Régítés

Tegnap született új találmányom. A nevét is magam ihlettem „azon sürgiben”.
  Hoztam egy oldalt az Angariból, amiben most nem a tartalom a lényeges, hanem a külalak. Szándékosan nem kicsinyítettem, akkorának jelenik meg, amekkorának az olvasó böngije ábrázolni tudja; kattintásra egészen kinagyul.

angarifeher.jpg

A Lauma tavaly augusztus 13-ai megjelenésével kezdődően minden új könyvemet PDF-ben adom ki, a régieket pedig átalakítom erre. Így néznek ki, mint az Angari a fenti képen. Nekem tetszik, hogy a könyv külalakját nem a felhasználó böngije szabja meg, hanem olyan, amilyennek én szeretném látni.
  Azaz mégsem egészen, mert például éjszakai olvasáshoz ez a hófehér kellemestelen, én az EbookDroidban érintésre definiáltam az inverz megjelenítést, éjszakánta sokkal jobb. De már engedelmet, én már alig veszek a kezembe papírkönyvet, hacsak nem azért, hogy beszkenneljem, de egypár százezer oldalt azért csak elolvastam papíron, és azok a legritkább esetben ilyen hófehérek. Már csak azért is, mert a könyvnyomasztó papír elég hamar sárgulásnak indul, én pedig nemigen szoktam vadonatúj könyveket olvasni – pénzem sincsen rájuk, és a régiek jobban is érdekelnek meg jobban is tetszenek, nekem mint valaha még nyomdásznak a nyomdai minőség fontos, és az sokat romlott a digitális nyomdászat megjelenésével a rendszerváltás környékén. Tudom, mert részt vettem benne.

Siv Widerberg

SZERELEM

  
Sten-Malténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy vörös és elálló
fül.
Tótfalusi István fordítása

Hát nekem meg a megsárgult-megbarnult lapú könyvek tetszenek. Ilyet is tud az EbookDroid, szépia tónusnak hívja, semmi bajom vele, szépia, nem csúnyia – csak éppen nem több egy kicsi sárgításnál.
  No, kipróbáltam, hogy mi lesz, ha egy könyvlapot ráteszek egy világosbarna háttérre. Az is klassz volt, igazán. Csak köze nincsen a papír illúziójához. Egy megsárgult papírlapnak textúrája van, az nem egy homogén felület. Szerettem volna ezt utánozni. Némi kísérletezéssel sikerült sárgásbarna textúrát adni a papírnak, amitől hipp-hopp – még mindig nem történt semmi, nem volt papírszerű. Akkor kitaláltam, hogy a széleit sötétítsük meg, és ettől már sokkal papírabb lett. De igazán az segített, amikor a szélét még meg is égettem egy kicsit.
  Hamarosan ebben a külalakban is letölthetőek lesznek a regényeim. A fehér is megmarad persze.

angariregi.jpg

»»»»»»