Többé-kevésbé el kellett volna már dönteni, hogy ifjúsági sci-fi lesz-e, de túl sok minden szól ellene és mellette is. Másrészt kérdés, hogy van-e értelme egyáltalán, hogy én ezen tépelődjek, amikor ezt valószínűleg Ninda fogja eldönteni – de lehet, hogy maga Lýȳ. Csak őróla is sokkal többet kellene tudni. Semmit sem tudok még a ḱẙvapokról, és azt hiszem, ezzel nem állok egyedül. Lýȳ pillanatnyi ötlet volt, akárcsak annak idején Sheila támadása, ami azzá tette a Kissyt, ami végül lett, de a Nindát ez fogja azzá tenni, ami lesz. Csak még nem tudom, hogy az mi.
Töredékek vannak csak. Nem regény-, nem eseménytöredékek, inkább csak benyomások, amikből összeáll – valami, aminek még nem tudok nevet adni.
Az a fénykép, amiből az egész kiindult, azzal a pillantással, amiből végeredményben megszületett Ninda.
Három gyerek egy mélygarázsban, fekete szerkóban, lezser léptekkel ballagnak felénk, és feketén süt az Új Fény.
Egy nő, egy fénysugárba öltözött asszony Otherhord-erődben.
Egy új fénysugárba öltözött kislány az illúziók múzeumának galaxistermében.
Ninda.
Hogy nyilvánvalóvá váljék a helytelen kérdésre kapott válasz megismerésének tökéletes hiábavalósága.
Hogy nyilvánvalóvá váljék a helyes kérdésre kapott válasz megismerésének tökéletes hiábavalósága is.
Ó, Sáriputra! Ha a forma üresség és az üresség forma;
ha Meshe szemében vannak minden csillagok és a csillagok közötti sötétség: és minden csupa fényesség;
ha fennmaradni annyi, mint úszni tudni ismeretlen vízben;
akkor Lí-Nindaran talán tudja a választ a helytelen kérdésre?
Talán Ninda a Lisan al-Gaib?
Bi-la kaifa.