyolcvankilenc leszarja, mert a cége fizeti.
  6. A maradék tizenegynek eladsz tizenegy portfóliót és behepizel.
  7. Aztán kiderül, hogy a rosszul targetált marketingprofil miatt egymilliárdan letiltották a cég összes reklámját, és már senki nem tudja őket targetálni a cégből, akkor sem, ha majd valami hasznosat árultok.
  8. Lebüdzsézik a portfóliód és nem leszel ott a céges barbekúpartin.


Láng Attila D., 2019.10.12., 21:03:12

fogyasztóvédelem

JautājumsLáng Attila D. blogja




Jautājums

Ko, ja dzīvēt,
ko, ja mīlēt,
ko, ja vienkārši nepalīdz brīdis?
Ko, ja sapņot,
ko, ja gaidot,
ko, ja nevari jo dzīve ir sprīdis?

Ko darīt ja nezini neko,
ko labu ja „kādēļ” ir viss,
ko gaidīt ja nenāk nekas,
ko dzirdēt ja skaņa neskan,
ko redzēt tumsumā?

Ko, kad tikties,
ko, kad sākties,
ko, kad apraudāties vairs nav cerības?
Ko, kad līksmot,
viens ar otru smaidot,
sliktākas izredzes kā zirgu derības?

Ko sacīt ja viņu seko,
ko labu kas nav aizliegts,
ko skūpstīt ja viņas ir skumjas,
kā glāstīt meitu arīdzan,
kā uzbraukt tālumā?


Láng Attila D., 2019.10.10., 16:27:20

irodalom latviešu valodā vers

Ha az üzlet úgy működne, mint a politikaLáng Attila D. blogja




Ha az üzlet úgy működne, mint a politika

– …ekkor határoztuk el, hogy megalapítjuk az Első Hazai Telefonáló Társaságot.
  – Nem érezték úgy, hogy kissé elavult az ötlet?
  – Dehogynem, de hát mit tehettünk volna? Másik ötletünk nem volt, és hát ugye mind a négyünknek sírtak otthon a gyerekek, pénzt kellett keresni. Úgyhogy nekivágtunk. Négyen összedobtuk a költségeket, és elhiheti, költség volt bőven. Akkoriban még nem úgy ment, hogy besétált az ember akármelyik távközlési céghez és vett egy mobilt fillérekért, az akkor még drága mulatság volt, akkor még főleg vezetékes telefont használtak az emberek. Ez nagyon megnehezítette a munkánkat. Amikor jött az ügyféltől a képeslap vagy a távirat, hogy telefonálni szeretne, akkor kimentünk hozzá és elvittük valahová, ahol volt egy vezetékes telefon, mármint amit mi használhattunk, ugye, mert hát a telefon az valakié, aki vagy átengedi, vagy nem. De azért volt néhány hely a városban, ahol megengedték, hogy használjuk a telefonjukat. Fizetni ugye nem tudtunk érte, az útiköltséget se tudtuk előteremteni, ismerős taxisok fuvaroztak minket szívességből.
  – Sok ügyfelük volt?
  – Dehogy. Az emberek fogták a saját telefonjukat és fölhívták, akit akartak. Vagy akinek nem volt, az elment egy fülkéhez. Nagyszabású reklámhadjáratba kezdtünk, hogy minket válasszanak, de persze mi nem tudtunk ajándékot osztogatni vagy ilyesmi, hát azt találtuk ki, hogy minden tizedik ügyfélnek elengedtük a tiszteletdíjunkat, csak az útiköltséget és magát a telefonhívás díját kellett kifizetnie. Tehát önköltségi áron. Aztán jött a következő nagy ötlet. Sokszor nem volt otthon, akit fel akart hívni az ügyfél, és akkor ugye a taxiköltség semmiért volt, hát kitaláltuk, hogy a hívás címzettjét is elvisszük valahová, ahol van telefon.
  – Hogyan értesítették az illetőt?
  – Ahogy lehetett, képeslapon, táviratban, vagy odamentünk személyesen. Ezt elmondani egyszerű, de megvalósítani sokszor nagyon bonyolult volt, nekünk ugye nem telt kocsira, volt, hogy az ügyfél vitt el minket a saját kocsiján, hogy értesíthessük a címzettet, hogy föl fogja hívni.
  – Jövedelmező volt ekkoriban a vállalkozás?
  – Szó sincs róla. Ugye először is értesíteni kellett minket a tervezett telefonbeszélgetésről, ez minimum egy levelezőlap ára, plusz ugye meg kellett várni, amíg az elér hozzánk. Aztán mi már nagyon gyorsan reagáltunk, elmentünk a címzetthez és értesítettük, aztán elmentünk a hívóhoz és értesítettük, hogy a címzett értesítve van, lehet beszélni, elvittük ugye valahová, ahol volt telefon, és persze haza is fuvaroztuk mindkettőjüket, ha kívánták, és hát ezt a költséget valakinek meg kellett fizetni. Általában a fuvardíj felét kértük, a másik felét az ismerős taxisok vállalták. És plusz a mi tiszteletdíjunk, ugye. Nagyon kevesen vették igénybe a szolgáltatást, inkább fogták a telefont és felhívták, akit akartak. A szó szoros értelmében óriási ráfizetéssel dolgoztunk, de nem adtuk fel, küzdöttünk és vártuk a jobb időket. S ez el is jött, a mobiltelefonnal.
  – Mi történt akkor?
  – A cég akkor élte addigi legjobb éveit, amikor már tudtunk mobilokat venni, és azokat elvihettük a hívóhoz és a címzetthez, akiknek persze nem volt mobiljuk, akkoriban keveseknek volt még. Igaz, a mobil hívás még nagyon drága volt, meg hát a mi tiszteletdíjunk is rárakódott a költségre, de a fuvardíjak jelentősen csökkentek, hiszen a résztvevőket nem kellett fuvarozni, csak mi magunk utaztunk.
  – Ekkor vált működésük nyereségessé?
  – Dehogy. Még mindig sokkal gyorsabb, olcsóbb és egyszerűbb volt keresni akár egy vezetékes telefont, akár valakit, akitől kölcsönkérhették a mobilját, mint a mi szolgáltatásunkat igénybe venni. Nagyon kevesen fizették meg a díjainkat.
  – Nem gondoltak arra, hogy változtassanak a szolgáltatásuk működésén?
  – Tudtuk, hogy mások a helyünkben ezt tennék, de mi kitartottunk az alapelvek mellett, amiknek nevében annak idején a céget megalapítottuk. Kis cég lévén arra nem törekedhettünk, hogy tömegekhez juttathassuk el a szolgáltatásunkat. Azokra számítottunk, akik meg tudnak és akarnak fizetni minket. Tisztában voltunk vele, hogy a mi szolgáltatásunk egy szűk réteget céloz meg, s bár őket sem éri el valójában, elveink akkor is változatlan maradtak. Ezeknek az elveknek a jegyében kívántuk megélhetésünket biztosítani a magunk és családjaink részére.
  – Valami azonban mégis változott ezt követően.
  – Igen, országos hálózatot építettünk ki. Az ország minden részébe telepítettünk mozgó állomásokat, amelyek bárkihez el tudnak vinni egy mobiltelefont, akár néhány órán belül, amint a levelezőlapot vagy táviratot megkapjuk, ugyanakkor pedig telefonon is hívhatóak vagyunk már, vagyis akinek történetesen van telefonja, annak nem kell levelezőlapot küldenie.
  – Ez nyilván igen költséges volt.
  – Hogyne, de az új üzleti modellben már jut pénz mindenre. Azelőtt a legritkábban fordult elő, hogy igénybe vett minket egy ügyfél – no de ma már, szerkesztő úr, ma már rajtunk keresztül bonyolódik le az összes telefonbeszélgetés, amióta kötelezővé tettük!


Láng Attila D., 2019.10.10., 02:02:34

irodalom politika

Kényszerített perspektívaLáng Attila D. blogja


↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1721 cikk, 8364806 betű, 1685927 szó