(Futó András riportja, operatőr Lábas Jenő.)
Városi utca. Az úttest közepén áll Futó, kezében mikrofonnal.
– Jó napot kívánok, kedves nézőink. Itt állunk a nemrég felépült Tolókocsisok Demonstratív Központjának közelében. Azért jöttünk, hogy most, néhány nappal az avatóünnepség előtt megnézzük az épületet és megkérdezzük az illetékeseket: milyen lett, mire szolgál, hogyan működik majd a Tolókocsisok Demonstratív Központja… de bocsánat, most látom, mögöttünk érkezik a központ igazgatója. Talán hajlandó lesz válaszolni néhány kérdésünkre.
Beszéd közben megfordul és a sarok felé igyekszik, ahol tolókocsis férfi halad az úton. A kamera követi. Csakhamar utolérik.
– Jó napot kívánok, igazgató úr. Volna néhány perce a sajtó számára? Szeretnénk néhány kérdést feltenni.
– Nincsen sok időm, de ha velem tartanak, szívesen látom önöket a központban.
Felirat: Kerekes Sándor igazgató, Tolókocsisok Demonstratív Központja.
Snitt. A központ előtt állnak. Hatemeletes, modern épület, a bejáratnál rámpával. Homlokzatán felirat: Tolókocsisok Demonstratív Központja.
– Bemehetünk? – kérdezi Futó.
– Csak nyugodtan – feleli Kerekes. Felhajt a rámpán és félútról visszanéz.
Futó rá akar lépni a rámpára, de cipője orra beleütközik a rámpa aszfaltjába. Meglepve visszakapja lábát és a másikkal lép, sikertelenül. Többször is próbálkozik, de képtelen rálépni a rámpára.
– Persze, persze – kap észbe Kerekes. – Önök ott nem tudnak feljönni.
A kamera lefelé fordul, az operatőr lábát mutatja, aki úgyszintén hasztalanul próbál rálépni a rámpára.
– Sajnos nem fog sikerülni – mondja Kerekes. – De az épület akadálymentes, építettünk lépcsőt is. Hátul megtalálják. – Kezével kört ír le, mutatva, hogy meg kell kerülni az épületet.
Gyorsított felvétel. Futó és a kamera végigszalad az utcákon. Az első sarkon kis híján elütik őket, a következő sarok előtt Futó két percig kísérletezik, amíg át tud lépni egy kátyút. Végre megkerülik az épületet, hátul csakugyan lépcső vezet fel. Felmennek a lépcsőn, de itt nincs bejárat. Fent, az épületet körbeölelő teraszon visszaszaladnak, egy helyen két percig küzdenek a munkások által otthagyott festékesvödörrel, végül sikerül átlépniük. Amikor visszaérnek a főbejárathoz, a felvétel visszakapcsol normál sebességre.
Kerekes rájuk mosolyog és behajt a fotocellás ajtón. A kamera veszi, ahogy az ajtó összezárul mögötte, majd Futó is követni akarja. Az ajtó nem nyílik.
Kerekes megfordul az előcsarnokban, arcára bosszús kifejezés ül, amely kényszeredett mosolynak adja át helyét. Visszajön és kinyitja az ajtót. Futó és Lábas nagy üggyel-bajjal átkecmereg a tökéletesen küszöbmentes bejáraton.
– A Tolókocsisok Demonstratív Központja fontos létesítmény, igen nagy költségvetéssel – kezdi Kerekes. – Nagy súlyt fektettünk arra, hogy az épület a kétlábúak számára is tökéletesen akadálymentes legyen. – Bármennyire igyekszik, e szavaknál némi titkolt szemrehányás cseng a hangjában, amiért a tévések ennyire nehezen boldogulnak. – Terveink szerint a közeljövőben az ország több pontján hozunk létre hasonló központokat, amelyek több ezer embernek adnak majd munkát – természetesen az esélyegyenlőség jegyében, vagyis nemcsak tolókocsisoknak.
– Milyen arányban tervezik kétlábúak foglalkoztatását? – kérdezi Futó, amíg áthaladnak az előcsarnokon, s az igazgató elé tartja a mikrofont.
– Kizárólag a jelentkezők végzettségét, képesítését nézzük – válaszolja Kerekes –, egészségi, fizikai állapotuk nem lehet szempont. Vigyázzon!
Futó, aki mostanáig arra ügyelt, hogy Kerekes előtt tartsa a mikrofont és ne takarja az igazgatót a kamera előtt, majdnem hasraesik az előcsarnok végében, az onnan nyíló folyosó bejáratánál ugyanis nincs küszöb. A kamera megint az operatőr lábát mutatja, amint végtelen óvatossággal átlépi a küszöb tökéletesen sík helyét.
– Köszönöm – mondja Futó. – Ez tehát azt jelenti, hogy bármennyi kétlábú dolgozik éppen a központban, ugyanúgy felvesznek újabb kétlábúakat is?
– Ha üresedés van és megfelelnek az állásra, természetesen – feleli Kerekes. – Azt persze talán nem kell mondanom, hogy alkalmazottaink egyéni jellegzetességeit csak bizonyos határokon belül vehettük figyelembe, amikor az épület akadálymentesítési normáit kialakítottuk.
Megérkeznek a lifthez. Kerekes megnyomja az alacsonyan elhelyezett hívógombot, a lift megérkezik és az ajtó kitárul. A kamera benéz a liftbe: tágas, nagyméretű tolókocsik számára van kialakítva, és alacsonyan vannak a nyomógombok. Kerekes begördül a liftbe, kis kocsijával csak a fülke felét foglalja el. Visszanéz.
– Jöjjenek.
Az egyébként vékonydongájú Futó képtelen bepréselni magát a széles liftajtón. Lábas hirtelen ötlettől vezérelve átadja a kamerát társának, aki felveszi, hogy a hasonlóan karcsú termetű operatőr is hasztalanul küszködik a belépéssel.
– Próbálják meg a másik liftet – mondja Kerekes, érezhető bosszúsággal a hangjában. – Kövessék a padlóra festett zöld vonalat. A negyediken van az irodám.
Megnyomja a gombot, a liftajtó bezárul.
Gyorsított felvétel. Futó és a kamera végiglohol az épület folyosóján, a zöld vonalat követve. Egy helyütt csak meglehetős üggyel-bajjal tudnak befordulni a túlságosan szélesre épített folyosó kanyarulatában, folyton nekiütköznek a falnak. Végül megérkeznek egy keskeny ajtajú lifthez, a film visszakapcsol normál sebességre. Futó megnyomja a magasan elhelyezett gombot. Amíg a lift megérkezik, a kamera ráközelít a liftajtón elhelyezett, lépő embert ábrázoló piktogramra. Az ajtó kinyílik, belépnek. Bent magasan van a gomb, megnyomják és felmennek. Kerekes a liftajtóban várja őket.
– Sajnálom, hogy nem boldogultak a nagy lifttel – mondja kedvetlenül. – Nagyon sokat költöttünk rá, hogy olyan legyen, ami mindenkinek megfelel.
– Ebben a liftben viszont – mutat Futó arra, amelyikkel ők jöttek – nincsen szellőzés, nagyon fülledt a levegő.
– Szellőzés? – kérdi Kerekes éllel a hangjában. – Tudja ön, mit költöttünk mi erre a liftre? Tízmillióba került, hogy önöknek külön, akadálymentesített liftjük legyen! Ebből a költségvetésből erre futotta. Bírják ki a hőséget arra a fél percre, amíg feljönnek és lemennek, nekünk nincsen annyi pénzünk, hogy külön az önök kedvéért luxuslifteket építsünk. Erre van az irodám, kérem, kövessenek.
Snitt. Az iroda ajtajában állnak, Kerekes kinyitja az ajtót az alacsonyan elhelyezett kilinccsel. A kamera felveszi, ahogy behajt a széles ajtón. Lábas a kétlábú operatőrök szokása szerint lehajol és ráközelít a tolókocsi kerekeire, azt is mutatja, hogy nincsen küszöb, a folyosó és az iroda padlója hézagmentesen, egy szintben illeszkedik.
Követik az igazgatót, vigyázva, nehogy megbotoljanak a küszöb hiányában, de Futó itt sem fér át a széles ajtón. Lábas megint átadja a kamerát kollégájának, aki felveszi, hogy az operatőr sem tud bemenni.
Kerekes bosszúsan megcsóválja a fejét és odagurul az íróasztalához. Felveszi a telefont.
– Amint látják, kedves nézőink – mondja Futó odakint a kamerának –, a Tolókocsisok Demonstratív Központja nem egészen akadálymentes. Sajnos nagyszámú közlekedési akadályba ütköztünk. Amint sikerül bejutnunk Kerekes igazgató úr irodájába, feltesszük neki a kérdést, vajon mi az oka annak, hogy ilyen sok nehézséggel kellett találkoznunk.
Snitt. Öt perccel később. Két tolókocsis férfi érkezik az irodához, kocsijukon keresztbe fektetve hosszú léceket hoznak. Kétoldalt beállítják azokat az iroda ajtajába, és előzékeny mosollyal tartják, amíg a két megszeppent tévés az ily módon leszűkített ajtón beóvakodik az irodába.
– Hallottam, amit kint mondott a folyosón, Futó úr – mondja Kerekes neheztelve. – Szeretném felvilágosítani, hogy ez itt az ország egyik legjobban akadálymentesített középülete. Vagy ön tud olyan, elsősorban kétlábúak által használt épületet mondani, ahol kiszélesítik az ajtót, ha én a tolókocsimmal nem férek át? – Futó megszégyenülten ingatja fejét, a kamera gyorsan visszasvenkel Kerekesre. – No látja. Nem állítom, hogy a központ akadálymentesítése tökéletes volna; örülnék, ha ezt állíthatnám, de minden esetre mi sem készülhettünk fel. De azt már tapasztalhatták, hogy minden felmerült akadályt elhárítunk, minden nehézséget megoldunk. Néha persze időbe telik.
Kint az utcán, amíg Lábas még egy vágóképet csinál az épületről, Futó megtörli a homlokát.
– Elképesztő – mondja. – Az ember azt hinné, legalább egy ilyen épület rendesen akadálymentesítve van, ha már az a neve, hogy Tolókocsisok Demonstratív Központja.