Utolsó pillanat. De talán még nem szalasztottam el.
Hétfõtõl péntekig reggel nem tudom hánytól, este 18:00-ig lehet telefonon érdeklõdni.
Kicsit késõn tudatosult bennem, az elhatározás meg pláne késõn érett meg, hogy ott akarok lenni ezen, de már stabilan a helyén van.
S mint írtam, lecsúsztam a konktaktról, de holnap reggeltõl kezdem ismét. Hátha. Addig még megpróbálok kerekesszéket szerezni, mert hiába na, álroki ide, rinya oda, nem kockáztatom meg, hogy a búsongó tömeg falhoz kenjen...
Terv megvan.
Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom,
Puha, könnyû kezed nincs többé vállamon,
Sohasem láthatom tiszta zöld szemedet,
Elõre nem tudtam, fordulnak a szelek.
Oh, mennyire fáj, hogy utoljára látlak,
Túl messzire indulsz, vissza sosem várlak,
Elég neked - mondtad, éreztem, hogy vesztek,
Hordom a szerelmed, mint súlyos keresztet.
A földön maradtam, mikor szállni kezdtél,
Nehéz vagyok, tudtad. Vissza sem néztél.
Itt állok, bámulok a fekete égre,
Vörös betük égnek az agyamban, vége.
Nem hallod, üvöltök - lenn a mocskos utcán,
Nem hallod, zokogok - te sohasem sírtál,
Nem hallod, könyörgök - csavargóvá tettél,
Nem hallod, meghalok - míg te élni mentél,
Nem hallod, bömbölök - kinn, városod körül,
Nem hallod, röhögök -hogy a részeg örül,
Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ,
Nem hallod, üvöltök - esõért a virág.
...........................
Szóval, nincs vörösboros emlék, nincs papírpohár nosztalgia, nincs dallal való megbékélés.
Csak van egy jelvény helyének emléke, van egy '86-os PECSA-beli koncert emléke... és van a tudat, hogy ott a helyem.
/De. Visszanézett./
| ← Megfejtés | ZENEMA - Hangulatfoszlányokkal → |