Pukššššššš…

Régi adósságaim egyike egy írás, amiből a magyar olvasó megtudhatja, kicsoda Pukšs. Ráadásul aktualitása is van a cikknek. De hogy mi, az már csak egy újabb cikkbe fog beleférni.
  A név jelentését, ha van neki, nem tudom. A kiejtése puks, a végén az sz-et nem ejtjük, hasonul.
  Pukšs egy katona. Sokzsebes, barna vagy zöld katonai mellényben jár, terepszínű katonai nadrágban, horgászsapkában, és örökké puskát hord a hátán. A pólója vagy inge időnként változik.
  Pukšs alakítója Jānis Apeinis operaénekes, akivel már találkoztunk blogomban, őt először a Mazo dziesmas Latvijain láttam vendégművészként, de akkor még a nevét se tudtam; legutóbbi találkozásunk a Balss pavēlnieks 2018, akkor Dārta Stepanovával énekelt. Hogy Pukšs szerepében mi mindent csinál, azt meg sem próbálom számon tartani, 2016-ban elindított egy Pukša dziedāšanas svētki (Pukšs dalosünnepe) nevű rendezvényt, amiről van egy nagyszerű Dzintariņi-felvételem, ezenfelül jár kirándulni a barátaival (három barátja van, Lupe, a művésznő, Varis, a tudós és Konstantīns, a természetbúvár), s még biztosan rengeteg mindent tevékenykedik, ismert közéleti személyiség, jelentős valaki. A lett gyerekek szemében mindenképpen. Méghozzá már tizenkét éve: 2017. oktobris 18-án ünnepelték működésük tizedik évfordulóját. Az erről szóló cikkben mind a négyükről van ismertetés, de ezt későbbre hagyom. Azzal a videóval mutatom be, amivel megismertem. Hat és fél éve készült. Amikor először láttam, még alig pár szót értettem – mára alig pár szó maradt, amit még nem értek. Az egyszerűség kedvéért a feliratokat fordítom, a kiejtett szöveg alig tér el ettől, legfeljebb akkora különbségek vannak, hogy bet (de) helyett taču (azonban) hangzik el, más a szórend, ilyesmik.
  A műsor címe Kas te? Es te! – ami úgy fordítható: Ki van itt? Én vagyok itt!

Érdemes megfigyelni a főcímben a hullámpapír dobozt, és a díszletet, ami szintén összevissza hullámpapír lapokból áll. Pukšs egy könyvet olvas.
  – Szitálj zabot, parasztlány. Add a csikómnak – olvassa, de nem érti. (Tautumeita az szó szerint „nép lánya”, az itt birtokos esetben álló tauta ugyanaz a szó, mint teuton, valamint deutsch.) – Szitálj zabot… Nem tudom, mi ez. Soha nem láttam. Szitálj zabot… Micsoda bolondság. Loreta rögtön itt lesz. De még nem tudom megtanulni a szavakat. Hogyan tanuljam meg, ha minden második szó idegen?
  Kopognak.
  – Nicsak, itt van. Kérlek, gyere be!
  Belép Loreta.
  – Szia, Pukšs! – A név végén a felirat nem ír s-et, mert vokatívuszban áll.
  – Szia, Loreta. Nem jöttél korán?
  – Éppen idejében jöttem.
  – Igazán bocsánatot kérek, de nem tudom a szavakat megtanulni. Nekem ezek a szavak nagyon idegenek.
  – Miért? Ez egy könnyű lett népdal.
  – Lett. Csakhogy én kínai vagyok.
  – Nem nézel ki kínainak.
  Persze hogy nem! Ez az évtized vicce. Pedig Pukšs csakugyan kínai. Pukšs egy műanyag játékkatona. Ezért lakik hullámpapír dobozban, ezért ilyen együgyű, és hát milyen gyártmány lenne egy műanyag játékkatona, ha nem kínai? És természetesen európai arcvonásai vannak, tessék bemenni egy trafikba és megnézni a kínai játék emberkéket, egy se néz ki kínainak.
  – Tudom, de a lett nyelv olyan nehéz, hogy tolmácsra van szükség.
  (Én a világ legkönnyebb nyelvének találtam az eszperantó után, viszont nem vagyok műanyagból.)
  – Az nem lehet! Milyen szavakat nem értesz?
  – Például: zab.
  Kínában persze nem tudnak angolul, illetve a műanyag katonákat nem tanítják, különben az auzas ismerős lenne az oatból.
  – Pukšs, Pukšs, mit ettél reggelire?
  – Én? Kását. Zabkását.
  – Látod, zabkását. A zabpehely, amiből a kását főzik, zabból készült. Ezek olyan gabonaszemek. A zabkása nagyon egészséges. Erőt ad.
  – Igen, igen. Mi az a „szitálj”?
  – Amikor a magokat betakarítják, hulladék is van közte, ezért át kell szitálni szitán.
  A siets természetesen édestestvére a szláv szito szónak, amit a magyar is átvett.
  – Helyes. A parasztlány az nyilván valamilyen lány. – Loreta bólint. – Mi az a csikó? Katona?
  Pukšs, aki katona, el se tudja képzelni, hogy valaki nem katona. De a kumeļš szónál érdemes megállni, mert a dalban, amit tanulnak, ez a szóalak elő se fordul. Sem a szöveg írójának, sem Apeinisnek, Loretának vagy bármely közreműködőnek, csupa anyanyelvi beszélő, nem jutott eszébe, hogy a kínai gyártmányú Pukšs (aki persze tökéletes kiejtéssel és nyelvtannal beszél lettül, de hát ugyebár „nem tud”) aligha tudja egy ismeretlen szó alanyesetét képezni a datívuszból. Én nem tudtam akkoriban, amikor ezt először (és sokadszor) láttam, viszont a Tumša nakte, zaļa zāle szövegében már találkoztam a kumeliņu és kumeliņis alakkal, amikből egyáltalán nem tudtam előállítani a szótári alakot (kumeliņu: becézett tárgyeset, vagyis kiscsikót, a kumeliņis pedig nem szerepel a rendes ragozási paradigmában, most se tudom, mit jelent pontosan, de gyanítom, hogy tájnyelvi forma). Pukšs a dalszövegben a kumeļam formával találkozik, és mint kezdő (?) nyelvtanulónak nem lenne magától értetődő, hogy ebből alanyesetnek kumeļš következik. (Ha az ember tényleg tud már lettül, akkor igen, mert -am csak első ragozású főnév datívusza lehet, akkor a végződése -s vagy -š, de mivel a szótő ļ-re végződik, utána csak š állhat. De ha Pukšs a másik dalt kapta volna, akkor kumeliņu formát talál, aminek az alanyesete gyakorlatilag bármi lehet, mert történetesen a kicsinyítő képző miatt a neme sem deríthető ki, a nőnemű -iņa és a hímnemű -iņš tárgyesete egyaránt -iņu, és a képző után maradt kumel- ekkor már bármi lehet, kumels, kumelis, kumelus, kumela, kumele, csak pont a kumeļšre nem gondol az ember, hiszen l betűt lát, nem ļ-et. Tudom, mert végigcsináltam ezt a keresgélést pontosan ezzel a szóval, pontosan e miatt a két dal miatt.)
  – Az fiatal ló, akinek meg kell ennie a zabot. Akkor nő fel gyors és erős lóvá.
  – Ki gondolná! Emberek és lovak ugyanazt eszik. Érdekes… hogy kell érteni, hogy „aki eszem ágában van”?
  Ilyen kifejezés nincs a magyarban, de nem tudok jobb fordítást, tekintettel a dalbeli szövegkörnyezetre.
  – Az azt jelenti: tetszik vagy nem.
  – Jó. Mi az, hogy „aki megtette miattam a hosszú utat”? Futottak?
  – Az a fiú, akinek a parasztlány tetszik. Lóval viszi a lányt hosszú úton.
  – Aha… biztosan nagyon szép a lány. Mi az a „legény”? Katona?
  Megint katona, persze. Tautietis a már említett tauta hímnemű képzett alakja, „népfi”.
  – A fiú, akinek a parasztlány tetszik.
  – Mit kérnek?
  – El akarja vinni a parasztlányt szánon. Az a szánkó.
  Mármint Loreta a kamanas magyarázataként elmondja, hogy ragavas, hátha azt a szót Pukšs már tanulta. Érdekes szó egyébként ez az utóbbi. Volt valaha három -us végű szó, amik nőneműek voltak, bár az összes -us végű szó hímnemű: ragus, pelus, dzirnus. Aztán végződést változtattak, többes számba kerültek, és lett belőlük ragavas, pelavas, dzirnavas. Ragavas szánkót, ródlit jelent, dzirnavas malmot, pelavas pedig ugyanaz a szó, mint a szlávon át a magyarba került pelyva.
  – Miért „egy órát álltam gondolkodva”?
  (A lány.)
  – Azért, mert a fivére csak egy kis útszakaszon viszi el, de a legény egész életén át viszi, mert elveszi feleségül.
  – Honnan tudod, hogy a legény veszi feleségül? És ha a fivére veszi feleségül?
  – Fivérek nővérekkel nem házasodnak.
  Pukšs világról alkotott ismeretei sem túl széles körűek. Még ki se vették a hullámpapír dobozból!
  (Engem már kivettek, és még mindig sokkal kevesebbet tudok lettül. Pedig nem is vagyok kínai gyártmány.)
  – Hősi dal. A házasságról. Én nem készültem házasodni.
  – Én se. Amikor nagyra növök, majd akkor.
  – Ez engem nem fenyeget. A babák nem nőnek nagyra. – Lelles lielas neaug, egyik kedvenc mondatom. – Nekem csak a dal elejét kell énekelni?
  – Igen, te leszel játékból a legény, és én a parasztlány. – Pontosabban viccből, de magyarul így mondjuk.
  – Csak játékból!

Idehozom a dal utáni rövid beszélgetés fordítását.
  – Nagyszerű, Loreta! Még én is megjegyeztem a szavakat. Parasztlány! Ez egy emléklap neked tőlem. És egy kis bejegyzés.
  Az emléklapon balról: Loretának, jobbról: A kellemes éneklésért a Ki van itt? Én vagyok itt! adásában.
  – A zabot is jobban szeretem. Továbbra is fogyasztani fogom.

A feliratokból gyanítható, hogy ez egy hosszabb adásból kivágott részlet, mert nemcsak a Pukšs barátait alakító színészeket sorolja fel (az lehetne állandó része a feliratoknak, akár szerepelnek éppen, akár nem), hanem azt is elmondja, hogy Konstantīnsnál a hallássérült gyerekek rīgai különleges bennlakó általános iskolájának 2. a) osztályos tanulói vendégeskedtek, és megnevezi tanárnőiket meg a jeltolmácsot; valamint közli, hogy Varisnak kik voltak a segítségére a gyerekek Z(in)OO nevű tudományos központjában. Ez nyilván ebben az egy adásban történt így. (Ilyen tudományos központ Rīgában, Cēsisben és Daugavpilsben van, ma is működnek, jelenleg többek között kétféle nyári táborba lehet jelentkezni.)

S most lássuk a dalszöveget.

Sijā auzas, tautu meita,	Szitálj zabot, parasztlány,
Dod manami kumeļam.	Add a csikómnak.
Nesijāšu, ne es došu,	Nem szitálok, nem is adok,
Netīk manam prātiņam.	Eszem ágában sincs.

Tam sijāšu, tam es došu,	Annak szitálok, annak adom,
Kas tīk manam prātiņam.	Aki eszem ágában van.
Kas tecēja manis dēļi	Aki megtette miattam
Lielu ceļa gabaliņ’.	A hosszú utat.

Tautiet’s lūdza, bāliņš lūdza,	A legény kéri, fivére kéri,
Abi lūdza kamanās.	Mindkettő kéri szánon.
Abiem diviem sirmi zirgi,	Mindkettőnek szürke lova,
Izrakstītas kamanas.	Iratos szánja van.

Stundu stāvu domādama,	Egy órát álltam gondolkodva,
Kam lai sēžu kamanās?	Kinek üljek a szánjába?
Vai lai sēžu pie tautieša,	Vajon üljek a legény mellé,
Vai pie sava bāleliņ’.	Vagy inkább a fivéremhez?

Labāk sēžu pie tautieša,	Inkább ülök a legényhez,
Ne pie sava bāleliņ’.	Nem a fivéremhez.
Tautiet’s vedīs visu mūžu,	A legény elvisz egész életemen,
Bāliņš mazu gabaliņ’.	A fivérem csak egy rövid szakaszon.

Hogy ezt eldönteni mi tartott egy óra hosszat, azt bizony nem tudom, de már megfigyeltem, hogy a népdalok szövegeit sokszor érthetetlenné teszi a rengeteg változtatás, félrehallásból vagy emlékezetkiesésből alakult szócsere, és a többi. S ez más országokban sem ritka. Van egy kicsi könyvem, Latviešu tautas dziesmas, 1952-ben jelent meg Koppenhágában, tizenkét kötetben. Hatvanezer népdalt tartalmaz, és rengeteg közülük egymás változata.

S most lássuk az ismertetést a fent említett cikkből.
Pukšs műanyag katona (Jānis Apeinis). Társaságkereső és utazó, aki népekkel és kultúrákkal ismerkedik, végtelenül sok történetet és legendát ismer. Műanyag automata fegyver van a hátára szerelve, aminek meg van rágcsálva a vége (innen ered a neve). [Ezt mondja a leírás, de ettől még nem tudom a szó eredetét; rágcsálni az grauzt, nem ez a szó.] A szobájában minden utazásokról tanúskodik – függőágyban alszik és nagy utazóládája van, amiben minden szükséges megvan az életéhez, és egy óriási földgömb, amin meg tudja mutatni mindenkinek, hogy hol járt már.

»»»»»»