Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Az ezerkettedik éjszaka

– Járulj elibém, ó, dzsinn.
  – Ó, Idők Ura, dzsinnek atyja, leborulok előtted. Allah vigyázza lépteidet, uram. Parancsolj velem, legalázatosabb szolgáddal.
  – Jó, jó. Hallgass ide, ó, dzsinn. Igaz-e, hogy gazdádat mesés gazdagság és családi boldogság mellett gyomorfekéllyel is megajándékoztad?
  – Nem az én bűnöm, ó, Idők Ura! Én csupán egy szerény, alig háromszáz méteres dzsinn vagyok, akinek képességei korlátozottak.
  – Nos, lássuk sorjában. Ha jól tudom, kétezer évet palackban töltöttél.
  – Így volt, nagyuram.
  – Ki szabadított ki?
  – Egy koldusszegény bagdadi halászfiú, ó, Idők Ura.
  – Ha jól tudom, a szerződés nem csupán három kívánságra szólt.
  – A te szemed mindent lát, ó, uram. Esküm úgy szólt, hogy aki kiszabadít, annak egész életére és az utódai életére alázatos, hű szolgája leszek.
  – Mivel nem ért utol az esküszegő dzsinnek szörnyű végzete, úgy gondolom, hogy meg is tartottad az esküdet.
  – Megtartottam és ezentúl is megtartom, ó, Idők Ura. Tíz esztendeje szolgálom gazdámat, Allah sokasítsa meg az ő napjait! Emeltem neki egy palotát a sivatagban, márványból és opálból, ónixból és lapis lazuliból, arannyal, ezüsttel és drágakövekkel ékesítettem, szantálfa bútorokkal és kasmíri szőnyegekkel rendeztem be. A kertben színarany fákat ültettem, amik öklömnyi rubinokat, smaragdokat, topázokat, gyémántokat teremnek, de azért van egy konyhakert is, meg istállók pompás arab és perzsa telivérekkel, körötte kis gazdaság, ahol minden szükséges megterem. Három kristálytiszta vizű, üdítő forrást fakasztottam, amik soha ki nem apadnak. S hogy legyen, aki mindennek gondját viseli, teremtettem száz egyforma, sudár termetű szerecsent és száz kecses rabnőt. Végezetül elhoztam gazdámnak a szultán legszebb lányát, aki iránt olthatatlan szerelemre lobbant. Ma is boldogan élnek és gyermekeik csicsergése veszi őket körül, ó, Idők Ura.
  – No jó. Elhiszem, tetszetős játékszer lehet. De gazdád mégis bajlódik a gyomrával.
  – Ó, Idők Ura, kinek orcáján Allah világossága fényeskedik, ítélj alázatos szolgád fölött. Ha gazdámra ellenség támadna, egy szempillantás alatt elfújnám őket, mint gazdám lába porát. Ha megrendülne a föld vagy iszonyú vihar fenyegetné gazdám palotáját és jószágait, ujjamnak egy mozdulatával megállítanám. De mit tehetnék én, egy egyszerű, alig háromszáz méteres dzsinn, az adóhatóság ellen?!


Láng Attila D., 2017.12.16., 13:44:33

Ezeregyéjszaka irodalom

TömegproblémaLáng Attila D. blogja




Tömegprobléma

Némely regényeim írásakor fölvetődött egy probléma. Adott egy kiindulópont, adott egy végcél, és a kettő között adott egy sor esemény, amiknek be kell következni a történet folyamán. Ez a cselekményvázlat. Igen ám, de ez mondjuk áll tíz pontból, és ésszerű mértékig részletezve őket egy-egy pont megfogalmazható mondjuk ezer szóban. Az tízezer szó. Igen ám, de nekem arról is van egy elképzelésem, hogy nagyjából mekkora regényt szeretnék, nem feltétlenül szószámra meghatározva, csak olyanformán, hogy ez kisregény legyen, közepes vagy mégis miféle. Az ember másképpen lát hozzá egy terjedelmesebb írásműhöz, mint egy kisregényhez, és megint másképpen egy novellához (azért valljuk be, a Kissy elején látszik, hogy eredetileg novella lett volna). Mármost megesik, hogy a becsülhető szószám alatta marad annak, amekkora regényt szeretnék – ez az eltérés különösen az idén nyáron írt regényemnél volt nagy –, én pedig ragaszkodom az elképzelésemhez, hogy annak a regénynek márpedig bizonyos méretre szert kell tennie. Bizonyos tömege kell hogy legyen. És ez nem akar kijönni. Igen ám (ez már a harmadik „igen ám”), de én nem tudok szerkeszteni. Voltam már szerkesztője könyveknek, de regényt, a saját regényemet nem tudom, minimális változtatásoktól, egy-egy mondat átfogalmazásától eltekintve a szövegnek olyannak kell maradnia, amilyennek először megírtam.
  Mi lehet ilyenkor tenni?
  a) Fölvenni újabb pontokat a cselekményvázlatba. Ez nagyon nehéz. Tessék elképzelni egy kriminél: 1. megtalálják a holttestet, 2. színre lép a nyomozó, 3. kérdéseket tesz föl, 4. ráhozza az idegbajt a tettesre, 5. rábizonyítja. Ez egy Columbo-vázlat. Petrocellinél annyi a különbség, hogy menet közben még meg is támadják valakik, akik nem akarják, hogy az igazság kiderüljön. Ezen kívül még mit lehetne beletenni? Itt a cselekmény fő sarokpontjairól van szó, amikből a Rejtelmes sziget hatszáz oldala tartalmaz hatot (megérkeznek a szigetre; berendezkednek; megtalálják Ayrtont; megküzdenek a kalózokkal; megismerkednek Nemo kapitánnyal; felrobban a sziget). Ezeket nem nagyon lehet már bővíteni, ha nem akarunk hollywoodi hatást kelteni (egyenként leöli az összes algonoszt és végül a főgonoszt, de kiderül, hogy a főgonosz hátrahagyott egy bombát, ami mindjárt elpusztít egy nagyvárost, de elsősorban a főhős kisfia van veszélyben, de ahhoz, hogy megmentse, el kell jutnia villámgyorsasággal egy megközelíthetetlen helyre, ahonnan aztán még vissza is kell jutnia még villámabb gyorsasággal, ráadásul csak egyvalaki tudja, hogy a piros drótot kell-e elvágni vagy a kéket, de az illetőt még meg kell győznie, hogy segítsen, és így tovább, és így tovább, a végtelenségig).
  b) Az egyes pontokat tovább lehet részletezni. Mondjuk mintha lett volna egy korábbi vázlat, ahol Verne nem írta le, hogy hogyan estek a déliek fogságába és szöktek meg, és egy későbbi vázlatban már ezt is leírta. Vagy mondjuk a korábbi változatban barlangot találnak, és csak a későbbiben lesz belőle a Gránit-palota föld alatti ürege, hogy annak birtokbavételét és a nitroglicerin előállítását is bele lehessen venni. De hát ugye ezt se lehet bármeddig, megvan annak a határa, hogy egy-egy pontot meddig lehet nyújtani.
  c) Egyik ponthoz sem tartozó szövegrészeket lehet beiktatni (fizikailag állhatnak az egyes cselekménypontok között, illetve egy-egy cselekménypont eseményein belül). Ezek a leírások, amik lehetnek tájképektől a szereplők gondolatain át valamely szerkezet, népszokás vagy ételrecept leírásáig bármik. Ransome például jelentős terjedelmet szentel Titty gondolatainak. (Viszont nem sorolnám ide A nyomorultak terjedelmének egyharmadát1 kitevő erkölcsi fejtegetéseket, mert azokat Hugo nem azért tette bele, hogy tömeget, terjedelmet nyerjen, hanem ezek képezik a regény lényegét. Ez a regény nem egy eseménysort akar leírni.) De persze annak is megvan a határa, hogy adott mennyiségű lényegi cselekménynél milyen mennyiségű mellékszálat lehet beiktatni, mielőtt vontatottá válik az egész. (A Kissynél ez a határ egyszerűen nem létezik, más a műfaja.)
  S persze lehet ezt a hármat kombinálni is. Így végül valamelyest megoldható, hogy tömege legyen a regénynek. De gyakran keserves munka elérni, hogy a kívánt terjedelem is összejöjjön, és mégse hígítsuk, ne legyen meg az olvasónak az az érzése, hogy pusztán a szószámláló felpörgetése kedvéért az író számos töltelékszó és többszavas kifejezés, esetleg szinonimák, rokonértelmű szavak beiktatásával nyújtotta meg a mondanivalót céltalanul és értelmetlenül, csak azért, hogy a regény hosszabb legyen, miközben a mondanivaló ezáltal szemernyit sem növekedett, vagyis a szerző csupán hígította közlendőjét – pont mint ebben a mondatban.

*

Mindez nem kizárólag arról a filmről jutott eszembe, amit ma láttam. Földi űrutazás (Capricorn One) a címe, és 1977-ben rendezte Peter Hyams. Nos, itt finoman szólva nagy mennyiségű tömeget kellett hozzáadni a filmhez, ahol ráadásul van egy előre megkívánt terjedelem, egy egész estés játékfilmnek másfél órásnak legalább lennie kell. Ezt két órára sikerült elnyújtani, azáltal, hogy az űrhajósok sivatagi szenvedéseit és a légi üldözést jó hosszan mutatta be. Kár volt.
  Ha én írom a filmet, az egész két órát alighanem besűrítettem volna egybe, a látszólag kalandos, de voltaképpen eseménytelen sivatagi menekülést szimplán kivágom, egyszerűen gépre ülnek és meglógnak – és a második óra már arról szólt volna, hogyan tör ki a botrány azáltal, hogy kipattan a hamis Mars-utazás és az eltitkolása érdekében végrehajtott gyilkosságok. Vagy a Mars-utazást részleteztem volna jobban, végül is az egész világ Mars-lázban kellett hogy égjen, erről csak lehetett volna valamit beszélni.
  Hasonló aránytévesztések gyakran vannak ám. A Vivát, Benyovszky! című sorozatra bizonyára emlékszik az olvasó. Ha emlékeim nem csalnak, Benyovszky Móric számos kalandot él át itt Magyar- és Lengyelországban, majd hirtelen elkeveredik Szibériába, a kettő között nem történik semmi, snitt. Számos kalandot él át Szibériában, majd hirtelen elkeveredik Madagaszkárra, a kettő között nem történik semmi, snitt. Beutazza a világot, de útközben nincsenek kalandjai, azokat mindig egyhelyben éli át. Hát aligha. Erre nem mentség az alacsony költségvetés, unalmas lett a sorozat. Ha már említettem a Rejtelmes szigetet, ennek 1973-as filmfeldolgozása az egyik legrosszabb film, amit a pleisztocén óta alkottak, többek között azért, mert Omar Sharif játssza Nemo kapitányt, ezt a fontos, de rövid epizódszereplőt – márpedig ekkora sztárnak komoly szerep dukál. Így is csak tíz percet van képen, de ez is sokszorosa annak, ami Nemo kapitánynak járna, a filmet ezért fel kellett hígítani Nemo-jelenetekkel, hogy Omar Sharif gázsiját legyen értelme kifizetni. Másra nem is költöttek. Persze az aggastyán Nemo kapitányt nem játszhatta el a negyvenegy éves színész (akkor meg sminkre kellett volna költeni), ezért Nemo kapitányt megfiatalították, ennek folytán át kellett írni mindent, amihez őneki köze volt, gyakorlatilag az egész filmet tönkretette az a döntés, hogy Omar Sharif legyen Nemo kapitány.
  Verne minden megfilmesítésénél olyan tömegproblémák merülnek föl, amilyenekről beszélek. Ugyanis nem való filmre. Oldalakon át tud arról mesélni, hogy a telepesek hogyan hoztak létre konyhakertet, hogyan fedezték föl szigetük tájait, hogyan alkottak távírót. Ezt nem lehet megfilmesíteni. Hogy miért nem? Mert másik műfaj. Vernét mindig kalandfilmnek akarják megfilmesíteni, rohan, átugorja, lelövi, lekaratélyozza, felrobban, lezuhan, összetörik, meghal, kigyullad, leomlik. De Verne nem ez. Tessék elképzelni egy főzőcskeműsort akciófilmen, nem arról szól, hogy fölverjük a tojást, serpenyőbe öntjük, fűszerezzük, kisütjük, hanem hogy az első tojás szétloccsan a földön, a második záp, a harmadikat (az az utolsó, és ha elhibázzuk, elpusztul az emberiség és külön a szakács kislánya) csodával határos módon sikerül feltörni és a serpenyőbe juttatni, de a gáz meggyújtására csak egyetlen szál gyufánk van, és persze nem szabad odaégetni, miközben a rivális szakácsok géppisztollyal lődöznek ránk! Vernét így megfilmesíteni nonszensz, őrület. A kopár sziget vagy maximum a Híd a Kwai folyón műfajában könnyebben célt lehetne érni.
  Ez sűrítésnek és hígításnak egyszerre tekinthető. Hollywoodban először is hatszáz oldal Verne-regényt összesűrítenek fél oldalba, aztán nekiállnak hígítani (birkózik, robban, ugrik, lő), hogy terjedelmet nyerjenek. Holott a terjedelem már megvolt az eredetiben, a Rejtelmes sziget (magyar kiadásban) közel száznyolcvanezer szó, csak ezzel Hollywoodban nem tudnak mihez kezdeni.
  Azt a döntést nem kellett volna meghozni, hogy megcsinálják a filmet. A Verne-filmek abból lesznek, hogy valaki ihell egy éceszt, hogy ne fizessünk szerzői jogdíjat, legyen a szerző hetven-száz éve halott. A Földi űrutazás abból lett, hogy a konteósok kitalálták, hogy a holdraszállás biztos kamu, ebből jött az ötlet, hogy akkor legyen film egy kamu űrutazásról, és senki se tette föl a kérdést: jó, és mi legyen a filmben?


Láng Attila D., 2017.12.11., 06:10:09

A kopár sziget A nyomorultak Benyovszky Móric Columbo Földi űrutazás Híd a Kwai folyón Hugo‚ Victor Hyams‚ Peter irodalom Nemo kapitány Petrocelli Ransome‚ Arthur Rejtelmes sziget Sharif‚ Omar Verne‚ Jules Vivát‚ Benyovszky! Walker‚ Titty

A könyvespolcLáng Attila D. blogja




A könyvespolc

Azt hiszem, aki szereti a könyveket, az szereti a könyvespolcokat is. Én szeretem őket. A könyvtár és a bolt szépen rendezett, gondosan sorba állított polcai se rosszak, de az igazán szépek azok a magánkönyvespolcok, amiken összevissza vannak a könyvek, hol fektetve, hol állítva, hol ferdén, köztük tárgyak szintén összevissza, és persze csak a tulajdonos tud egy-egy könyvet megtalálni – vagy ő sem. Az ilyen polcon látszik, hogy használják, nem csak dísznek van.
  polc1.jpg
  És elégedetlen vagyok az új könyvespolcommal. Mármint van nála újabb is a háznál, tavaly rakodtam föl több mázsa könyvet egy polcra, de technológiailag ez az újabb, amit már három-négy éve használok.
  polc2.jpg
  Igen, ez a digitális. Kétségtelenül sokkal szebb, mint amikor file-nevek sorakoztak egymás alatt, sőt én emlékszem arra az időre is, amikor a file-nevek nem is lehettek ilyen hosszúak, csak nyolc betű volt megengedve. Szóval csakugyan sokkal szebb. De nekem hiányzik a könyvespolcsszerű könyvespolc. Nekem nem kell, hogy ki legyen írva minden egyes könyv fölé a file-név (ami nem mindig azonos a címmel, sok könyvem van, aminek csupa számjegyből áll a neve, nem túl informatív), hiszen azért látható a címlapja, hogy arról ismerjük föl. No persze arról se lehet mindet, itt is van egy könyv (A gimnazista lány), aminek az envelopon volt olvasható a címe, de én anélkül jutottam hozzá, azt nem tudtam hozzászkennelni. (A feladatnak pedig azért nincs rendes címlapja, mert amikor azt szkenneltem, még nem terveztem, hogy PDF lesz belőle, de azért megmaradt a képanyag is, és sok év múlva mégis csináltam PDF-et.)
  Elképzeltem én már sok éve, még amikor a könyvek jellemzően szövegszerkesztőben olvasható formátumban voltak, hogy kellene csinálni hozzájuk virtuális polcot. A programnak odaadnánk egy könyvgyűjteményt, azt rápakolná polcokra, állítva, fektetve, mikor hogy, és aztán rendezkednénk, megváltoztatnánk a gerinc színét, vastagságát, a feliratot, máshova tennénk, máshogy állítanánk a könyveket. Lehet, hogy nem lenne olyan szép, mint így a címlapokkal, de könyvespolcsszerűbb lenne. A címlap meg megjelenhetne, amikor rámutatunk a könyvre.


Láng Attila D., 2017.12.9., 23:40:47

irodalom számtech

Anne Shirleytől Clair doktorigLáng Attila D. blogja




Anne Shirleytől Clair doktorig

Ha 1995-ben Montgomery három könyve nem angolul kerül a kezembe (egy Chip-CD tette közzé a Gutenberg Projekt anyagából, húsz-harminc kötet társaságában), talán sose tanultam volna meg angolul. Jártam még gyerekfejjel tanfolyamra, tanultam otthon mindenféle könyvből, de az eredmény minnimális volt; no persze legfőképpen azért tanultam, mert elvárták tőlem. Nem volt motivációm, és nem is tudtam, hogy ez milyen fontos.
  A Váratlan utazás azonban éppen elég nagyszerű tévésorozat ahhoz, hogy minden érdekelje az embert, ami vele kapcsolatos, így Anne Shirley is. Bár bevallom, nekem sose tudott annyira szívem csücske lenni, mint Sara Stanley, de ez főleg azért van, mert Sarah Polley a világ legnagyobb színésznője, és amit abban a filmben csinált, az őrület. Megan Follows viszont tehetett Anne-nel, amit akart, az már nem változtatott a tényen, hogy én imádtam például azt a monológot, amit az állomásról hazakocsikázva karattyol Matthew-nak, és azt Sullivan eléggé megcsonkította (márpedig én abból tanultam meg, hogy mondják angolul, hogy ugye), meg még sok mindent úgy változtatott a történeten, ami énnekem nem tetszik, szóval hiába ennivaló maga Anne, a film nem lett a kedvencem. (És igen, én is nehezményezem, hogy a későbbi filmben elvitte Anne-t a háborúba, miért nem mindjárt Micimackót?)
  De nem erről akartam beszélni, szóval Anne Shirleyről akkor még nem tudtam semmit, és el akartam olvasni. Hát nekiültem egy rezidens szótárprogrammal, ami mellesleg hibás is volt és persze semmit se tudott a nyelvtanról, és kihüvelyeztem a szöveget. Egyébként könyvolvasó programot is írtam, K-nak hívták (mint könyv), és két különleges dolgot tudott, megjegyezte, hogy melyik könyvben hol tartok (ez ma már elemi követelmény, de hát hol volt ez még akkor), és nem rakott a képernyőre semmilyen menüt, ikont, gördítősávot, békiben hagyta az embert az ultramodern számítástechnikai környezettel, ami nagyon nem való szépirodalomhoz, csak a szöveg volt egy sima fekete képernyőn meg az oldalszám.
  A három kötet végére elég jól tudtam kanadaiul, aztán jött két évvel később a net, ott hozzátanultam a többit.
  No, ezt a módszert vettem elő most. A főhős ezúttal nem kislány, hanem férfi, Carsac Clair doktora, aki számtalan univerzumot beutazva harcol a Mislixek ellen. Mivelhogy ezt a könyvet kilencéves korom óta ismerem és megvan digitálisan. Most pedig írtam egy kis programot, ami két könyvből egyet csinál, bekezdésenként váltogatja Silvija Cepurniece és Gyáros Erzsébet fordítását. Az eredeti szövegből kipuskázni az ismeretlen szavakat szerintem nemcsak gyorsabb, mint megnézni a szótárban, de hatékonyabb is. De azért persze szótárazok is, hogy lássam, milyen különbségek vannak a két fordítás között (van bennük jócskán), és hogy biztos legyek az újonnan tanult szavak jelentésében.
  Persze a két fordításban és különösen a digitális változatokban nem mindenhol vannak ugyanott a bekezdéshatárok – már eleve különbség, hogy a lett fordító bevezetőt is írt a könyvhöz, a magyar meg nem –, ezért megoldottam, hogy a könyvet ki lehessen preparálni a program számára: ha a bekezdés végére @ jelet teszünk, akkor a következő bekezdést is hozzáolvassa, és csak aztán folytatja a másik nyelvvel.
  Meglátjuk, mire jutunk egymással.


Láng Attila D., 2017.12.1., 23:46:40

A sehollakók Carsac‚ Francis Cepurniece‚ Silvija Clair‚ Vsévolod Cuthbert‚ Matthew Follows‚ Megan Gutenberg Projekt Gyáros Erzsébet lett Montgomery‚ Lucy Maud nyelv Polley‚ Sarah Shirley‚ Anne Stanley‚ Sara Sullivan‚ Kevin Váratlan utazás

Toplistám a lett könnyűzenérőlLáng Attila D. blogja




Toplistám a lett könnyűzenéről

Cím Előadó Zeneszerző Szövegíró Hely, idő
Vienkāršas lietas


Egyszerű dolgok

NANDOJānis ĶirsisGuntars RačsVilciens Rīga–Valka, 2017.5.14.
(egy hosszabb beszélgetés része)
Fizikas skolotājs


A fizikatanár

NANDOJānis ĶirsisGuntars Račs2017.5.6.
Dziesma par raibo pasaule


Dal a tarka világról

Keita KrūmiņaValts PūcePēters BrūverisJaunās zvaigznes, 2012.5.2.
Karsta mana jauna dziesma
link
Forró új dalom
Keita KrūmiņaImants KalniņšLaima Līvena2013.11.5.
Princesīte un trubadūrs


A hercegnő és a trubadúr

Adrija Silva Kukuvasa
Normunds Rutulis
Nora Kukuvasa
Adrians Kukuvass
Imants KalniņšMaija LīcīteMazo dziesmas Latvijai, 2011.4.11.
Nokavētais reiss


Megkésett utazás

Agate AlbekeiteArtūrs Mangulis2014.7.2.
Tumša nakte, zaļa zāle


Sötét az éjjel, zöld a fű

Dārta StepanovaMarta Ritova2016.11.25.
Es domāšu par tevi


Rád gondolok

Lauris ReiniksGuntars Račs2017.5.19.
Rīts pieneņpūkās


Reggel pitypangpihében

Lauris ReiniksLauris Reiniks
Mārtiņš Freimanis
Maija Kalniņa
2015.6.18.
Miljons domu nakts


Millió gondolat éjszakája

Anna ŠakenaElgars Jaunskalže
Madara Grēgere
Reinis Osis2013.2.27.
Bimini


Bimini

Alma Daniela CauneImants KalniņšHeinrich Heine22014.4.24.
Silta sirds


Meleg szív

Little Lady’sMarats Ogļezņevs2016.11.27.
Rakstu rakstus


Írásokat írok

Little Lady’sImants Kalniņš2017.6.20.
Ziedu pasaule


Virágok világa

Kerija Sauliete(nincs adat)2015.6.5.
Robots


Robot

Loreta ReideRaimonds Pauls2017.7.2.
Sarkanās kurpes


A piros cipők

Loreta VaivodeUldis MarhilēvičsGuntars Račs2016.11.7.
Ēzelītis


A szamár

Valērija SatibaldijevaRaimonds PaulsJānis Peters2011.3.28.
Mēmā dziesma


A néma dal

Valērija Satibaldijeva
Dainis Skutelis
Raimonds PaulsAlfrēds Krūklis2011.4.11.
Es tevi mīlu


Szeretlek

Inese(nincs adat)
Es atnācu uguntiņu


Megjöttem, tüzecske

Aminata SavadogoZigmars LiepiņšdainaJaunajā Talantu Fabrika, 2013.9.9.
Kur gan jūs esat


Hol vagytok hát

Mārts Kristians KalniņšImants KalniņšJuris Helds2011.12.19.
Smilšu rausis


Homoktorta

Paula Ķiete
Kristaps Rūķītis
Imants KalniņšViktors Kalniņš2011.1.6.
Mūsu laiks


Korunk

Liene ŠomaseKristina BachKristina Bach (németül)
Guntars Račs
2015.9.3.
Veltījums mīlestībai


Ajánlás a szeretetnek

Mārtiņš Brauns (szintetizátor)
Kristīne Cielava
Ralfs Liģeris
Alīna Ņikitina
Agate Albekeite
Emīls Mangulis
Adrija Silva Kukuvasa
Gabors Goldmanis
Valērija Satibaldijeva
Kristaps Solovjovs
Martiņš BraunsMāra ZālīteMazo dziesmas Latvijai, 2011.3.28.
Viens, divi, trīs


Egy, kettő, három

Normunds RutulisJānis Stībelis2016.5.31.

Láng Attila D., 2017.11.30., 21:13:18

Albekeite‚ Agate Bach‚ Kristina Bimini Brauns‚ Mārtiņš Brūveris‚ Pēters Caune‚ Alma Daniela Cielava‚ Kristīne Dziesma par raibo pasaule Es atnācu uguntiņu Es domāšu par tevi Es tevi mīlu Ēzelītis Fizikas skolotājs Freimanis‚ Mārtiņš Goldmanis‚ Gabors Grēgere‚ Madara Heine‚ Heinrich Helds‚ Juris Inese Jaunajā Talantu Fabrika Jaunās zvaigznes Jaunskalže‚ Elgars Kalniņa‚ Maija Kalniņš‚ Imants Kalniņš‚ Mārts Kristians Kalniņš‚ Viktors Karsta mana jauna dziesma Ķiete‚ Paula Ķirsis‚ Jānis Krūklis‚ Alfrēds Krūmiņa‚ Keita Kukuvasa‚ Adrija Silva Kukuvasa‚ Nora Kukuvass‚ Adrians Kur gan jūs esat Līcīte‚ Maija Liepiņš‚ Zigmars Liģeris‚ Ralfs Little Lady’s Līvena‚ Laima Mangulis‚ Artūrs Mangulis‚ Emīls Marhilēvičs‚ Uldis Mazo dziesmas Latvijai Mēmā dziesma Miljons domu nakts Mūsu laiks NANDO Ņikitina‚ Alīna Nokavētais reiss Ogļezņevs‚ Marats Osis‚ Reinis Pauls‚ Raimonds Peters‚ Jānis Princesīte un trubadūrs Pūce‚ Valts Račs‚ Guntars Rakstu rakstus Reide‚ Loreta Reiniks‚ Lauris Ritova‚ Marta Rīts pieneņpūkās Robots Rūķītis‚ Kristaps Rutulis‚ Normunds Šakena‚ Anna Sarkanās kurpes Satibaldijeva‚ Valērija Sauliete‚ Kerija Savadogo‚ Aminata Silta sirds Skutelis‚ Dainis Smilšu rausis Solovjovs‚ Kristaps Šomase‚ Liene Stepanova‚ Dārta Stībelis‚ Jānis Tumša nakte‚ zaļa zāle Vaivode‚ Loreta Veltījums mīlestībai Vienkāršas lietas Viens‚ divi‚ trīs Vilciens Rīga–Valka Zālīte‚ Māra Ziedu pasaule

Irodalmi SorokAnne Shirleytől Clair doktorig


↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1536 cikk, 7,7 millió betű, 1,54 millió szó

1 Az angol Wikipédia-cikk szerint több mint a negyedét, de ha az ott szereplő oldalszámokat elosztjuk egymással, 34% jön ki, vagyis egyharmadnál is több.
2 a fordítóról nincs adat