Estefelé értek ide Béciék, s szinte rögtön indultunk is, mert sietniük kellett. Hogy gyorsabban végezzünk, úgy intéztük a dolgot, hogy Berta és Béci egy kiskosár és a lista segítségével mentek és gyorsan összeszedték az apróságokat (szép teljesítmény, sok-sok apróság van mindig a listánkon:), mi pedig Zsuzsival a nagyobb dolgokat szedtük össze. A bevásárlókocsi nálam volt, hisz én vagyok a fõnök (nomeg anélkül nem tudok biztonságosan menni a texoban, mert csúszik a mankóm a kövön...:), tehát két külön csoportban teljesítettük a küldetést.
Már a vége felé jártunk, mikor Béci beállt egy sorba (mert rengetegen voltak; hétágra sütött a napocska, mégis azt a sok-sok embert ott ette a fene bevásárlásilag...:) Zsuzsi és én még ezt-azt összeszedegettünk, de már mentünk volna kifelé, megkeresni Bécit... mikor a polcok közül szaladt kifelé Hármaska s hogy meglátott, azonnal örömujjongásban tört ki, s egy éles fordulatot igyekezett eszközölni... Meg is lett az eredménye: megcsúszott a kövön, és úgy ahogy volt hasra vágódott. Ha ez még nem lenne elég, azzal a lendülettel az arca odacsapódott a földnek. Csak feküdt ott, és rázta a sírás.
Felállt, s a kezébe gyûjtötte a rengeteg vért, ami a felrepedt felsõajkából ömlött.
Most itthon van. Nem ment suliba, hisz beszélni is alig tud, enni csak pépeset, inni csak vizet.
Azt mondta Ketteskének, hogy a suliban ne hangoztassa, mi történt, úgyhogy azt találtuk ki, Fanni úgy fogja elmondani bent, hogy engem akart megvédeni egy óriástól; nehéz küzdelem volt, járt némi sérüléssel (de a hõsöm "csak" az ajkán sebesült meg), de gyõzött a mindent elsöprõ szeretet, hõsiesség, bátorság, lovagiasság... s minden hõsi erény, melynek birtokában van(nak a gyerekeim:).
(Más felrakható képem sajna nincs Hármaskáról. Ez Õ.:)
← Megkaptam az engedélyt! | Mit jelent nekem? (Kontroll; 2003.; r.: Antal Nimród) → |