Nem akarok úgy tenni, mintha rögtön a kezdet kezdetétől minden ki lett volna találva, és igenis az új ötletekről megmondom, hogy új ötletek. Vagy legalább egy részükről. Mint mindig mondom: ez eredetileg novella lett volna.
Kaptam egy fölkérést, amit üveggolyó hiányában nem tudok teljesíteni, van ugyanis egy intézmény, ami hátrányos helyzetű emberkéket visz el iskolákba és ismertet össze a gyerökökkel, én meg ugye csak vadakat terelő juhász vagyok, de a távolságot nem kaptam meg. Viszont elhelyözködött egy bogár a fülelőmben. Hát az egérkék?
Azt ugye tudjuk, hogy több egerünk nem lehet, ez tiszta sor. De miután kiöregszenek a csalikorból, valamiféle utánpótlásra szükség lesz. Ez is már motozott jó ideje a fejemben, de nem foglalkoztam vele, úgy még sose volt, hogy valahogy ne lett volna, egy-egy alkalmi Mézescsupor bárhonnan kikerülhet, de nem csinálnak belőle egeret, ez logikus. A szülők nem örülnek. Csakhogy nem maradhatnak örökké ők tizenegyen. Mint egy család igen, mint a shindyk egyedüli üldözői az egész országban – nem. Az alapítványnak terjeszkednie kell.
Ez eddig is világos volt. Valahol lesz egy pont, ahol elkezdődik ez a terjeszkedés, fiatal, energikus egértanoncokat toboroznak, kiképezik és fölszerelik őket, hogy a shindyk eszüket vesztve bújjanak az ágy alá. Csak azok majd nem lesznek valódi egerek, legalábbis az ő kis családi körüknek nem lesznek részei.
Most jött az ötlet, hogy ez hogyan indulhat. Ilyen iskolai felvilágosító órákról, amiket a Jerry majd felkérésre tart, és időnként egy-egy gyerek majd jelentkezik és megjegyzi, hogy ő már most is szereti a sajtot – nem lehetne belőle is egér?
S ebből nőhet ki az alapítvány Egérképző Központja.
Nyári táborokat fogunk rendezni, talán már idén nyáron, talán csak jövőre, és új egerek sokaságát fogjuk kiképezni. Még van némi időnk a történet végéig, addig elindulhat ez a projekt, s mivel az egérképzés nem tart túl soká, lesz alkalmuk újoncainknak is, hogy egypár shindyt elejtsenek.
A történet végét már évekkel ezelőtt eldöntöttük: mikor lesz, hogyan lesz. Azóta sokat csiszolódott az elképzelés, elég pontosan tudok mindent, ami lényeges. Természetesen nyitott vége lesz, az olvasó azzal a tudattal teszi le a végén a leghosszabb magyar nyelvű regényt, hogy „és vadászták tovább a shindyket mindörökkön örökké”, de ezenfelül a tömeges egérképzés is haladhat. Hiszen a végcél változatlan: elkapni minél több shindyt, s közben vidáman lopkodni a sajtot a cica hűtőszekrényéből.