Jön, megáll, megnyomja az összes gombot, ami az utcáról elérhető.
– Ki az?
Bemutatkozik, elmondja, hogy melyik alapítványtól jött, beteg gyerekekkel foglalkoznak és egy nyitott gerinccel született kisgyerek számára gyűjtenek.
– Érdekes. Nálunk is van négy beteg gyerek.
– Elnézést kérek – feleli –, viszontlátásra.
S távozik anélkül, hogy megkérdezte volna, nem kellene-e valami segítség annak a négy beteg gyereknek, vagy legalább meghagyta volna az alapítványa telefonszámát.