- Ki mert engem elátkozni?- kérdeztem magamtól (persze hangosan) reggel.
De nem is a személy a lényeg, hanem az átokmentesítés. Ugye?!
Ámde, elõbb egy csendes megjegyzés a padomról meg a parkról.
Miszerint sokan (majd' mindenki) tudják, hogy mit jelent nekem a padom a parkban, s mit jelent maga a park.
Ám mostanában kezdem kívülállónak érezni magam itt, s ez nem túl jó. De szombaton megyek bulizni (illetve búfelejtõ, lelkizõs találkára) a parklakókkal, úgyhogy félre a nehéz gondolatokkal.
Hehe... Azt mondtam volna, hogy félre a nehéz gondolatokkal?? Mintha az átok olyan kellemes, könnyed téma lenne!!
De ugye, kinek a pap, kinek a paplan. Szóval...
....................................................
Reggel, ahogy mindig is szoktam, kávéfõzéssel kezdtem a napot. Míg dolgozott a gép, az asztalnál merengve próbáltam kiûzni szemembõl az álmot (amit persze nem kell szó szerint érteni, hisz sosem álmodom... tudom, tudom... nem kell meggyõzni, úgyse hagyom magam, na), amihez remek háttérzaj a kotyogás hangja.
Igen üdén, csak a látszat szerint magamba roskadva, de igazából élettel telve ültem a helyemen, csupán néhányszor érintve orrommal a terítõt... mikor is arra lettem figyelmes, hogy a megszokott s megnyugtató, kávét ígérõ zajok helyett valami mást hallok. Valamit, ami abból az irányból érkezett, ahonnan amazt vártam, ám nem hasonlít egyáltalán azokra.
Valami rémisztõ, túlvilági gluggyogás és misztikus sátáni zajok... (Vagy ez már túlzás? Hát, nekem úgy tûnt, mikor még nyugodtan húzhattam volna a lóbõrt, ott kellett ülnöm a konyhában! Az egész szitu méltatlan!!!!)
Odapillantván láttam, hogy a gép orrán száján ömlik a gõz, legnkább ott, ahol az nem ... egyáltalán nem természetes!!
Mondanom sem kell, hogy hajnali 10 óra ide, álommanók hajhullató munkája oda, azon nyomban felébredtem. Odasettenkedtem a kávéfõzõhöz, s az elsõ sokk miatt kõvé is dermedtem.. majd szinte azonnal (uszkve csak egy perc telhetett el nem több, míg tátott szájjal, kétségbeesve álltam) megpróbáltam rátekerni a nyilvánvalóan elfelejtett víztartály-tetõt.
Hát, nem nyert, ugyanis az, semmibevéve minden igyekezetem körbe-karikába forgott minden ellenállás nélkül. Tehát ki kellett kapcsolnom a gépet. Bánatomban a már lefõtt köbö egy csészényi kávét megittam (édesítõvel, sok tejjel, ahogy kell). Aztán -önvédelembõl- úgy döntöttem, hogy Scarlett O'Hara nyomdokain haladva, majd késõbb foglalkozom a kávéfõzõ mizériával. Épp elég bonyodalmat jelentett az égbeszökõ hõmérséklet, ami újabb alvásra ösztönzött, nem ilyen hatalmas gond, hogyaszongya elromlott kávéfõzõ!!!
Ccccc...
Talán a hõség talán a nem létezõ agyam okán, de meg voltam (vagyok) róla gyõzõdve, hogy egy ideje valaki megátkozott. Most ennek kézzelfogható jele a reggeli kávé elleni merénylet!
Ezen duzzogtam kicsit (csupán néhány órát), majd felhívtam Aput, hogy megkérdezzem, õ átkozott-e elfele. De állítása szerint ennek a dolognak semmi köze az okkultizmushoz, ám sokkal inkább a vízkõhöz. (Mondja nekem, a papírral bizonyíthatóan igen jó eredménnyel végzett erõmûgépész technikusnak... aki nyilvánvalóan az agyhiány okán bírta elfelejteni ezt is, úgy ahogy van... bakker!) S persze Õ azonnal mondta a kézenfekvõ megoldást, miszerint ecet!!!
Megtettem. Átfõztem a kedves, édes kávéfõzõm ecettel (remek aromával árasztva el a lakást), s lõn! Hibátlanul mûködik!
Tehát, mi ebbõl az azonnali és nyilvánvalóan egyetlen valós, helytálló következtetés: az átok ellen kiváló védekezés egy jól irányzott, nem több mint egy deci 20%-os ecetlötty!
És még mondja valaki, hogy nem gondolkodom normálisan!!
2008-06-22
~~DISCUSSION~~
atok_ellen_ecettel