Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Energetika

Van az az ismert módszer, hogy miképpen lehet minimális energiabefektetéssel vizet melegíteni. Fogjunk egy pohár hideg vizet, vagy akár egy pohár jeget. Húzzunk hőálló kesztyűt, amilyet a konyhában használnak tepsihez. Fogjuk meg a poharat és tartsuk magunk elé. Tegyünk oldalra negyedfordulatot, vagyis ha eddig mondjuk szemben volt az ablak, akkor legyen a vállunk felől. Ez kilencven fok, vagyis a jég pillanatok alatt felolvad és a víz felforrósodik. Ha egy kicsit tovább fordulunk, az száz fok, vagyis gőzzé illan, ezt tehát ne tegyük.
  Most jön a trükk. A kesztyű párját húzza föl amerikai barátunk, vegye át a poharat a tűzforró vízzel, és ő is tegyen ugyanolyan negyedfordulatot. A víz az ő kezében le fog hűlni egyszerű meleg vízzé.

2016.09.20., 00:15




Minden megváltozott

Gyakran kell úgy írnom cikket, hogy a lényegi tartalma nincs is benne, mert nem akarok meglepetéseket elrontani. Ez is ilyen eset. De megpróbálom mégis leírni a lényeget meglepetés elrontása nélkül.
  A Hanka eredetileg egy adott probléma körül forog, amit jó Barčánk tárt elénk még tavaly tavasszal. Ez önmagában nem elég egy regényhez, akkor sem, ha – mint már jó eséllyel látható – kisregény lesz, több okból. Természetesen a problémák és konfliktusok mennyisége és a regény terjedelme között nincs egyenes arányosság, több problémához valamivel nagyobb terjedelem kell, de egyetlen problémát – ha az olyan – is ki lehet fejteni bármekkora terjedelemben. A műfaj azonban nem szereti, ha a szereplők életében túl kevés a probléma, mert elszürkülhetnek.
  Szintúgy több oka van annak, hogy fölvettünk egy másik problémát, két lépcsőben. Az első – maga a probléma – már jóval ezelőtt fölmerült, egyszerűen azért, mert Eliška jellemét ez támasztotta alá, az embert a problémái és az azokra adott válaszai is meghatározzák. A kiinduló konfliktus két ponton okoz gondot az életében, két irányból hagyja megtámasztatlanul. Több megoldás közül kellett választani, de nem sokkal ezelőttig nem volt meg a bizonyosság, hogy mi lenne a helyes; végül saját életem viharai adták meg a megoldást.
  E cikk címe arra utal, hogy mindennek hatására Eliška és a körülötte levők élete egészen más fordulatot vesz, mint amire az olvasó esetleg számít. Legalábbis remélem.

2016.09.03., 22:46




A jégkunyhó

Pontosan érkezik, délután egykor. Legózunk, beszélgetünk, a suli szóba se kerül, hétvége van, senki sem akar ilyenkor a suliról beszélni. Érkezése után nem sokkal ered el a hó, nem sokáig szállingózik, egykettőre ömleni kezd, villanyt kell gyújtani, semmit se látunk másképp.
  – Szép lesz ebben hazamenni.
  – Legfeljebb itt maradok éjszakára. Csak van egy pizsamád, nem?
  – Jó, majd kerítünk valamit. Hazatelefonálsz, mint E. T., és itt maradsz. De macim nincsen.
  – Nem vagyok már óvodás. Otthon sincs macim. Illetve van, de a polcon ül, nem alszik velem.
  Meguzsonnázunk és nézzük a hóesést. Odakint minden forgalom megszűnt, az utcát mostanra több centis hóréteg boríthatja, legkorábban holnap reggel várható, hogy eltakarítják. Megnézzük a Jégvarázst, mi mást is nézhetnénk ilyen időben, közben legózunk, beszélgetünk, a film nem köti le teljes figyelmünket, láttuk már. Időnként ránézek a radartérképre, a hóvihar változatlanul fölöttünk tombol, a jóslat szerint ma huszonegy éves havazási rekord dőlhet meg.
  De a jóslat nem válik valóra. Öt órakor a havazás megszűnik, jeges szél söpör végig az utcán, végre látunk. Mindent hó borít, legalább fél méter vastag, a szemközti ház ajtajában hatalmas hótorlasz, a szél egyenesen bevágta a havat a mélyedésbe. Egymásra nézünk és kimegyünk az előszobába. Teljes sötétség, az ajtó üvegén át csak feketét látunk. Fogok egy zseblámpát, az üvegre világítok, s a fekete fehérré változik. Hó, embermagasságig.
  – Hát ezen nem jutok ki.
  – Ezen aligha. És ha kinyitom az ajtót, egy része beömlik az előszobába, de nincs lapátunk, kint van a garázsban. Nincs is hova lapátolni, elúszna minden idebent.
  – A fürdőszobába.
  – Színültig megtöltené. Nem marad más, várnunk kell, amíg kintről kiszabadítanak.
  – Kicsoda?
  – Valószínűleg a tűzoltók. Ha odakint már eltakarították a havat, szólok nekik, hogy ássanak ki minket. Meg még nyilván másokat is.
  Visszamegyünk a szobába, kinyitjuk az ablakot, kinézünk. A kapu szemlátomást mozdíthatatlan, ott is áll a hó, méteres a torlasz.
  – De ha leugrok innen az ablakból, puhára esek.
  – És elmerülsz a hóban. Mire ebben hazavergődsz, karikába fagysz, szó se lehet róla.
  Becsukjuk az ablakot, visszamegyünk játszani.
  – Akkor ez egy jégkunyhó. Mint a sarkvidéken az eszkimóknak, csak ők ki tudnak menni, mi meg nem. De biztos nekik is be szokott fagyni a kijárat. Olyankor csak ülnek bent, fókahúst esznek és várnak.
  – Hát fókahússal sajnos nem tudlak megkínálni, legfeljebb olajos hal akad itthon.
  – Az eszkimók is úgy vadásszák maguknak a fókát.
  – Nem nagyon hiszem, hogy akadna fóka odakint, de amúgy se tudunk kimenni.
  – No és? Meglasszózzuk az ablakból és berántjuk. Ha elmenne odakint egy fóka.
  – Jó, tudod mit, ha majd fókák sétálnak odakint, visszatérünk erre a kérdésre.
  – Amíg eltakarítják a havat, aztán eljönnek a tűzoltók, akadhat fóka is.
  – Esetleg.
  – Vagy rénszarvas.
  – Azt nem szeretném berántani az ablakon, még kitöri az üveget a nagy agancsával.
  – Értem. A jegesmedve ehető?
  – Nyilván, de minek akarsz folyton vadászni? A kamra tele van ennivalóval.
  – Te ezt nem érted. Ha eszkimók vagyunk jégkunyhóban, akkor vadászni kell.
  – Világos. De szerintem jobb lesz holnap reggel, amikor az állatok még álmosak és nem vigyáznak annyira.
  – Oké. Korán kelünk, és megyünk fókát fogni.
  Hat óra. Csokit majszolunk és nézzük, ahogy az orkánszerű szél simára csiszolja a hótakaró tetejét, a háztetőkről nem fújja le, már alighanem odafagyott. A kinti hőmérő rohamosan zuhan, már mínusz nyolc fok.
  – Az ott nem jegesmedve?
  – Hol?
  A szemközti ház kertjébe mutat, ahol a fák lombja valóban furcsán mozog.
  – Nálunk nem él jegesmedve. Csak a szél fújja a lombokat.
  – Hogyne élne jegesmedve, ha egyszer csikorgó fagy van és mindent hó borít!
  – Ez igaz, csak attól, hogy itt hóvihar van, a jegesmedvék még nem vesznek repülőjegyet és rohannak hozzánk.
  – Pedig igazán megtehetnék. Itt kellemes az idő nekik. Nézd, mindjárt eléri a mínusz tíz fokot.
  Fél hétre megvannak a kész terveink, hogy mit fogunk csinálni, ha nem szabadítanak ki minket a hó alól egy, két, három napig, vagy akár tovább. Van legónk, társasjátékunk, jó filmjeink, a kamra tele, a fűtés működik. Amíg ezt megbeszéljük, pókerezünk, az idő tiszteletére nem negróban játszunk, mint máskor, hanem szaloncukorban. Hamar elnyeri az összes cukromat. Odakint mínusz húsz, már egyetlen levél sincs a fákon, nem mozdul semmi.
  Hét órakor lejár az időnk. Megbeszéljük, mikor jön legközelebb. Kilibben a nyáresti verőfénybe, én pedig fölteszem a jégkunyhót a polcra.

2016.08.30., 00:31




A digitális könyv előnyei

Arra gondoltam, megpróbálom összeszedni most már az összes előnyt, amit a digitális könyv kínál a papírkönyvvel szemben. Mert még mindig vannak kétségek sokakban.

Fennmaradás

1. A digitalizálás egyik célja a könyv túlélési esélyeinek fokozása. Egy-egy papírkönyv példányainak több mint 90%-a fél évszázadon belül elpusztul. A digitális könyveket még könnyebb elpusztítani, de másolni is. Papírkönyvet nagyon nehéz, időigényes és drága (papírkönyvként) másolni, papír kell hozzá, tinta, berendezés – például fénymásológép, könyvkötőgép, vagy pedig egy komplett könyvkiadó, nyomda. A digitális könyvet eleve csak számítógépen, elektronikus adathordozókon lehet tárolni, de akkor már pillanatok műve a másolás. Ez főleg akkor hatékony, ha sok könyvről van szó; egy könyvkiadó egy évig is elbíbelődik egy-egy könyvvel, de persze többet is tud csinálni egyszerre, az alkalmazottak létszámától függ, és nyilván csak azt készítheti el, amiből anyagi hasznot remél – digitális könyvekből viszont egy óra alatt több százat, több ezret lehet lemásolni. (Az 591 könyv, amit mostanáig szkenneltem, harminc giga.)
  2. Hogy hová, az persze kérdés. Ha egy könyvet valaki letölt valahonnan és elteszi a gépére, ahonnan nem kerül tovább, azzal a példánnyal az emberiség nem gazdagodik, és ha az összes többi példány elpusztul, az az egy hiába létezik; szakasztott úgy, ahogy egyes régi filmek évtizedek múlva kerültek elő, mert valakinél volt egy példány a padláson, nem is tudott róla, de arról sem, hogy máshol már nem létezik az a film. Aztán valaki mégis megtalálta. Ez megeshet wincsikkel, pendrive-okkal, DVD-kkel, illetve azokon levő dolgokkal is. Egy korábbi írásomban fölvetettem, hogy egyszer a digitális irodalom hozzáférhető lesz, mert a jogi problémákat megoldják, és a könyveket majd megőrzik. Ha egy papírkönyvről kiderül, hogy fennmaradt példányai mely könyvtárakban találhatók, akkor oda kell utazni, bemenni és kikérni, ez elég hosszadalmas. Ha a digitális irodalom a neten elérhető lesz (illetve egy része már most is az), akkor beírjuk a keresőbe és előttünk van.
  3. A fennmaradás harmadik eleme az olvashatóság. Régi papírkönyveknél kifakulhat az eleve rossz minőségű nyomtatás, megtöredezhetnek a lapok, darabkák szakadhatnak ki a lapokból, kézzel megcsonkíthatják, összefirkálhatják, rengetegféle kárt tehetnek benne. A digitális könyveknél ehelyett az elavult formátumok jelenthetnek problémát. Van egy helyen félrerakva néhány könyvem, amik jelenleg nem olvashatók, és persze fogalmam sincs, hogy micsodák. Ismeretlen kódlapok, elavult könyvformátumok, jelölőformátumok, tömörítések. Valaha az is szokásban volt, hogy programokat írtak, amik valamilyen írásművet jelenítettek meg – magam is csináltam ilyeneket –, egész magazinok jelentek így meg, de persze a mai rendszereken ezek nem futnak. Ezeket azonban még mindig könnyebb restaurálni – csak rá kell jönni, hogy milyen szoftverkörnyezetre van szükség, azt megteremteni, aztán ha már látjuk a szöveget és csakugyan értéket képvisel, valahogyan biztos ki lehet operálni belőle (ha máshogy nem, újragépelni) –, mint a megrongálódott papírkönyveket, amiknél a kiszakadt lapokon, laprészeken levő szöveget csak másik példány beszerzésével lehet pótolni. De itt nem századokkal ezelőtt írt kódexekről beszélünk, amik önmagukban is nagy értéket képviselnek, és rengeteg mindent elbeszélnek azoknak a koroknak az életéről. Itt olyasmikről beszélünk, mint az a szakácskönyv, ami, helyesebben aminek a maradéka itt fekszik a polcon, nagyrészt lapokra hullva, hiányzik az eleje, a vége, a lapokból darabkák, és jócskán huszadik századi, talán ötvenéves sincs. Senki nem fog nekiállni, hogy restaurálja, egyébként is az a módja, hogy (például az ívjelzésekből) kideríti az ember, hogy mi ez a könyv, megkeresi az antikváriumban vagy akár a Széchenyi Könyvtárban, és lesz a kezében egy ép példány – vagyis a sérültet már nem kell restaurálni.

Tárolás, mozgatás

4. Nagy mennyiségű könyv óriási térfogatot emészt föl. Ez probléma például minálunk, ahol jelenleg 680 könyv várja, hogy beszkenneljem (jegyzék van róluk, a folyóiratok évfolyamonként egyetlen kötetnek számítanak). Két szobában jóformán minden szabad helyet fölemésztenek, és az a hely nagyon kellene sok más dologra, amellett, hogy az eredmény rendetlenség. Már nem növekszik a számuk, mert nem veszek több könyvet, amíg drasztikusan le nem csökkentem a mennyiséget, csak hát lassan megy. A digitális könyvek térfogatigényét vehetjük zérónak, mert számítógép nélkülük is van a háznál, és őtőlük nem lesz nagyobb; inkább a tárkapacitás számít. A mai számítógépek korában a könyvek kapacitásigénye elhanyagolható, akkor is, ha sok köztük a képes-színes, sokoldalas, nagyméretű PDF: nekem igazán nagy gyűjteményem van digitális könyvekből és magazinokból, de összesen csak 1,2 tera, pedig nagy része még rendezetlen és sok közte a dupla példány. Egy átlagos mai wincsi kapacitásának fele-harmada, néhány év múlva még kisebb hányada lesz.
  5. Ha a könyveket mozgatni kell – akár takarítás végett, akár mert keressük valamelyiket –, az sokszor hatalmas súly cipelését jelenti. Éppenséggel az én fizikumomnak egy nagyobb lexikon, atlasz vagy bekötött magazinévfolyam se csekélység, de kisméretű könyvekből is hamar összejön akkora teher, amit már az ép ember is megérez. Ha egy közkönyvtárat máshová akarnak költöztetni, ahhoz teherautók sora kellhet, és egy nagyobbacska magánkönyvtár is lehet akkora, hogy egy költözésnél jócskán megdobja a költségeket. A digitális könyvnek nincs súlya, csak az eszköznek, ami tárolja, de az egy könyvnél ugyanannyi, mint tízezernél.

Visszakeresés

6. Adott papírkönyvet megkeresni kicsit bonyolult lehet, ha nem könyvtárban tesszük. Az otthoni könyvtárát kevés ember rendezi ábécébe vagy műfajok szerint, és még kevesebb tartja meg is úgy; általában nemcsak rendezetlenül vannak a polcokon, de ráadásul könyvtornyokban, egymás mögött, sokszor dobozokba pakolva, ahol éppen hely akadt, vagyis egy bizonyos könyvet elővenni még akkor is hosszadalmas és sok anyagmozgatást igénylő feladat, ha tudjuk, hogy melyik toronyban, ládában keressük. Ha nem tudjuk, akkor még inkább. Ezzel szemben egy digitális könyvtárban egy könyvet megkeresni akkor is sokkal könnyebb, ha teljesen ömlesztve vannak – mert ha emlékszünk valamire a file-névből, az már elég egy kereséshez, vagy ha egyenként kinyitogatjuk a szóba jöhető könyveket, az még mindig kisebb munka, mint könyvtornyokat bontogatni. De a keresést még a szépen ábécébe rendezett könyvtári könyvállományban is digitálisan végzik, a könyvek még papíron vannak, de a nyilvántartás számítógépen.
  7. Ha könyvön belül keresünk valamit, akkor meg kell különböztetni a szövegként és a képként tárolt könyveket. Utóbbiaknál a számítógép annyit tud segíteni, hogy esetleg gyorsabb végiglapozni – de nem biztos. Előbbieknél viszont a gép verhetetlen a keresésben, bármekkora könyvtárról pillanatok alatt szállítja az információkat.
  8. Viszonylag ritkán kell, de ha mégis, akkor a papírkönyvnél óriási munka, digitálisnál – ha szövegként van tárolva – viszont csak a szükséges programot kell megírni hozzá: a különféle statisztikák. Terjedelmi, nyelvi, például szógyakorisági, és hasonlók. Gyakrabban lehet szükség fordításra, szótárazásra; léteznek programok, amikben csak rámutatunk egy-egy szóra és megkapjuk a megfelelőjét másik nyelven. A papírkönyvből szöveget idézni úgy lehet, hogy bepötyögjük a gépbe. A képként tárolt könyvnél szóba jöhet az OCR is, a szövegként tárolt könyvnél pedig pillanatok műve. Még nagyobb a különbség a képeknél: ha papírkönyvben közölt képet akarunk újra felhasználni, akkor be kell szkennelni a kérdéses oldalt, a digitálisnál viszont ez már megtörtént.

Akadálymentesítés

9. A vakok természetesen nem tudnak mihez kezdeni a papírkönyvvel, legalábbis a síkírásossal, de Braille-könyv kevés van, drágák, óriási terjedelműek és elég könnyen tönkremennek. A digitális könyvhöz, legalábbis a szövegként tárolthoz lehet felolvasóprogramot használni, és a képként tároltat is könnyebben lehet felolvashatóvá alakítani: szkennelni már nem kell, csak OCR-programot küldeni rá.
  10. Nemcsak gyengénlátóknak lehet hasznos, hogy a digitális könyvnek beépített nagyítólencséje van: a szövegként tárolt könyv betűmérete pillanatok alatt megváltoztatható, a képként tároltat pedig az olvasóprogramban lehet nagyítani-kicsinyíteni.
  11. Mozgássérülteknek viszont az lehet hasznos, ha a nagyalakú, nehéz könyveket, amilyen egy atlasz, nem kell fáradságos munkával úgy mozgatni, hogy a kívánt rész elég közel kerüljön.
  12. Léteznek helyzetek, amikor a lapozás okoz nehézséget a papírkönyvnél. Ha például hasonfekve olvasunk egy nagyalakú könyvet, akkor minden lapozásnál föl kell emelnünk a fejünket, ami lehet fárasztó vagy mozgássérülteknek akár aránytalanul nehéz is. Másoknak viszont az lehet nehéz, hogy elérjék a nagyalakú könyv túlsó szélét a lapozáshoz.
  13. A papírkönyvek sok port tudnak magukba gyűjteni, illetve bizonyos koron túl belőlük válik ki por. Ez lehet köhögtető vagy okozhat akár porallergiát is. De lehet a régi könyvekben élősdi is.

Egyéb szempontok

14. A kétféle tárolási módszernél más-más veszélyek fenyegetik a könyvet, erről föntebb volt szó. De a papírkönyv, ha sok van belőle, maga válhat veszélyforrássá: tűz esetén, illetve volt, akit a könyvespolcról lezuhanó vastag fóliánsok ütöttek agyon.

2016.08.27., 00:29




Kitüntetési statisztika

Magas állami kitüntetések birtokosainak százalékos megoszlása Magyarországon (becslés)

év normális fasiszta
2005 100 0
2015 90 10
2017 50 50
2019 0 100

2016.08.21., 19:23


korábbi cikkek >>

A blog mérete: 1368 cikk, 6,8 millió betű, 1,36 millió szó