Mármint a gipszidő.
Utalok
**ELŐZMÉNYRE**.
Tehát 11 hete és egy napja volt a műtét. Azután 2 hétig félgipszben, viselhetetlenül nehéz, iszonyatosan kínzó gipsz-gipszben volt térdig a lábam, a rettenet maga. Akkor
megvehettem a műanyaggipszet -mert oep néni és vezírbácsi szarik a nemstadion alattvalókra...-, majd kis időnek utána le kellett azt vágni rólam, mert nyomta a lábujjaimat, kijavították és visszatették, s azóta jó is volt.
Ma kellett mennem gipszlevételre Tanár úrhoz. Időpont nem volt, csak annyi, hogy délelőtt.
9 körül indultunk, nem is tudom, mikor értünk oda, de nem volt nagy forgalom, már csak Pesten haladtunk kicsit lassabban, de az se volt vészes. Odaértünk, Krisztivel küldtem be a papírkámat, s így megismerhette a helyi Kerberoszt... -hát, ez talán túlzás, mert az említett mesehős évezredek óta létező alak, ám az a munkaerő aki ott ül a_kapuban és kivétel nélkül mindenkivel minősíthetetlen modorban kommunikál, nyilván nem marad fenn a legendáriumban...-, én kinn maradtam, mert amikor erőm és lehetőségem teljében vagyok akkor is szűkös a hely nekem ott, most meg pláne... Kinn a külső váróban ültem le egy tolóágyra megint, s ott vártunk.
Jött egy tologatóember, fel kellett feküdnöm egy tolóágyra és bevitt a gipszelőbe.
Miután lekerült, az ággyal együtt áttoltak a röntgenbe, ahol át kellett akrobatáznom az asztalra.
Sokszor mondtam már: imádom a röntgent. Most is bebizonyosodott ennek az oka... erre teker, arra fordít... kaland az élet!
Utána a váróban félretoltak, és vártam, hogy szólítson Tanár úr.
Feküdtem az ágyon, és beszélgettünk Krisztivel és Zsuzsival
-TámSzolg-, majd behívtak.
Benn két angol orvostanhallgatónak tartott előadást rólam Tanár úr, megtekergette a bokám, de egyáltalán nem fájt.
Kértem cipőreceptet, azt kaptam is, de kompressziós harisnyát nem írt fel, azt mondta, kérjek sebésztől....
Nagyon bizonytalan volt a lábam, de nem fájt.
Október 1-én kell mennem kontrollra.
Hazafelé bementünk az érdi LIDL-be, nem sok kört mentem, de ronggyá is dagadt a lábam... és estére már meg is fájdult. Pihentetnem kell.
De amitől tartottam: a lábszáram bőre állapota, mármint, hogy miképp bírta a 11 hét gipszet. És meglepően nagyszerű. Néha éreztem valami bizsergést és a frász állt belém, de ez csak para volt.
Szóval, minden oké.
2019.07.02., 18:58
~~DISCUSSION~~
bokamacera_-_letelt