Mágneskarika
Hétfõn kapom az elsõ összetett fájdalomcsillapító kezelést, és a frász kitör már most.
Talán megúsztam a fejem felett lebegõ legnagyobb "veszélyt", ami az újabb protézis-beültetést jelkenti. De ez önmagában csupán annyit jelent, hogy nem kell még belátható idõn belül cirka három hónapra kórházba vonulnom (s további háom hónapig még járókerettel járnom), ám a fájdalomtól nem szabadultam meg.
Az eddig szedett fájdalomcsillapítóm már nem használ, ezért kaptam most újat. Ez egészen eddig jónak tûnik, meg sem tudom magyarázni, hogy vajon mitõl van az, hogy ma megint alig tudok járni, remélem ez csak egy közjáték és legkésõbb reggelre már ismét a megszokott hihetetlen fitt állapotban leszek. Tehát ez egy új, borzalmasan keserû folyadék, melybõl naponta háromszor kell 15 cseppet bevennem, ezen kívül kaptam egy porcépítõ port, amit egy pohár vízben feloldva kell meginni (reggel, de mivel nincs agyam, a maira is csak most került sor, mert most jutott eszembe, de még egyet sem hagytam ki, ezt ellenõrzöm nap mint nap, hiszen meg tudom számolni a dobozban lévõ zacsikat), s ezek mellé, a folyamatos gyógytorna kiegészítéseként mehetek ultrahangos és mágneskarika kezelésre is.
Holnap reggel, 7:30-kor kapom az elsõt ezekbõl.
Finoman, de nagyon kitartóan rág a kétség, hogy az a bizonyos mágneskarika mit fog tenni a már a helyén lévõ protézisemmel valamint az egyéb stabilan beépített csavarokkal, lemezekkel, csövekkel... Nem, nem vas az anyaguk, persze. Titánból vannak illetve bizonyos részeik mûanyagból, mégiscsak fém!
Szóval, frászban vagyok.
Ebbõl labdám itthon is van, csak szürke. Dittelyányom hozta egyenesen Írországból nekem.
A kép innen van, ni
2009-09-06
~~DISCUSSION~~
| ← Ludam mondja: gigágá! | Szavazz! → |