Szilveszter helyett
Ez a Millenáris parki izé engem arra a szilveszterre emlékeztet, amikor beléptünk az unióba és éjfélkor kongatással gyászoltuk szép hazánkat. Az is dögunalom volt, ez is az. Most éppen a gödöllői kastélyt csodálhattuk meg, avégett, hogy majd májusban ott lesz valami rendezvény az EU-elnökség miatt, de mire ezt leírtam, már Sissi császárnéről beszél Gundel Takács Gábor. Minek? Kit érdekel Sissi 2011-re virradóra? Úgy értem, tagadhatatlanul érdekes alakja a történelemnek, de mi köze ehhez az órához?
A műsorvezetők elmesélik, hogy mi volt eddig a színpadon, amitől nem halljuk, hogy mi van most. Aztán elhallgatnak, és meghallgathatjuk a tapsot annak az együttesnek, aminek műsorából az első percet meghallgathattuk, aztán jött a gödöllői kastély, aztán dumáltak. Akkor minek mennek ki a Millenáris parkba? Amit el akarnak mondani az EU-elnökségről, azt egy műtőfehér stúdióban is elmondhatják. Gundel közli, hogy, hogy Presidance mekkora sikert arat, és ezzel elhallgat – gondolom, akkor fél perc múlva vége is a műsoruknak.
Egy pillanatig se terveztem, hogy nekem ma este ünnepem lesz, de ez az én privát problémám, egyáltalán nem feltételezem, hogy lesz még jó szilveszterem valaha. De az országnak lehetne. (Nyertem, a táncműsort lekeverték valami archív marhaságra, amin ugyanúgy ott virít az élő felirat, mert az régebben volt, tehát fontos, a táncműsor meg most van, az ráér. Mondjuk nem kár érte.) Ha én a tévé előtt töltöttem a szilvesztereket világéletemben, más is ülhet most ott, és… hát mit mondjak. Valaha mulattunk szilveszterkor, most elnökölünk.
Tessék mondani, érdekel valakit ez az elnökséges hülyeség? Mármint azon a tizenhét politikuson kívül, akiknek ez publicity meg profit meg fogsor-villogtatási alkalom. Mert ha érdekel valakit, akkor már csak az a kérdésem, hogy Gundel Takácsot miért nem tanították meg a műsorvezető-képzőben arra, hogy amikor a fellépők fellépnek, akkor nem az életrajzukról pofázunk, hanem hagyjuk a fellépőket fellépni, a nézőt meg nézni. Mert akkor ha a fellépők fontosak, akkor fontosak, ha nem fontosak, akkor fontos az alkalom, amiért fellépnek.
Ha mást sem érdekel, akkor meg csak az a kérdésem, hogy a valamilyen trió siratóéneke mit keres szilveszterkor a tévéképernyőn, mert hogy ebből mulatás nem van, az hétszentség. Több száz éves fájdalomgondolat, mondja a hegedűs hölgy, közben kiírták a nevét, Szirtes Edina. Szóval a szilveszter is gyászünnep, akárcsak a karácsony („megszületett a kisjézus, örvendjünk, brühühü”) meg a forradalmak ünnepei („leölték fiainkat, brühühü”) meg a többi. Még a legkevésbé gyászünnep, úgy tűnik, a húsvét, amikor tényleg megöltek valakit.
A trió játékát leginkább a szép magyar dögrebőgő szóval tudom illetni, úgyhogy igazából egyáltalán nem baj, hogy Gundel Takácsék érdektelen dolgokról beszélnek.
Szóval, véreim, zokogjatok, ünnep van. Én csak azért is ünnepelek, és csak azért is teszek ide egy képet, ami nekem ünnepibb, mint az egész zokogós szilveszteretek. Aki a legügyesebben húzza meg a malac farkát, akkor jövőre elmesélem, honnan van ez a lassan nyolcéves kép. Addig is BÚÉK, ahol a B betű nem bőgőset jelent, mint a tévében.
Ui. Majdnem minden meg van bocsátva. Néhány taktust hallok a kedvenc verbunkosomból, amit száz éve nem hallottam.