Akkor hát a válaszok Gabó kommentárjára.
Alapjában véve jó, csak az a baj, hogy engem senki sem tol...
Ez a Dóra-féle taszigálási dilemma, amiről egy régi Pirítós-cikkben értekeztünk, ajánlom figyelmedbe. A kuratóriumi tag mindmáig adós a válasszal, hogy mi legyen az olyan emberek járműveivel, akiket igenis taszigálni kell, azok vajon nevezhetők-e tolókocsinak – és ha igen, akkor mi történjék azzal a szerkezettel, amit előbb taszigálásfüggetlen, majd taszigálandó fogyatékos vesz használatba (vagy fordítva)? Mikor történjen a névváltozás: amikor az első számú használó kiszáll a kocsiból, amikor a második számú beleül, vagy csak adásvételi szerződés ellenében? Súlyos kérdés, mert nem szeretném, ha mondjuk Dóra Krisztát megbántanák azzal, hogy tolókocsisnak nevezik, csak mert mondjuk egy taszigálásra szorulótól kölcsönzött kocsiban ül.
Meg az is baj, hogy a toló kifejezés egyértelmű tapintatlan utalás az ÉN kiszolgáltatottságomra, magatehetelenségemre.
Miért tapintatlan? Kiszolgáltatott vagy? Magatehetetlen vagy? Igen. Miért tapintatlanság a dolgokat annak nevezni, amik? Nemcsak a jármű nevével van baj, a gazdájáéval is: a fogyatékos helyett egyesek segítséggel élőt selypegnek, és az a céljuk vele, hogy minél tapintatosabbak legyenek. Holott ez egy egyértelmű tapintatlan utalás arra, hogy rászorulunk a segítségre.
És ha már itt tartunk, a szék egyértelmű tapintatlan utalás arra, hogy mi csak ülünk egész nap egy helyben és nem csinálunk semmit. Ha mozognánk, akkor járművünk lenne és nem bútorunk.
A nyelvészeti kitérő is jó az írásotokban, de biztos, hogy mindent be lehet 2 kategóriába sorolni?
Nem biztos, de Te se vetettél föl harmadik kategóriát.
Hisz a nyelv fejlődik. Jó esetben fejlődik, ha új dolgok lépnek be az életbe.
Az előző cikkben elmondtam, hogy járművünket széknek nevezni évszázadok távlatából itt ragadt archaizmus. Tehát pont ez helyezkedik szembe a nyelv fejlődésével.
A kerekes szék sztem azért életszerűbb, mert ez mégis csak egy szék, ami helyváltoztatásra is alkalmas, de a pozícióm mindvégig ülő marad benne.
Nos, erről az előző cikkben már értekeztem. Közben hallottam, hogy megvették a Chrysler székgyárat, és készül ám a villamosszék!
Engem ha valaki le tolókocsisoz, mindég azt mondom, látod, hogy valaki tolna?:)
Viszont most cáfolod korábbi állításodat, hogy a tolókocsi a kiszolgáltatottságodra utal. Ha nem tolnak, akkor ebből a szempontból mégse vagy kiszolgáltatott.
A fő gondom az, hogy ahhoz a táborhoz csatlakozol, amelyik a legkülönbözőbb érveket felvonultatja a toló előtag kárhoztatására, viszont egy szót se szól arról, hogy miért ne lenne kocsi. Márpedig a tolókocsi egy összetett szó, amit szét lehet bontani és a két részét külön-külön hasznosítani. Már kerekes kocsit is mondtak nemegyszer, holott kereke minden kocsinak van.
Igen, elfogadom, hogy bármi, amiben toló van, alkalmatlan név olyan járművek számára, amiket nem tolnak, hanem a benne ülő kézi ereje vagy motor hajtja őket. De továbbra sem fogadom el, hogy miért lenne alkalmas név bármi, amiben szék van, olyan tárgyak számára, amik mozognak. A szék egy bútor, arra használjuk, hogy egy helyben üljünk. Amiről vitatkozunk, az egy jármű, arra használjuk, hogy közlekedjünk. Azonfelül pedig olyan nevet szeretnék, amibe belefér a Tied is, Dóra Krisztáé is meg az enyém is. Én pedig nem ülök benne, én fekszem! Nekem a szék nem jó név, széken nem lehet feküdni.
Mit gondolsz mindezekről, Gabó – vagy bárki más?