Az Index föltette kérdésként, és azt állították, bebizonyítják, hogy vannak olyan online eszközök, amik csak utazás közben hasznosak.
Nem sikerült. Sorra vették a leggyakrabban használt netes alkalmazásokat, de csak annyit sikerült bebizonyítani, hogy vannak online eszközök, amiket utazás közben is használnak. De az Evernote, a böngésző, a hírolvasó (nem a Flipboard, egy saját hírolvasó, jelenleg a Feedly), az irodai alkalmazások, a zenelejátszó itthon is éppen olyan jól használható. Közösségi kommunikációt itthon is folytathat az ember, éppenséggel elég időigényes dolog, amire a legtöbb embernek útközben nincs ideje; nekem írtak már olyat Facebookon, hogy most úton vagyok, majd otthon részletesebben, de olyat még sose, hogy most itthon vagyok, majd útközben részletesebben…
Éppenséggel a Maps lenne az, amit útközben egészen másképpen lehetne hasznosítani, mint az otthoni gépen. Idehaza megtervezem, hogy hova és merre megyek, útközben viszont ellenőrizhetem, hogy tényleg arra mentem-e, avagy előre nem tervezett úton tájékozódhatom. De ehhez letöltött térkép is bőven elegendő. Az üzletekről adott értékelés otthon és útközben egyaránt hasznos, mert az értékelések alapján otthon eldönthetem, hogy oda akarok-e menni, útközben pedig eldönthetem, hogy ha már ott vagyok, be akarok-e menni. De a telefonszám pont otthonról hasznos, amikor ott vagyok, akkor semmi szükség rá. Akkor már nem kell telefonálni! Akkor már ott vagyok! Be lehet menni a négy kicsi csülkömön és megkérdezni, amit akarok, ingyen. Döbbenetes technológia, javasolnám az Indexnek, hogy próbálják ki. Ők be tudnak menni bárhová.
Szívből örülök, hogy alig negyven euróért plusz a mobilnet áráért plusz anyám tyúkja a családtagok folyamatosan tudják bővíteni a bevásárlólistát. Magyari földön ezt még analóg kommunikációval csinálják: ha a mama elment bevásárolni, a papa a munkahelyén van, öcsi az iskolában, hugi pedig otthon, akkor (drágábbik verzió) telefonálnak vagy SMS-eznek, illetve (olcsóbbik verzió) előző nap megbeszélik és fölírnak mindent egy cédulára.
Továbbra is lelkes támogatója vagyok a technikának. De csak az előnyeinek. Amikor pusztán azért használjuk, mert milyen cool, viszont rohadt sokba kerül, akkor nem vagyok támogatója. És egy pillanatig se gondolom reálisnak azt a forgatókönyvet, hogy anyucinak a Tecsóban ötpercenként csipog a telefonja, hogy a többiek milyen új bővítéseket csináltak a bevásárlólistáján, és akkor anyucinak ötpercenként el kell zarándokolnia annak a hodálynak a másik végébe. Tetszik tudni, amikor mi nagy bevásárlásokat csináltunk, akkor úgy írtuk össze a listát, hogy az egy kategóriába tartozó dolgok együtt legyenek, a tisztítószereket és a konzerv halat külön rakva a bocicsokitól és a macskakajától. Mert az üzletben is egész máshol vannak. Ezt úgy hívják, hogy előre gondolkodás. Baromi sok időt, energiát, a mi esetünkben áramot is meg lehet vele takarítani.
Értem és elfogadom, hogy nem lehet mindig előre gondolkodni. Az nagyon jó, ha rendelkezésre állnak olyan technikák, amikkel előre nem látható szituációkban is boldogulunk; tevékenységem egyik szála, hogy ilyen technikák kifejlesztésén dolgozom. De akkor mutassuk meg ezeket a technikákat életszerű környezetben, ne olyanokat mondjunk, hogy útközben is lehet a netet böngészni. Lehetni lehet, de otthonról még mindig célszerűbb (mert nagyobb a képernyő, mert nem süt rá a nap, mert gyorsabb a net, mert az utcán elrabolhatják a készüléket, otthon meg nem, mert fizikai billentyűzeten könnyebb írni stb.). Mutassuk meg akkor, hogy mi az, amire útközben tényleg jobb a net.
Először is az „útközben” elég tág fogalom, én inkább kicserélném arra, hogy „távol a rendes számítógépünktől”. Ebben benne van, hogy az utcán sétálva, a kocsinkban száguldva, üzletfelekkel tárgyalva egy másik városban vagy másik országban, nyaralás közben a tengerparton, a hegyekben vagy a sivatagban, egyszóval bárhol, csak nem otthon és nem is a munkahelyünkön.
Egyrészt a térképprogramok magától értetődően új értelmezést kapnak azáltal, hogy olyan helyet tanulmányozunk, ahol vagyunk, és nem olyat, ahol majd esetleg leszünk vagy ami iránt csak úgy érdeklődünk. A net nem azért kell, mert ott vannak meg a boltok értékelései és telefonszámai, mert vadidegenek értékelései nélkül elég jól ellehetünk, telefonszám meg lásd fönt. A net akkor kell, ha mondjuk elutazunk egy idegen városba, és kell szállás, tiszta fehérnemű, étterem, plusz még az adott helyre is kíváncsiak vagyunk, mit érdemes megnézni, hogy lehet eljutni oda, miért érdekes az a régi templom stb. A háttérinformációkat egy adott helyhez. És persze ha a szállodában nincs net, esetleg nem is szállodában lakunk.
Ha a mobilnet olcsóbb és/vagy hatékonyabb, mint a telefon, akkor azért is kell, mert azon tarthatjuk a kapcsolatot az otthoniakkal. Mert velünk történik valami, amiről be akarunk számolni, avagy az otthoniakkal, beleértve a munkahelyet is. A cikk csak egy félmondattal utal arra a reális helyzetre, hogy a távolban készített fotóinkat haza akarjuk küldeni, mert 1. a fényképezőgép vagy telefon memóriája, kártyája véges kapacitású, 2. ellophatják vagy elveszíthetjük a képekkel együtt, 3. esetleg az otthoniak azonnal használni akarják. Hiszen munka céljából is elutazhatunk, ott bemutathatjuk, hogy mit látunk, és a cégnél azonnal elemezni akarhatják az adatokat. A gépről azonnal továbbított adatok nemcsak megmaradnak, ha a gépet beleejtjük a Tiszába, hanem törölhetők is onnan, és az értékes adatokat nem lehet a géppel együtt ellopni.
Az irodai alkalmazásokról szóló pár sorocska gyakorlatilag a letöltési számokra koncentrál, és alig említi, hogy mit is tölt le az ember. Dokumentumokat olvasgat… ehhez nem kell mobilnet, én Andira tíz-tizenegy giga dokumentumot raktam, bárhol olvashatók net nélkül. Net ahhoz kell, hogy dolgozzon az ember. Szabadság alatt hirtelen adódik egy ügy, elég baj az, de legalább nem kell hazautazni, megoldják távtechnikával, a tízperces ügy miatt csak tíz percet veszít a szabadságából, nem több órát.
A zenehallgatáshoz nem kell net, Palmra rátettem több száz megát, szól remekül. Viszont amikor öt napot töltöttünk az ország túlsó végében, klassz volt, hogy meg lehetett nézni a híradót, a Vészhelyzetet, a Barátok köztöt, valami állandóság a teljesen megváltozott világban. Nem mobilneten, tévében, volt a szobánkban. Ha nem lett volna, akkor csak a mobilnet maradt volna (ha lett volna mobilnetünk). Sokaknak lehet fontos, hogy akár a sátortáborban is megnézhessék a tévéhíradót, erre pedig csak a mobilnet alkalmas. Macerás lenne indulás előtt letölteni a következő két hét híradóit.
Nálam a mobilnet azt jelenti, hogy ha átmegyek a másik szobába vagy ki az udvarra, akkor is meg tudok nézni valamit a weben; minden itthon levő eszköz csak wifit tud, tíz méterre hazulról már nincs mihez csatlakozniuk. De ezen a kis távolságon is tudom értékelni, hogy ha egy beszélgetésben előkerül, hogy mennyi az euró árfolyama vagy ki a bolgár miniszterelnök, és véletlenül nálam van a kütyü, akkor nem kell visszaballagni a szobánkba, anélkül is tudom a választ.
Ilyen dolgokra kell a mobilnet.