Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Tévhitek a pedofíliáról

Tíz éve elmúlt, hogy pedofilokkal dolgozom, így nemegyszer belefolyok netes beszélgetésekbe e tárgykörben. Ezekből nem mindig jövök ki jól, de hát muszáj. Ez a munkám. Nem abban az értelemben, hogy valaki megbízott volna vele és fizetne érte – talán az a szó illene rá jobban, hogy küldetés, ha nem lenne túlságosan fellengzős és elkoptatott. De mindegy, hogy hívjuk: feladatomnak érzem, hogy beszéljek erről, mert csak az ellen lehet sikeresen védekezni, amit ismerünk. És ha az olvasó most legyint, úgy gondolja, hogy ez nem komoly veszély, akkor pontosan erre az olvasmányra van szüksége.
  Nem sorolok forrásmunkákat. Arra a célra, amire nekem eredetileg ezek az ismeretek kellettek, tökéletesen megfeleltek úgy is, hogy átlapozok egy szakkönyvet vagy bulvárcikket – jószerivel mindegy –, megjegyzem belőle azt, ami az adott pillanatban megjegyzésre érdemes, aztán eldobom. Csak hosszabb idő elteltével kezdtem gyűjteni a szakirodalmat, de már végérvényesen összegubancolódott a fejemben, hogy mit hol olvastam. Eredetileg más célra kellettek ezek az információk.
  Statisztikai adatokat sem sorolok. Rengeteg statisztika készült már, eléggé ellentmondásosak, mert a megszerezhető adatok csak egy töredéke a valóságnak. Van az a hasonlat, hogy „a jéghegy csúcsa”. Hát a valódi jéghegyről a fizikusok tudják, hogy tömegének egytizede látszik ki a vízből, kilenctizede víz alatt van. A pedofíliával nem ez a helyzet. Senkinek még csak fogalma sincsen, hogy a valóságosan megtörtént esetek mekkora hányada kerül napvilágra.

1. Ez nem komoly veszély. Egy akkora országban, mint Magyarország, legfeljebb néhány tucat pedofil lehet.
  Ez volt a saját tévhitem, amíg el nem kezdtem tájékozódni. Egyáltalán nem így van. Sokkal többen vannak még az ismertté vált pedofilok is, és hogy mennyi lehet igazából, senki sem tudja. Azonfelül a probléma sokkal nagyobb a valóságos pedofilok létezésénél.

2. A pedofilok bűnözők, akiket le kell csukni, és megoldottuk a problémát.
  Nem azok. Bűnöző az, aki bűntettet követ el. A pedofilok jelentős része nem teszi, soha nem csinál semmit semmilyen gyerekkel, így soha nem is derül ki róla, hogy pedofil. Hacsak el nem mondja különböző kutatóknak, akik utánanéznek (nyugati országokban ez nagyon könnyű), és kiderül, hogy az illető tényleg nem követett el szexuális bűncselekményt. Ekkor nincs mit büntetni. Saját hasonlatom szerint a pedofil és a gyermekmolesztáló között az a különbség, ami a kapzsiság és a bankrablás között.
  Hogy miért rejtőzködik mégis, az nyilvánvaló: a világon senki nem állna vele szóba többé, ha kiderülne róla. Örülhetne, ha agyon nem verik. Ugyanez az oka annak, hogy soha nem követ el semmit: fél a leleplezéstől.

3. Éppen ezért veszélytelen, nem is kell foglalkozni az egész problémával.
  Dehogy veszélytelen. Bármennyire fél, egy nap találkozhat olyan kísértéssel, aminek nem tud ellenállni.

4. Akkor az lenne a megoldás, ha regisztrálnánk a pedofilokat, és ügyelnénk rá, hogy soha ne maradjanak kettesben a gyerekeinkkel.
  Kulturált társadalomban a megbélyegzés nem eszköz. Azonfelül nem oldja meg a pedofilok saját gyerekeinek problémáját, és a másik, sokkal nagyobb problémát, amire mindjárt rátérek.

5. Pedofilnak nem lehet gyereke, hiszen csak gyerekkel (lenne) képes nemi életet élni, azok pedig nem szülőképesek.
  Ez többszörös tévhit, bontsuk részekre.

5. a) A pedofilok mind férfiak.
  Nem mind, de valószínűleg túlnyomórészt.

5. b) A pedofil férfiak csak prepubertás korú kislányokhoz vonzódnak.
  Nem, nemcsak őhozzájuk. Mindkét nem és minden korosztály megtalálható az érdeklődési körükben. Van egy ezzel ellentétes tévhit is, bár talán ritkább:

5. c) A pedofil férfiak csak prepubertás korú fiúkhoz vonzódnak.
  Ez az ógörög időkre megy vissza, amikor a férfiak közötti homoszexualitást nemhogy normálisnak tartották, de egyenesen a szerelem legigazibb válfajának számított, és a kisfiúk is beleszámítottak. Létezik rá külön kifejezés is, a pederasztia. De nem minden pedofil vonzódik a fiúkhoz. Megvan a nem és kor szerinti preferenciájuk.

5. d) A serdületlen lányok nem eshetnek teherbe.
  De! Bár tény, hogy ritkán. De a legfiatalabb ismert anya bizony csak öt és fél éves múlt a szüléskor (a perui Lina Medina). Vagyis még nem töltötte be az ötöt, amikor teherbe ejtették.

5. e) Pedofilok csak gyerekkel (lennének) képesek nemi életet élni.
  Nem csak velük. Sokak korpreferenciája egyszerűen magában foglalja a felnőttkorúakat is, így nem jelent nekik problémát. Mások azért kötnek kapcsolatokat felnőtt partnerekkel, hogy leplezzék valódi vágyaikat, éppen úgy, ahogy sok homoszexuális is házasságot köt ellenkező neművel, mert fél a lelepleződéstől.

6. A pedofiloknak mindegy, hogy milyen korú vagy nemű, csak gyerek legyen.
  Bizonyára létezik ilyen is. De amennyire tudjuk, a legtöbb pedofil heteroszexuális férfi, aki jellemzően óvodás-kisiskolás korú lányokhoz vonzódik. Ez már kicsit statisztikaszagú, ezért csak nagyon óvatosan merek ilyet mondani. De aránylag kevés adat van arról, hogy óvodáskornál fiatalabbak is érdekelnék őket (vitathatatlanul vannak, akiket igen, egyeseket akár csecsemők is), a kisiskolás kornál nagyobbakat pedig már nem sok választja el a legális korúaktól.

7. Legális korúaktól? De hiszen a gyerekeket tízéves korig hívjuk kisiskolásnak (akkor fejezik be az alsó tagozatot), hol van még onnan a tizennyolc év?
  A legális kor egyáltalán nem tizennyolc év. A törvény különböző korhatárokat tartalmaz, mint például amikortól az ember szavazhat, autót vezethet, házasságot köthet; és van egy korhatár a beleegyezéses szexre is. Mindezek persze országonként máshogyan. A legalacsonyabb korhatár tizenkét év (Angolában, a Fülöp-szigeteken és Mexikó egyes tagállamaiban).

8. Dehogy, Jemenben kilencéves kislányokat is férjhez adnak!
  Így van, de kimondottan azzal a kikötéssel, hogy a férj nem nyúlhat a gyerekhez, amíg az „elég nagy nem lesz”. Benne van az iszlám törvényben. Hogy aztán ezt a tilalmat be is tartja-e az illető, azt senki sem ellenőrzi, de a tízéves Nudzsúd Alit igenis elválasztották a férjétől, mert megerőszakolta. Azt sajnos nem tudom (és el se tudom képzelni), hogy miért vesz valaki feleségül egy kilencéves gyereket, ha nem pedofil. Szexre nem kell neki, cselédnek egy pár évvel idősebb sokkal alkalmasabb lenne – csak azt tudom, hogy a szülők miért adják férjhez, azért, hogy egy szájjal kevesebbet kelljen etetni.

Magyarországon mennyi a legális kor?
  A törvény beleegyezési korhatárnak hívja. Kétféle is van, tizenkét és tizennégy év; más-más büntetőjogi kategóriákba esik aszerint, hogy mennyi idős a fiatalabb és mennyi az idősebb résztvevő. Ha ez utóbbi sem töltötte még be a tizennégyet, nem büntethető, akármilyen kicsihez nyúl hozzá. (Mármint bíróság elé nem állítható; egypár alapos maflásra minimum számíthat.)

9. Azért végeredményben a pedofilok nem annyira veszélyesek mégsem. Egy kis fogdosásba még nem halt bele senki.
  De, nagyon sokan belehaltak. Az „egy kis fogdosás” egy gyereknek sokkal komolyabb trauma, mint felnőtt fejjel hisszük. A bagatellizálás nagyon súlyos veszély. Voltak, akik túlélték, de egész életükre lelki betegek lettek, ami testi betegségeket is eredményezett. Voltak, akik nem élték túl, valóságosan belehaltak, mint nem is oly rég egy fiú, akit a nevelőintézet igazgatója molesztált, míg végül a vonat elé ugrott; és olyanok is voltak, akiket az elkövető ölt meg, azt remélve, hogy így nem derül fény a tettére. Szathmáry Nikolett gyilkosa tizenkilenc éve rejtőzködik, Varga Mónika gyilkosát még aznap letartóztatták.
  És egyáltalán nem „egy kis fogdosás”. A skála az obszcén szavaktól a legvalóságosabb szexuális érintkezésig terjed. Roman Polański egyazon este elölről-hátulról megerőszakolt egy tizenhárom évest. Azt pedig, hogy mi a másik módja a nyomok elrejtésének a gyilkosságon kívül, tudjuk a Fritzl gyerekek, Natascha Kampusch és Jaycee Lee Dugard történetéből.

10. A pedofilok gátlásos nyomoroncok, akik nem mernek nőkhöz közeledni, ezért választják a gyerekeket.
  Fordítva: azért nem mernek nőkhöz közeledni, mert a gyerekeket „választották”. Ha már van valamilyen elképzelésük (netán tapasztalatuk) arról, hogy lehet egy gyerekhez szexuálisan közeledni, annak felnőttel szemben nem veszik hasznát – ha pedig még gyerekkel sincsen tapasztalatuk, akkor még gyámoltalanabbak.
  De ez mind csak a pedofilok egy részére igaz. Valóban létezik az a típus, aki valamikor serdülőkorában ráébred, hogy őt csak a sokkal kisebbek érdeklik, és nem jut el ahhoz a felismeréshez, hogy akkor is kísérleteznie kell a saját korosztályával – vagy a felismeréshez eljut, de kudarcok érik, mint mindenkit, és ettől végleg elfordul a legális korú partnerektől. Majd eltelik egy-két évtized, és előttünk áll egy súlyos kisebbrendűségi komplexusban szenvedő, már az öregedés felé tartó egyén, akinek egész életében nem volt egy normális kapcsolata – ezt mindenki tudja is róla, de az okát csak ő: hogy kizárólag a gyerekek vonzzák. Csak remélni lehet, hogy gátlásossága már annyira elhatalmasodott, hogy pont ezért nem mer gyerekhez nyúlni.
  Ez a típus valóban létezik, de szarvashiba lenne azt hinni, hogy minden pedofil ilyen. Még azt se hiszem, hogy ők a többség; statisztika persze erről sincsen. A pedofilok éppoly heterogén társaság, mint a biciklisták.

11. A pedofilok mind gátlástalan szörnyetegek.
  (Az előző tévhit ellentéte.) Nem mind. Ha mind azok lennének, az megkönnyítené a felismerésüket, de nem azok. Normális életükben bármifélék lehetnek. De valóban van két szituáció, amikor gátlástalanná válhatnak.
  Az egyik az, amikor sikerül megkaparintaniuk egy gyereket a lelepleződés veszélye nélkül, és gyakorlatilag azt csinálnak vele, amit akarnak. Alicia Kozakiewiczet négy napig kínozta elrablója. Wolfgang Přiklopil Natascha Kampusch leírása szerint az a tipikus gátlásos nyomoronc volt, akiről fentebb szó esett, de a pincéjébe zárt gyerekkel kedvére hatalmaskodhatott. A tény, hogy szexuálisan még évekig, serdülőkoráig nem közeledett a gyerekhez, azt mutatja, hogy korpreferenciájába még nem fért bele, a szó szoros értelmében nem is volt pedofil – másképpen volt gátlásos, és a gátlástalanságát is másképpen élte ki.
  A másik szituáció, ami gátlástalanná teszi a pedofilokat, a lelepleződés közvetlen veszélye. Nem szeretnék az az ember lenni, aki véletlenül benyit valahová és kettesben talál egy felnőttet egy gyerekkel félreérthetetlen helyzetben, hallótávolságon kívül az összes többi ember számára. Ez a legrosszabb forgatókönyv, mert a gyereket elengedheti élve, látni fogjuk, hogy miért, de egy felnőttet nem. És akkor a gyerek egy gyilkosság szemtanúja is, akkor már őt sem engedheti el élve.

12. Aki korhatár alatti gyerekhez nyúl, az pedofil. Ez egyszerű.
  Nem egyszerű. Itt kezdődik a másik, sokkal súlyosabb probléma. Ezért mondtam, hogy ez nagyobb a valóságos pedofilok létezésénél, mert ők csak egy része a problémának. Háromféle ember követ el szexuális bűncselekményt gyerek sérelmére.
  1. Az eddigiekben elsősorban tárgyalt emberek, az orvosi értelemben vett pedofilok, akiknek nemi vágyai részben vagy egészben gyerekekre irányulnak. Két csoportra oszthatók. Az első csoport jellemzője, hogy viszonylag kisszámú sértettjük van, akik bántalmazása közben gyakran hosszú idő telik el, amíg az elkövető nem talál újabb alkalmat. Ez az a típus, aki miatt a Piroska és a farkas meséje megszületett, az ezt mesélő szülők attól akarták elvenni a gyerek kedvét, hogy magányosan elcsatangoljon, hogy aztán elkapja egy pedofil. (Vagy rabló, aki eladja rabszolgának.) A másik csoportnak többnyire több áldozata van, akik egy bizonyos körből kerülnek ki: azok a gyerekek, akiknek ő a tanára, papja, edzője stb. Erről a típusról szól A gyermekblansírozás természetrajza című tanulmányom. Az ilyen pedofiloknál az is megeshet, hogy egyszerre egész gyerekcsoportot molesztálnak (mint Sipos Pál), amit az első típusú pedofil molesztálók nem tehetnek, hiszen örülnek, ha egy gyereket el tudnak rabolni és biztonságos helyre hurcolni. A második típusnak nincs szüksége gyerekrablásra.
  2. Bűnözők, akik nagyszámú erőszakos bűncselekményt követtek már el, az emberéletnek, mármint a másokénak nem tulajdonítanak értéket, és csak egypár golyó állítja meg őket. Ők nem pedofilok, egyszerűen csak nem érdekli őket, hogy gyerek vagy felnőtt, és a szexet csak hatalmaskodásra, kegyetlenkedésre használják. Ennek tipikus és legelfajultabb példája az Iszlám Állam, akik többek között azt az iszlám törvényt sem tartják be, aminek alapján Nudzsúd Ali válását kimondták, gyerekeket éppúgy adnak-vesznek szexrabszolgaként, mint felnőtteket.
  3. Családtagok, közeli rokonok. Ők sem pedofilok, a gyerekhez való szexuális közeledést kétféle tényező motiválja. Részben náluk is hatalomgyakorlás, lehet akár a rossz gyerek megbüntetésének eszköze is, és ekkor mindegy nekik, hogy nadrágszíj vagy szex – illetve kielégítetlen nemi vágyuknak keresnek levezetést, és ekkor az mindegy nekik, hogy gyerek vagy felnőtt. Hogy a kettő milyen arányban van jelen, nem tudjuk. Feltehető, hogy egy adott egyénre inkább csak az egyik vagy a másik jellemző. Egyes basáskodó szülők, akik minden kis rosszaságért éktelen haragra gerjednek, adott esetben akár valamely szexuális cselekményt is elővesznek a gyerek megbüntetésére, de ez nem feltétlenül függ össze nemi kielégítetlenségükkel. Lehet a szex annak az eszköze is, hogy a gyerek kiengesztelje a haragvó felnőttet. Ez a változat leginkább szülőknél feltételezhető, hiszen ők azok, akik a gyereket megbüntetik. A másik változat, amikor a kielégítetlen nemi vágyak céltáblájává válik a gyerek, már bármely családtagnál, rokonnál, a család barátjánál megtalálható.

13. Az emberek túlnyomó része mégse pedofil, ez tehát nem lehet gyakori.
  De bizony gyakori, éspedig azért, mert nem kell hozzá pedofilnak lenni. Valójában semmilyen gyerekkel végzett szexuális cselekmény, függetlenül annak jellegétől, a gyerek korától, nemétől, bármely tulajdonságától, nem kizárólag a pedofilok jellemzője. Sőt a napvilágra került esetek túlnyomó részében az elkövetők nem pedofilok. Így például Varga Béla normális párkapcsolatban élt, de kevesellte a szexet. Áldozata azért a kilencéves Varga Mónika lett, mert ő volt az utcán a második nőnemű, védekezéshez túl kicsi szembejövő, és az első elmenekült. Az életkora miatti gátlásokat az ital éppúgy eltörölte, mint a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatosakat.

14. Akkor bizonyára az áldozatok viselkedése provokálta ki. Manapság a gyerekek túl lengén, kihívóan öltöznek.
  Ez az áldozathibáztatás néven ismert dolog, amit szívem szerint ugyanúgy büntetnék, mint magát az elkövetőt. Felnőtt áldozatokkal kapcsolatban is gyakran elhangzik, de valamilyen okból csak akkor, ha az áldozat nő, és megerőszakolták. Ha férfit erőszakolnak meg, őt sosem hibáztatják, de nőt sem akkor, ha mondjuk a kocsiját lopják el. Kizárólag szexuális bűncselekmények áldozatául esett nőket és kislányokat hibáztatnak. Meglátásom szerint ennek hátterében nem az a meggyőződés áll, hogy minden férfi úriember, és ha mégis ilyet tesz, akkor csakis elcsavarhatták a fejét – sokkal inkább a nőkkel szembeni, őskorból visszamaradt lenézés és az áldozathibáztató elfojtott vágyai, hogy ő is szívesen csinálna effélét.
  Az igazság az, hogy a gyerekek (nők) öltözékének és viselkedésének semmilyen szerepe nincsen a nemi erőszakban. Varga Mónikáról tudjuk, hogy melegítőben és harisnyanadrágban volt, Szathmáry Nikolett se lehetett lengén öltözve január közepén – igaz, őróla mindmáig nem tudjuk, hogy szexuális támadás áldozata lett-e, de ez a legvalószínűbb.
  Ha a statisztikák azt mutatják, hogy nyáron több a pedofiltámadás – nem tudok ilyen statisztikáról –, azt hajlamos lennék a lengébb viselet helyett annak tulajdonítani, hogy nyáron a gyerekek többet mozognak a szabadban, jobban kikerülnek a szülői felügyelet alól, inkább maradnak őrizetlenül. Ez a magyarázata a Piroska és a farkas születésének: akkoriban nem volt óvoda, iskola se nagyon, a felügyelet nélkül maradt gyerekek bármerre elkóborolhattak, és a legtöbb helyen a házak közvetlen közelében kezdődött az erdő. A gyerekek nem jártak lengén öltözve, de a farkas (aki lehetett akár a rossz ember, akár a valóságos Canis lupus) mellett az eltévedés is fenyegette őket, a vadonban bármilyen balesetet szenvedhettek, vagy akár betévedhettek valaki más birtokára és mondjuk elvehettek néhány almát, akkoriban nem volt büntethetőségi korhatár.

15. A pedofilok legnagyobb veszélye a gyilkos természetük.
  Tudunk esetekről, amikor a gyereket azért ölte meg az elkövető, mert szeretett gyilkolni, de hiba lenne azt hinni, hogy ez a jellemző. Nagy valószínűség szerint a szexuális indíttatású gyerekgyilkosságok többsége azért történik, mert a tettes így akarja elhallgattatni a tanút. A másik módszer, mint láttuk, a pincébe zárás. De a leggyakoribb a harmadik módszer. A molesztált gyereket szépen elengedik, a lelkére kötve, hogy ne szóljon senkinek.

16. Olyan nincs, hogy nem szól senkinek. Ha hallgat a molesztálásról, akkor bizonyára nem is történt meg.
  Az áldozathibáztatás mellett a másik dolog, ami ugyanúgy büntetnék, mint magát az elkövetőt, a bűnpártolásba átcsapó hitetlenkedés. De igen, megtörtént. Ha a gyerek azt állítja, hogy ez meg amaz történt vele (a szüleinek vagy más bizalmasának részleteket mond), akkor az meg is történt. Ha ország-világnak szétkürtöli, mármint saját maga, szóval nem mások az ő nevében, hanem ő kiáll mondjuk az iskola aulájába és kikiabálja, csak akkor nem hihető, hogy megtörtént. Akit molesztáltak, nem így viselkedik, titkolja, ahogy csak tudja. De nem örökké – egyszer elmondja. Lehet, hogy csak felnőtt fejjel, és akkor sem vállalja hozzá a nevét és az arcát, mint Anoni Mara. Lehet, hogy nem ír belőle könyvet, csak egy-két embernek mondja el. De egyszer elmondja.
  A tettesnek pedig nem abban kell reménykednie, hogy addigra elévül és már nem büntetik meg, mert ezért nem bíróság adja a büntetést. Azt kell remélnie, hogy a gyerek csak felnőtt korában hozza nyilvánosságra a történteket, és addigra ő nem lesz életben, már nem fogja érdekelni, hogy posztumusz kirekesztik a társadalomból. Stuart Hall tévés műsorvezetőnek ez nem jött be, harmincas éveinek végén kezdett kislányokat molesztálni, húsz évig csinálta, és nyolcvanhárom volt, amikor kitört a botrány. Még mindig dolgozott, de ezért kirúgták, aztán mehetett a börtönbe. Ez lopásnál is így lett volna – de a gyerekmolesztálással egész karrierje utólag szétfoszlott. Többé nem tévés híresség, csak egy aljas pedofil. A cél az, hogy ha egy pedofil elkövet valamit, minél nagyobb valószínűséggel számíthasson leleplezésre.
  De kétségtelenül fennáll a probléma, hogy a molesztált gyerekek – a felnőttek is – csak nagyon sokára szólalnak meg. Ez nem elsősorban a bűnüldözés szempontjából gond, az ő életüket nehezíti ez a teher, amit magukkal cipelnek.

17. Nyilván azért hallgatnak, mert nem is igaz az egész. Mi másért?
  Azért, mert nem hisznek nekik az emberek. Gyakran a saját családjuk se. Különösen akkor, ha – tessék visszagondolni föntebb említett tanulmányomra – az elkövető már blansírozta a környezetet. A gyereknek nehéz lehet megszólalni, ha ezzel olyasvalakit sodor veszélybe, aki fontos neki, a molesztálás tényétől függetlenül (mondjuk mert az apja) vagy azzal összefüggésben (mert a tettes már megszerettette magát, mielőtt a molesztálást elkövette). A család pedig ugyanezen okokból jobbnak láthatja hallgatásra inteni a rossz gyereket, aki ilyen szörnyűséges vádakkal illeti azt, akit ők annyira szeretnek és tisztelnek. Képtelenség még a gondolat is, hogy esetleg éppen azért törekedett elnyerni a szeretetüket, hogy aztán nyugodtan molesztálhassa a gyereket.

*

Ez a cikk nincs befejezve. Nem tudom összeszedni a pedofíliával kapcsolatos összes tévhitet. Gondolom, senki se tudja. Ha az olvasó ismer olyan tévhitet, ami nem szerepel itt, fölveszem a gyűjteménybe.

2017.04.22., 20:36

Az angol néha nagyon fárasztLáng Attila D. blogja




Az angol néha nagyon fáraszt

Todien uzzināju, ka Minkāns ir runcis. Hogy van ez angolul? That day I learned Minkāns was a tomcat. Az egy dolog, hogy az angol a learn igét használja egy darab információra és komplett ismeretanyagra egyaránt, a lettben viszont van uzzināt (megtud) és mācīties (tanul); történetesen ez a különbség az angolban is megvan, csak erre pont nem szokták használni. Ami zavar, az a kopula. A lett mondat, akárcsak a magyar, azt közli, hogy Minkāns kandúr. És kész. Az angol viszont csak azt mondja meg, hogy amikor tudomást szereztem Minkāns kilétéről, akkor kandúr volt. Azóta átváltoztathatták békává, nőstény macskává operáltathatta magát, akármi történhetett, amitől már nem kandúr, de könnyen megeshet akár éppenséggel, hogy még mindig kandúr. És tényleg az. Az angol kopula múlt ideje homályban hagyja, hogy Margita Gūtmane regényhőse most micsoda, jelenlegi állapotát illetően minden felelősséget elhárít magától, csak annyit mond: amikor én találkoztam vele, akkor még kandúr volt, tisztelt bíróság, azóta nem láttam, nem nyilatkozhatom. Ez pedig fárasztó, amikor megváltoztathatatlan tulajdonságokról van szó; legalábbis nagyon kevés kandúrról tudunk, aki varázslót bosszantott volna föl és most béka. (Az ivartalanítás se segít: a bikából ökör lesz, a kakasból kappan, de a kandúr akkor is kandúr.)

Még jobban zavar az angol igék nagyvonalúsága. To bake jelenti azt is, amit a pék csinál, meg azt is, amit a kenyér. A lett kristálytiszta megkülönböztetést tesz, cept az süt, cepties pedig sül, ahogy liekt hajlít, liekties hajlik. Szakszerűen mondva, a lett igék szétválnak tranzitívakra és reflexívekre, az angol igék meg nem (de azért léteznek reflexív igék az angolban is, mint perjure, „hamisan esküszik”, illetve reflexív ragozással: „hamisan esküvődik”). Az angolban csak segédigés igével lehet különbséget tenni: cept – to make bake, cepties – to be baked. Ez nem lenne gond, ha számos forrás nem pont az angolon keresztül magyarázná a lett szavakat, illetve ha én nem lennék rászorulva ezekre a forrásokra, mert az egynyelvű értelmező szótárat még nem érteném. És ezeket a forrásokat gyakran nem úgy írják, hogy az angol igék nagyvonalúságára odafigyelnének (illetve reflexív ragozással: odafigyelődnének).
  Egyébként a cept nagyon érdekes ige. A protoindoeurópai szó *pekʷ-, „süt, főz”, ez megvan egész Indoeurópiában, kivéve Germániát. A *pekʷ- származéka a görög πέσσω, és ezen keresztül a Pepsi, a szláv пешти és ezen keresztül Pest, a keleti szlávból átvett pecsenye, de a pecsét is, amit már „jelnyomó eszköz” jelentésben vettünk át, és jelenthetett tintával működőt is, de eredetileg a jelet tűzzel sütötték a lábasjószágra, rabszolgára. Az alapszóból metatézissel *kep- lett, a litvánban ma is kepti az ige, de a lettben a k c-vé változott.
  És volt egy egészen másik protoindoeurópai ige, bʰeh₃g-, ebből lett az angol bake és a német backen, Bäcker, aminek átvétele a magyar pék.
  Tehát a cept rokonságban áll a Pepsivel, a Pesttel, a pecsenyével és a pecséttel, de pont a sütést végző pékkel nem.
  Az mítosz csupán, hogy adott dolgot „csak magyarul lehet mondani”, vagy akármilyen más nyelven csakis és kizárólag, és más nyelv vagy bizonyos nyelvek arra nem alkalmasak. Angolul igenis ki lehet fejezni a különbséget tranzitív és reflexív ige között, csak rendeltetésszerűen kellene használni az angol nyelvtant. De ha ez nem segít, akkor van még a nem rendeltetésszerű használat. Eszperantóban bármely igének lehet tranzitív és reflexív alakja, erre van az -ig- és az -iĝ- képző. Sztenderd magyarra nem lehet lefordítani, hogy mi karesas mian hundon, kiu volonte karesiĝas; csinálni kell rá reflexív igét. Simogatom a kutyámat, aki örömmel simogul.
  Azt még nem tudom, hogy ez működik-e a lettben is, produktív-e a reflexív igeképző, vagyis teremthetek-e olyan igéket, mint aizmirstből aizmirsties (elfelejt – elfelejtődik), dauzītból dauzīties (ver – verődik), garšotból garšoties (ízlik – ízlődik) stb., vagy ezek valójában mindig is megvoltak. Mindenesetre az a nyelv, ahol gond nélkül kaphat bármely ige akár műveltető, akár reflexív segédigét, az pont az angol… de akkor a forrásaim miért nem használják?

2017.04.15., 22:54

ÉtrendTévhitek a pedofíliáról




Étrend

– Tisztelt bíróság, a vádlottak megették a misszionáriust.
  – Ez igaz, de akkor már nem élt. A törvény nem tiltja, hogy megegyünk egy halott misszionáriust.
  – Ne legyen nevetséges! Önök megölték, hogy megehessék!
  – Nem, tisztelt bíróság. A misszionárius hiponatrémiában halt meg.
  – Honnan szedi ezt? Talán van önök között orvos?
  – Nincsen, de az asztal körül mindenki nagyon sótlannak találta.

2017.04.15., 17:10

TopmodeleAz angol néha nagyon fáraszt




Topmodele

1.

Amikor ezt a dalt először meghallottam és elkezdtem olvasni a kiírt dalszöveget, fölkaptam a fejem. Bennem a zeneszeretet soha nem lesz elég erős, hogy elnyomja a nyelvészt, és rögtön jött a kérdés: de hát milyen nyelven énekel? Az első két sorban már van három ipszilon, nekem pedig örök fájdalmam, hogy miközben a lett ennyire csodaszép, nem használ ipszilont, pont a kedvenc betűmet. Ez nem lettül van. De nem is litvánul, az is világos, a kiírt szöveg tele van a litvánból hiányzó lett ékezetes betűkkel, én meg tízéves koromban is tudtam már, melyik nyelv milyen ékezetes betűket használ. Azt nem mondom, hogy magukat a szavakat fölismerném, hogy nem litvánul vannak, mert hát tíz szót se tudok litvánul; még azt se mondom, hogy fölismernék szavakat, amik a lettben nem léteznek (de létezhetnének, például nincs bennük ipszilon), mert ennyire lettül se tudok még.
  Márpedig a balti nyelvek csak ketten maradtak, és ez kristálytisztán egy balti nyelv. Valahogy nem gondoltam az óporoszra, bár vannak kísérletek a rekonstruálására, de olyan keveset tudunk róla, hogy szerintem csak egy mesterséges nyelvet lehet létrehozni, amiben benne van az óporoszból ismert maroknyi szó és nyelvtani szabály, és elnevezni óporosznak. Ez viszont egy szemlátomást élő, valóságos nyelv. Valērija Satibaldijeva kristálytiszta kiejtéséből még a fonetikai sajátságai is összeállíthatók és eldifferenciálhatók a lettől (a litvántól is, csak azt nem ismerem eléggé). De hogy hívják?
  Az sem segített, hogy a kislány Ludzába valósi. Segítenie kellett volna, de jelenleg egy tucatnál kevesebb lettországi város helyét ismerem, és Ludza eddig nem volt köztük. (Skrīveri természetesen igen!)
  A válasz magából a dalszövegből derült ki. Latgaliskūs Dāmu popus. Ez a dal latgalul van.

Nem tudtam meg, hogy a latgal a lett egyik nyelvjárása vagy a harmadik balti nyelv – nem tudja senki, a szakemberek vitatkoznak. A balti nyelvtörténet egy tarkabarka zűrzavar, folyamatos keleti szláv, nyugati szláv, nyugati germán, északi germán, finnségi és latin befolyás alatt gomolyogtak a balti nyelvek, egy kicsi területen összezsúfolódva. Közúton Rīgától ötszáz, Vilniustól csak háromszáz kilométerre van Białystok, ahol Zamenhof a nyelvi sokféleség miatt jutott arra a meggyőződésre, hogy létre kell hoznia egy (később eszperantónak nevezett) közvetítő nyelvet. És neki már csak négynyelvű város jutott. De a lett nép úgy jött létre, hogy féltucat vagy még több balti törzs olvadt össze szlávokkal, germánokkal, uráliakkal való folyamatos keveredés közben. A litván nép is. Ugyanakkor ezek a törzsek vagy egy részük megőrizte önálló létét is, ma is vannak lettek, akik latgaloknak mondják magukat, kétszázezer ember ért latgalul, függetlenül attól, hogy külön nyelv-e vagy sem. Ami nagyon sok, az ország tizedrésze, miközben lettül is csak másfélmillióan tudnak.

2.

Ludza Lettország legöregebb városa, története tipikus baltikumi történet. A latgalok várára a livón lovagrend épített egy várat; ők németek voltak, a teuton lovagrend része, de egy finnugor nép földjéről kapták a nevüket. Aztán része lett a lengyel–litván perszonáluniónak, a wendeni vajdaságnak. Wenden is német név, de a vend törzs után kapta, akik szlávok voltak; ma is őrzi nevüket például Ventspils városa, de Wenden mai neve Cēsis. Lengyelország (egyik) felosztása után Ludza orosz birtok lett, a vityebszki kormányzóság része; ez a város viszont belarusz, ma Vicebszknek hívják. Aztán jött a náci uralom, majd a szovjet.
  Szóval tipikus baltikumi történet, egész Baltiában így volt, ez a terület együtt sírt, együtt nevetett végig a történelemben, hiszen a három mai balti állam összesen nincs kétszer akkora, mint Magyarország.
  Ludza kilencezer lakosából ötezer a lett, de ez a latgalokat is tartalmazza, a többi orosz, belarusz, ukrán, lengyel, litván, egyéb.

3.

Érdekes név az, hogy Satibaldijeva. A -jeva végződés nem balti, hanem keleti szláv, hímnemű alakja az oroszban -jev, de a lettben természetesen -jevs. Sok orosz él Lettországban, de ez a név nem orosz, én rögtön törökséginek azonosítottam, s nem is tévedtem: Kazahsztánban ma is élnek névrokonaik, de ők a szláv végződést már levették, a Сатыбалды névalakot használják. Egy ennyire jellegzetesen török név nem kerülhetett Lettországból Kazahsztánba, csak megfordítva, tehát az eredetiben ы hangok vannak, ami a lettben nincsen – de a latgalban van, éppen ezt a hangot jelöli az ipszilon. Vagyis ez a névnek nem latgal, hanem lett alakja. Egy latgal kislány, akinek kazah családneve van orosz végződéssel, lett fonetikával. Négy nyelv kergetőzik a nevében, vagy ha a latgal csak nyelvjárás, akkor három és fél. A keresztneve pedig latin, lettesítve vagy latgalosítva, ez esetben nincs különbség.

A globalizmus ellen acsargók olyan harcot vívnak, amit már évszázadokkal ezelőtt elvesztettek.

2017.04.15., 14:52

IndokokÉtrend




Indokok

Rányomtam, hogy meg akarom szüntetni „prémium” tagságomat az Elittárson, már ha ez a megnevezés bármi értelemmel bír. Akár a prémium, akár az Elittárs. Erre ezt kapom:
  elittars1.jpg
  Négy opció, amiből egyet lehet választani. Túl kevés partnerjelölt lép velem kapcsolatba – ez stimmel, egészen pontosan hárman azt írták, hogy nem engem keresnek, és az összes többi, akit megkerestem, hallgat, mint a csuka. Nem mintha olyan sokan lennének. A partnerjelöltek nem felelnek meg az elvárásaimnak? Hát nem. Tetszik tudni, én egy otthonülő nyomi vagyok, aki nagyjából boltba jár meg orvoshoz, időnként máshova is menne szívesen, ha lenne sofőrje, de csak időnként, és olyan helyekre, ahol dóga van. Itt meg mindenki túrázik, sportol, túrázik, sportol. Nyilván nem szórtam volna ki az ablakon négyezer forintot, ha Sporttárs.hunak hívnák a céget. Túl kevés partnerjelölt töltött fel fényképet? Igen, túl kevés. Mondjuk a kétharmada annak az édeskevésnek, aki van. Túl kevés partnerjelöltet kapok? Abszolúte. Már csak kétnaponta jártam be, hogy legalább hét-nyolc darab összejöjjön, pedig annyira kiszélesítettem a kört, amennyire csak lehetett, már ami kör itt egyáltalán van. És aki egy kicsit is eltért a szabványtól, hogy hétfőtől szerdáig hegyet mászik, csütörtökön maratont fut, pénteken súlyemelő világbajnok, hétvégén a cirkuszban elefántokat emelget, annak rögtön küldtem mosolyt vagy üzit. Válasz nuku, három kivétellel.
  Van még négy kérdés, de valójában a négy kérdésre összesen egy darab választ lehet adni. (Szavazzon ránk és teljesítjük három kívánságát, cserébe levágjuk az ön egyik általunk választott testrészét! Akarja? Igen/Nem!) Úgyhogy azt választottam, hogy a jelöltek nem felelnek meg, erre rám sikolt, hogy akkor módosítsam a keresési feltételeket, mert egy élettelen tárgy, aminek fogalma sincs, hogy miről van szó. Mármint nem a szoftver, hanem aki írta. Nem módosítom, erre zaklatni kezd, hogy erről a sok mindenről én most tényleg istibizi le-e akarok-e mondani-e, mert csakis fizetős tagként üzenetet ugye írhatok, amire nem jön válasz, megnézhetem a fényképeit azoknak, akik nem fognak válaszolni, megnézhetem, hogy ki látta az adatlapomat, ami aztán a legtökéletesebben érdektelen, ha egyszer soha nem fogom megtudni, hogy mit szólt hozzá, kapok napi húsz további jelöltet (csak nálunk, csak egyedül önnek, akár fél liter benzint is vásárolhat!), kapok értesítést, hogy elolvasták-e az üzeneteimet, amikre nem válaszolnak, és van mobil funkció is, ami egyébként jóval kevesebbet tud, de mivel maga az oldal nem alkalmas használatra, tökmindegy.
  No, felmondtam. Négy kilenc kétezertizenhetedikétől felmondódik, ami valószínűleg nem április kilencedikét jelent, hanem szeptember negyedikét, bár ezek után teljesen mindegy. És kaptam egy levélkét, amiben rettentően sajnálják, írjam meg a sikertörténetemet.
  Ez volt az.

2017.04.13., 17:55

A betegTopmodele


korábbi cikkek >>

A blog mérete: 1450 cikk, 7,3 millió betű, 1,46 millió szó