Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Egy bátor úttörő

Már nagyon zavart ez az édibédi cukinyelv, amit manapság folyton hallani, lekipali meg csiripöri, jó, hogy nem mindjárt sorigyilki, hát végül eldöntöttem, hogy a saját hatáskörömön belül fellépek ez ellen az ostoba, értelmetlen divat ellen. Írtam egy listát, összehívtam az embereket és kiosztottam nekik, egy rövid útbaigazítás mellett. Igen megvidámodtak. Az egyik, egyébként jóravaló fiatalember meg is jegyezte, még én szégyellem leírni, mégis muszáj, mert jellemzi, mivé torzítják romlott korunkban Arany János nyelvét:
  – Főnök, zsírkirály vagy, frankón, hétfőn ezzel startolni, még tök álmi a szemcsim, de megcsináltad a napomat, BASZOM A ZÚZÁDAT, APÁM!
  Ekkor megkértem, hogy nyújtsa be lemondását, amire módfelett elkedvetlenedett. Úgy láttam, legjobb lesz jó példával elöl járni. Már megérkeztek az első vásárlók, így az eladótérbe siettem és a szokásos szívélyességgel megszólítottam egy hölgyet, megtudakolva, mivel szolgálhatok. A dáma, szemre úgy tizenkilenc esztendős, aziránt érdeklődött, hol találja a hajszárítókat.
  – Nemde elektrotermikus-aerodinamikus humánszőrzethumiditás-evaporizátorra gondol kegyed? – feleltem előzékenyen. – Erre parancsoljon, a második sor balra.
  – He? – fejezte ki értetlenségét nem túl irodalmian, de ekkor odasietett egyik alkalmazottam és segítséget nyújtott, ezért jómagam továbblépdelve köszöntöttem egy ifjú hölgyet és lovagját, akik kenyérpirítót szerettek volna venni.
  – Úgy értik, mechanikusan temporált elektrotermikus sülttritikumtésztaszelet-karbonifikátort? A harmadik sorban tekinthetik meg választékunkat.
  Zavarólag hathattam lelki egyensúlyukra, mert kicsit pislogtak rám, aztán vállat vontak és továbbmentek.
  Később jött egy szimpatikus gentleman, akinek elektromos meghajtású aerodinamikus légmegmozgatásos domesztikálisszedimentum-rekultivátorra lett volna igénye, de amikor meg szerettem volna tudakolni, hogy részecskekollektoros vagy hidrikus filtrációjú, akkor egy rövid, vulgáris nyilatkozat kíséretében elhagyta a létesítményt.
  Efféle nehézségek természetesen adódtak eleinte. Az emberek nem könnyen fogadják el az új gondolatokat. Mégis azt kell mondanom, hogy a hét folyamán a vendégkör némileg kicserélődött, s bár rendre elszoktak tőlünk oly elemek, akiknek kulturáltsági szintjük voltaképp nem való a miliő színvonalához, ezért hiányukért bőséges kárpótlást nyertünk azokkal a vásárlókkal, akik bár kevesebben voltak, ámde…
  Itt tartottam elmélkedésemben péntek déltájban, amikor az igazgató úr kívánt látni. Kissé rusztikusnak is mondható, bár voltaképpen csak rendetlen irodájába siettem és megérdeklődtem, mit óhajt.
  – Ide figyeljen, Smacsek – kezdte. – A hét folyamán elég durván lecsökkent a forgalmunk, nem gondolja?
  A digitális komputerhez csatlakoztatott vizuálisinformáció-projektorra mutatott, amely ott állt az irodai fiókos munkafelület-bútorán.
  – Némileg. Nem jelentős, átmeneti változás, igazgató úr kérem.
  – Igen? A fiúk valami olyanról makognak, hogy maga valami új módszert vezetett be. Hát mintha nem nagyon jól muzsikálna, mi?
  – Mondhatni, új, igazgató úr kérem. Valójában csupán az eredeti magyar nyelv visszaállítására tettem egy szerény kísérletet.
  – Hogy mit? Mire? Nyögjön már ki valamit. És tegye már le magát.
  Elfogadtam a felkínált ülőhelyet, és néhány percben összefoglaltam az igazgató úr számára az elgondolás lényegét. Módfelett érdekesnek találta. Percekig kacagott, mint egy kisded.
  – Hahahaha, Smacsek, maga… tudja, mi maga? Maga egy tejivó fűemlős… nem, várjon már… egy tejadó fűevő emlős, ja, az maga… – Hirtelen felugrott és ércessé vált a hangja. – MAGA MARHA! Ki az elektronikus termikus kutyatökeanalizátor mondta magának, hogy nyelvet reformáljon?! Magának az a dolga, hogy aki bejön, annak eladja a cuccost, a lófaszt nem érdekli, hogy beszél-e egyáltalán magyarul, ha van gubája! Menjen a… menjen a… tudja, hová menjen? Az emésztőrendszeri kivezetésembe! De innen el, de baromi gyorsan! LAPÁT!
  Elsiettem és azonnali hatállyal távoztam posztomról.
  Most új állásom van. Az áruházzal átellenben üzemelő Hótt Dögös elnevezésű étkezési rekreációs létesítményben vagyok higiéniai operatív menedzser. Kellemes munka, bár az ételfogyasztási célú horizontális felületek aljára tapasztott elasztikus kohéziósszubsztancia-reminiszcenciák eltávolítását nem szeretem. Viszont a főnököm megengedi, hogy önköltségi áron vásároljak csőben főtt sertésjavát pikáns mártásban, kelt tésztába töltve. Jóravaló fiatalember. A múlt hétfőn én távolítottam el áruházi instant produktumvalorizátori állásából, mert vulgarizmusokat manifesztált és nem tudta, hogy zúzájuk csak a madaraknak van.


Láng Attila D., 2018.8.20., 06:13:13

irodalom magyar nyelvészet nyelvhelyesség

VasárdienaLáng Attila D. blogja




Vasárdiena

Fekszem az ágyamon, tanulok lettül,
s a gondolat cselekvéssé tettül,
verset kén’ írni errül,
de hisz én rímelni se tudok.

De meg van írva liktenised,
mindegy, tu domā vagy elhiszed,
mikor mazas meitenes dzied,
s te viņas néziet és hallgatiet,

iesim, gondolod, meg gribu érteni,
s kövessük a megírt likteni,
nemsoká már sétálunk a krastmalán,
szebben süt a saule is talán.

Sose láttuk vón’ a Trokšņu ielát,
ha megmaradunk aizvien ideát,
ha dománk nem globálisz,
buták maradunk, mint a cālis.

Nem is szól semmiről ez a dziesma,
es domāju, versírás lesz ma,
másra úgyse jó ez a délutián,
tā ir karsta vasaras dien’.

Mert lettül fokhagyma ķiploks,
akár megszüeksz vagy megszuaksz.
S a medve az meg lācis,
bármekkora medvét látsz isz.


Láng Attila D., 2018.8.6., 14:02:33

irodalom lett vers

Gyermekrajzpályázat – Gabi és a manóLáng Attila D. blogja




Gyermekrajzpályázat – Gabi és a manó

Hol volt, hol nem volt, volt nekem egy barátom, Gabi. Hatéves korában kigondoltam, hogy írok neki egy könyvet. Sajnos elvacakoltam a dolgot, három évig dolgoztam a történeten, és ő már nem láthatta készen – de hát ez van. Viszont szeretnék csinálni belőle egy klassz könyvet. Volt tavaly egy ötletem, de ezt sajnos nem tudjuk megcsinálni, ezért mást gondoltam ki.
  

Gyermekrajzpályázatot hirdetek.

Ki jelentkezhet?Bármely gyerek.
Mivel?Képekkel a Gabi és a manó című regényhez.
Mi legyen rajtuk?Bármi, ami eszedbe jut arról, ami a regényben áll.
Hogyan?Akárhogy. Lehet ceruza, filctoll, számítógépes rajz, fotó élő szereplőkről, bábokról, gyurmáról, építőkockáról. Bármi lehet!
Hány kép kell?Hát minél több, mert ez egy meseregény, és úgy lenne az igazi, ha jó pár kép lenne hozzá. Mondjuk legalább tíz.
Mit kell tenni, ha elkészültek a képek?Elküldeni a címre. Írhatsz akkor is, amikor még csak egy van meg, és tudni szeretnéd, mit szólok hozzá. Vagy bármikor.
És kinek a képei kerülnek a könyvbe?Aki a legszebbeket alkotja.
Ezt ki dönti el?Én.
Pénzért?Igen. Lesz egy egyszeri, nem túl nagy összeg, amikor elfogadom a képeket, és ha a könyv hasznot hoz, akkor abból a rajzolónak rész jár.
Szerződéssel?Persze. Mármint a szerződést persze a szüleidnek kell aláírni, de ez részletkérdés.
És mi lesz azokkal a képekkel, amik nem kerülnek a könyvbe?Eltesszük emlékbe, és az alkotók számíthatnak rá, hogy megkeresem őket később is. Van nekem még egy csomó könyvem, amikhez képek kellenének.
De előbb el kell olvasni a könyvet, nem?De.

Klikk ide: Gabi és a manó


Láng Attila D., 2018.7.25., 22:29:05

Gabi és a manó irodalom

Ázsia kincseVasárdiena




Ázsia kincse

Állok egy ruhaáruházban, várom a hölgyeket, akik fölmentek az emeletre – én nem tudok eljutni oda. Vitrinek előtt álldogálok, rajtuk, bennük mindenféle apró csecsebecse. Egyszer csak jön egy gyerek, tíz év körüli fiú, rolleren.
  – Maga itt árul?
  – Nem, a feleségemet várom.
  – És közben itt árul?
  – Nem árulok semmit, csak várom a feleségemet. Fölment az emeletre.
  Bólint, nézelődik, a vitrinek túloldalán áll. Kihúz egy fiókot, én az innenső oldalról nem látom, mi van benne. Hirtelen előpattan egy tagbaszakadt fekete ruhás, és rácsap a szekrényre.
  – Mér húzod ki?! Oda van írva, hogy nem szabad! Tűnés innen!
  Figyelek, hogy be kell-e avatkoznom, de nem, a gyereket nem zavarja, kérdez valamit arról, hogy valamilyen áru van-e, nincs, dörgi a baszakadt, fiú el. Fölmegy az emeletre. Baszakadt karba tett kézzel, dölyfösen sétálgat, pár percig figyelem.
  A fiú visszajön, odamegyek hozzá.
  – Attól, hogy valaki biztonsági őr, még nem biztos, hogy tud olvasni. Az van odaírva, hogy tisztelt vásárlóink. A gyerek is vásárló. Tisztelt vásárló.
  Egymásra mosolygunk, baszakadt sétálgat dölyfösen, szokványos szerda nagyvárosi délelőtt.


Láng Attila D., 2018.7.25., 22:27:18

fogyasztóvédelem

Odassatok, pina, pina!Gyermekrajzpályázat – Gabi és a manó




Odassatok, pina, pina!

Van egy hölgyismerősöm, egy nemzetközileg azonosíthatóan nőnemű keresztnévvel. Huszonöt éves. Nyitott egy Facebook-fiókot. Amikor e szavakat írom, kereken négyszáz ismerőse van. Jóval többen jelölték, csak pár tucatnyian közben törölték vagy megszüntették a fiókjukat. A világ minden sarkából érkeznek, szinte kizárólag férfiak, akik a legkülönbözőbb nyelveken próbálnak kommunikálni vele.
  Pedig soha nem jelölt be senkit, soha nem írt semmilyen megnyilvánulást, se az oldalára, se facebookos oldalakra vagy csoportokba, az égvilágon sehová. Nincs fönt az arcképe, semmilyen fényképet nem rakott föl, se egy linket, semmit. Nem válaszol magánüzenetekre. Nem küld képet, amikor kérik. Nem veszi fel a messengeres hívásokat. Semmiféle kommunikációt nem folytat a külvilággal.
  Ugyanis nem létezik. Puszta fikció.
  A fiókot én hoztam létre egy időközben idejétmúlt műszaki probléma megoldására, és soha semmire nem használtam. De egyszer csak, mindössze néhány órával a fiók létrejötte után, valaki bejelölte ismerősnek. Egy férfi. Visszaigazoltam, miért ne? Nem sokkal később már egy csomóan toporogtak a kis piros emberkeikon mögött, és azóta is mindennap jönnek. Van, hogy egytucatnyi új bejelölést találok, amikor bekapcsolom a böngit. És egy csomó magánüzenetet.

A legutóbbi fotót küldött a faszáról. Egyébként egy csomó dögös nő van az ismerősei között, és rajzolt pornó a profilképe. A fotó előtt annyit mondott, hogy biztosan sexy vagyok, küld képet, és küldött. Az arcáról nem, az nem fontos. Talán jobb is. Faszt küldött egyébként más is. Ezeket amúgy följelentem, de nem ütköznek a Facebook közösségi akármijébe.
  Már ketten megkérdezték, hogy milyen kapcsolatot akarok, lazát vagy komolyat-e, de azt nem kérdezték, hogy akarok-e bármiféle kapcsolatot. Vagy netán van-e már. Az egyik pénzt ajánlott, négymilliót, úgyhogy nyilván egy csóró kis nyomoronc, akinek se nője, se pénze.
  Egy úr, aki szexcsetet javasolt, bár semmit az égvilágon nem tud rólam a nőnemű keresztnevemen kívül, civilben amúgy egy legalább hatvanas, lepörhedt öregember, aki néhány kislány fényképét rakta ki a Facebookra, nyilván az unokák.
  Amíg az előző mondatot leírtam, egy másik fazon felhívott videón, amit persze elutasítottam, ez amúgy a sokadik eset. Erre elkezdett pornóképeket küldözgetni. Följelentettem és lekapcsoltam az üzeneteit.
  Vannak, akik napokig mindennap küldtek mosolyt, integető kiskutyát, szívecskéket. De olyan is van, aki elküldte a fényképét, rossz arcú tetkós csávó, na, tetszik-e nekem (hát nem az esetem), mert akkor küld még. Nem feleltem semmit, akkor küldött magáról képet a fürdőkádból, a faszát hab takarja, roppant disztingvált. Nem feleltem semmit, küldött újabb képet, most felöltözve. Nyilván egész gyűjteményem lesz ennek a fazonnak a fényképeiről, mert az ilyen soha nem jön rá, hogy egyszerűen nem kérnek a társaságából.
  Valaki éppen most azt írta, hogy lenne egy kérdése. Mivel választ nem fog kapni, lehet, hogy nem fogom megtudni, mi a kérdés, mert arra vár, hogy „no mongyad”, de hát erre hiába.

És innentől kezdve ez egy kísérlet, hölgyeim és uraim. Szeretnék választ kapni néhány kérdésre.
  1. Vajon mindenkinek, akinek van egy nemzetközileg azonosíthatóan nőnemű keresztneve, elkezdenek ömleni a kéretlen férfiismerősök, akik megállás nélkül öntik a pornót?
  2. Vajon ez életkorfüggő vagy tökmindegy? A tízéves és a kilencvenéves is ezt kapja?
  3. Ez csak facebookos sajátosság vagy ezeknek az életben is minden nő kurva?

Vagy lehet, hogy inkább nem is szeretnék választ kapni ezekre a kérdésekre.
  Arra gondoltam, hátha attól van, hogy rossz társaságba keveredtem. Talán némelyik ismerősömnek az összes ismerőse kurva, és akit az ő ismerőseik között látnak, arról automatikusan föltételezik, hogy ő is kurva. Ezért folytattam a kísérletet: töröltem az ismerőseimet. A kereken négyszázból egy időközben eltűnt, tehát 399 ismerőst egyenként, az utolsó szálig töröltem. Most egyetlen ismerősöm sincs. Titkosítottam a (hamis) születési dátumomat, most már huszonöt éves se vagyok, nincs életkorom. Töröltem az időfolyamon levő két posztot, amiket két ismerős rakott ki, köszönőleg, amiért visszaigazoltam őket.
  És várok.

Utóirat, másnap. Kb. huszonnyolc óra alatt bejelöltek kilencvenhatan.


Láng Attila D., 2018.7.16., 17:03:19

Facebook trágár hangnem

Adattisztítási feladatÁzsia kincse


↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1576 cikk, 7,8 millió betű, 1,57 millió szó