Weöres

#comingout Az az igazság, hogy én csak felnőtt koromban, véletlenül tudtam meg, hogy Weöres Sándor az egy költő. Mármint igazi. Azt hiszem, hogy szörnyen elrontották szegénynek a karrierjét ezekkel a szörnyület bökversekkel, hogy Palipapa, Pirimama tötyörész, motyorász, Kicsiöcsi, Picihugi kolompért vakarász, Cicamica, Kutyamutya husikát vacsorász, ezt így kapcsiból én lenyomom, és ez énnekem nagyon nem pálya. Ezek röttenetösek, bizony mondom néktek. És ezökkel tömték gyermöki lölkünket, pedig voltak neki igazi versei, például a Fughetta.

egy gerenda legurul
piros csörgők tündökölnek
kék tojások énekelnek
tarka csigaszarvak lengnek

piros csörgők összetörnek
egy gerenda legurul
kék tojások énekelnek
tarka csigaszarvak lengnek

piros csörgők összetörnek
kék tojások szétfreccsennek
egy gerenda legurul
tarka csigaszarvak lengnek

piros csörgők összetörnek
kék tojások szétfreccsennek
tarka csigaszarvak tűnnek
egy gerenda legurul

A groteszk gyöngyszeméért, a Marionettért pedig egyszerűen odavagyok.

Bömböl a váci torony s a fák fütyörészve legelnek…
(Régi magyar diák-hexameter)

Hűvös folyosón toronyóra szalad:
„Késő van, aludni, cselédek!
Bontsátok erős szép kontyotokat,
csattogjon a fogkefétek!”

Hogy hallja Irénke, a karcsu ladik,
már peng a cipője csatja;
de Rózsika még kicsit habozik,
mert karddal kergeti atyja.

Szöszkén lesik ágy mögül, asztal alól
utódai, nyolc zabigyermek.
Csönd van, csak a házi gorilla dalol
s a fák fütyörészve legelnek.

De mo’om, a bácsi karrierjét teljesen tönkretette, hogy több generációnyi gyerek betéve fújta, hogy Jancsi mosogat, Katika a császár, három kicsi kacsa ide-oda császkál.

»»»»»»