Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Cronos

Szia! Laci vagyok, kerékpárral rendelkezem. Akarsz velem ismerkedni társkeresés céljából? Igen? Remek. De ugye te is robot vagy?

Birtokomba jutott nyolc képernyőfotó a Cronos nevű társkereső szolgáltatásáról, amiket még külön-külön olvasva is azonnal az a gondolatom támadt, hogy ezek robotok. Együtt nézve őket meg pláne. Ezért írtam egy cikket, amiben azt a következtetést vontam le, hogy robotok, közzétettem, és régi szokásom szerint elküldtem a cégnek (az összes fellelhető emailcímükre, hiszen nem tudtam, melyiket olvassák). A cikket elolvasta és megkeresett Losonci Béla, a Cronos ügyvezető igazgatója, akivel nagyon barátságosan elbeszélgettünk és választ adott néhány kérdésemre. De először nézzük a képernyőfotókat és a belőlük levont következtetéseket.

Klikk ide

Amint látható, ezeket nyolc úr írta egy vagy több hölgynek. Nem lényeges, hogy nekem hogyan jutottak a birtokomba. A levelek egy vagy több címzettje a levéltitok tulajdonosaként úgy gondolta, hogy ezeket megosztja velem – a Cronos lépjen föl ellenük, ha akar és tud, de nem ajánlom. Én viszont nem állok velük szerződésben, tehát az ÁSZF-jük énrám nem vonatkozik.
  De majdnem szerződésbe léptem velük. Már beszéltem a helyi irodájuk képviselőjével, szerveztük a találkozót, amikor ezeket megkaptam.

Meg tudom írni újra azt a sablont, ami alapján ezek a robotok a leveleiket megírják. Először van a köszönés, ami lehet Szia!, Helló!, Üdvözöllek! vagy Üdvözletem, meg esetleg lehet még többféle. Aztán opcionálisan egy vigyori, kettőspont és egytől háromig terjedő zárójel. Majd Enter.
  Ezt követi a <keresztnév> vagyok, <életkor> éves, <gyerekdarabszám> gyerekem van tartalmú rész, és aszerint, hogy vele élnek-e, illetve egyen vagy többen vannak, a „velem él”, „nem velem él”, „nem velem élnek” változatok, illetve a gyerekekről szóló rész elmarad persze, ha nincsen gyereke. Majd Enter.
  Egy valódi ember nem azt mondja el egy ismerkedő levélben, hogy hány darab gyerekkel rendelkezik és azok vele élnek-e, hanem valamit róluk, ha fontosak, bár egy társkereső ismerkedés legelején csak akkor fontosak, ha kicsik és vele élnek, vagyis a leendő társnak azonnal élete központjába fognak kerülni. De egy valódi ember azt mondja a gyerekeiről, hogy fiúk vagy lányok, mekkorák, mivel foglalkoznak, Gézukámnak hentesüzlete van, Pistikém maffiózó.
  Foglalkozásom: <foglalkozás>. Pont. Aztán ha van neki biciklije, akkor „Kerékpárral rendelkezem.” Még soha nem láttam eleven embert, aki kerékpárral rendelkezett volna, de ki fogom próbálni. Kimegyek az utcára és megkérdezem az első szembejövőt, aki biciklin érkezik. „Ön miért eszközöl kerékpáros haladást az aszfaltburkolaton?” „Mert kerékpárral rendelkezem”, fogja felelni. „Rendelkezik ön gépkocsival is?” „Igen, rendelkezem gépkocsival is, azonban a gépkocsim jelenleg a fedett gépkocsitárolóban nyert elhelyezést, annak folyományaképpen, hogy jelenleg csupán a közelben található élelmiszer-kereskedelmi egységbe folytatnék közlekedést, ha ön nem tartana föl a hülye kérdéseivel.”
  Igen, az emberek tök totál így beszélnek magyarul!
  Az is sajátos, hogy az ismerkedés legelején közlik, hogy rendelkeznek kerékpárral. Ez olyasmi, amit egy valódi ember egy társkereső ismerkedés folyamán valahol a négyszázadik információ gyanánt mond el. Mert nem fontos.
  A következő mondat is olyan, mintha olyasvalaki fogalmazta volna, aki Jókaiból tanult magyarul. „Jelenleg saját kertes házban élek.” Avagy „Jelenleg rokonoknál élek, de van saját tulajdonú, összkomfortos családi Házam.” „Rendelkezik az ön saját tulajdonú, összkomfortos családi Háza levélforgalmi postabedobó nyílással?” „Igen, az én saját tulajdonú, összkomfortos családi Házam levélforgalmi postabedobó nyílással is rendelkezik, avégett, hogy módom nyíljon azon keresztül kihajítani önt, ha még egyszer ilyen marhaságot kérdez!”
  „Testalkatom átlagos és elegánsan öltözködöm.” Kibírja most már az olvasó paródia nélkül? Mert a kedvenc szabadidős tevékenységeket felsoroló mondat is olyan, mintha most szalajtották volna az ügyvédképzőből.
  Miután ez megvolt (az adatlapon beikszelgetett tételekből gyártottunk olyan mondatokat, amiket eleven ember még nem ejtett ki a száján, ez először akkor fog bekövetkezni, amikor ezt a cikket felolvassák a Cronos válságstábjának értekezletén), következik az adatlap Magamról címszó alatt beírt szövegének teljes másolata. Érdemes megfigyelni, hogy a scriptet ihellő pötyögő szakember lusta volt legalább a központozást kiigazítani, Lászlo például két-két ponttal zárja a mondatait, Lala viszont összevissza iktat pontokat a mondat közepébe. Néhány regexpes cserével el lehetett volna érni, hogy legalább ennyire kirívó ne legyen.
  És végül az aláírás, ami véletlenül betűről betűre megegyezik az adatlapon regisztrált névvel, ámbár valaki, akit Lászlónak hívnak, legfeljebb esetenként írja a nevét rövid o-val, de aligha következetesen.
  És az egésszel nem lenne szinte semmi baj, ha az az egy vagy több hölgy, akik ezeket a leveleket megkapták, nem írtak volna következetesen, mind a nyolc darab úrnak, és következetesen, mind a nyolc darab úrtól pontosan ugyanazt ne kapták volna válaszul. Semmit!
  Ha én regisztrálok erre a „szolgáltatásra”, amit ezek után tegyen, akinek hat anyja van, és a szerver az én nevemben elküld egy hölgynek egy levelet, ami ugyan teljesen értelmetlen bikkfanyelven van fogalmazva és ordít róla, hogy gép csinálta, de elküldi, és a hölgytől válasz jön, akkor az a minimum, hogy válaszolok. Éppen elég társkeresőre regisztráltam több mint egy év alatt. Minden levélre válaszoltam. Ha mások nem így gondolják, akkor ötven százalék, vagy reagálnak, vagy nem. De hogy egyetlenegy se válaszoljon közülük, az nem lehetséges. Csak akkor, ha nincsenek valódi egyének a fiókok mögött.

1978-ban a Karolina gyerekosztályán feküdtem. Egyik nap anyám hozott nekem egy cukorkát, amit addig még sose láttam, valami újdonság lehetett. Valamennyit ettem belőle, aztán kitette a folyosói szekrénybe, ami erre a célra volt rendszeresítve, a gyerekek beletehették az ennivalójukat, névvel ellátva persze. Egy-két napra rá, amikor uzsonnát osztottak, én is kaptam ebből a cukorból és más gyerekek is. Ez egy kicsit meglepett, és legközelebb megfigyeltem őket uzsonnaidő előtt. Szépen benyúltak a szekrénybe és kommunizáltak belőle. Anyám szólt nekik, hogy ő nem sajnálja az édességet a többi gyerektől, de nem azért vette a sajátjának, hogy a többi egye meg, én pedig ezentúl a hűtőszekrényben tartottam minden ehetőt, azt is, ami nem szorult hűtésre, mert abból nem kommunizáltak.
  Az volt a meglátásom – és a leveleket megkapó egy vagy több hölgy osztozott ebben –, hogy a cég korábbi bepalizott vásárlói föltették az arcképeiket, írtak valamit a Magamról rovatba, a levélíró script pedig ezekből kommunizál, mint 1978-ban a Karolina nővérkéi. Ezért nem látok problémát abban, hogy föltettem a leveleket úgy, ahogy voltak, arcképekkel, nevekkel együtt. Egyáltalán nem hittem, hogy a képeken látható urakat tényleg úgy hívják, ahogy oda van írva, mert a script ugyanúgy átemelhette az arcképet, a nevet és az adatokat együtt, mint különválasztva. Lehet, hogy az első képen látható arc tulajdonosát valójában Jenőnek hívják, három éve megtalálta a párját és törölte magát, és a biztonsági őr az egy teljesen másik ember, aki meg a „Lányok asszonyok bátran írjatok” után öt felkiáltójelet és egy négyest tett, az egy harmadik ember. Semmi sem bizonyítja, hogy nem.
  Az az egy biztos, hogy a levelek feladóiként megjelölt fiókokat nem kezeli valódi ember, mert az, hogy nyolc közül egy sem válaszol, túlságosan feltűnő.

Mondom, erre a következtetésre jutottam a levelek címzettjeivel együtt. De Losonci úr elmondta, hogy nem erről van szó, hanem mint a képeken is látható, ezek palackposták. Az egy olyan funkció, hogy előregyártott szövegekből lehet választani, illetve azt átszerkeszteni vagy sajátot írni, és a rendszer szétküldi mindenféle felhasználóknak, akik megfelelhetnek őszerinte. Tehát a palackpostát a valódi ember indította útjára, csak nem ő szövegezte meg – az ügyvezető igazgató elmondta, hogy az emberek nagy része átszerkesztetlenül küldi el a palackpostát, de ebből nem vont le olyan következtetést, hogy ez félrevezető a címzettek számára, mert gép által fogalmazott mondatokat olvas. Történetesen én szerét ejtettem, hogy belépjek a Cronosra egy regisztrált, fizetett felhasználó loginjával, és körülnéztem, de egyszerűen sehol nem lelem föl a palackposta funkciót. Ezután létrehoztam egy ingyenes regisztrációt, és azzal is körülnéztem – a palackpostáról sehol egyetlen árva szót sem találtam.
  Ami azt jelenti, hogy annak megvolt az oka, hogy közülünk senki nem gondolta, hogy ezek ember által kiválasztható, de gép által gyártott szövegek. Losonci úr szerint erre mindenhol felhívják a figyelmet, biztosan úgy van, én nem látom ennek nyomát sehol. Korrektor voltam, semmi sem kerüli el a figyelmemet. Én nem tudhatom, miért hiányzik a palackposta az oldal általam látott változatáról, két különböző felhasználónál, két különböző böngészőben, de hiányzik.
  Mindazonáltal kétségtelen, hogy az emberek általában nem olvassák el, ami oda van írva. Ezért ha ilyen félreértéseket azzal akarunk eloszlatni, hogy kiírjuk, hogy mi az ábra a palackpostával, akkor sajnos könnyen úgy járhatunk, mint jómagam, amikor alkalmazottat kerestem valamely célra, kiírtam a hirdetésbe, hogy hol kell dolgozni és mennyiért, és azt a nyúlfarknyi szöveget sem olvasták el, sorra jöttek a kérdések, hogy hol, mennyiért.
  Megtudtam (de már nem emlékszem rá), hogy a palackpostára az emberek hány százaléka válaszol, ami hasznos infó lehet a cég működését tervező szakembereknek, de nekem az volt a fontos, hogy a palackpostára adott válaszra hány százalékban kaptak választ a hölgyek, akik a palackpostát az uraktól megkapták. Nulla. Nyolc közül egyre sem.

Tehát teljesen logikusan arra gondoltunk, hogy ezeket a szövegeket gép gyártja, és mivel más cégeknél azt láttuk, hogy tele vannak robot felhasználókkal, azaz olyanokkal, akik mögött semmiféle emberi lény nincsen, rögtön erre asszociáltunk. Az ügyvezető igazgató szerint ezt azokkal a cégekkel beszéljem meg – persze, nyilván, az ő házuk táján ők söpörjenek, de nem tartom jó üzletpolitikának, ha engedjük, hogy a cégünk tevékenysége összemosódjon olyan cégekével, amik kétes gyakorlatot folytatnak. A jelen esetben egy vevőt mindenképpen elveszítettek, mert egyfelől megrendült a bizalmam a Cronosban, másfelől rosszul reagálok arra, ha – bármilyen barátságos, udvarias hangnemben – perrel fenyegetnek, akkor is, ha netán nincsen igazam, mert erre ráébreszthető vagyok ugyan, csak annak nem ez a módja. És azt eredményezi, hogy ezek után nem viszem hozzájuk a pénzemet.
  De a Cronos üzletpolitikáját nem beszéltük meg – ez végül is nem is érdekes e helyütt –, ehelyett kaptam sok statisztikai infót arról, hogy a Cronos miért nem szorul arra, hogy robotokat használjon, hogy mennyit költenek új ügyfelek toborzására és mennyi új ügyfelük van. Ennek szívből örülök, csak történetesen én statisztikahatlan vagyok. Sokszor előfordult már, hogy valaki statisztikával próbált rám hatni, nem sikerült, mert én másból indulok ki. De ez most mindegy.
  Nem tetszik a Cronos gyakorlata, az előregyártott szövegekkel akkor is elriasztják a vevőket, ha azokat amúgy valódi ember küldi, de ez már legyen az ő problémájuk.


Láng Attila D., 2019.5.21., 23:30:19

Cronos fogyasztóvédelem párkeresés

Költő vagyok, már tudomLáng Attila D. blogja


Költő vagyok, már tudom

Költő vagyok.
Onnan tudom,
hogy írtam
egy csomó
verset.
Kábé hatot.
Egyikben sem
érnek ki
a sorok
a margóig.
Így tehát
csak költő
lehetek.
De persze
csak szerényen:
jó költő azért
még nem vagyok.
Bárki tud
még nálam is
rövidebb
sorokat írni.


Láng Attila D., 2019.5.20., 13:17:01

irodalom vers

Láttam egy nénitCronos


Láttam egy nénit

keita.jpgNem lehet megmondani, hány éves a néni, mert nincsen idő, megszűnt és elolvadt, mint őmellette mindig. Kortalan és kívül áll az időn, ami megáll körülötte és rácsodálkozik, ő pedig csavar egyet rajta és elindítja valami egész más irányba – ha éppen úgy tartja kedve.
  Ezt csak a legnagyobbak tudják. Koncz Zsuzsa, Edith Piaf, John Lennon, akiknél nem tudni, hány évesek, mert nincsen koruk és nincsen idő. Megszűnt, elolvadt, soha nem is volt. Hogy ők ezt mikortól tudják, nem tudom. Így van-e akkor is, amikor nem énekelnek – azt sem tudom. Nem láttam őket máshol, csak színpadon.
  Keitát láttam színpadon kívül is. Néha olyankor is tesz egy mozdulatot, amitől hirtelen megáll körülötte az idő, elkanyarodik alakja mint gravitációs középpont körül, és más irányban halad tovább. Csak akkor venni észre, ha az ember kiskora óta rengeteget figyelte, mit és hogyan csinál. Nekem kevesebb mint három évem volt rá, így én sűrítve látom a történetét.
  S már látom a nénit, aki egyszer lesz. Negyven, ötven, hatvan év múlva – nem tudom. Ugyanilyen lesz, mint most, kortalan, kölykös és végtelenül megértő, szerény, csendes mosollyal kiballag a színpadra, csibészesen ránk mosolyog, vagy hát azokra, akik akkor látják majd, és ahogy elkezd énekelni, nem számít majd, hogy az ország egyik legnagyobb énekesnője, nem lesz érdekes a rengeteg díj és kitüntetés, amiket mindig úgy vesz majd át, mint az Arany Mikrofont azon a lázas, kábult és szédítő estén, amikor tizenhárom éves fejjel övék lett a világmindenség – nem, ez mind már nem számít, ahogy elkezd énekelni, ő énekli a zenét és a zene énekli őt, mert ő maga a zene, és ez így lesz mindig. S bár mi sem természetellenesebb, mint egy tiniről ilyenekre asszociálni, de látom azt a napot a nagyon távoli jövőben, amikor egyszer már nem énekel tovább, és egy percre megáll az ország érverése, mindenki szíve elszorul: és most mi lesz, hogy megszűnt a zene, mihez kezdjünk Keita nélkül, a zene nélkül? Egy nemzet fog búcsúzni tőle, mint annak idején Edith Piaftól.
  De félre ezekkel – nem ide valók, csak azért látom ezeket, mert ő megcsavarta maga körül az idő fonalát és beleláthattam a jövőbe. Keita csak tizennégy vagy tizenöt éves, és énekel, mint a lakstīgala. Egy tini temperamentumával, egy negyvenéves érettségével és egy nyolcvanéves bölcsességével. S még énekelni is fog nagyon-nagyon sokáig. Ugyanígy. Hetvenévesen is egy tini temperamentumával fog énekelni, és senki se fogja tudni, hány éves, pedig benne lesz a lexikonokban, de senki se hiszi majd. Talán ráncok lesznek az arcán és megfehéredik a haja, talán nem lesz már meg az a csorba foga balra fönt, amit beleírtam egy regénybe, s már bizonyára nem ugrál úgy a ritmusra, mint nyolcéves korában, amikor az operatőrnek nyitni kellett, hogy lépést tudjon tartani vele. Talán majd a hangja sem lesz már ugyanaz, mint egykoron. De ugyanolyan kedvesen kunkorodik majd az orra, s ugyanaz fog áradni énekéből és sugározni a szeméből.
  Életem legnagyobb és legkülönösebb kalandját köszönhetem annak, ami Keita szeméből sugárzik, hát bocsássa meg az olvasó az elfogult sorokat. Ő különleges, és mégsem az. Amit ő tud, tudják mások is, nem pont ugyanazt, valami mást. Csak én pont ezzel az öt kislánnyal futottam össze, és akkor éppen pont olyan felvételek léteztek, amiken az ő lényét sikerült elkapni akkor és úgy, amikor megállította az időt, megcsavarta, játszott vele, mint gyermek istennő tartotta kezében a világmindenséget, mint egy apró kavicsot, s hogy mit fog vele csinálni, még nem tudta maga sem. Keita nem istennő, csak talpig ember és vérbeli énekesnő, aki zenében él és benne él a zene. Bizonyára nem az volt az első kiejtett szava, hogy cisz, de legrégebbi fennmaradt felvételén is, bár arról énekel, hogy ő csak egy kislány, már ott sem csak egy hatéves kislány, aki szépen énekel, egy pont híján a maximumot kapja a zsűritől és díjat nyer. Már jóval korábban eldöntötte, hogy ő az univerzum kristályszerkezete és az interferencia a metastatikus kontinuumban. Vagy akármi, amit kigondolt arról, hogy kicsoda a micsoda, és mikor és hová az akkor és oda. Teljesen mindegy. Ő az.
  Csak fiatalsága miatt nem foglalta el még az őt megillető helyet a zene panteonjában, de annak is eljön az ideje. Ma még inkább rajongói vannak, de már akadnak hallgatói, akiknek nem bálványa, hanem tanítója. Egyre nagyobb figyelemmel fogják hallgatni Keita Krūmiņa dalát.


Láng Attila D., 2019.5.20., 02:57:13

Koncz Zsuzsa Krūmiņa‚ Keita Lennon‚ John NANDO Piaf‚ Edith Zelta Mikrofons

ÉjszakaKöltő vagyok, már tudom


Éjszaka

Éjszaka van, az író cikket ír,
kis tiszteletadást valakiről.
Kifogy a lélegzet, a ceruza megáll,
nem jön a hangulat, amit leírni akar.

Benéz a Facebookra, hogy valamit csináljon,
s ott van egy új vers, Király Gáboré.
Mai dátummal, pedig már nem is költ ő,
s visszaadja pont azt a hangulatot.

Menne is az író, rögtön vissza írni,
de hát nem teheti, viszket a ceruza.
Leírja hát gyorsan, végig rímek nélkül,
hiszen ő nem költő, verset írni nem tud,

hacsak nem attól vers valami,
hogy nem ér ki a képernyő
jobb széléig.


Láng Attila D., 2019.5.20., 02:41:58

irodalom Király Gábor vers

Irodalmi kincsLáttam egy nénit


Irodalmi kincs

Gombás vagy sajtos, az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a tojás, ha tűri
A szakács minden döfködéseit,
Vagy ha kifolyik törött héjából,
S kínzójának ujjait megégeti?
Serpenyő által elvégezni mind
A tojás fehérjét, a héj eredendő,
Természetes repedezéseit
Oly cél, minőt óhajthat a tojás.
Megfőni – felvágatni – tálaltatni!
Talán salátában; ez a bökkenő:
Mert hogy mi álmok jőnek a fazékban,
Ha majd leráztuk mind e héjunkat,
Ez visszadöbbent. E meggondolás az,
Mi a tojást oly hosszan élteti
Ha nem viseli a kanál feltörésit,
Vízbe buggyantást, habbá felverését,
Útált megzápulást, só-megszórást,
A nagykésnek szeleteléseit…

(Omlett nagymonológja, részlet)


Láng Attila D., 2019.5.17., 03:26:17

Arany János Hamlet irodalom Shakespeare‚ William

AbroncsvilágÉjszaka


↞korábbi cikkek

A blog mérete: 1656 cikk, 8090744 betű, 1628276 szó