Szembejött egy térképpáros: Erdély nagyvárosainak nemzetiségi összetétele 1910-ben és 2010-ben. Lényege, hogy egy századdal ezelőtt a legtöbb városban kisebbségben voltak a románok és többségben a magyarok; egy-két városban német volt a többség. Ma viszont a többség román.
A térképek alatt a reakciók. Néhány könnyes pofika – magyar nevek mellett. Néhány hahotázó pofika – román nevek mellett.
Azt gondolom, hogy sehová nem jutunk a primitivitásnak ezen a szintjén. Mindegy, hogy az egy olyan város, ahol soha nem jártam és nem is fogok: én népem jó – másik nép rossz. Négy láb jó, két láb rossz. Érdektelen, hogy az a város idegenforgalmi nevezetesség vagy bányászváros, folyó mellett épült vagy tóparton, hegyen vagy síkságon, van-e focipályája vagy szabadstrandja, az egekben vannak az ingatlanárak vagy utánad vágják. Csakis és kizárólag a lakosok vérségi fajúsága számít. Azazhogy az erről alkotott hiedelem, mert nincs Közép-Európában egy teremtett lélek, akinek ne csörgedezne tucatnyi nép vére az ereiben, mindenki német, szláv, zsidó, latin, cigány, görög, török, magyar és még jó néhányféle. Feltéve, hogy ennek a fogalomkörnek egyáltalán van valami értelme, mert amúgy nincsen, bármely két embernek tök ugyanolyan vére van, legyen az egyik ausztrál őslakos, a másik az angol királynő. És bármely két embernek némileg más a DNS-e, ja, szentigaz. De a hivatkozási alap az a „vér” aminek valami milliomod részecskéjét teszi ki a genetikai anyag. Ami viszont nem nemzetiségi, hanem családi, nem az áldott szent anyaföldtől kapjuk, hanem a szüleinktől. Bár mondjuk ahányszor az áldott szent anyaföld gazdát cserélt, nem egyetlenegyszer Trianonban, hanem százszor a történelemben, hát attól is örökölhetnénk ezerfélét, de nem egységeset.
Anyanyelv az van. De az sem szokott számítani, amikor mérlegeljük a szomszédot, hogy becsületes-e neki a vérfaja, vagy egy rohadék véglény. 1944-ben Budapesten meg 1992-ben Szarajevóban ugyanolyan anyanyelvűek tartoztak másik vérfajhoz és mészárolták le őket ezért. Mert volt egy kritérium, ami szerint máshová tartoztak, és jött, hogy én népem jó – másik nép rossz.
Minden ilyen kritérium mondvacsinált.