Olyan tulajdonságok kellenek hozzá, amik bennem nincsenek meg. Türelem, precizitás és hajlandóság a pepecs munkára. Ezek nélkül viszont a világon semmi értelme, úgyhogy magamra erőltetem őket.
Kriszben annál inkább megvoltak. Nála türelmesebb embert életemben nem láttam, precízebbet igen, de ő is nagyon precíz volt. És imádott pepecs munkákat végezni. Igyekeztem neki minél többször találni ilyet, mert nagyon kevés, egyre kevesebb dolgot tudott csinálni, de ha elbíbelődhetett valamivel, az feldobta. Persze csak ha értelme volt.
2007-ben jutott egy nagy adag, amikor DVD-írót vettünk és átraktuk a filmjeinket kazettáról lemezre, ki kellett vagdosni a reklámokat. Meg azóta is, az újabb filmekből. Nagyon szerette csinálni, mert csak egy távnyomi kellett hozzá, és mert látszatja volt. Az olyan munkát szerette, aminek volt látszatja. Persze én is megvágtam sok filmet, de egyre inkább őrá hagytam, mert már alig volt valami, amit tudott volna csinálni, és ez volt az egyik.
Azonfelül folyton az volt az érzésem, hogy amiért elrakom ezeket a filmeket, az nem fog bekövetkezni. Hogy majd öreg korunkban, ha már csak vacak húszas évekbeli filmeket adnak a tévében, megnézzük őket. Ez engem zavart, de Krisszel persze nem beszélhettem róla.
Hát tényleg nem fog bekövetkezni.