Tudja valaki, mi az a baráncsik? Én már tudom: selyem fátyolkendő. Román eredetű szó, csak a moldvai és a hétfalusi csángók használják. A románba a törökből került.
Az ács szót mindenki ismeri, de azt aligha tudjuk, hogy ótörök eredetű: vesd össze ujgur ïγaččï stb. A török szó az aγač ’fa’ és a -čï képző származéka. A magyarban a γ kiesett, majd egy l járulékhang került bele; a régiségben az álcs forma gyakori volt. A nomadizáló magyaroknál azt a mesterembert jelölhette, aki mindenféle famunkát végzett. Mai szűkebb jelentése a középkorban alakulhatott ki.
Az alattság szóval életemben egyszer találkoztam: Verne Rejtelmes szigetében, ahol egyfajta tengerészkötelet jelölnek vele. Most megtudhattam, hogy nyelvjárási szó, a szerbhorvát àlāt ’vontatókötél’ szóból ered, ami az oszmán halat ’(hajó)kötél’ átvétele. A -ság képzőt a magyarban kapta, valamikor talán a teljes hajókötélzetet jelentette.
Hát azt tudja-e valaki, hogy volt a magyarban egy -p igeképző is? Megvan olyan szavakban, mint csillapodik, telepedik, és ez képezte az állapot szó eredetét adó állapik igét is. „A képző eredetileg a cselekvés pillanatnyiságát: hirtelen beállását, megkezdését vagy befejezését jelölte.”
Csak pár információ a TESZ-ből, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárából, amit tegnap szkennelüp. (Akkor volt a cselekvés megkezdése.) Négyezer oldal, tizennyolcmillió betű – még nyomdász pályafutásom során se csináltam ekkora könyvet, és föltett szándékunk, hogy ki is javítjuk. Az igaz, hogy most már ketten vagyunk rá, de még így is kilencmillió esik mindkettőnkre. Igazi nyelvészeti kincs, muszáj bedigitalizálni.