Egy-két napos tanfolyamon képezik majd azokat, akik vezetik a buszokat a sztrájkoló sofőrök helyett.
Az én időmben, amikor a politikusok még az emberek életével foglalkoztak (például ellene törtek), nem pedig azzal, hogy egymásra fenekedjenek, szóval az én időmben az ilyesmit sztrájktörésnek hívták és rendkívül rosszul tolerálták. Persze ez ronda komcsi nyelvezet, de demokratikusul is el tudom mondani.
A sztrájk a szervezett munkavállalók demokratikus jogainak egyik érvényesítési eszköze. Segítségével a munkavállalók rákényszeríthetik munkaadójukat, nemkülönben a kormányt, hogy odafigyeljen a problémákra és nekilásson orvosolni azokat. Ha a munkaadó a sztrájk idejére más munkavállalókat szervez be, akkor a probléma az ő szemszögéből meg van oldva, a vásárlókat kiszolgáltuk, a profit továbbra is befolyik, a szervezett munkavállalók csináljanak, amit akarnak. Esetleg persze csinálnak egy új sztrájkot, de már följegyeztük a helyettes munkavállalók telefonszámát, és tudjuk pótolni az alkalmazottakat. Esetleg akár végleg is, mert aki folyton sztrájkol, az munkakerülő (a békávés vezéregér megmondta, hogy a sztrájk idejére nem jár bér – milyen kár, hogy nem ő írja a törvényt), aki pedig helyettesíti, az lojális és jó munkavállaló, tehát a sztrájkolót kirúgjuk, a helyettest fölvesszük. Persze mint alkalmazottnak nem fogunk annyit fizetni neki, mint amikor beugrós volt, be kell érnie a rendes bérrel, ami miatt a másik sztrájkolt. Ő persze nem fog sztrájkolni, á, nem, dehogyis, szó sincsen róla. Ha ezt tenné, akkor behívnánk helyette beugrósnak az eredeti sztrájkolót.
Amúgy szerintem nem rohangál ebben az országban tízmillió ember buszvezetői jogosítvánnyal, azonfelül a buszsofőrök nem gazdag emberek (ha azok lennének, nem sztrájkolnának a bérük miatt). Tehát lesznek buszsofőrök, akiket elcsábít a sztrájktörőknek fölajánlott rendkívüli pénz, és visszamennek aznapra dolgozni. Ezt úgy hívják, hogy korrupció, komcsi nyelven is, demokratikus nyelven is.