Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Nem kérek engedélyt barátkozni

Volt egy beszélgetésem, amiben volt néhány gubanc, erősen nem értettük egymást, szóba kerültek totálisan oda nem tartozó dolgok, de ez a része most nem lényeges. Kaptam egy eléggé felpaprikázott kérdést, amiről úgy érzem, hogy részletesebb választ igényel, éspedig a nyilvánosság előtt, mivelhogy ez a dolgom.
  „Arról meg ne is beszéljünk, hogy egy kilencéves kislány a legjobb barátod, és még te haragszol a szüleire, hogy próbálják védeni?”
  Hát pedig szerintem de. Igenis beszéljünk róla. Kezdem a privát részével, és onnan térek át arra, hogy miért kellett ebből blogcikket írni.
  1. Már nem kilenc, és nem a barátom, a szülei gondoltak egyet és eltiltották tőlem. Ez később fontos lesz.
  2. Nem volt a legjobb barátom. Egy volt a barátaim közül, és ezt a részét is átvesszük mindjárt.
  3. Ha védeni próbálnák, nem haragudnék rájuk. Ha lenne mitől. Éntőlem nem kellett, és ezt ők is pontosan tudták. Nem védték, hanem ártottak neki.

A beszélgetés óta tanultam valamit Krisztinától, amit most elmondok. Létezik egy technika, ami segít viták megoldásában: ez pedig a fogalmak tisztázása. Ha a két fél mást ért egy fogalom alatt, akkor nem fognak szót érteni egymással.
  Tehát mit értünk barát alatt?
  Sok mindenfélét lehet érteni ezen a szón. Van három jelentése, ami nyilvánvalóan nem tartozik ide: 1. szerzetes, 2. szerető, 3. akivel bejelöltük egymást Facebookon. Ezekre a jelentésekre most nincsen szükségünk.
  A Wikipédia szerint „A barátság összetett, támogató emberi viszony. Tartalma és meghatározása koronként és kultúránként eltérő, valamint az alanyok társadalmi helyzete és személyiségjegyei is befolyásolják. A barátság egyéni vonatkozásban lelki, vagyis érzelmi, anyagi és kognitív erőforrás. A barátság az egyik emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli találkozás, beszélgetés által. Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet, bizalom, szövetség, együttérző képesség, nyitottság, törődés.”
  Szerintem is. Éspedig fokozatai vannak, én három csoportba soroltam őket.
  1. Testi-lelki jó barát, akivel a legintimebb problémáinkat is megbeszéljük: a házaséletünk problémáit, az anyagi problémáinkat, hogy kire szavaztunk, hogy miért bántuk meg. Ilyen barát nagyon kevés szokott lenni az ember életében. Talán nem meglepő, hogy felnőtt és gyerek között ilyen barátság szerintem sem jöhet létre, mert a felsorolt problémakörök és még néhány abba a kategóriába tartozik, ami „nicht vor dem Kinder”, nem kívánjuk őket gyerekekkel megbeszélni, nem csinálunk belőlük kicsi felnőttet, és különben sem értenék, nem is érdekelné őket. Kicsi gyerekeknek egyébként ilyen barátaik még gyerekek között sem szoktak lenni, mert nincs rá szükségük. Amikortól szükségük van rá, akkor meg már nem kicsik.
  2. Akivel vannak közös időtöltéseink, amikre alkalmanként időt szakítunk, és jól érezzük magunkat együtt, jobban, mintha külön-külön csinálnánk ugyanazt. Ilyen barátunk sokféle lehet. Volt barátom, akivel programozni szoktunk együtt; olyan, akivel irodalomról csevegtünk; akivel az élet mindenféle dolgairól; meg még sokféle. Ma is sokféle van. Némelyik gyerek. Másoknak én lehetnék a gyereke, sőt az unokája. Nehezemre esne most felvenni egy olyan álláspontot, hogy felnőtt és gyerek között ilyen barátság nem létezhet, ha egyszer ilyen barátságoknak akkor is részese voltam, amikor én voltam a gyerek és a másik fél a felnőtt, meg akkor is, amikor én vagyok a felnőtt és a másik fél a gyerek. Tegyek úgy, mintha ezek nem léteznének? Mi értelme volna?
  3. Akikkel jól elvagyunk ugyan, ha éppen összefutunk, vannak közös beszédtémáink, de ha nem találkozunk akárhány hónapig vagy éppen évig, hát akkor nem találkozunk, annyi baj legyen, majd összehoz minket az élet megint. Ez majdnem ugyanaz, mint a régi ismerős, de ezt talán még felhívjuk, ha egyszer eszünkbe jut, hogy mi lehet vele, az ismerősünket meg nem.

Hát énnekem egy kilencéves kislány is akadt a második fokozatba tartozó barátaim között. Úgy tettem rá szert, hogy volt egy ötéves kislány barátom, aki aztán így megöregedett. Azazhogy nem egy kislány volt és van a barátaim között, és nyilván lesz is még egynéhány. Meg kisfiú. Meg öreg néni meg öreg bácsi. Meg középkorú férfiak és nők, meg fiatal felnőttek. Egyszerű: nem koruk és nemük szerint válogatom őket, hanem aszerint, hogy milyen emberek.
  Csakhogy van itt egy probléma, ami ezt a beszélgetőpartneremet arra a felpaprikázott kérdésre ingerelte. Ez pedig a pedofilok problémája.
  Én igazán nem becsülöm alá a problémát. A Kissy miatt óriási mennyiségű szakirodalmat kellett végigolvasnom, és olyan dolgokról szereztem tudomást, amik miatt már nagyon örülnék, ha kevesebb szakirodalmat olvastam volna. Több emberi kapcsolatomban okozott súlyos fennakadásokat, hogy az illetőket molesztálták gyerekkorukban. Szóval teljes mértékben tudatában vagyok, hogy a baj óriási.

De az a meglátásom, hogy most már átestünk a ló túlsó oldalára. Ott is pedofilokat vizionálunk, ahol nincsenek. Már Wikipédia-oldal is van a légitársaságokról, amik elültetik a férfiakat az egyedül utazó gyerekek mellől, de a nőket nem, szóval minden férfi pedofil. Olvasható a cikkben, hogy az eljárást a rasszizmushoz hasonlították. Szerintem is az. Semmilyen különbséget nem látok az olyanok között, hogy minden cigány tolvaj, minden néger naplopó, minden férfi pedofil, minden zsidó uzsorás, minden arab terrorista, minden nő kurva. Ja, és természetesen az is automatikusan része a feltételezésnek, hogy minden férfi tébolyult pedofil, hiszen egy utasokkal és személyzettel megrakott repülőgép kellős közepén fogja molesztálni a gyereket. Időnként némelyik férfi perel, és a légitársaság rájön, hogy nini, mégse volt pedofil a kedves utasunk!
  De nem a repülőgépek a boszorkányüldözés fő helyszínei. A szó szoros értelmében olyan légkört sikerült teremteniük üldözési mániás embereknek, hogy lassan nem merünk az utcán rámosolyogni egy gyerekre, mert ránk sütik, hogy pedofilok vagyunk. Most keresgélve találtam egy cikket, ami azzal kezdi, hogy több kiló édességet találtak egy férfinél, akit megrontással gyanúsítanak, hát lassan édességet se merünk a háznál tartani, mert ránk sütik, hogy pedofilok vagyunk. És persze nem merünk kapcsolatot keresni gyerekekkel, mert a pedofilok azt is meg szokták tenni.
  Hogy kik azok a „nem merünk”? Mindenki! A férfiak mind pedofilok, de mivel láttak már női pedofilt, a nők is pedofilok!
  Nem is oly rég derült ki, hogy egy ismerős egyén erősen rászorulna, hogy valaki korrepetálja angolból. A család nem tudja ezt megfizetni. Jó, mondtam, próbáljuk meg. Aztán vissza is vontam az ajánlatomat, mert ráébresztettek, hogy én egy egyedülálló férfi vagyok, az ismerős egyén meg, naná, kiskorú, ráadásul nőnemű! Pedofil leszek, ha ilyet csinálok!
  Ha nő lennék, korrepetálhatnám angolból.
  Ha meleg lennék, korrepetálhatnám angolból.
  Ha fiú lenne, korrepetálhatnám angolból.
  Elképzeltem egy beszélgetést majd felnőttkorában.
  – Hi, how are you?
  – Bocs, nem értem.
  – Nem tudsz angolul? Mindenki tud, te miért nem?
  – Mert az Attila egy heteró férfi volt.
  – Ki a frász az az Attila?
  (Ugyanakkor létezik az a változat is, hogy mindegy a kiskorú neme, mert a pedofilokat mindkét nem egyformán érdekli. Történetesen a szakirodalomból inkább az derül ki, hogy mindenkinek megvan az egyéni preferenciája, köztük is vannak heterók, melegek és biszexuálisok, de kit érdekelnek holmi tények?)

Nem kezdtem korrepetálni angolból, mert nem hiányzik az életemből, hogy csuklyás alakok kereszteket gyújtogassanak az ablakom előtt, és remélem, hogy a család talált valakit, aki megfelel a szükséges követelményeknek, vagyis nő, hormonális kasztráción esett át, legalább kilencvenéves, és talán még angolul is ért.
  Viszont rámosolygok a gyerekekre az utcán, és továbbra is róluk fog szólni az életem. És ha úgy adódik, hogy egy gyerek a barátságába fogad, akkor azt barátsággal fogom viszonozni. Ez az egy bizonyos gyerek megvonta tőlem a barátságát – szülői parancsra, mi mást tehetett volna, nem rovom föl hibájául –, de én őtőle az enyémet nem vontam meg és nem is fogom. Ha egyszer majd teheti és akarja, megkereshet és nyitva áll az ajtóm. Mert nekem a barátaim márpedig a barátaim, és ekként viselkedem velük.
  Újabb barátságokat is fogok kötni, amikor alkalmam nyílik rá. Gyerekekkel is. Lányokkal, noha heteró vagyok és férfi, és fiúkkal, noha mindegy a kiskorú neme. Máskor meg felnőtt nőkkel fogok barátságokat kötni, noha vannak a világnak olyan részei, ahol erre is van tömeghisztéria, és valószínűleg lefejezés jár érte. Nem fogom a társadalomnak bejelenteni, hogy mikor kivel készülök éppen barátságot kötni, milyen korú és nemű az illető, és nem fogok az engedélyükért kuncsorogni. A barátság természetes emberi érzelem, a társadalom működésének egyik alapvető mozgatórugója, akkor is, ha éppen tömeghisztéria van érvényben.

Mindmáig nincsen arról értesülés, hogy a barátom szülei miért gondolták egyik percről a másikra, hogy egy sok éve fennálló barátságot szét kell rombolni. Azazhogy hármat, mert az apjával is barátok voltunk meg az anyjával is. Lásd fentebb az első kategóriát. Aki elmondja nekem a legintimebb problémáit, az nekem aztán ne hazudja, hogy soha nem voltam a barátja (így hangzott el), csak akkor, ha úton-útfélen minden szembejövőnek elmondja a legintimebb problémáit. Azt meg hadd ne higgyem.
  Semmiféle magyarázatot nem kegyeskedtek adni, de legyen szabad nem hinnem abban, hogy egyszer csak rájöttek, hogy én pedofil vagyok (vagy akármilyen rossz tulajdonságomra), amikor sok éve ismertük egymást, és pont akkor nem is találkoztunk. Az ürügy az volt, hogy én ígértem a gyereknek egy drága mobiltelefont. Közöltem, hogy nem ígértem, és elmondtam több okot, hogy elég nyilvánvalóan miért nem. Erre nem jött válasz, és valós indok nem hangzott el.
  Innentől feljogosítva érzem magamat, hogy a valódi okokról és célokról azt gondoljak, amit akarok. Úgyhogy gondolva van.

A gyerek egy kiszolgáltatott ember. Kicsi és védtelen, és bármely felnőtt azt csinál vele, amit akar, ha nincsen, aki megvédje. A szülőjével szemben definíció szerint nincsen.
  Aki szétrombolja a gyereke emberi kapcsolatait, az nem védi a gyerekét, hanem abuzálja. Ez gyermekbántalmazás. Azt adja értésére a gyerekének, hogy az ő érzelmeiről a szülei döntenek, ők urai és parancsolói az ő érzelmi világának. Ez esetben az az érzelmi világ el fog sorvadni, és felnőtt korában nem lesz képes érzelmi kapcsolatokat kötni, barátságokat, párkapcsolatot, normális érzelmi kapcsolatot a saját gyerekével. Mármint persze nem attól, hogy engem kiirtottak az ő életéből (ámbár belemondatni a gyerekkel a telefonba, hogy „mindig is utáltalak” szerintem lelki megerőszakolás, és börtönt kellene adni érte). Nem tudom, hogy bármely adott időpontban én a fontossági listájának az ötödik helyén álltam vagy a századikon, ez sosem volt lényeges, de rajta voltam. Barátok voltunk, és arra kényszerítették, hogy hazudjon és elárulja a barátját. Legközelebb mire fogják kényszeríteni? Higgyem el, hogy ez volt az utolsó eset a gyerek életében? Vagy hogy az első?
  Ha az abúzus olyantól ér, aki továbbra is mindennapos része az életünknek, akkor nem pusztán az abúzus ténye rombol, hanem az a tudat is, hogy a hatalmában vagyunk és maradunk, és ez bármikor megismétlődhet. Derék jó Luca pont erről készített videót, csak mindenki annyira föl volt iszonyodva, hogy a tartalmára képtelenek voltak odafigyelni, nincsenek is már meg a filmek a neten.
  Gyerekeket abuzálni nemcsak szexuálisan lehet. Ezt a gyereket egész életében abuzálták a szülei, nem szexuálisan, másképpen. Az utolsó dolog, amit tenni próbáltam érte, az volt, hogy hetvenöt perces kiselőadást tartottam az anyjának arról, hogy miért jelenti a gyerek életének tönkretételét az, amit művelnek vele. Becsületére legyen mondva: végighallgatott. Tudtam, hogy nem sok fog átmenni abból, amit elmondok, de valami hátha megragad és később eszébe jut. Már nem tudtam meg, hogy használt-e a megöntözés, az én pártos vérem.

*

Engem nem érdekel, hogy milyen tömeghisztériának van éppen divatja. Valaha voltak emberek, akik megtagadták a zsidó barátaikat, amikor éppen arra volt tömeghisztéria, és voltak, akik nem. Utóbbiak közül huszonhétezren kitüntetést kaptak ezért. Előbbiek csak a társadalom megvetését.
  Persze most én vagyok a zsidó, mert felnőtt vagyok és ráadásul férfi – de még van néhány gyerek, akik nem tagadnak meg engem.


Láng Attila D., 2019.7.18., 07:48:52

gyerek gyerekbántalmazás pedofil szex

Meg a jelenünk isLáng Attila D. blogja




Meg a jelenünk is

Másfél hónapja hallgatom a Majbutnye két klipjét, hát egypár tucat lejátszást megért mindkettő (így kezdődött három évvel ezelőtt is, csak most mások a körülmények), és sokat gondolkodom rajta. Elsősorban, hiszen ez a munkám, ezeknek a gyerekeknek az egyéniségén. Énhozzám, azt hiszem, talán Marta Mihac meleg altja áll a legközelebb, valami olyasmit csinál a hangjával, mint Valērija Satibaldijeva, a metakommunikációjával meg mint mondjuk Anna Šakena. (Igen, Valērija szoprán, tudom, nem ez a lényeg.) Szerintem ebben a hangban több van, mint Anna-Marija Ivanocsko szédületesen kicsiszolt, operaénekesnek beillő orgánumában, s hogy hivatásos énekesnő lesz mind a kettő, az fix. Imádom Veronika Macihin és Olja Herman fellépését, ahogy a hangjukat kezelik, ahogy járnak, az egész tökéletes úgy, ahogy van. Viktorija Jafur viszont született színésznő, Kerija Sauliete jut róla az ember eszébe, de a Kubiv testvérek is nagyszerűek, főleg együtt. És Anasztaszija Jurcsak úgy énekel, mint Alise Lāce. Olja Timisin is egy érett énekesnő, csak vele kevésbé vagyunk közös hullámhosszon.
  De azt hiszem, a kedvencem Valentin Javorszkij. Annyira kevés szerep jut neki mindkét dalban, és mégis meg tudja mutatni, hogy mire képes a hangjával, az egyéniségével. Ezt Osztap Sztaroszta még nem találta meg, ő még csak énekelni tud. „Csak”, no persze, de azt úgy, mint egy profi énekes.
  Roman Sztahniv csapata nagyon érdekesen állította össze ezt a két felvételt. Kiáltó ellentét van közöttük. A Desz po szvituban egészen össze nem illő hangok követik egymást, Anna-Marija egyszer Veronika, egyszer Anasztaszija, egyszer pedig Marta után szólal meg, és egyikkel sem alkot harmóniát, ahogy Osztap Olja Timisinnel, Marta Olja Hermannal sem, valójában csak Anna-Marija és Valentin rövid kettőse és a kórus énekel ténylegesen együtt; azok, akik nem egyszerre énekelnek, mind önmagukat adják a dalba, és a legkevésbé sincsenek tekintettel egymás hangszínére, hangterjedelmére, mindannyian úgy énekelnek, mintha kizárólag ők lennének a dalban – és mégis harmonizál, láttunk mi már példát arra a legnagyobbaktól, hogy akár egy másodpercenként más hangnemet és ritmust fölvevő dal is lehet harmonikus. A Nasa majbutnyében viszont hibátlan összhangban van az egész csapat, mint egy igazi klasszikus kórus, miközben itt is változatlanul megőrzik egyéniségüket és önmagukat adják.
  Várom, mit fognak még alkotni, mert ők nemcsak a jövő. Most is bizonyára dolgoznak valamin. Jó, lehet, hogy nem ebben a percben, a gyerekek bizonyára iskolapadban ülnek, a felnőttek pénzt keresnek, de az alkotómunka bent a fejükben ezalatt is zajlik. Pont mint nekem. Ettől értjük meg egymást.


Láng Attila D., 2019.7.16., 14:45:27

Desz po szvitu Herman‚ Olja Ieva polkája Ivanocsko‚ Anna-Marija Jafur‚ Viktorija Javorszkij‚ Valentin Jurcsak‚ Anasztaszija Kubiv‚ Anna Kubiv‚ Marija Lāce‚ Alise Macihin‚ Veronika Majbutnye Mihac‚ Marta NANDO Nasa majbutnye Šakena‚ Anna Satibaldijeva‚ Valērija Sauliete‚ Kerija Sztahniv‚ Roman Sztaroszta‚ Osztap Timisin‚ Olja

Megint megtaláltam SilenitLáng Attila D. blogja




Megint megtaláltam Silenit

Hát hiszen Ninda is két fő részből tevődik össze. Sileninek itt van a második, de ez most másképp. A negatív forma, amibe beleönthetem Silenit és nézhetem, ahogy megszilárdul.
  Itt nem a dal a lényeges, vagyis de, csak ez is másképpen. Igen, az kétségtelen, hogy Liisa Liiva akkoriban (ez a klip elmúlt kéthónapos, ebben a korban szédületes gyorsasággal fejlődnek) nem tudta még kontrollálni a hangját, és inkább üvöltött, mint énekelt, és a színészi képességei… ööö… ne részletezzük a színészi képességeit. Nem érdekes. A dal jó, de ezen a ponton ez sem érdekes. Nekik igen, és ha zenét akarok hallgatni, akkor nekem is, de most az számít, hogy van egy formám, amibe beleönthetem Silenit.
  Alig hat napja tettem közzé, hogy megtaláltam Silenit, de akkor, Josimido Jumi alakjában a pozitív képét fedeztem föl. Ez a negatív kép. Most az a kérdés, hogyan tudjuk összeilleszteni a kettőt, mert ha két felület apró egyenetlenségei nem illenek össze, akkor súrlódás lép föl, és ezt el kellene kerülni. Természetesen a megoldás a csiszolás. Sarokcsiszolóval nem lehet, mert Sileninek jelenleg nincsenek sarkai. Formája sincs, hogy lehetne sarka?
  Külön nehézség, hogy még nagyon sokáig nem nyúlhatok Silenihez. Jelenleg Tuolrénél tartok, még mindig a harmadik fejezetben, nc-17, és hogy Sileni hol léphet majd színre, azt még nagyon sokáig nem tudom megállapítani. Jelenleg semmilyen eszközöm nincs annak kiderítésére, hogy az első rész mekkora terjedelmét fogja felölelni az eseménysornak, és könnyen lehet, hogy az első néhány részt majd be kell emelnem egy olyan objektumba, aminek az elején az áll hatalmas betűkkel, hogy ELSŐ KÖNYV. Már vannak erre mutató jelek, mert ha ugye a csoport történetét három részből tesszük össze (márpedig ez a terv), akkor az első résznek Nindáról kell szólnia, és akkor azt már csak fejezetekre oszthatom. Ha viszont ezt teszem, akkor hogyan fogom át a tervezett időszakot? Ezt még nem tudom, és azt sem, hogy Silenit ebbe már be tudom-e venni. Elvileg nem. Elvileg csak a harmadik szakaszban léphet elő. De nekem őt már most is ismernem kell! Alapítok rá, kalkulálok vele, idézek a műveiből.
  Ezért fontos, hogy Jumi alakjában és most a Sinu moodi videóklipjében megtaláltam, és elkezdhetem kiformálni. Valószínűleg az lesz a módja, hogy ebbe a formába beleöntöm Silenit, aztán óvatosan hozzácsiszolom Jumihoz.
  Hát meglátjuk, mi lesz.
  Ja, mielőtt elfelejtem. Nem Liisát kell nézni. A szüleit!


Láng Attila D., 2019.7.16., 02:36:15

irodalom Josimido Jumi Liiva‚ Airi Liiva‚ Liisa Ninda Sileni Sinu moodi Wasabi – Mar‚ mint a mustár

Kösz, de eddig is az enyémek voltakLáng Attila D. blogja




Kösz, de eddig is az enyémek voltak

Jól figyelj, Számítástechnika, mert csak egyszer fogom elmondani. Én ezt a számítógépet, illetve hivatali elődeit pénzért megvettem a szaküzletben. A wincsiken levő file-ok egy részét magam hoztam létre, a többit is én birtokolom. Bizonyára nem mindent közülük jogszerűen, de egyrészt erről neked fogalmad sincs, másrészt nem állítottál elő semmiféle riválist, aki vagy ami elvitatja tőlem ezeknek a tulajdonjogát.
  Ennek ellenére egy ilyen batchfile-t kellett írnom:

takeown /f %1\* /r
icacls %1 /grant Everyone:F /t

ahhoz, hogy az egyik gépen (enyémen) megosztott könyvtárakat (enyémeket) a másik gépen (enyémen) is láthassam (én).
  Te nem állítottad, Számítástechnika, hogy ezek ne lennének az enyémek. Nem követeli őket magának senki. Azon a gépen (enyémen), amelyiken rajta vannak, láthatom őket, csak a másik gépen (enyémen) nem. Mert ha a meghajtónak (enyémnek) megosztom a gyökerét (enyémet), akkor véletlenszerűen döntöd el, hogy melyik alkönyvtárat (enyémet) láthatom és melyiket nem.

„Enyém, enyém, enyém!” (Yoda)


Láng Attila D., 2019.7.12., 20:44:21

számtech

Ninda-programLáng Attila D. blogja




Ninda-program

Ez a Ninda programom felhasználói dokumentációja, abból a célból, hogy egyszer majd lehessen írni egy olyat, ami bármely regényhez alkalmas. Megérné a bíbelődést, mert ez a mostani nagyon sokat segít a Ninda írásában. Fejlesztői dokumentációt nem írok, mert a föld legrosszabb programozója vagyok, és ennek a programnak a kódja még az én szintemhez képest is hihetetlenül borzalmas, olyan rémületesen agyonbonyolított adatstruktúrákat ködösít össze, hogy én se tudok rajta elmenni, nem tudok már mit tenni, ilyenre sikerült.

A szöveg szerkezete

Tehát a jelenleg már 26 kilobyte-os programka inputja az a két (később majd több) szövegfile, amiket Sweetie-ről egy nyomógombbal töltök föl a szerver egy adott pontjára, és e pillanatban 680 K-ban tartalmazzák a Ninda szövegét, ezt hívjuk nyersnek. A file-ok sorrendjét majd külön kell megadni, amikor elérjük a második részt, mert az első rész jele N (mint Ninda), a második rész pedig az ábécében előrébb álló betű lesz, L vagy A, még nem döntöttem el, melyik jön előbb, ezért a program onnantól nem tudná magától helyesen.
  A szöveg szerkezete a következő.
  1. Az alfaparancs, ezt a kifejezést most loptam az Orion űrhajóból, lásd később.
  2. Egy bevezető szövegrész, ami tartalmazza a makródefiníciókat, a regény szennycímnegyedét, ezekkel a programnak nincsen dolga.
  3. A regényszöveg, ami pillanatnyilag 89 részből áll. Ebből 84-nek szövege is van, a többi csak cím, illetve cím előtti idézet. Minden cím előtt áll egy idézet. Ebben a Ninda teljesen eltér az összes többi regényemtől. Ebben is.
  4. A szöveg jelenleg 84 szakaszból áll, amiket az Ílgaszaumiból vett kifejezéssel sómirnak hívok, de ez megtetszett és más műveknél is alkalmazni fogom. Minden sómir szerkezete a következő.
  – Egy sorszámmakró, ami a kész rendereltben egy sorszámot helyez a sómir elé.
  – Egy ID makró, ami azonosítja a sómirt. Paramétere két szó: a sómir ID-je és egy leírás, például nb-3 janníhaum.
  – Egy idézetmakró, aminek két paramétere van: az idézet szövege és a forrása.
  – Egy opcionális időbélyegző-makró, aminek négy paramétere van, ezek közlik, hogy hol és mikor vagyunk, de a sorrendjük nincs rögzítve, az idővonal elkészítésénél magára a paraméterek szövegére támaszkodunk.
  – Végül a sómir szövege.

A program két outputot generál. Az egyik egy weboldal, a kapott URL-paramétereknek megfelelően; a másik egy renderelhető Vicky-nyelvű oldal a szerver egyik rejtett zugában; voltaképpen egyszerű másolat a nyers szövegről, a file-okat egybefűzve, épp csak kidobja az alfaparancsot és tesz a szöveg elejére egy időjelet, hogy mikor készült a szövegpéldány.
  Persze valahányszor egy linket megnyomunk a weboldal bármelyik pontján, az egész program újra lefut, tehát mindig a szöveg friss változatát dolgozza fel, nem tárol semmit.

Az oldal szerkezete

Főmenü – tartalom – a főmenü még egyszer – lábléc.
  A főmenü hat pontból áll, abban a sorrendben, ahogy eszembe jutott implementálni a funkciókat: sómirtábla, sómirhossz, irodalom, szótár, jelek, idővonal. Az első háromnak a tetején van egy színes táblázat, e pillanatban így néz ki:
  nip1.jpg
  Szerintem csinos. Az idézetek forrásait jelöli, minden szerzőnek saját színe van (Aini lila, Lí-Nindaran zöld, Ninda kék, Sileni sárga, Szinensi piros, az Ílgaszaumi szürke, barna és levendulaszín), ezen belül minden műnek más árnyalata. Ugyanakkor ezek linkek is, mint mindenhol az oldalon, ahol sómirazonosító jelenik meg, az link egy külön oldalra, ahol az illető sómir szövege jelenik meg.

Sómirtábla

Ez kábé a regény tartalomjegyzéke. A címeket balra kiemeli, aztán jönnek az idézetek forrásszínnel és ID-vel, és a jobb szélen a hosszuk relatív és abszolút szószámlálóval.
  nip2.jpg

Sómirhossz

Ez az oldal nagyjából ugyanolyan, mint az előző, csak a címeket nem tartalmazza, és a sómirokat hosszúság szerint rendezi, abból a törekvésből fakadóan, hogy szeretném a hosszúságukat nagyjából egy szinten tartani. E pillanatban átlagosan 1019 szavasak, amihez képest –118 és +141 szó között vannak az egyes sómirok; nem számítva ide az egyiket, amit nemrég szétválasztottam kétfelé, és az egyikhez elkezdtem hozzáírni.
  Ebben a listában sárgával kiemeljük az utolsó sómir azonosítóját, hiszen ez valahol a lista közepén van aszerint, hogy milyen hosszú, és írás közben időnként meg akarom nézni, hogy hosszúság szerint hol foglal éppen helyet. S itt van az alfaparancs egyik funkciója is: ha alfaparancsként benne van a szövegben egy sómirazonosító, akkor azt is kiemeljük zölddel. Az egy már korábban írt sómir, aminek a szövegén éppen javítgatok, és látni akarom, hogy ennek hatására hová kerül hosszúság szerint.

Irodalom

A regény valójában két fonálon manifesztálja magát. Az egyik maga a regény, a másik az idézetek sora, amik egyfelől kötődnek a regény tartalmához (de lazán, sok sómir tartalmához olyan idézet kapcsolódik, ami egy egészen másik sómirnál szerepel), másfelől ők maguk is tartalmi láncot alkotnak, egymással is meg egy-egy művön belül is. Ezért kell az irodalomjegyzék. Hat szerzőtől vannak idézeteink (technikailag az Ílgaszaumit egyetlen szerzőnek tekintve), összesen huszonkét műből – pillanatnyilag –, és nyolcvankét helyről vettünk nyolcvankilenc idézetet, merthogy vannak helyek, ahonnan többet is. Az irodalomjegyzék két részből áll. Először leírjuk csak a címeket, számlálókkal, forrásszínekkel:
  nip3.jpg
  Aztán ezt az egészet még egyszer, most már az idézetek teljes szövegével, forráshelyek szerint rendezve:
  nip4.jpg

Szótár

Ez a legkevésbé fontos. A szindor (és sielunt) nyelvű szavakat tartalmazza, annak érdekében, hogy a tömérdek ékezetes betűt többedszeri említéskor is helyesen írjam le. Egyszerűen a kérdéses ékezetes betűket tartalmazó szavak kikeresésével áll elő. 436 szó van benne e pillanatban, ami jóval több a valóságosnál, hiszen a magyar ragozott alakok elkülönítésével nem vacakoltam, és azért ilyen kevés mégis, mert hát Szindoria másodlagos szerepű.
  vỳriĩs Vÿssâkaùḩĩ Vÿssâkaùḩĩra Vỹssůań Vỳssuń Vỹtuń-tenger vỳurd Vỳurd Vỹŷda-hegy Vỹŷdaiśśéir Vỹŷdaiśśéirt Vỹỳl výŷrtïḩ ẘ Wɬaŷtìħ ŵndïìṙ ŵùɬèyṭ ẂẀnd ẂẀndĩń ẂẀndĩńban ẂẀndĩńról ẂẀnnaĩm-tóba ŵwt ẁẅuyn Ẅỳḩandâ Ẅỹlliâp Ŵỳorń Ỳ Ỳlîap Ylń Ÿlnâ Ÿlnânak Ÿlnât ỳlvīiś Ỳŋiɬ Yòdï ŷom ŷomot ỹoṙtièn ýṙn ỳṙnliêp ýrvý ỳt ŷw ŶÝ ỹỳ ÝŶdaśïèẽn ỸŶkin ȲYlmã ŶỲltrìi ŶȲmanãḩỳ ỲŸpi ỲŶpu ŶỸrsïń ŷỳs ŷỳsért ȳỹsin ȳỹsint ŶỸssinâàn ŷỳst ŶÝt ŶÝvel

Jelek

Ez a legterjedelmesebb és leguniverzálisabb rész. A szövegben jeleket lehet elhelyezni, amik három infót tartalmazhatnak: 1. egy fogalmat, ami szerepel a szövegben, 2. ennek magyarázatát vagy bármit, ami vele kapcsolatban feljegyzendő, 3. címkéket, amik segítenek a fogalmak csoportosításában. Például
  @j[hipnopédia|karisszinan|tech]
  Ezzel a hipnopédia címszavához beírtuk, hogy „karisszinan”, és elláttuk egy olyan címkével, hogy „tech”. Ez történetesen a na-10 sómirban van. A hipnopédia fogalma három helyen kapott jelet, ezért a bejegyzése így néz ki:
  nip5.jpg
  Ez akkor fog megjelenni, ha a jelek menüjében a H betűt vagy a tech szót választjuk; a menü így néz ki:
  nip6.jpg
  A bejegyzések tartalma automatikusan generálódik a fenti típusú makróhivatkozások segítségével (bár ezek makrói minőségükben nem tesznek semmit, a feldolgozóprogram csinál mindent). Zölddel a fogalom, barnával a címkék, lilával a sómirjelek (vagy ha ugyanabból a sómirból több is van, akkor „uo.”), fehérrel a magyarázat, ha van, mert az sem kötelező; ha a fogalomtár egy másik fogalma szerepel a magyarázatban, akkor az link lesz. S ha leírok egy címkét egy jelmakróban, akkor az a címke rögtön megjelenik a menü második sorában. A címkéket persze elég az adott fogalom egyik ismétlésénél kitenni, és ha egy másik ismétlésnél más címkéket írok, azok is érvényesek lesznek meg a korábbiak is.
  A magyarázat első jele lehet egy parancsjel, ami csinál valamit. A magyarázatban van, mert azt a makró egyszerűen eldobja, de a fogalomra hat. Mármint a feldolgozóprogramban. A renderelt szöveg nem változik.
   – a szó végi á, é betűt a, e-re cseréli (magyar ragozott szóalakok szótári formájához)
   – kisbetűsre cseréli (mondatkezdő helyzetű köznév)
   – nagy kezdőbetűre cseréli (van egy végig kisbetűs szövegrész, ami a tulajdonneveket is kisbetűvel tartalmazza)
   – minden szót nagy kezdőbetűre cserél (ugyanott, többszavas tulajdonnévhez)
  =valami= – a „valami” szót teszi a fogalom helyére
  / – a fogalmat kikurziválja, és mivel ezek hajók nevei, egyúttal a „hajó” címkét is ráteszi
  ®mit/mire – a fogalom nevében a „mit” kicseréli „mire”
  < – fölcseréli a két szót és vesszőt tesz közé (a szövegben Åmmaĩt ÎÌdaṙa áll, de a fogalomtárba úgy kerül, hogy ÎÌdaṙa, Åmmaĩt)
  A jelek némelyike normál billentyűzetről nem érhető el, de az enyémről igen, így gond nélkül igénybe vettem őket.
  Speciális címkék is vannak. Ilyen az „útvonal”. Ha ez a címke szerepel egy fogalomnál, akkor a magyarázatban legyen benne, hogy „útvonal 7.”, vagy akármilyen más szám, és akkor ábécé helyett ezeknek a számoknak alapján fogja rendezni az ehhez a címkéhez tartozó fogalmakat, így az Aulang Laip útvonala időrendben követhető. Szintén speciális címke a „nincs”, ami automatikusan kerül rá azokra a fogalmakra, amik még nem kaptak címkét.
  Speciális fogalmak is vannak. Ha egy fogalom első jele - vagy !, akkor az speciális. Ezeket külön kiteszi a láblécbe, és kiszámítja hozzá, hogy a teljes szöveghez képest hol találhatók, százalékban. Eddig egyetlenegy ilyet használok, a --- jelet, ami azt jelzi, hogy ezek a jelek meddig vannak beírva a szövegbe. E pillanatban a szöveg 88%-ában megvannak.

Idővonal

nip7.jpg
  Ez kétféle táblázatot készít a szövegben található időbélyegzőkről. Az első csak a feltüntetett időpontokat tartalmazza, ezért csak néhány sómirazonosító jelenik meg; a többinél nincs időbélyegző. Aztán közli a dátumot, az időpontot és a helyet, illetve ami ezek közül fel van tüntetve az időbélyegzőben. Mivel az időbélyegzők paramétereinek sorrendjét nem rögzítettem, nem sorrend alapján ismeri fel, hogy mi micsoda, hanem felismeri a szúni és szindor dátumokat meg a helyszíneket, amik eddig előfordultak.
  A másik táblázat viszont minden napot feltüntet szúni időszámítás szerint (egyelőre kilencven napot írtam bele, a harminckilencedik napon járunk), és ahol van időbélyegző, ott jelzi a sómirazonosítót. Ez segít átlátni, hogy két eseménysor között mennyi idő telt el.

Backdoor

Bizonyos URL-paraméterek hatására az egész oldal helyett csak egyetlen adatmorzsa jelenik meg, ezeket Sweetie-n egy KWGT-widget elemeiként jelentetem meg.
  a – a sómirok átlagos szószáma
  s – az utolsó vagy az alfaparancsban megnevezett sómir szószáma
  u – az utolsó vagy az alfaparancsban megnevezett sómir jele
  w – a teljes szöveg szószáma :: az idézetek szószáma


Láng Attila D., 2019.7.11., 17:06:17

irodalom Ninda számtech

Megtaláltam SilenitLáng Attila D. blogja


↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1673 cikk, 8153987 betű, 1642945 szó