..ez is csak egy a sorban. A dátum nem kötődik semmihez sem, csak egy esemény lett volna, vagyis egy filmvetítés és beszélgetés van, amire elmentem volna, ha képes vagyok rá. De az nem ráz meg, hogy valamit eltervezek, aztán hamvába hull, hiszen nincsenek illúzióim -olyan vagyok, mint a jelen helyesírás-értékelés (amitől egyszerűen a hideg kiráz), nem jár levonás a hibáért, ellenben plusz pont jár a helyesírásért... wtf?? de tudom, ebben is velem van a baj..., csak a párhuzam miatt, tehát-, ha nem sikerül az a megszokott, nem ejt kétségbe sőt, meg sem lep, ellenben ha valami összejön, na azt nagyon-nagyon értékelem. Szóval ma, éppen most, mikor ezt írom, van ez a filmvetítés.... és ott kellene lennem. Látnom kellene.
Mert láttam. És ezek beégtek néhai agyam helyén a légüres térben is megvannak...
Láttam.... a rácsos ágyat...
láttam a szemeket a rácsok közül rám meredni,
láttam a némán mozgó ajkakat...
láttam a kilátástalanságot...
láttam az elhatározást, és
láttam az új elhatározást és
láttam a karmokként rácsba kapaszkodó ujjakat
láttam a még újabb elhatározást...
és láttam az
urnát
És nem értem. Vagyis értem. De akkor sem.
És ott kellene lennem. Hogy fájjon. Hogy sírhassak. Hogy ordíthassak. Hogy elmondhassam, én az öreg néni, az ifjaknak, hogy kiröhöghessenek akár, hogy mindent szabad, mindent ki kell próbálni... de ezt nem, mert
heroin_öl.
Persze kurvára nem mondtam volna el.. vagy de..., de kurvára megkérdeztem volna, hogy most mennyire átjárhatóak cuccilag a rehabok pl...
bréking... 17:30-kor kezdődött ez és én délelőtt kértem segítséget az odajutáshoz a kiírásánál, aztán mennem kellett kezelésre és tornára. Ilyenkor nem látom a spam mappát, mert a teflon csak az élő kontaktokat kezeli, így csak most vettem észre, hogy jelentkezett valaki.... na most vagyok igazán keserű...
A film:
2017.04.25., 17:28
~~DISCUSSION~~
egy_nap