Velence- avagy "Mú!"

Jövő pénteken leszek 48 éves. Ez nem érdem, pusztán egy tény, s ennek örömére -mármint nem a ténység, hanem a társadalmi szokások mentén a megemlékezés végett- Hármaskától, ŐBandijától és Énonokámtól azt kaptam, hogy három napot tölthetek velük Velencén a Velence Resort & Spa, meglehetős luxusában.
  A Támogató szolgálatnak köszönhetően jutottam le -még tegnap, de este már egyszerűen nem volt karakterleütésnyi erőm sem megörökíteni a történteket-, most ennek szellemében akkor rögzítem.
  - Dél körül indultunk s nem volt még kettő, mire megérkeztünk. A recepciónál lejelentkeztünk Erikával, vettünk kávét a kávézóban, meg fagyit s vártunk. Kerekesszékkel voltam, így nem kellett a székek között tanakodnom -vagy szenvednem némelyikkel-, aztán sétáltunk egyet, s kisvártatva megérkeztek Énonokámék is.
  Elfoglaltuk a szobákat, átöltöztünk s megcéloztuk a medencét. Én a partról drukkoltam Bandinak és Eriknek, akik remekül érezték magukat a hullámtengerben, buborékfelhőkben és körforgásban... persze egy motorcsónak és egy lápi szörny segítségében is bízhattak, mert ezeket egy percre sem engedte el Erik.
  Aztán kimentünk és sétáltunk a korzón, ahol ettünk lángost és élveztük a forgatagot, de lehet, hogy e kettő fordított sorrendben volt, mert a következő a vacsora volt... :)
  Este sokáig beszélgettünk a teraszon, aztán le akartam jegyezni a történéseket, de annyira fáradt voltam, hogy ihaj.
  Reggel arra ébredtem, hogy rezeg a telefonom, s Berta afelől érdeklődik, hogy mikor szeretnénk kelni, mert 9 óra van... Hmmm... Tehát ugrás, öltözés, miegymás... kocogás a reggelihez. :)

Már délután van, s azt még le kell jegyeznem, hogy tegnap amint őriztük BandiErik játékát a medence mellől figyelve, Berta és Erika kérdezték, hogy miképpen tudnék én bemenni. Mondtam, hogy ahol korlát van, ott nem okoz ez gondot, már nem kell emelő. Erre Berta: "Mindig mikor ez szóba kerül, egy tehén ugrik be nekem, amint az ráfekszik egy emelőre s úgy teszik be a medencébe." Hmm... :D
  Hát, már nem kell emelő... tehát csak megjegyzem: Mú!

Ott tartottam, hogy megreggeliztünk, aztán meglátogattuk Ele Fáni és Ele Fülöp játszóházát, ahol is fantasztikus labirintusban "bolyongva", csúszdán le, létrán fel, labdamedencén át, hálós függőhídon keresztül megy a móka. Ezután átugrottunk a fürdőrucinkba mind és engem kerekesszékkel elvittek az élménymedencéhez, ahol nagyszerűt fürödtünk. Együtt. Erik karúszóval és Berta és Bandi stabil támogatásával boldogan csobbant, úszott, lápi szörnyet "kergetett"...

Mivel jól elfáradtunk, ezután mentünk ebédelni. Egy közeli csárdába ültünk be, nagyon jó kaja volt és kedves kiszolgálás. Erik kért volna fagyit, de az ott nem szerepel az étlapon, ám a jegeskávéhoz járó gombócot így felszolgálták neki, csokiöntettel, tejszínhabbal. Tehát minden igényünket kiszolgálták.

Most pedig pihenünk. Erik nagyon emlegeti a nagy játszóházat, így alighanem némi feltöltődés után az a következő állomás.

2018.07.05., 13:12
  ~~DISCUSSION~~

velence-_avagy_mu

← NK '18 - 6-7

Dervistánc →