Egyszer még monográfia tárgyköre lehet annak kutatása, hogy ki mikor melyik kezébe veszi a mikrofont, és miért. Ez a téma egyelőre még várja azt a szerzőt, akinek még nálam is sokkal több szabadideje van, én most arra tudok szorítkozni, hogy megfigyeltem a Little Lady’s és a Dzintariņi három-három fellépését (elég sokszor), és a következőket állapítottam meg.
Zanének van egy jellegzetes gesztusa, ami például a Rakstu rakstusban az „ozolīti” előtt figyelhető meg, valamelyik társához fordul, karját fölemeli és alkarjával erőteljesen lecsap, a könyökét nyújtva, a válla kevesebbet mozog, a tenyere fölfelé néz. Mintha azt mondaná: „Hát idefigyelj!” vagy „Ugye nyilvánvaló?” De ez annyira jellemző rá, hogy erről a mozdulatról akkor is föl lehetne ismerni, ha csak az árnyékát látnánk és a hang se szólna. Nos, ezt jobb karral szereti csinálni, bár ballal is megy persze, de akkor kevésbé vehemens. Ha arra készül, hogy ezt a gesztust alkalmazza, akkor bal kézbe veszi a mikrofont; a Rakstu rakstus alatt végig a balban tartja, társaival ellentétesen, a Silta sirdsbe viszont ez a gesztus nem illik, ezért ott jobb kézbe veszi a mikrofont, csak akkor teszi át a balba, amikor a kezüket egymásra teszik, majd az égnek emelik, ámbár Marta és Kerija ekkor is jobb kézben tartja a mikit és a balt nyújtja. De Zane is rögtön visszaveszi jobb kézbe a következő versszak elején. Később azonban mégis előjön ez a karmozdulat, ott, hogy „mēness pilnā plaukumā”, bal kézzel, kisebb lendülettel. A dal végére másodszor is bal kézbe veszi a mikit, de akkor éppen csak Martát látjuk. Zane annyit gesztikulál, amennyit csak tud a dal keretei között, és sokkal izgágább társainál, akik végig jobb kézzel tartják a mikit, és a balt sokkal kevesebbet mozgatják.
A Mēs bijam trīs māsiņasnak elég kötött koreográfiája van, Zane nem gesztikulálhat szabadon, de nem is kell neki, mert a koreográfia éppen erre a gesztusára épül, csak bal kézzel. Aztán a „hei, heia” résznél bal kézbe veszi a mikit, csak néhány pillanattal Kerija után, ezzel megtörik a koreográfia egységét, de kicsivel később vissza is veszik mindketten a jobb kezükbe, és akkor már ott is marad.
A Dzintariņiben többen vannak, más a koreográfia, de Zane mozgása hasonló, valamennyire még a Kabata még kötöttebb koreográfiája is úgy van tervezve, hogy a gesztikulálásigényét kiélhesse, csak a többiekkel szinkronban. A Kopā tik un tā lazább szerkesztése már több szabadságot ad, kétszer lendül a könyöke derékszögbe úgy, hogy a többieknek egyáltalán nem, aztán harmadszorra már oda is fordul Martához, neki magyarázza, hogy pastaigā, s van még kétszer két odafordulás, előbb jobb oldali társához, akinek nem tudom a nevét, aztán rögtön balra Martához, meg egy csomó karmozdulat, legalább húsz százalékkal többet mozog, mint a többiek. S persze végig a bal kezében tartja a mikrofont mindkét dalban.
A Pienākumi koreográfiájába pedig már Zane odafordulási hajlamát is beleszőtték, a cselekménnyel szinkronban mindenki a párja felé fordul, s a draudzībánál meg is fogják egymás kezét. Zane sokat gesztikulál itt is, és bal kezükben tartják mind a mikrofont.
Erőteljes jellem, céltudatos, határozott művészegyéniség. Most úgy nyolcéves lehet.