Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




A digitális könyv előnyei

Arra gondoltam, megpróbálom összeszedni most már az összes előnyt, amit a digitális könyv kínál a papírkönyvvel szemben. Mert még mindig vannak kétségek sokakban.

Fennmaradás

1. A digitalizálás egyik célja a könyv túlélési esélyeinek fokozása. Egy-egy papírkönyv példányainak több mint 90%-a fél évszázadon belül elpusztul. A digitális könyveket még könnyebb elpusztítani, de másolni is. Papírkönyvet nagyon nehéz, időigényes és drága (papírkönyvként) másolni, papír kell hozzá, tinta, berendezés – például fénymásológép, könyvkötőgép, vagy pedig egy komplett könyvkiadó, nyomda. A digitális könyvet eleve csak számítógépen, elektronikus adathordozókon lehet tárolni, de akkor már pillanatok műve a másolás. Ez főleg akkor hatékony, ha sok könyvről van szó; egy könyvkiadó egy évig is elbíbelődik egy-egy könyvvel, de persze többet is tud csinálni egyszerre, az alkalmazottak létszámától függ, és nyilván csak azt készítheti el, amiből anyagi hasznot remél – digitális könyvekből viszont egy óra alatt több százat, több ezret lehet lemásolni. (Az 591 könyv, amit mostanáig szkenneltem, harminc giga.)
  2. Hogy hová, az persze kérdés. Ha egy könyvet valaki letölt valahonnan és elteszi a gépére, ahonnan nem kerül tovább, azzal a példánnyal az emberiség nem gazdagodik, és ha az összes többi példány elpusztul, az az egy hiába létezik; szakasztott úgy, ahogy egyes régi filmek évtizedek múlva kerültek elő, mert valakinél volt egy példány a padláson, nem is tudott róla, de arról sem, hogy máshol már nem létezik az a film. Aztán valaki mégis megtalálta. Ez megeshet wincsikkel, pendrive-okkal, DVD-kkel, illetve azokon levő dolgokkal is. Egy korábbi írásomban fölvetettem, hogy egyszer a digitális irodalom hozzáférhető lesz, mert a jogi problémákat megoldják, és a könyveket majd megőrzik. Ha egy papírkönyvről kiderül, hogy fennmaradt példányai mely könyvtárakban találhatók, akkor oda kell utazni, bemenni és kikérni, ez elég hosszadalmas. Ha a digitális irodalom a neten elérhető lesz (illetve egy része már most is az), akkor beírjuk a keresőbe és előttünk van.
  3. A fennmaradás harmadik eleme az olvashatóság. Régi papírkönyveknél kifakulhat az eleve rossz minőségű nyomtatás, megtöredezhetnek a lapok, darabkák szakadhatnak ki a lapokból, kézzel megcsonkíthatják, összefirkálhatják, rengetegféle kárt tehetnek benne. A digitális könyveknél ehelyett az elavult formátumok jelenthetnek problémát. Van egy helyen félrerakva néhány könyvem, amik jelenleg nem olvashatók, és persze fogalmam sincs, hogy micsodák. Ismeretlen kódlapok, elavult könyvformátumok, jelölőformátumok, tömörítések. Valaha az is szokásban volt, hogy programokat írtak, amik valamilyen írásművet jelenítettek meg – magam is csináltam ilyeneket –, egész magazinok jelentek így meg, de persze a mai rendszereken ezek nem futnak. Ezeket azonban még mindig könnyebb restaurálni – csak rá kell jönni, hogy milyen szoftverkörnyezetre van szükség, azt megteremteni, aztán ha már látjuk a szöveget és csakugyan értéket képvisel, valahogyan biztos ki lehet operálni belőle (ha máshogy nem, újragépelni) –, mint a megrongálódott papírkönyveket, amiknél a kiszakadt lapokon, laprészeken levő szöveget csak másik példány beszerzésével lehet pótolni. De itt nem századokkal ezelőtt írt kódexekről beszélünk, amik önmagukban is nagy értéket képviselnek, és rengeteg mindent elbeszélnek azoknak a koroknak az életéről. Itt olyasmikről beszélünk, mint az a szakácskönyv, ami, helyesebben aminek a maradéka itt fekszik a polcon, nagyrészt lapokra hullva, hiányzik az eleje, a vége, a lapokból darabkák, és jócskán huszadik századi, talán ötvenéves sincs. Senki nem fog nekiállni, hogy restaurálja, egyébként is az a módja, hogy (például az ívjelzésekből) kideríti az ember, hogy mi ez a könyv, megkeresi az antikváriumban vagy akár a Széchenyi Könyvtárban, és lesz a kezében egy ép példány – vagyis a sérültet már nem kell restaurálni.

Tárolás, mozgatás

4. Nagy mennyiségű könyv óriási térfogatot emészt föl. Ez probléma például minálunk, ahol jelenleg 680 könyv várja, hogy beszkenneljem (jegyzék van róluk, a folyóiratok évfolyamonként egyetlen kötetnek számítanak). Két szobában jóformán minden szabad helyet fölemésztenek, és az a hely nagyon kellene sok más dologra, amellett, hogy az eredmény rendetlenség. Már nem növekszik a számuk, mert nem veszek több könyvet, amíg drasztikusan le nem csökkentem a mennyiséget, csak hát lassan megy. A digitális könyvek térfogatigényét vehetjük zérónak, mert számítógép nélkülük is van a háznál, és őtőlük nem lesz nagyobb; inkább a tárkapacitás számít. A mai számítógépek korában a könyvek kapacitásigénye elhanyagolható, akkor is, ha sok köztük a képes-színes, sokoldalas, nagyméretű PDF: nekem igazán nagy gyűjteményem van digitális könyvekből és magazinokból, de összesen csak 1,2 tera, pedig nagy része még rendezetlen és sok közte a dupla példány. Egy átlagos mai wincsi kapacitásának fele-harmada, néhány év múlva még kisebb hányada lesz.
  5. Ha a könyveket mozgatni kell – akár takarítás végett, akár mert keressük valamelyiket –, az sokszor hatalmas súly cipelését jelenti. Éppenséggel az én fizikumomnak egy nagyobb lexikon, atlasz vagy bekötött magazinévfolyam se csekélység, de kisméretű könyvekből is hamar összejön akkora teher, amit már az ép ember is megérez. Ha egy közkönyvtárat máshová akarnak költöztetni, ahhoz teherautók sora kellhet, és egy nagyobbacska magánkönyvtár is lehet akkora, hogy egy költözésnél jócskán megdobja a költségeket. A digitális könyvnek nincs súlya, csak az eszköznek, ami tárolja, de az egy könyvnél ugyanannyi, mint tízezernél.

Visszakeresés

6. Adott papírkönyvet megkeresni kicsit bonyolult lehet, ha nem könyvtárban tesszük. Az otthoni könyvtárát kevés ember rendezi ábécébe vagy műfajok szerint, és még kevesebb tartja meg is úgy; általában nemcsak rendezetlenül vannak a polcokon, de ráadásul könyvtornyokban, egymás mögött, sokszor dobozokba pakolva, ahol éppen hely akadt, vagyis egy bizonyos könyvet elővenni még akkor is hosszadalmas és sok anyagmozgatást igénylő feladat, ha tudjuk, hogy melyik toronyban, ládában keressük. Ha nem tudjuk, akkor még inkább. Ezzel szemben egy digitális könyvtárban egy könyvet megkeresni akkor is sokkal könnyebb, ha teljesen ömlesztve vannak – mert ha emlékszünk valamire a file-névből, az már elég egy kereséshez, vagy ha egyenként kinyitogatjuk a szóba jöhető könyveket, az még mindig kisebb munka, mint könyvtornyokat bontogatni. De a keresést még a szépen ábécébe rendezett könyvtári könyvállományban is digitálisan végzik, a könyvek még papíron vannak, de a nyilvántartás számítógépen.
  7. Ha könyvön belül keresünk valamit, akkor meg kell különböztetni a szövegként és a képként tárolt könyveket. Utóbbiaknál a számítógép annyit tud segíteni, hogy esetleg gyorsabb végiglapozni – de nem biztos. Előbbieknél viszont a gép verhetetlen a keresésben, bármekkora könyvtárról pillanatok alatt szállítja az információkat.
  8. Viszonylag ritkán kell, de ha mégis, akkor a papírkönyvnél óriási munka, digitálisnál – ha szövegként van tárolva – viszont csak a szükséges programot kell megírni hozzá: a különféle statisztikák. Terjedelmi, nyelvi, például szógyakorisági, és hasonlók. Gyakrabban lehet szükség fordításra, szótárazásra; léteznek programok, amikben csak rámutatunk egy-egy szóra és megkapjuk a megfelelőjét másik nyelven. A papírkönyvből szöveget idézni úgy lehet, hogy bepötyögjük a gépbe. A képként tárolt könyvnél szóba jöhet az OCR is, a szövegként tárolt könyvnél pedig pillanatok műve. Még nagyobb a különbség a képeknél: ha papírkönyvben közölt képet akarunk újra felhasználni, akkor be kell szkennelni a kérdéses oldalt, a digitálisnál viszont ez már megtörtént.

Akadálymentesítés

9. A vakok természetesen nem tudnak mihez kezdeni a papírkönyvvel, legalábbis a síkírásossal, de Braille-könyv kevés van, drágák, óriási terjedelműek és elég könnyen tönkremennek. A digitális könyvhöz, legalábbis a szövegként tárolthoz lehet felolvasóprogramot használni, és a képként tároltat is könnyebben lehet felolvashatóvá alakítani: szkennelni már nem kell, csak OCR-programot küldeni rá.
  10. Nemcsak gyengénlátóknak lehet hasznos, hogy a digitális könyvnek beépített nagyítólencséje van: a szövegként tárolt könyv betűmérete pillanatok alatt megváltoztatható, a képként tároltat pedig az olvasóprogramban lehet nagyítani-kicsinyíteni.
  11. Mozgássérülteknek viszont az lehet hasznos, ha a nagyalakú, nehéz könyveket, amilyen egy atlasz, nem kell fáradságos munkával úgy mozgatni, hogy a kívánt rész elég közel kerüljön.
  12. Léteznek helyzetek, amikor a lapozás okoz nehézséget a papírkönyvnél. Ha például hasonfekve olvasunk egy nagyalakú könyvet, akkor minden lapozásnál föl kell emelnünk a fejünket, ami lehet fárasztó vagy mozgássérülteknek akár aránytalanul nehéz is. Másoknak viszont az lehet nehéz, hogy elérjék a nagyalakú könyv túlsó szélét a lapozáshoz.
  13. A papírkönyvek sok port tudnak magukba gyűjteni, illetve bizonyos koron túl belőlük válik ki por. Ez lehet köhögtető vagy okozhat akár porallergiát is. De lehet a régi könyvekben élősdi is.

Egyéb szempontok

14. A kétféle tárolási módszernél más-más veszélyek fenyegetik a könyvet, erről föntebb volt szó. De a papírkönyv, ha sok van belőle, maga válhat veszélyforrássá: tűz esetén, illetve volt, akit a könyvespolcról lezuhanó vastag fóliánsok ütöttek agyon.

2016.08.27., 00:29




Kitüntetési statisztika

Magas állami kitüntetések birtokosainak százalékos megoszlása Magyarországon (becslés)

év normális fasiszta
2005 100 0
2015 90 10
2017 50 50
2019 0 100

2016.08.21., 19:23




Tahográfia

Párbeszéd a Facebookról
  
  (ő): az en oseim kozott vannak kunok, jaszok, ciganyok talan zsidok is, de magyar nincs es hun sincs
  (én): De hisz akiket fölsoroltál, azokból vannak a magyarok.
  (ő): ragaszkodom sotet tevkepzetemhez, hogy nem, hangsulyozom, NEM vagyok ez a fele magyar. az en szam szelen nincs turulszar

(én): Nem az a magyar, aki aggyonisten csodaszarvassal köszön a közértben, bár a mondát nem ismeri, aki rovásírásos feliratot tetovál a mellére, bár elolvasni nem tudja, aki nagymagyarországos térképeket imád, bár fogalma sincs, hogy annak az országnak Bécs volt a fővárosa, aki arról ábrándozik, milyen szép lenne kiirtani az alacsonyrendűeket, bár fogalma sincs, hogy ki milyen származású.
  Az ilyen alak a legjobb indulattal is csak ostoba tahó, akinek nincsen nemzetisége és nincsen öntudata, aki nem képes többre, mint ismételgetni a belesulykolt ostobaságokat, amik Alaszkától Jemenig pontosan egyformák, csak a felhasznált jelképek változnak.
  Én vagyok a magyar, akinek az apja zsidó, a nagyszülei közül egyik sváb, másik szerb, a harmadik cigány, aki többet tettem a magyar nyelvért és kultúráért, mint ezek az alakok akár összességükben valaha fognak. És ha ezt a tisztelt jelenlevők megemésztették, akkor rátérhetünk arra, hogy még szerény is vagyok.

2016.08.21., 17:08




Romantikus történetek a való életből

1.

A lány tizenhat éves volt; az ő munkahelyén, egy gyárban ismerkedtek meg. Három évig együtt jártak, aztán a fiúnak be kellett vonulnia. Egy évig még leveleztek, de megszakadt a kapcsolat.
  Mindketten házasságot kötöttek, megözvegyültek, a lány két gyereket szült. Egy nap a fiú belépett a bárba, ahol a lány dolgozott. Azonnal egymásra ismertek, ötven év után.

2.

Tizennyolc évesek voltak; egy hajókiránduláson találkoztak. Utána még leveleztek, de megszakadt a kapcsolat.
  A fiú találta meg a lányt a neten, és ugyanazon a napon kötöttek házasságot, amelyiken először találkoztak – huszonöt évvel később.

3.

A lány tizenhét volt, a fiú húsz. A főiskolán találkoztak, két évig együtt éltek, össze akartak házasodni. De a fiú már végzett, haza kellett mennie, és a nemzetközi telefonbeszélgetésekre nem volt pénzük. Megszakadt a kapcsolat.
  Házasságot kötöttek, mindkettejüknek gyerekeik lettek, elváltak. De mindig próbálták megtalálni egymást. Végül a főiskola találta meg őket egy emléktalálkozó okán. Két hónap múlva személyesen is találkoztak és három nappal később összeházasodtak, az elválásuk után huszonnégy évvel.

4.

A fiú tizenhét éves volt, a lány tizenhat. Áprilisban találkoztak és a nyár végéig forrón szerették egymást, de aztán a fiúnak haza kellett mennie, és az utazgatásra nem volt pénzük. Megszakadt a kapcsolat.
  A fiú kétszer volt házas, két lánya született. A lánynak négy lánya lett, egyetlen házasságból. Amikor egymásra találtak, kétezer kilométerre éltek egymástól. Azóta minden reggel és este beszélnek telefonon, és havonta egy hetet együtt töltenek, de már nem költöztek össze. Túl sok minden köti őket a városukhoz és túlságosan különböző emberek lettek az eltelt hatvankét év alatt.

5.

A fiú huszonhat éves volt, a menyasszonya baráti körében ismerte meg a lányt, aki huszonnégy. De aztán elvette a menyasszonyát és egy másik kontinensre költözött vele. Megszakadt a kapcsolat.
  A felesége is segített keresni a lányt, aki azelőtt a barátnője volt, de aztán a házasság felbomlott, a fiú nélküle keresett tovább. Végül a volt sógornője talált rá a Facebookon, Bálint-napon. Csak szeptemberben találkozhattak először, de a fiú két óra múlva megkérte a lány kezét, aki egy órán belül igent mondott, az első találkozásuk után negyven évvel.

6.

A tengerparton találkoztak. A lány tízéves volt, a fiú tizenkettő. A lány belezúgott a bátyja legjobb barátjába, és az is őbelé, de még nem tudtak mihez kezdeni az érzéseikkel. Aztán a szüleik hazavitték mindkettejüket, és megszakadt a kapcsolat.
  A szüleik is hozták össze őket megint, amikor ugyanabba a nyugdíjasközösségbe költöztek, felismerték egymást és megtudták, hogy a két gyerek már elvált szülő. Harminchét év telt el.

7.

Egy szanatóriumban találkoztak. A lány tízéves múlt, a fiú tizennégy. Azonnal beleszeretett a lányba, és az is vonzódott hozzá. De még nem tudtak mihez kezdeni az érzéseikkel. Aztán a szüleik hazavitték mindkettejüket, és megszakadt a kapcsolat.
  Mindketten házasságot kötöttek, egyedül maradtak. A fiú találta meg a lányt a Facebookon. Négy évig csak ritkán, barátokként találkoztak. Aztán a fiú rájött, hogy felnőttként is szerelmes a lányba, és megkérte a kezét, az első találkozásuk után harmincegy évvel.
  Csak egy hónapig érezhettem páromnak, de megajándékozott egy csodálatos kislánnyal.

2016.08.20., 14:26




A misszionárius

Becsönget és aziránt érdeklődik, volna-e fél percük beszélgetni Jézusról.
  – Fél percünk? – kérdezik. – Talán fél órát akart mondani?
  – Nem, kérem – feleli. – Harminc másodperc bőven elegendő.
  – Hát kérem, lássuk.
  – Köszönöm – mondja. – Tudják, Jézus volt az Úr fia. Leküldte a földre, hogy áldozza föl magát értünk. Így most meg vagyunk váltva. Tessék, ezekből mindent megtudhatnak. Olvasgassanak.
  Ezzel átnyújt egy reklámszatyrot, hat-nyolc kötet van benne, több kilót nyom. És kalapot emel.
  – Viszontlátásra.
  – Várjon már – felelik. – Azt hiszi, ezzel megtéríthet bárkit?
  – Nem tudom, kérem – feleli már elmenőben. – De az nem is érdekel.
  – Hát akkor?
  – Tudják, éppen Jehova tanúinak székháza és a buszmegálló között lakom. Naponta háromszor ennyit hoznak. Másképp nem tudok megszabadulni tőle.
  S lecsoszog a lépcsőn.

2016.08.15., 19:11


korábbi cikkek >>

A blog mérete: 1365 cikk, 6,8 millió betű, 1,36 millió szó